Robot is lehetne a Ferrari szimulátora

Lábakon mozog, két tonnát nyom, hat méter magas, öt 3D-s monitor és 3500 wattos hangrendszer van benne, egy kétemeletes épület kell a befogadásához, mégsem száz százalékig élethű.

A Forma-1-es csapatok számára ma már nélkülözhetetlen kellék egy fejlett szimulátor, amely nem csupán arra jó, hogy a versenyzők gyakoroljanak vele, hanem alkalmas a beállítások és az új alkatrészek kipróbálására is. Mivel a szezon közben a pályán lényegében tilos tesztelni - azért csak lényegében, mert ettől az évtől kezdve újra lesz erre egy egyszeri lehetőség az első európai forduló előtt -, a szélcsatorna, a számítógépes áramlástani modellezés (CFD) és a szimulátor lépnek elő a fejlesztés legfontosabb eszközeivé. Az utóbbi kettőnek megvan az az előnye, hogy az alkatrészeket csak "virtuálisan" kell legyártani hozzájuk, ami sokkal gyorsabb, mint ha fizikailag elő kellene állítani őket, de a szimulátor az egyetlen, amely a versenyzők szubjektív érzetét is képes közvetíteni.

Igaz, bármennyit is fejlődött a technológia, nem teljesen élethű. "Egyetlen szimulátor sem tudja tökéletesen visszaadni azt, amit a versenyző az autóban átél: az emberi érzékenység, különösen a profi Forma-1-es pilótáké, túl kifinomult ahhoz, hogy meg lehessen teremteni a valódi vezetés képzetét, miközben valaki egy szobában ül" - magyarázza Marco Fainello, a Ferrari menetdinamikai részlegének egykori vezetője, aki egyben a csapat szimulátorának tervezését is irányította. "Ettől függetlenül bizonyos érzeteket (a vizuálist, az erőket, a mozgást, a rázkódást, a zajt) jól lehet utánozni. Némelyiket csaknem tökéletesen, másokat kevésbé." Még a versenyzők között is vannak, akik a vizuális és mechanikus ingerek életszerű összhangjának hiánya miatt émelygéssel küzdenek a mozgó szimulátorban, közéjük tartozik például Luca Badoer és Michael Schumacher is.

Mintha a Csillagok háborúja díszletéből lépett volna elő. Képet eddig nem lehetett látni a Ferrari szimulátoráról, most közölte az elsőket az Autosprint című olasz szaklap

A legfejlettebbnek általában a McLaren szimulátorát tartják. A Ferrari korábban le volt maradva ezen a területen, de 2009 decemberére számukra is elkészítették azt a berendezést, ami már megfelel a modern igényeknek, s amit most is használnak. A mozgó, hidraulikus lábakon álló szerkezet alumíniumból és kompozit anyagokból készült, két tonnát nyom, nyolcszor nyolc méter alapterületű, hat méter magas, és egy kétemeletes, 180 négyzetméteres, az irányító központot is magában foglaló épületet kellett emelni neki. A speciális talapzat kétszáz tonnás. A szimulátort tíz multiprocesszor tömb vezérli, több mint 60 GB RAM van benne, és naponta mintegy 5 GB-nyi számadatot állít elő működés közben. A FIAT Research és a Moog közreműködésével két évig készült.

A versenyző egy olyan pilótafülkében ül, amelyet teljes egészében a valódi autóéról mintáztak. Öt monitor van előtte, így a látószöge a 180 fokot is meghaladja, a képet aktív 3D-ben vetítik elé, az élethű hanghatásról pedig egy 3500 W teljesítményű, 7.1 csatornás Dolby Digital hangrendszer gondoskodik. "A pilótafülkében pontosan olyan kezelőszerveket (pedálokat, kormánykereket stb.) helyeztünk el, mint amiket a pályán is használunk. A platform elektronikusan vezérelt aktuátorok utasításait közvetíti felé, így az összes lehetséges irányba képes bármilyen mozgás előállítására, hogy a versenyző tényleg úgy érezze, mintha az autóban ülne" - mondja Fainello.

Öt monitorból áll a vizuális rendszer, még a visszapillantó-tükör is élethű, 3D-s képet ad

Ehhez azonban a környezeti tényezőket is kellő pontossággal kell reprodukálni. "A pályát egy olyan speciális számítógéppel modellezzük, amely élethű 3D-s térképet használ, rajta a pálya melletti és a háttérben található tereptárgyakkal, magával a pályával, a valódi tulajdonságaikkal felruházott rázókövekkel és az aszfalt felületével" - teszi hozzá a szakember, aki a hírek szerint hamarosan átigazol a Mercedeshez. "Az adatokat a nap állását és az árnyékokat figyelembe véve rögzítettük, ezért képesek vagyunk változtatni bizonyos környezeti paramétereket is, mint a levegő és az aszfalt hőmérséklete vagy a szél iránya és erőssége."

A szimulátorokat ma már nemcsak a nagydíjak közötti fejlesztésekhez használják, hanem a szabadedzések alatt is: miközben a versenyzők a pályán köröznek, akár több ezer kilométerrel arrébb, a főhadiszállásra telepített berendezést, amit a helyszíni körülményeknek megfelelően állítanak be, a tesztpilóta vezeti, hogy még több információt gyűjtsön a lehetséges beállításokról. A valódi és virtuális adatokat valós időben összehangolják, így a két autó helyett tulajdonképpen három van a pályán. Ez nem kizárólag a csapat szempontjából hasznos: a Red Bullnál például Jean-Eric Vergne látta el a feladatot, s így gyakorolhatott, mielőtt idén, a Toro Rosso versenyzőjeként élesben is bevetik majd. Ez korántsem mellékes, hiszen a vezetési hibák a szimulátorban távolról sem járnak olyan súlyos következményekkel, mint a pályán.

Így mozog a berendezés

A Ferrari egyébként megrendelésre, különleges ügyfeleknek épít saját szimulátort is, amely azonban sokkal egyszerűbb - és olcsóbb -, mint amit az F1-es programhoz használnak. Emellett létezik a "Ferrari Virtual Academy", egy technikailag fejlett videojáték, amelynek segítségével virtuálisan bárki összemérheti a tudását a csapat versenyzőiével. Ennek a kínálatában egyelőre csak Fiorano szerepel, de az különösen pontosan modellezve, mivel a pálya CAD-térképét lézeres letapogatással állították elő.

Használat közben hat méter magasra képes emelkedni a szimulátor