Webber megtorpanása kellett az izgalmakhoz - F1, Szingapúri Nagydíj-rajtelemzés

Vettel és Button látszatcsatája helyett Webber megtorpanása  kellett az izgalmakhoz a szingapúri rajtnál. Hamilton kicsit bizonytalanul, Alonso viszont agresszíven támadott az első kanyarban.

Ismét beigazolódott a tény: ha Sebastian Vettel elsőként jut el a első kanyarig, akkor már nagyon nehéz vele mit kezdeni. A Szingapúri Nagydíj végkimenetele tulajdonképpen már a rajtnál eldőlt: Vettelt csak ott lehetett volna stratégiailag kellemetlen helyzetbe hozni, ez azonban senkinek sem sikerült. Sőt Vettel az első kanyarokban alaposan állva hagyta riválisait.

Csak Webber ragadt be egy kicsit az indulásnál

Ha Mark Webber nem torpan meg az elindulás pillanatában, akkor bizony nagy valószínűséggel ez lett volna az idei szezon egyik legunalmasabb rajtja. A mezőny szinte teljesen egyszerre startol el, ráadásul az első kanyar éppen elég közel van ahhoz, hogy nehéz legyen előzni.

Jenson Button hiába indult el kicsit jobban Vettelnél, az első kanyarig nem volt valós esélye támadni a Red Bullt. Jenson ezt okosan felmérte, ezért inkább az ideális nyomvonalon, másodikként fordult el Seb után. Érdekes volt látni, hogy Vettel már az első kanyarokban mennyire bátrabban megy: pár kanyar alatt jelentős előnyt hozott össze Buttonnal szemben.

A rajt Lewis Hamilton szemszögéből

Lewis Hamiltonnak már nagyobb esélye lett volna a rajtnál megtorpanó Webber-féle Red Bullt elkapni, de ezúttal meglepő módon kicsit hezitált. Először balra támadott, pár pillanatig úgy tűnt, reális esélye is lesz, de aztán hamar meggondolta magát, és visszatáncolt Mark mögé. A felvételeket visszanézve jól is döntött, hiszen Webber agresszíven rázárt. Ezzel azonban mindketten vesztettek a lendületükből.

Amíg ők egymással voltak elfoglalva, addig Fernando Alonso a szokásos rámenős féktávjával megérkezett melléjük kívülről. Pedig az egyenes végén még nem volt támadási közelségben, de Webber felajánlotta neki a külső ívet, ráadásul annyival hamarabb fékezett a pálya közepén (ezzel Hamiltont is belassítva), hogy Alonso játszi könnyedséggel beeshetett melléjük féktávon. Fernando nem viccelt, egyből Mark elé fordult, ami az ausztrál számára kicsit arcpirító baki: három kocsihosszt ilyen szinten nem illik veszteni egy féktávon. Más kérdés, hogy később revánsot vett egy hasonlóan arcpirító visszaelőzéssel.

Webber bizonytalanságát nagyjából egy időben ismerte fel Felipe Massa és Nico Rosberg, ennek megfelelően szinte egyszerre akartak befordulni az ausztrál mellé. Elég hamar kiderült, hogy ott nincs elég hely három autó számára. Nico okosan engedett, inkább továbbment egyenesen, ezzel átvágva egy kanyart. Ha kitart, akkor lehet, hogy Massa és az ő versenyének is vége. Így viszont arra kellett odafigyelnie, hogy visszaengedje maga elé a szabálytalanul, kanyarátvágással megelőzött brazilt, de más már ne tudja megelőzni.

Érdekes módon még Michael Schumacher is Webber áldozata lett, ő ugyanis szintén a Webber-Hamilton sorba csatlakozott be, így kicsit vesztett az egyes kanyarban. Szerencséjére Adrian Sutil így sem tudta megtámadni, de Schumacher nem is állt jobban, mint a rajtnál. A DRS-zónára azonban már úgy érkeztek meg (bár ekkor még nem lehetett felnyitni a hátsó szárnyat), hogy Schumacher támadni tudta Hamiltont, aki addig valószínűleg többet használt el a KERS-éből. Érdekes módon a féktávon Hamilton nagyon könnyen megadta magát, így Schumacher valójában az első kör felénél javított a pozícióján.

A rajt nagy hőseként még Paul di Restát érdemes kiemelni, aki a rosszabb tapadású, lágy (azaz keményebb) gumikon is jól jött el a rajtnál, majd határozottan védte pozícióját az első kanyarokban még gyorsabb Sergio Pérezzel szemben.