Michael Schumacher 10+1 legnagyobb versenye

Michael Schumacher újabb mérföldkőhöz érkezett a hétvégi Belga Nagydíjon: ez a 300. versenye. A fénykorából vett példákkal idézzük fel, miért ő minden idők egyik legnagyobb sportolója akkor is, ha ez manapság már csak nyomokban látszik.

A hétszeres világbajnok Michael Schumacher, aki már eddig is rekordszámú rekordot tartott, a hétvégén új mérföldkőhöz érkezett: 300. nagydíjához. Mégpedig hol máshol, mint kedvenc pályáján, a belgiumi Spában, ahol 21 évvel ezelőtt a Forma-1 színpadára lépett, és ahol egy évvel később első győzelmét aratta, és amelyről a héten kijelentette, olyan a számára, mintha a saját nappalija lenne.

Szinte természetes, hogy Schumacher éppen itt fogja ünnepelni jubileumi versenyét, de legalább zárójelben azért meg kell jegyezni, hogy ez csak a nevezések számát tekintve a 300. Forma-1-es futama. Bele kell számítani hozzá az 1996-os Francia Nagydíjat, amikor egy műszaki hiba miatt valójában már a felvezető körben kiesett (pedig a pole-ból rajtolt volna a gyengécske Ferrarival), valamint az 1999-es Brit Nagydíjat is, amelynek nekivágott ugyan, de egy balesetben eltörte a lábát, így az utolsó - a statisztikák szerint hivatalos - rajtnál már nem lehetett ott.

A 200+-osok klubja

1. Rubens Barrichello 326
2. Michael Schumacher 300
3. Riccardo Patrese 257
4. Jarno Trulli 256
5. David Coulthard 247
6. Giancarlo Fisichella 231
7. Jenson Button 222
8. Michele Alboreto 215
9. Andrea de Cesaris 214
10. Gerhard Berger 210
11. Nelson Piquet 207
12. Alain Prost 202
13. Jean Alesi 202

(A nevezések alapján)

A neves alkalom örömére időrendben összegyűjtöttünk tízet Schumacher legsziporkázóbb versenyei közül. A visszatérése óta talán nem tűnik hajdani önmagának, és csak néha villantja fel egykor különleges tehetségét, ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy fénykorában olyan teljesítményre volt képes, mint nagyon kevesen a Forma-1 története során. Íme, néhány bizonyíték a sok közül.

Taktikus első győzelem
1992, Belga Nagydíj

Ebben az évben a Williams a korán bajnokká avatott Nigel Mansell vezérletével rommá verte a mezőnyt, a többieknek csak morzsák jutottak. Az egyik legnagyobb darabot azonban a 23 éves Michael Schumacher kaparintotta meg, aki már az idény korábbi részében is vitézkedett a többek között Ayrton Senna, Gerhard Berger és Jean Alesi nevével fémjelzett középmezőnyben, és aki a legendás spái pályán megszerezte első F1-es győzelmét. Ott, ahol egy évvel előtte bemutatkozott az autóversenyzés csúcskategóriájában. A Benetton fiatal pilótája előre megérzett valamit. "Jó előérzetem volt a hétvégével kapcsolatban, és nem tudom, miért, de ma a motorhome-ban is átfutott az agyamon a győzelem gondolata" - mondta a futam utáni sajtótájékoztatón.

Sokáig csak halvány jelek utaltak rá, hogy tizenhét év után újra német győztest avatnak az F1-ben. A rajtnál Senna vágott az élre, és a szemerkélő esőben egy darabig őrizte pozícióját, mivel átmenetileg megszabadult esőgumikra váltó támadóitól, Manselltől, Riccardo Patresétől és Schumachertől. A 11. körre viszont utolérték, és az egyre vizesebb pályán könnyedén levadászták őt, úgyhogy a McLaren kiszállt a győzelemért folyó csatából. A két Williams vette át a vezetést a két Benetton előtt, és úgy látszott, a szokásos forgatókönyv fog érvényesülni. A 3. helyen haladó Schumacher azonban egy elsőre szerencsétlennek tűnő megmozdulással végül bankot robbantott: a 30. körben lesodródott a pályáról a Stavelot kanyarnál, kis híján eltalálva a falat.

Nigel Mansell a születőben lévő új csillagra mutat az 1992-es Belga Nagydíj dobogóján

Csapattársa, Martin Brundle elhúzott mellette, és mint kiderült, ez volt a szerencséje. "Láttam, hogy hólyagosak a gumijai, ezért úgy döntöttem, azonnal kiállok új abroncsokért" - emlékezett vissza. A slick gumikra váltással annyit nyert, hogy megelőzte a műveletet pár körrel később megejtő Williamseket, és közel 20 másodperces hátrányból az élre állt. Mansell és Patrese még üldözőbe vette, de megrepedt a kipufogójuk, úgyhogy örülhettek, hogy a dobogós helyet megmentették Brundle-lel szemben.

Váltóhibával második
1994, Spanyol Nagydíj

Egy második hely nem igazán érdemel kitüntetett helyet Schumacher karrierjében, de az 1994-es barcelonai ezüstérme mindenképpen szenzációszámba megy. Eleinte úgy tűnt, megismétlődik a szezon első négy versenyének menetrendje: a Benetton hamar az élre állt, és eltűnt a távolban.

A táv harmadának tájékán azonban ötös fokozatban ragadt a váltó a német autójában (a videón 1:42-től látható), így Mika Häkkinen és Damon Hill rohamtempóban megközelítette, majd meg is előzte őt. Schumacher szép lassan alkalmazkodott a helyzethez, és a helyett, hogy további pozíciókat vesztett volna, nagyjából felvette az előtte lévők tempóját. Egy darabig még az első helyre is visszakerült, és egy bokszkiállást is végrehajtott úgy, hogy nem fulladt le. Végül Hill mögött a 2. helyen ért célba, miután Häkkinen motorja elfüstölt.

Parádés feltartás
1995, Belga Nagydíj

Schumacher több fantasztikus győzelmet is aratott Spa-Francorchamps-ban, ezen a jó értelemben véve ódivatú, igazán tökös versenyzőknek kedvező klasszikus pályán, de a legelképesztőbb és egyben minden bizonnyal legvitatottabb sikerét 1995-ben érte el. Abban az évben ismét a williamses Damon Hill volt az egyetlen (úgy, ahogy) komoly ellenfele a világbajnoki címért folytatott harc során, ám a hírhedt ardenneki időjárás már az időmérőn úgy összekeverte a paklit, hogy rosszul időzített körével csak a 16. rajtkockát tudta megszerezni. Hill is csak egy kicsit járt jobban: a 8. helyre került.

Az első sorból a két Ferrari, Gerhard Bergeré és Jean Alesié startolhatott, de nem sokáig élvezhették az előnyüket. Alesi eleinte Schumacher benettonos csapattársával, Johnny Herberttel harcolt a vezetésért, majd műszaki hibával kiesett, míg Hill a 13. körben feltornázta magát az élre. Ekkor hihetetlen módon Schumacher már 2. volt, de a java csak ekkor következett: eleredt az eső. Hill kiállt esőgumikért, Schumacher viszont a mérnökei unszolására a slickekkel ment tovább, de a tempója hamarosan visszaesett 2:23-ra. Már önmagában az is bravúros volt, hogy egyáltalán a pályán tudott maradni, ám az esőgumikon 2:17-es iramot diktáló Hill rövidesen utolérte. Ekkor kezdődött a vitatott akció, amelyben Schumacher a slickeken zsonglőrködve körökön át maga mögött tartotta nagyságrendekkel gyorsabb riválisát, de közben a sportszerűség határait feszegetve többször leszorította őt a pályáról. Végül nem bírta tovább, és a víztükrön korcsolyázva ő maga is lesodródott, így Hill elhúzott mellette. Csakhogy nem sokáig élvezhette a vezetést: az aszfalt elkezdett felszáradni, ami a slickeknek kedvezett, és Schumacher pillanatok alatt 10 másodpercet gyorsult, könnyedén visszaelőzve a Williamst. Az eső később megint rákezdett, és mindketten kereket cseréltek, aztán a versenyigazgató a Safety Car-t is beküldte, Hill azonban bokszutcai gyorshajtásért stop&go büntetést kapott, és onnantól keményen meg kellett küzdenie a 2. helyért is.

Schumacher nyert, a sikere azonban vegyes fogadtatásra talált. Azt mindenki elismerte, hogy az esőben zseniálisan bűvészkedett, de sokan úgy vélték, átlépte a sportszerűség határait, ezért a spai győzelme tulajdonképpen annak a felemás megítélésnek az esszenciájává vált, amely egész karrierjét végigkísérte. A verseny után a feldúlt Hill is odament hozzá, hogy megmondja neki a magáét, és a sportfelügyelők egyetértettek vele, ezért felfüggesztett eltiltással sújtották Schumachert - amelyet azonban soha nem kellett letöltenie. A vb-címet végül simán behúzta, mégpedig egy olyan makrancos Benettonnal, amelyet utódja, Gerhard Berger az év végén kipróbálva kerek perec vezethetetlennek minősített.

Az esőisten trónra lép
1996, Spanyol Nagydíj

A fotót, amelyen Schumacher épp Jacques Villeneuve Williamsét előzi zuhogó esőben, a Forma-1 akkori gumiszállítója, a Good Year is felhasználta egy reklámkampányhoz. Nem csoda: a mellette elhúzó Ferrarira átpillantó Villeneuve elképedt arckifejezése még a lehúzott sisakrostélyon, az esőcseppek sűrű függönyén át is tökéletesen látszik. Schumacher első győzelme a Ferrarival egyben az egyik legjobb példa volt arra, miért sorolják őt a sporttörténet legnagyobb esőmenői közé.

A Ferrari abban az évben még Ross Brawn és Rory Byrne nélkül, a John Barnard által tervezett autóval versenyzett, és teljesen esélytelen volt a pályát fölényesen uraló Williamsszel szemben. A szezon első hat futamából négyet Damon Hill, egyet Villeneuve, egyet - a kaotikus monacóit - Olivier Panis nyert meg, Schumacher csak kiegyensúlyozottságának köszönhetően tartotta a 3. helyet az összetettben. Ekkor következett Barcelona, ahol az időmérőn még minden a papírforma szerint alakult: Schumacher a két Williams mögé kvalifikálta magát, 0,937 másodpercre lemaradva Hilltől. Ez volt a legtöbb, amire számíthatott, hiszen már a pénteki edzésnap után kijelentette, az aerodinamikát kihangsúlyozó Barcelona "nem kompatibilis" a Ferrarival.

Ám szombat este rákezdett az eső, és olyan hevesen esett egészen másnapig, hogy a körülmények embert próbálóvá váltak. A pilóták úgy tudták, emiatt repülőrajt lesz - ezt mondták nekik az eligazításon -, az akkori versenyigazgató, Roger Lane-Nott azonban a tudtuk nélkül úgy döntött, mégis állórajttal indítja útnak a mezőnyt. Schumacher beragadt, és visszaesett a 6. helyre, miközben Villeneuve azonnal az élre állt Jean Alesi és Hill előtt. Eddie Irvine és Hill hamarosan kicsúszott a vizes pályáról (ő összesen háromszor tett így, és végül kiesett), Schumacher viszont támadást indított az előtte haladók ellen, és 7 kör leforgása alatt megelőzte Bergert, Alesit, majd Villeneuve-öt. Utána olyan tempóban hagyta őket faképnél, amely a főnöke, Jean Todt szerint is "hihetetlen" volt: folyamatosan 3-4 másodpercet vert Villeneuve-re körönként, és csak akkor vette el a gázt, amikor az előnye 45 másodpercre nőtt. A leggyorsabb köre 2,2 másodperccel volt jobb mindenki másénál. A teljesítményét az egész szaksajtó zajosan ünnepelte, és a szintén esőmenő Ayrton Sennával állította párhuzamba.

Ravaszság és erődemonstráció
1997, Monacói Nagydíj

Schumacher zsenije, mint az igazán nagy versenyzőké általában, rendszerint akkor mutatkozott meg a legmarkánsabban, amikor az autója nem volt igazán erős. Így volt ez 1997-ben is: noha a szezon a jerezi ütközéssel dicstelen véget ért számára, az a tény, hogy a fináléig harcban maradt a vb-címért Jacques Villeneuve jókora technikai fölényben lévő Williamse ellen, óriási bravúr volt. Ami Monacót illeti, ott volt Graham Hill, Ayrton Senna, aztán jött Michael Schumacher. Ahogy Jackie Stewart lényegre törő egyszerűséggel megjegyezte valamikor a 2000-es évek elején: ha nem jön közbe semmi, a hercegségben úgyis ő nyer.

Nos, 1997-ben nem jött közbe semmi - leszámítva az esőt. Bár Schumacher a még száraz időmérőn 19 ezreddel kikapott ifjúkori riválisától, a Williamst erősítő Heinz-Harald Frentzentől, Villeneuve-öt simán legyőzte, így megnyílt előtte a lehetőség, hogy a versenyen látványos bemutatót tartson különleges monacói képességeiről.

A Williams csúnyán elszámította magát: a meteorológusokban bízva száraz pályára való beállításokkal, slickeken küldte a rajtrácsra az autóit. Schumacher viszont a rajtrácsra menet, ahogy a szabályok lehetővé teszik, több kört is megtett, közben ravaszul kipróbálva a tartalékautóját is, amely felemás időjárási viszonyokhoz volt hangolva. Ennek ellenére úgy döntött, az eredeti, teljesen esős beállítású autójával fog indulni, ami tökéletes húzásnak bizonyult a részéről. A rajtnál azonnal az élre állt, és az első kör végére 6,6, a második körre 11,5, a harmadikra 15,7 másodperccel vezetett; amikor az előnye fél percre duzzadt, kifújta magát, és visszavett a tempóból. Kis híján ez lett a veszte - akárcsak Ayrton Sennának 1988-ban -, mert kényelmesen furikázgatva kiesett a ritmusból, és a Ste. Devote-nál elfékezte magát. Szerencséjére azonban a bukótérbe tudott menekülni, és végül 53 másodperces előnnyel nyert későbbi csapattársa, a Stewartot vezető Rubens Barrichello előtt. Mindezt úgy, hogy az általánosan elfogadott vélemény szerint a rivális Bridgestone esőgumijai akkoriban jobbak voltak, mint a Good Yearok Schumacher Ferrariján...

Újabb fölény az esőben
1997, Belga Nagydíj

Negyed órával a rajt tervezett időpontja előtt hatalmas eső zúdult Spa-Franchorchamps-ra, és a Schumacherek számára rossz előjelnek tűnt, hogy Ralf a rajtrácsra menet ripityára törte Jordanjét, úgyhogy futhatott vissza a célegyenesbe. Bátyja viszont újfent tanúsította, nem véletlenül nyert korábban kétszer esőben a pályán, és egy váratlan taktikai húzással megalapozta újabb győzelmét.

Amilyen hirtelen jött, úgy el is vonult vihar, és mire a mezőny a Safety Car mögött felsorakozva megkezdte a versenyt, már szikrázó volt a napsütés. Miközben az élbolyból Jacques Villeneuve és Jean Alesi is elővigyázatosságból a Good Year hagyományos esőgumijaira voksolt, Schumacher felrakatta az akkoriban még ritkán használt intermediate abroncsokat. A biztonsági autó három körön át vezette a mezőnyt, és miután kiállt, a Ferrari másfél körön belül az élre állt. Schumacher előbb a La Source hajtűnél fékezte ki Alesit, majd lendületből elment bajnoki riválisa, Villeneuve mellett a Malmedy és a Rivage kanyarok közti egyenesben.

Innentől a pár hónappal azelőtti Monacói Nagydíj ismétlődött meg, Schumacher körönként öt-hat másodpercet vert üldözőire a jó gumiválasztásnak köszönhetően, és kényelmesen győzött. Később elmondta, a rajtrácson vigyorgott az autóban, mert tudta, hogy a kiszámíthatatlan körülmények kedvezni fognak neki. "Az edzések után nem voltam optimista, és ha normális körülmények lettek volna a versenyen, szenvedtünk volna" - ismerte el. "De az időjárás és a helyes döntések következtében végül minden tökéletesen alakult."

Három a magyar igazság
1998, Magyar Nagydíj

Mika Häkkinen és a McLaren bomba formában kezdte az évet, és bár a szezon közepén kissé megtört a lendületük, a Német Nagydíj után a finn 16 pontra növelte előnyét Schumacher előtt. A Ferrarinak tehát eredményre volt szüksége a Hungaroringen, ha nem akart idő előtt búcsút inteni a bajnoki álmoknak. Bár az időmérőn ismét tarolt a McLaren, a Häkkinen és David Coulthard mögül rajtoló Schumachernek és csapatának végül sikerült túljárnia a technikailag erősebb vetélytársak eszén.

A verseny első felében nem sok esemény történt, Häkkinen megtartotta az első helyet Coulthard és Schumacher előtt. Mivel a bokszkiállások első fordulója után sem változott a helyzet, a Ferrari úgy döntött, az alacsonyabb üzemanyagszintre bazírozva három kerékcserésre állítja át Schumacher taktikáját. "Ross Brawn technikai igazgató szólt, hogy a 19 köröm alatt 25 másodpercet kell gyűjtenem, hogy a harmadik kiállásom után az élre kerüljek. Nyomtam a gázt, amennyire lehetett" - nyilatkozta a német, aki a 43. körben megejtett bokszlátogatása után a McLarenek előtt találta magát.

Azonnal elkezdte növelni előnyét, amiben segítségére volt, hogy Häkkinen autója műszaki hiba miatt lelassult, sokáig akadályozva a gyorsabb tempóra képes Coulthardot. Az viszont veszélybe sodorta a küldetését, hogy az 52. körben lesodródott a kavicságyba az utolsó kanyarnál, mivel tévesen olyan információ jelent meg a műszerfalán, hogy lassabb a McLareneknél, ezért még keményebb tempót próbált diktálni. A kalandot végül megúszta ijedtséggel és néhány másodpercnyi veszteséggel, és a simán lezajlott utolsó bokszkiállása után az élen maradt. Győzelmének annyira megörültek a helyi szurkolók, hogy idő előtt elözönlötték a pályát, amiért az FIA egymillió dolláros bírságot rótt ki a Hungaroringre.

A tragédia árnyékában
2003, San Marinó-i Nagydíj

Azon a napon, amelyen édesanyjuk egy kölni kórházban meghalt, a Schumacher testvérek életük egyik legsziporkázóbb csatáját vívták. A szombat éjszakát édesanyjuk halálos ágya mellett töltötték, de miután elvesztette a reménytelen küzdelmet, visszarepültek Imolába. Megbeszélték, hogy a történtek ellenére rajthoz állnak, amiben egyesek a vérlázítóan jeges közöny, mások az igazi sportolói nagyság bizonyítékát látták.

A két testvér az előző napon már elhódította az első rajtsort, így minden adottnak ígérkezett egy hősi összecsapáshoz. A pole Michaelé volt, ám a rajtot Ralf kapta el jobban, aztán teljes erejével azon volt, hogy elöl is maradjon. A Ferrari hiába tűnt gyorsabbnak, Michael hiába indított támadást támadás után, öccse nem tágított. Világossá vált, hogy ez becsületbeli ügy: mindketten szerettek volna győzelemmel adózni édesanyjuk emlékének.

Végül a babérokat Michael aratta le. Amikor Ralf 16 kör után kiállt a bokszba, ő nekidurálta magát, és azonnal egy másodperccel gyorsult körönként, így a kerékcseréje után a Williams elé került. Ott is maradt, így első győzelmét aratta a fordulatos szezonban, amelynek végén egyik legnehezebben megszerzett világbajnoki címét könyvelhette el. Ám az imolai dobogón érthető módon mindennek tűnt, csak boldognak nem; Ralfnak pedig, aki hozzá hasonlóan háromszor járt a bokszban, be kellett érnie a 4. hellyel, miután alulmaradt Michael csapattársával, Rubens Barrichellóval, valamint a kétszer kereket cserélő Kimi Räikkönennel szemben is.

Van, aki forrón szereti
2003, Osztrák Nagydíj

Michael Schumacher karrierjében akadt egy-két forró pillanat - a legforróbb kétségtelenül a 2003-as Osztrák GP-n történt, amikor az egyik bokszkiállásánál lángra kapott a töltőből kifolyt benzin. Szerencsére nem lett belőle akkora tűz, mint 1994-ben Németországban, amikor Jos Verstappen autója valóságos tűzgolyóvá vált, így a német pilóta nemcsak folytatni tudta a versenyt, hanem meg is nyerte.

A futam eleve problémásan indult, a lefulladó autók miatt csak a harmadik nekifutásra kapta meg a mezőny a zöld jelzést. A pole-ból induló Schumacher fokozatosan elhúzott a többiektől, és az sem zavarta, hogy a Safety Car rövid pályán tartózkodása idején Juan-Pablo Montoya hátulról kis híján felnyársalta Ferrariját. A 23. körben aztán jött az a bizonyos bokszkiállás és a lángok. "Láttam a tüzet. A szerelők talán azt gondolták, fázom, ezért kicsit fel akartak melegíteni!" - viccelődött a német. "A csapat kiválóan tartotta kordában a helyzetet, gyorsan reagáltak a tűzoltó készülékkel."

Az első helyet Montoya örökölte meg, Schumacher harmadiknak esett vissza a kolumbiai és Räikkönen mögé. A 32. körben azonban már ismét ő állt az élen, miután kifékezte Räikkönent, Montoya autója pedig szinte ugyanekkor tönkrement. Innentől nem volt több akadály, Schumacher behúzta a győzelmet - zsinórban a harmadikat.

Stílszerű búcsú
2006, Brazil Nagydíj

Egy verseny, amit Schumacher meg sem nyert, mégis a legnagyobbjai közé kell sorolni, és nem csupán azért, mert előző - mondhatnánk: igazi - pályafutásának lezárása volt. A legjobban alighanem arra a pillanatra emlékszünk, amikor egy hajmeresztő manőverrel megelőzte Kimi Räikkönen McLarenjét a célegyenes végén; a két autó olyan közel került egymáshoz, hogy a kerekeik közé jóformán egy zsírpapírt sem lehetett volna bedugni. Ez presztízsharc volt a javából, hiszen Räikkönen tudta, hogy Schumacher visszavonulása miatt többé nem lesz alkalma bizonyítani a német ásszal szemben, akinek a következő évben majd elfoglalja a helyét a Ferrarinál. Schumacher azonban erősebbnek bizonyult, és ennek ezúttal kivételesen a vele hagyományosan nem szimpatizáló brit újságírók is örültek, akik zokon vették Räikkönentől, hogy a verseny előtt gúnyosan azt mondta: azért nem vett részt vetélytársa búcsúztatóján, mert "épp szarni volt".

Persze Schumachernek addigra nem maradt vesztenivalója. Miután az előző futamon, Szuzukában az élről esett ki egy motorhiba miatt, a helyett, hogy előnyre tett volna szert, 10 pontos hátránya lett az összetettben Fernando Alonsóhoz képest, így a vb lényegében eldőlt. A szerencse Brazíliában sem állt mellé: hiába nyerte meg fölényes, 0,462 másodperces előnnyel a Q2-t, a Q3-ban egy újabb műszaki hiba következtében nem tudott részt venni. Ezért a 10. kockából kellett rajtolnia, de remekül helyezkedett, és nagy csatában hamar feljött hetediknek. Amikor azonban a 8. körben Alonso renault-s csapattársát, Giancarlo Fisichellát próbálta megelőzni, összekoccantak, és a Ferrari defektet kapott.

Schumachernek ezzel minden esélye elszállt a győzelemre, hiszen kerékcserére kényszerült, és visszaesett a legutolsó helyre. Viszont éppen ez adott rá alkalmat számára, hogy még utoljára megcsillogtassa a tudását, és ennek megfelelően is vezetett: folyamatosan előzgetve végül az elképesztő 4. helyen ért célba, mindössze 5 másodperccel a sima versenyt futó, 2. helyezett Alonso mögött. Később azt mondta, a Ferrari aznap "képtelenül gyors" volt, amit bizonyított Felipe Massa fölényes győzelme is.

+1: Schumacher kedvence
2000, Japán Nagydíj

S hogy melyik Schumacher kedvenc versenye? A 2000-es Japán Nagydíj, amelyen bebiztosította első vb-címét a Ferrarinál, 21 éves szünet után szerezve meg a trófeát Maranellónak. Szuzuka abban a szezonban az utolsó előtti fordulónak adott otthont, és Schumacher már 8 pontos előnnyel utazott oda, ami akkoriban - mivel a győzelemért 10 pont járt - kellemesen nagy volt, de azért biztosnak nem lehetett nevezni. Az időmérőn kemény csatát vívott egyetlen talpon maradt ellenfelével, a McLaren-es Mika Häkkinennel, végül azonban 9 ezredet vert rá, megkaparintva a pole pozíciót.

Ám ezzel vasárnap nem ment semmire. A rajtnál hiába próbált bevágni a McLaren elé, Häkkinen jobban indult el, és kapásból átvette tőle a vezetést. Sőt az első etapban 2,5 másodpercre meglógott, és Schumacher csak akkor kezdett újra közeledni hozzá, amikor mindketten megkezdték a lekörözéseket. A második etap közepén pedig szemerkélve eleredt az eső, és ilyen körülmények között Schumacher tovább tudott faragni a hátrányából. Szerencséje volt, hogy amikor Riccardo Zontával lekörözés közben összekoccant, az autója nem sérült meg. A döntő pillanat a 37. körben érkezett el számára: Häkkinen másodszor is kiállt a bokszba, neki viszont még 3 körre elég benzinje maradt, így nekidurálta magát, hogy a könnyű autó előnyét kihasználva megszerezze a vezetést.

"Nem hittem, hogy elég lesz" - ismerte el akkor. "Ahogy azonban kigurultam a bokszutcából, Ross Brawn a rádión azt mondta: jónak tűnik a dolog. Aztán azt: marha jónak! Ez volt a pályafutásom legfantasztikusabb pillanata." Schumacher végül 1,8 másodperccel Häkkinen előtt szelte át a célvonalat, a küzdelmük kiélezettségére azonban jellemző, hogy a 3. helyezett David Coulthardra hihetetlenül sokat, 69 másodpercet vertek.