Michelisz: Sejtem, mit élhetett át Hamilton

A Túraautó Világbajnokságban versenyző Michelisz Norberttel a Forma-1 2011-es szezonjáról beszélgettünk, de a történtek értékelése közben megtalálta a párhuzamokat saját és Lewis Hamilton idénye között is.

- Mi a véleménye a Forma-1 2011-es idényéről? Érdekes volt?

- Szerintem ez egy kívülállónak elég unalmas szezonnak tűnhetett, főleg, ha ránézünk a pontállásra, hiszen a vb-cím is viszonylag hamar eldőlt. De számomra volt egy nagyon izgalmas mellékszála annak, ahogy Vettel világbajnok lett. A legérdekesebb a McLarenen belüli páros harca volt, mert ott pszichológiai - nem is azt mondom, hogy hadviselés, mert a csapattársak jóban vannak egymással - játszma folyt.

Hamiltonon láttam, hogy mennyire meg tudta bolygatni önmagát, és mennyire kibillent az egyensúlyából, miután elvesztette a fonalat. Érezte, hogy Button a jobb versenyző. Nyilván nem akarok magammal kapcsolatban párhuzamokat vonni, de nekem azért volt szimpatikus Hamilton évadja, mert nagyon sok hasonlóságot láttam abban és a sajátomban. Én is nagyon sokszor voltam olyan helyzetben, hogy tudtam: nem sok minden változott rajtam kívül, az eredmény valamiért mégsem ugyanaz, mint előtte. Sokat beszélgettem (Bári) Gergővel (a versenymérnökével - a szerk.) is arról, hogy ez minek köszönhető, hiszen a Hungaroringig eljutottunk egy jó szintre, ahonnan egyszerűen nem tudtunk továbblépni. Az olló tovább nyílt a Chevrolet-hez képest.

Hamiltonon is azt láttam, hogy állati jól indult a szezonja, aztán - nem tudom, milyen magánéleti vagy egyéb problémák miatt - elvesztette az egyensúlyát, és egyértelműen emiatt került rossz helyzetbe. Elvesztette az önmagába vetett hitét. Ez az, ami bennem is többször felmerült az év közben: amikor éreztem, hogy versenyképes vagyok, kezdtem elhinni, hogy jól megy az autó vezetése, kezdünk felnőni a feladathoz. De aztán jött pár kudarc, és már kevésbé hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni, ami rányomta a bélyegét a későbbi szereplésemre.

Ennek kapcsán sok hibába belefutottam. Sokkal több hibát vétettem, mint elvárható lett volna, és a többségük annak volt betudható, hogy kisebb lett az önbizalmam a szokásosnál. Hamiltonon is ugyanezt láttam: mintha elvesztette volna a monyóját, vagy hogy is mondták az Austin Powersben... Tudod, hogy valami hiányzik, tudod, hogy magadban kell keresned a megoldást, de közben tudod azt is, hogy ez nem fog menni egyik napról a másikra. Én azt érzem, hogy nemcsak versenyzőként, hanem emberként is sokat fejlődtem ezzel. A sikerhez vezető utat még mindig nem ismerem, de azt például tudom, hogy ha megtalálom, képes lehetek elérni bármit, amit kitűztem magam elé a versenyzés terén.

- Mit tehet ilyenkor a versenyző?

- Ez a nagy kérdés. Én azt vettem észre, hogy nekem az nem tesz jót, ha nincs más terület az életemben, amivel el tudok kezdeni foglalkozni, és ami kihívást jelent a versenyzésen kívül. Volt olyan időszak Oschersleben és a valenciai futam után, amikor egyszerűen elfelejtettem mindenkit, bezárkóztam a szobámba és kikapcsoltam a telefont. De akkor is voltak olyan gondolataim, amik emésztették az energiámat és tépázták az önbizalmamat, mert inkább a történtek rossz oldalára emlékeztem. Azt vettem észre most, Makaó után is, hogy nekem az iskola képes olyan irányba terelni a figyelmemet, hogy az autóversenyzéshez jövő februárig ne legyen semmi olyan kapcsolódási pont, amelyen keresztül naponta három percnél többet foglalkozzak azzal, ami jövőre várható. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez jórészt úgysem rajtam múlik.

- Ezek szerint meglepte, hogy Button legyőzte Hamiltont?

- Ez mindenki számára váratlan fordulat volt. Button az egyik kedvenc pilótám. Tetszik az a fajta érettség, amivel versenyez. Kívülről is látszik rajta, hogy az esetek 99 százalékában ki tudja hozni magából, ami benne van. Azon lehet vitatkozni, bár szerintem felesleges, hogy Hamilton tehetségesebb, gyorsabb, ügyesebb nála. Hamilton számára mégis az lenne a kulcs, hogy rátaláljon ugyanarra a kiegyensúlyozottságára. Neki az esetek 90 százalékában a kevesebb több lenne. Nem kellene azon görcsölnie, hogyan tud száztíz százalékot kihozni az autójából. Bőven elég lenne neki, ha ki tudná hozni magából azt, ami úgyis benne van. Már azzal is erőből Button elé tudna kerülni. Számomra az volt nagyon meglepő vele kapcsolatban, hogy az évad vége felé úgy látszott, kezd magára találni, az utolsó két hétvégén, vagy Szuzukától kezdve mégsem volt nagy előnye Buttonnal szemben. Pedig az időmérő a legnagyobb erőssége. Nyilván nehéz megítélni, hogy Button fejlődött, vagy Hamilton esett vissza, de én mégis úgy érzem, hogy Hamilton veszített valamennyit a tempójából. Nem tudom, hogy ez a gumik miatt volt-e, de az év eleji formájához képest, és a Buttonhoz is viszonyítva is sokat esett vissza. Ez egy öngerjesztő folyamat volt.

- Hamilton annak a rovására írja a vergődését, hogy elvesztette önmaga körül a "boldog buborékot." Így nevezte a családjából és a barátaiból álló kört, amely a versenyeken korábban komfortérzetet biztosított neki.

- Teljesen egyetértek vele. Amikor megy a szekér, nem veszi észre az ember, hogy mennyi segítséget kap kívülről. Nincs ott körülötte az a buborék, és máris látszik az eredmény. Miután újoncként megverte Alonsót, én nem tartottam elképzelhetőnek, hogy Hamilton az év végi összesítésben bárkitől kikapjon. Buttont marha jó versenyzőnek tartom, nem állítom, hogy tőle vártam ezt utoljára, de amikor odaszerződött a McLarenhez, azt hittem, élete leghülyébb döntését hozta meg. Mennyire nem volt igazam! Úgy tűnt, az oroszlán barlangjába sétál be, mégis nagyon jól jött ki belőle.

- Sebastian Vettel óriási előnnyel lett világbajnok. Mit mond azoknak, akik szerint csak az autója miatt nyert?

- Azt, hogy nézzék meg a tavalyi évet. A Red Bull nem volt annyira a mezőny fölött, hogy Vettel ekkora pontelőnye indokolt lett volna. Vegyük ki őt a pontállásból, és nézzük meg, mi történt volna nélküle! Úgy már korántsem egyértelmű a kép, ha arra gondolunk, (Mark) Webber hogyan szerepelt az egész év során. Harmadik lett a pontversenyben egy olyan autóval, amiről mindenki azt állítja, hogy bárki megnyerhette volna vele a vb-címet. Én azt gondolom, a tavalyi teljesítményéhez képest, ha Webbert vehetjük mércének, a Red Bull nem lett versenyképesebb, hanem egyszerűen Vettel lett érettebb. Ott van (Fernando) Alonso, ott van Hamilton, ott van Webber és még nagyon sok jó pilóta, s így a versenyzői szint az átlagot nézve jobb, mint korábban bármikor volt. Az én szememben csoda, hogy egy ilyen mezőnyben valaki ennyire kimagasló teljesítményt tud nyújtani. Ez abszolút különleges.

- Jövőre még több, hat - rekordszámú - világbajnok lesz a mezőnyben. Mit szól Kimi Räikkönen visszatéréséhez?

- Nagyon örülök neki. Schumacher kapcsán lehet arról beszélni, hogy mennyit számít, ha valaki kihagy két-három évet. Persze van egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy sok a fiatal, akiben megvan a tűz, tehetséges, helye lenne a Forma-1-ben. Bármennyire szeretem Räikkönent, bármennyire biztos vagyok benne, hogy ő az egyik legtehetségesebb pilóta, aki valaha versenyzett, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ha újra beül az autóba, annyi energiát fog fektetni a munkájába, mint amennyit a Renault megérdemelne.

Tehát nagyon örülök neki, hogy visszatért, de azt is tudom, hogy sok fiatal, még ha az első évben nem is lenne annyira sikeres, az elszántságával ellensúlyozni tudná azt a rutint, amivel Räikkönen rendelkezik. Räikkönen-szurkoló voltam 2003-tól kezdve egészen a visszavonulásáig, de nem vagyok biztos benne, hogy hosszú távon, ha mondjuk egy évnél tovább marad, a jelenléte jót fog tenni magának a sorozatnak. Nyilván kuriózum, hogy visszajön, és nagyon sokan szeretik, de szerintem a versenyzést nem lehet félvállról venni. Pedig nem tudom elképzelni, hogy másképp csinálná.

- Michael Schumacheren is látszik, hogy sokkal lazább, mint régen. Egyesek szerint éppen ezért nem annyira sikeres...

- Lehet, de én azt veszem észre, hogy ez nekem kifejezetten szimpatikus. Én mindig elismertem Schumachert, a rajongója viszont sohasem voltam. Nekem az az arc, amit most mutat, sokkal megnyerőbb. Teljesen szerethető figura lett, amióta visszatért. Azt még mindig nem tudom helyretenni, hogy Schumacher lassult-e le, vagy (Nico) Rosberg tényleg ennyire jó... Nem tudom elképzelni, hogy Schumacher ennyire visszaesett három év alatt. Az idei szezon vége felé azért kezdett találni valamit, ez szerintem látszott is a teljesítményén. A versenytávokon nem jöhet elő, hogy kihagyott három évet. Egy körön talán előjön, de a versenytávon nem. Azt nem állítom, hogy Rosberg Vettel szintjén van, egy Rosberg-Hamilton-Vettel-Alonso négyes azonban nagyon erős. Button még azért tartozik közéjük, mert kompenzálni tudja a gyorsaságbeli hátrányát intelligenciával, rátermettséggel és érettséggel.

- Komoly mentális erőre vall, hogy a szombati vereségeit vasárnapra el tudja felejteni.

- Pontosan. Látszik rajta, hogy ezt el is hiszi, le tudja zárni a vereséget, és majdhogynem előnyt képes kovácsolni belőle. Én is sokszor vagyok úgy vele, hogy azt mondom magamban, na jó, ezt most felejtsük el, álljunk hozzá másképp, de mégis sokszor érzem, hogy marad bennem valami kis kétely. Buttonról lerí, hogy ezt kiégeti magában, és utána tényleg nem érdekli, ami az előző napon történt. Tisztában van vele, hogy mi az erőssége.

- Mi a véleménye az idei újdonságokról, a DRS-ről és a KERS-ről? Egyetért azokkal, akik szerint mesterségessé tették a küzdelmet?

- Szerintem a végletek között mozgott a DRS-sel elvégzett előzések kivitelezhetősége. Volt olyan pálya - mint például Monza, ott két DRS-zónát jelöltek ki -, ahol az időmérő után arra számítottam, nem lesz olyan kör, hogy ne előzze egymást legalább három autó. Ehhez képest a futamon végül nem láthattunk túl sok manővert. Spában viszont, ha valaki az Eau Rouge előtt egy másodpercen belül volt az üldözőjéhez képest, teljesen mindegy, hogy mit csinált, védhette akárhogy a belső ívet, úgyis körbeautózták az egyenesben. Szerintem ez sem jó. A túl könnyű előzés elvette a küzdelem élét. Nem tudom azt mondani a DRS-re, hogy rossz volt, de azt sem, hogy jó volt. Még nem érzem teljesen kiforrott rendszernek.

Szerintem egyelőre nincs szükség rá, mert a gumikeverékek miatt is akkora különbség lehet autó és autó között, hogy az öt évvel ezelőttihez képest sokkal könnyebb előzni. Talán túl sok egyszerre ez a sok újítás, és amit az egyik hoz, azt a másik elveszi, vagy fordítva. Nem lehet tisztán felmérni a hatásukat. Ott a KERS, ott a DRS, ott a gumikeverékekből fakadó nagy hátrány vagy előny. Ezek sokszor erősítik, sokszor viszont kioltják egymás hatását. Nekem sokszor átláthatatlan volt a helyzet emiatt. Szinte Forma-1 fanatikus vagyok, néha mégis nehezen értettem, hogy miért éppen az történik a pályán, ami.

- Akkor mit változtatna rajta?

- A KERS, a DRS és a gumik közül első lépésben kivennék egy vagy két elemet. Hogy melyiket? A gumikat biztosan meghagynám.

- Mi a véleménye arról a jövőre életbe lépő szabálymódosításról, hogy védekezés közben csak egyszer lehet majd irányt váltani?

- Szerintem ez semmiképpen nem lesz jó. Nem látok semmi hibát abban, ha valaki védekezik. Onnantól kezdve, amikor látja, hogy egyre közelebb ér a kanyarhoz, és a másiknak úgysincs esélye erőből mellé érni, nem látom be, hogy miért ne mehetne vissza az ideális ívre, és fékezhetné meg ott a kanyart. Nekem egyelőre nem tiszta, hogy a balesetveszély volt-e a fő szempont a szabály megfogalmazásánál, de az az érzésem, hogy a poros íven fékezni számtalan esetben sokkal kockázatosabb, mint ha engedélyezve lenne még egy kis mozgás vissza az ideális ívre, nyilván a pilóta belátása szerint. Majd az első néhány futam után meglátjuk, hogy egyáltalán betartatják-e ezt a szabályt.

Schumacher és Hamilton ominózus párharca Monzában

- Világítsuk meg ezt mondjuk a monzai példán keresztül, ahol Schumacher Hamilton ellen védekezve visszahúzódott az ideális ívre a Lesmo előtt. Az a manőver komoly vitákat váltott ki, ön szerint szabálytalan volt?

- Biztos nagyon sokan szabálytalannak tartották, de én azt mondom, hogy hagyják már néha úgy versenyezni az embereket, ahogy szeretnének! Schumacher kicsit agresszívebben védekezett, mint kellett volna. De Button például megoldotta a dolgot, három kanyar alatt elment mellette. Ha túlságosan szűk keretek közé akarják szorítani a védekezés lehetőségeit, annak előbb-utóbb úgyis rossz vége lesz, a versenyzés sava-borsa veszik el. Ez tipikusan az az eset, hogy ha túlságosan meg akarják kötni a pilóták kezét, az egy idő után az izgalmak rovására fog menni, mert minél több ilyen szabály van, annál kevésbé fogja a versenyző jelenteni a különbséget. Pedig sokat beszélünk arról, hogy már így is egyre kevésbé a pilótákon múlik az eredmény, bármilyen technikai sportról is van szó. Hogy ez jó vagy rossz, arról lehetne vitatkozni, de szerintem inkább rossz, és minden egyes ilyen szabállyal abba az irányba haladunk, hogy a jövőben még hangsúlyosabban így legyen. Ezért én egyértelmű véleményen vagyok: szerintem ez nem jó.

- Volt kedvenc pillanata a szezonból?

- Monza, amikor Vettel megelőzte Alonsót az első körben. Akkor még nem volt világbajnok, de semmi mást nem kellett volna csinálnia, mint hogy hátradől, és megvárja a harmadik körben az első DRS-zónát, hiszen úgyis Alonso mögött tudott volna maradni. A váltóáttételezés miatt nem biztos, hogy azonnal meg tudja előzni, de csak idő kérdése lett volna. Ennek ellenére nagyon bevállalósan tette oda magát, egy olyan manővert produkálva, ami szerintem szükséges volt, mert végleg bebizonyította vele az elhivatottságát. Ez nagyon szimpatikus lépés volt tőle. Még akkor is, ha összeakadnak, kiesnek, és megint mindenki előveszi őt, hogy ez mennyire hülye húzás volt, ezek olyan manőverek, amiket mégiscsak be kell vállalni. Ha az első négy alkalomból csak egyszer is sül el jól, miután sikerül neki, megnő az önbizalma, és ez rengeteget segíthet neki. Úgyhogy számomra az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy hú, hát ez nem semmi.

Michelisz kedvenc pillanata: Vettel előzi Alonsót az Olasz Nagydíjon