Vettel a világbajnok, de Alonso a király

Szokásos év végi újságírói körképünkben többek között Szujó Zoltánt, Wéber Gábort és Szabó Róbertet is megkérdeztük, hogy melyik versenyzőket és csapatokat tartották az elmúlt Forma-1-es szezon legjobbjainak. A vb-címet Sebastian Vettel nyerte, de a szakértők szemében nem ő volt a nyerő.

A 2012-es szezon sokak szerint a legjobb, de biztosan az egyik legjobb volt a Forma-1 63 éve tartó története során. Bár Sebastian Vettel az idényzáró Brazil Nagydíjon, drámai körülmények között megszerezte zsinórban harmadik vb-címét, nem mindenkit győzött meg arról, hogy a technikai hátterétől függetlenül is az ő teljesítménye volt a csúcs: a csapatfőnökök körében nemrég rendezett szavazáson Fernando Alonso került a lista élére, s mint az [origo] F1hírek szokásos év végi körképéből kiderül, egyetértettek velük a szaksajtó hazai képviselői is. Az általunk megkérdezett tizenkét, Forma-1-gyel hivatásszerűen foglalkozó újságíró - Czollner Gyula, Farkas Péter, Gerse József, Izsányi Szabolcs, Joó Gábor, Mészáros Sándor, Simon István, Szabó Róbert, Szujó Zoltán, Vándor Éva, Wéber Gábor és Zsoldos Barna - közül nyolcan Alonso produkcióját értékelték a legnagyobbra, míg Vettelt csak egyikük választotta az év legjobbjának. Igaz, a többségük sietve megjegyezte, hogy a két klasszis teljesítménye között nem tátongott nagy űr.

Minden résztvevőt arra kértünk, hogy a versenyzők mellett nevezze meg a három legjobb csapatot, nagydíjat, előzést és rajtolást is. Az eredményt ezután az F1-ben is használatos rendszer szerint összesítettük, azaz egy első helyért 25, egy másodikért 18, egy harmadikért 15 pont járt. A csapatok között, ahogy az várható volt, tarolt a konstruktőri vb-címet szintén harmadszor elhódító Red Bull, míg a futamok sorából toronymagasan kiemelkedett a brazíliai idényzáró.

A szubjektív listán Vettel Alonso mögé szorult, hiába nyerte meg a vb-t

Az egyes újságírók által megadott sorrendet és az hozzájuk tartozó indoklást az eredménytáblázat alatt, név szerint ábécésorrendben olvashatják. A tavalyi értékelés pedig itt található.

Versenyzők

1. Alonso 269
2. Vettel 193
3. Hamilton 131
4. Räikkönen 73
5. Hülkenberg 15
=. Button 15

Csapatok

1. Red Bull 254
2. Lotus 165
3. Ferrari 144
4. McLaren 73
5. Sauber 60

Nagydíjak

1. Brazil GP 293
2. Európa GP 151
3. Abu-Dzabi GP 123
5. Spanyol GP 60
6. USA GP 36
7. Malajziai GP 33

Előzések

1. Räikkönen Schumachert a Brazil Nagydíjon 148
2. Räikkönen Schumachert a Belga Nagydíjon 108
3. Massa Sennát a Szingapúri Nagydíjon 95
4. Vettel Buttont az Abu-Dzabi Nagyíjon 87
5. Hülkenberg Grosjeant és Hamiltont egyszerre a Koreai Nagydíjon 69
6. Räikkönen Hülkenberget az USA Nagydíjon 68

Rajtok

1. Alonso az USA Nagydíjon 202
2. Massa a Brazil Nagydíjon 100
3. Räikkönen az Abu-Dzabi Nagydíjon 66
4. Massa a Bahreini Nagydíjon 43
5. Grosjean a Malajziai Nagydíjon 33
=. Alonso a Spanyol Nagydíjon 33

Czollner Gyula (RTL Klub)

Versenyzők

1. Vettel 2. Alonso 3. Hülkenberg

Biztos vagyok benne, hogy sokan Alonsót teszik majd ennek a listának az élére, de én úgy érzem, Vettel idei teljesítménye a legjobb volt, amit eddigi Forma-1-es pályafutása során mutatott. Az első vb-címe megszerzésénél nem volt rajta teher, a másodiknál verhetetlen autót vezetett, idén viszont hatalmas terhet cipelt a vállán, mégis nyert. Először is a Red Bull idei autója nem emelkedett ki a mezőnyből, tehát sokkal több múlt a teljesítményén, mint 2011-ben. Megint ő volt a címvédő, ami pszichés nyomást jelent, és amit egész évben viselnie kellett. Hét futammal a szezon vége előtt még 39 pontos hátrányban volt Alonsóval szemben, aki ráadásul a nyilatkozataiban mindent elkövetett, hogy idegileg megtörje. És a végén jött a ráadás, az utolsó három futamból kettőn, Abu-Dzabiban és Brazíliában az utolsó helyről kellett feljönnie. Ha így nézzük, ez nem volt egyszerű győzelem.

Persze Alonso is csodálatos volt! "Ezzel" a Ferrarival harcolni a világbajnoki címért extraklasszis teljesítmény. A Forma-1-es csapatfőnökök a brit Autosport magazin év végi szavazásán Alonsónak adták a legjobb versenyző címét. De vajon ez valóban Alonsónak, vagy inkább a három éve tartó Red Bull/Vettel hegemónia ellen szól? Mert ezen sem lennék meglepődve, főleg ha számba vesszük, hogy hány és hány támadás érte idén is a Red Bull autóit a szabályosság terén.

A harmadik helynél vacilláltam Sergio Pérez és Nico Hülkenberg között, végül az utóbbit választottam, mert az ő versenyzésében számomra több volt az extra. Kimi Räikkönen visszatérése is nagy szám volt persze, de a Lotus volt annyira jó autó, ami miatt az ő teljesítményét nem érzem annyira különlegesnek. Hülkenberg főleg a szezon második felében olyan gyors volt a csőd szélén álló Force Indiával, és helyenként úgy elverte csapattársát, a Mercedes jegelt pilótáját, Paul di Restát, amire egyáltalán nem lehetett számítani.

Csapatok

1. Red Bull 2. Lotus 3. Sauber

Mára, azt hiszem, a Red Bull elérte azt, amit a 2000-es évek elején a Ferrari. A csapaton belül kialakult egy megrendíthetetlen hármas. A Sebastian Vettel, Adrian Newey, Christian Horner trió ugyanazt tudja, mint annak idején Michael Schumacher, Ross Brawn és Jean Todt. Ez teszi a Red Bullt a legerősebb csapattá.

A Lotus nagyon szépen fejlődik. Évről évre lépnek egyet előre, és ha még egy lépés van bennük, akkor jövőre már nemcsak az autó színével, hanem az eredményekkel is a régi szép időket idézhetik. Idén, úgy érzem, ha Räikkönen mellett lett volna még egy stabil pilótájuk, a McLarent és a Ferrarit is elcsíphették volna.

Peter Sauber egy mágus, az most már egészen biztos. Soha nem volt annyi pénze, mint a nagyoknak, de mindig kiváló csapatot épített. Remek szervező, aki rendre megtalálja a jó embereket. Nála tényleg csak a teljesítmény számít, vagyis még egy nő is lehet csapatfőnök. Négy dobogós helyezésük is volt ebben az évben, és ha Pérez nem izgulja el a Malajziai Nagydíjat, simán meglett volna a győzelem is. De a Sauber az eredményektől függetlenül is nagyon jó csapat.

Nagydíjak

1. Brazil Nagydíj 2. USA Nagydíj 3. Európa Nagydíj

Az évadzáró Brazil Nagydíjat nem kell magyarázni. Vb-döntő volt esővel, káosszal és majdnem drámai befejezéssel. Az év versenye volt, nem kérdés. A futam alatt többször eszembe jutott Lewis Hamilton, aki 2007-ben és 2008-ban is hasonló helyzetbe került, mint most Vettel. A leintéskor pedig arra gondoltam, mi lett volna, ha a végén nem di Resta, hanem Button csapódik a falnak. Akkor Alonso nyeri a futamot, Vettel pedig a biztonsági autó miatt már nem tudott volna előzni, és ötödik, vagyis Alonso a világbajnok. De az élet nem írt ennyire perverz forgatókönyvet, Vettel lett a világbajnok.

Az Amerikai Nagydíj volt idén a kuriózum, hiszen teljesen új pályát építettek Austinban. És lássuk be, egy világbajnokság akkor az igazi, ha Amerikában is van verseny. Ha majd jön az orosz futam 2014-től, és esetleg megint lenne afrikai verseny is, tényleg világméretű cirkusz lenne a Forma-1. Jó volt látni, hogy Texas környékén érdeklődő nézőket is találni szép számmal, több mint százezren látogattak ki vasárnap a futamra, pedig nincs is amerikai versenyző. Az új pálya érdekes, szellemes vonalvezetésű, bár én személy szerint túl szélesnek tartom, már-már elvesznek rajta az autók. Egy szó mint száz, izgalmas helyszínen izgalmas versenyt láttunk. Vettel és Hamilton több mint 40 körön át üldözte egymást, végül Hamilton nyert.

A valenciai Európa Nagydíjnak volt egy különleges feszültsége. Alonso nagyon akart hazai közönség előtt nyerni, de csak a 11-edik rajtkockát szerezte meg, és teljesen esélytelen volt a győzelemre. A végén mégis összehozta. Ez a győzelem nemcsak Alonsónak, hanem Spanyolországnak is fontos volt, mert akkoriban kerültek felszínre a súlyos gazdasági nehézségek, nem beszélve Katalónia önállósodási törekvéseiről. Alonso ezen a versenyen "összefogta" Spanyolországot, és ennek érezte a fontosságát. Hosszasan ünnepelt együtt a közönséggel, még a díjkiosztót is lekéste, majd elsírta magát a dobogón. Hátborzongató volt.

Előzések

1. Raikkönen Schumachert, Brazil GP
2. Hülkenberg Grosjeant és Hamiltont, Koreai GP
3. Massa Sennát, Szingapúri GP

Az évadzáró Brazil Nagydíjon sok minden történt az eső leple alatt, például az év legszebb előzése. Räikkönen az interlagosi pályán az első kanyarban külső ívről ment be Schumacher mellé. A pálya félig vizes volt, Räikkönen slick gumikon volt, és a vizes íven fordult. Minden normális ember elvette volna a gázt... De tudjuk, hogy Kimi "nem normális". Nyomta a gázt, és a kettes kanyar kijáratánál előzött. Szerintem Schumacher máig nem érti, hogyan.

Visszavágó: Räikkönen megelőzi Schumachert Interlagosban

A Koreai Nagydíjon Hamilton műszaki gondokkal küszködött, de Grosjean így sem tudta körökön át megelőzni. Ekkor jött Hülkenberg, és egy balos kanyarban egy lendülettel mindkettejük mellett elment a külső íven. Egyszerre megelőzni egy GP2-es bajnokot és egy világbajnokot... Na, ez is olyan mozzanat volt, amely miatt beválasztottam őt idén a legjobb pilóták közé.
Felipe Massa előzése a szingapúri városi pálya falai között hajmeresztő volt. Bement egy olyan résbe, amely tényleg pont egy autónyi volt a fal és Senna Williamse között. Mindeközben egy balkanyar féktávjához érve a poros ívre került, és az autója beszitált. Balra és jobbra is kitört, de megfogta úgy, hogy sem a falhoz, sem Sennához nem ért hozzá, és még be is fordult. Azt hiszem, Senna még most is dörzsöli a szemét, de nem csak ő, én is!

Rajtok

1. Massa, Brazil GP 2. Alonso, USA GP 3. Alonso, Spanyol GP

Bár Massát tettem ennek a listának az élére, mert az interlagosi rajtja tényleg parádés volt, de összességében Alonso volt idén a legjobb rajtoló. Vagy talán még precízebb lenne úgy fogalmazni, hogy a legjobb első körös versenyző. A Ferrari az időmérő edzéseken idén sem ment jól, így Alonsónak a versenyek első körében kell ezt a hátrányt ledolgoznia. Elég frusztráló lehetett állandóan azzal a tudattal rajthoz állnia, hogy ha az első körben nem sikerül két-három helyet előre jönnie, akkor lőttek a futamának. De úgy látszik, beletanult ebbe, mert az élet rákényszerítette. Idén csak kétszer állt az első rajtkockában, Silverstone-ban és Hockenheimben, ami egy 20 futamos idényben tőle elég kevés.

A legszebb pillanat

Raikkönen két év kihagyás után visszatérése első évében futamot nyert, ezzel, azt hiszem, sokaknak szerzett nagy örömöt. Valójában megcsinálta azt, amit Schumachertől is vártunk volna 2010-ben. És volt még egy felejthetetlen pillanat Abu-Dzabiban, amikor mindannyian hallhattuk, ahogy Kimi azt mondja a mérnökének a rádión: "Hagyjál már békén! Tudom, mit csinálok". Hát igen, ez is egy "Best of" 2012-ből!

A legszörnyűbb pillanat

A Belga Nagydíj rajtbalesete. Amikor Grosjean autója az első kanyarban egy centire repült el a levegőben Alonso feje előtt, megállt bennem az ütő. Lehet, hogy a Ferrarisok még most is azon mérgelődnek, hogy ezen a baleseten ment el a világbajnoki cím, de én inkább annak örülök, hogy Alonso sértetlen maradt. És persze megint felvetődött bennem a kérdés, vajon a zárt pilótafülke ötlete tényleg butaság? A biztonság kérdésén a Forma-1 legendás orvosa, Sid Watkins is sokat dolgozott, de ő sajnos idén itt hagyott minket, így ez a kérdés már nélküle fog eldőlni.

Farkas Péter ([origo] F1hírek, Autó-Motor)

Versenyzők

1. Hamilton 2. Alonso 3. Vettel

Valójában az első háromnak bármilyen permutációjával ki lennék békülve, mert ezeknek az idei mezőnyből, sőt a Forma-1 újabb aranykorának versenyzőgenerációjából általánosságban is fejmagasan kiemelkedő szuperklasszisoknak a teljesítményét nehéz objektíven rangsorolni. Azzal a szerencsés problémával nézünk szembe, hogy túl magas a színvonal: mindhármukat örömmel tenném az első helyre, de egyiküket sem szívesen száműzöm a másik kettő mögé. Ami ebben a kényes egyensúlyban végül mégis Hamilton javára billentette a mérleg nyelvét, az egyszerűen az volt, hogy az ő szezonjába tudtam a legnehezebben belekötni, mert az ítélőképességének egy-két pillanatnyi megingásától eltekintve egyetlen komolyabb hibát sem követett el, és a nyers tempó tekintetében senki nem múlta felül. Nem rajta, hanem csakis a töketlenkedő McLarenen múlt, hogy lecsúszott második vb-címéről, és külön Hamilton javára írtam azt a méltóságteljes hidegvért, amellyel az önhibáján kívüli kálváriát bejárta, s amely élesebb kontrasztot már nem is képezhetett volna tavalyi vergődéséhez képest. Nem sokan hittek benne, hogy a 2011-es mentális és érzelmi válságból ilyen kérlelhetetlen magabiztossággal talpra állhat, ráadásul éppen akkor, amikor meg kell birkóznia az őt felnevelő csapattal való szakítás elkerülhetetlen megrázkódtatásaival is.

Ugyanakkor Hamiltonnal szemben Alonso és Vettel mellett szólt, hogy ők a világbajnoki esélyesség terhe alatt versenyeztek, ami mindig extra nyomással jár. Alonso egyetlen, szuzukai botlása ahhoz képest szóra sem érdemes, hogy egész évben milyen gladiátori erőfeszítések árán tartotta a víz felszíne fölött a Ferrarit, míg Vettel a Hungaroringen még reménytelennek tűnő ponthátrányból fordított, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ehhez a megingathatatlan önbizalmon túl milyen kötélidegzetre van szükség. Ostoba frázis, hogy csupán az autója miatt nyert.

Csapatok

1. Ferrari 2. Red Bull 3. Lotus

Ha szigorúan a konstruktőri teljesítményt néznénk, az első helyért csakis a Red Bull és a McLaren versenghetne, az utóbbi azonban olyan csapnivaló hatékonysággal váltotta pontokra autójának veleszületett gyorsaságát, hogy csapatként szóba sem jöhet a legjobbak között. Ezzel szöges ellentétben a Ferrari kihozta a maximumot viszonylag szerény technikai lehetőségeiből - bár az azért túlzás, hogy az F2012 középszerű lett volna -, s jóllehet, a fejlesztések terén végig lépéshátrányban maradt, ami nem vet rá jó fényt, ezt operatív szervezettséggel (majdnem) sikerült ellensúlyozniuk. Persze ők is követtek el stratégiai hibákat, mint Interlagosban, ahol Alonso jobban járt volna, ha Buttonhoz és Hülkenberghez hasonlóan megspórol egy kerékcserét, de ahhoz képest, hogy a szezon elején milyen nehéz volt bánni a gumikkal, a Ferrari a többiekhez mérten meglepően kevés rossz döntést hozott. Mellettük szól továbbá, hogy az egyetlen indiai megingástól eltekintve, ahol Alonso és Pat Fry burkoltan egymásra mutogatott, ezért kiborult a bili, egységesek tudtak maradni az egyre reménytelenebbnek tűnő világbajnoki küzdelem megpróbáltatásai ellenére is. Ez korántsem triviális. A Red Bull pedig végül csak kiheverte a befújt diffúzor betiltása által okozott súlyos traumát, s ezzel bizonyította, hogy technikailag továbbra sincs párja, míg a Lotus vállalni merte a Räikkönen hagyományosnak bajosan nevezhető mentalitásával járó áldozatokat, s a jutalma egy győzelem lett a szezonnak abban a szakaszában, amikor erre már kicsinek látszott az esély.

Nagydíjak

1. Brazil GP 2. Abu-Dzabi GP 3. Spanyol GP

Vettel megpördülésével, a bolond időjárással, Hülkenberg valószínűtlen vezetésével és a többivel a Brazil Nagydíj egyébként is a szezon legizgalmasabb versenye lett volna, de így, hogy mindez dramaturgiailag a legtökéletesebb pillanatban történt, végképp megingathatatlanná vált a helye a lista élén. Az abu-dzabi versenyt nem egyszerűen Vettelnek a benzinmizéria miatti hátrasorolása tette felejthetetlenné, hanem az abból származó, szinte már fokozhatatlan feszültség is, hogy ha a nyomás alatt akár ő, akár Alonso hibázott volna, a vb-esélyek egy pillanat alatt megváltoznak. Barcelona egyetlen hétvégébe sűrítve demonstrálta azt a kiszámíthatatlanságot, amelytől az idény első fele különösen izgalmas volt, és Maldonado Alonsót lepattintó, váratlanul érett versenyzése önmagában is emlékezetes maradt.

Összefoglaló az év versenyének választott Brazil Nagydíjról

Előzések

1. Massa Sennát, Szingapúri GP
2. Räikkönen Schumachert, Brazil GP
3. Vettel Buttont, Abu-Dzabi GP

Ez ugyan kétségkívül nem az év legpallérozottabb, hanem inkább a legmeghökkentőbb előzése volt, de ahogy a Senna által a falra kis híján felkent Massa Szingapúrban lecsitította megbokrosodó Ferrariját, és közben mintegy mellékesen becsusszant a Williams elé, leesett az állam. Ilyet szándékosan nem lehet csinálni; Massa akkor már a túlélésért küzdött, és valószínűleg minden járt a fejében, csak az előzés nem, mégsem csupán a vakszerencsének, hanem a szempillantásnyi krízisben csúcsra járatva is tökéletesen működő idegrendszerének köszönhette, hogy úgy mehetett tovább, mintha a világ legtermészetesebb manőverét hajtotta volna végre. Räikkönen Schumacher elleni sikeres támadása Interlagosban presztízsértékű volt, mert értelemszerűen felidézte kettejük hat évvel ezelőtt ugyanott, csak éppen fordítva lezajló csörtéjét, s ily módon regényesen revansjelleget öltött. Mivel ő a vb-címért harcolt, Vettel Abu-Dzabiban a többieknél sokkal nagyobb kockázatot vállalt, amikor a baleseti gócpontnak számító 11-es kanyarnál kívülről meglepte a gyanútlan Buttont, s ezzel éppen annyi (3) pontot nyert, amennyivel aztán a végelszámolásban Alonso előtt végzett.

Rajtok

1. Massa, Bahreini GP 2. Alonso, USA GP 3. Grosjean, Német GP

Massa csapattársához, a világbajnoki esélyeit jórészt éppen ezzel életben tartó Alonsóhoz hasonlóan egész évben sziporkázó rajtokkal sokkolta az ellenfeleit, Bahreinben például a pálya koszosabb oldaláról indulva öt pozíciót javított két kanyar alatt. Alonso jobbnál jobb startjai közül nehéz kiszemezgetni a legparádésabbat, de ha már a Ferrari Austinban eljátszotta Massával a nem túl elegáns váltótrükköt, a spanyol legalább élt a lehetőséggel, és a 7. helyről, ahová előrelépett, mindjárt hármat javítva megalapozta a versenyét. Noha Grosjean nem volt éppen az idei rajtok pozitív hőse, Hockenheimben megmutatta, hogy tud ő épeszűen is reagálni az első kör idegbajos helyezkedésére, amikor a 19. kockából startolva azonnal négyet előzött, majd Senna mellett is elment - aki azonban ezt azzal hálálta meg, hogy néhány méterrel később hátulról kipöccintette őt a versenyből.

A legszebb pillanat

Szerencsénkre egy ilyen drámai szezon során rengeteg emlékezetes momentum akad. Én azt emelném ki, amikor a Mercedesszel három évet derekasan végigküzdő Schumacher Monacóban megfutotta az időmérő leggyorsabb körét, bizonyítva, hogy ha a csillagok együttállása kedvező, ebben a hipererős mezőnyben is fel tud még villantani valamit hajdani tehetségéből.

A legszörnyűbb pillanat

Sajnos ilyenből is van választék bőven. Az egyik legrosszabb az volt, amikor napokkal a brazíliai idényzáró után elkezdtek rugózni Vettel sosemvolt sárga zászlós előzésén, és annak ellenére a Ferrari is kikérte róla az FIA hivatalos állásfoglalását, hogy magától is simán meggyőződhetett volna a vád hamisságáról. Méltatlan utolsó utáni fordulat volt ez egy fantasztikus szezon végére.

Gerse József ([origo] F1hírek)

Versenyzők

1. Hamilton 2. Vettel 3. Alonso

Aligha merész állítás feltételezni, hogy a pártatlan kollégák és szurkolók többsége ezen trió tagjait nevezi meg valamilyen sorrendben 2012 legjobbjaként. Ugyanakkor kérdés, hogy melyikük teljesítményét tekintsük a legnagyobb érdemnek? Vettelét, aki ilyen fiatalon behúzott három bajnoki címet egymás után, holott erre korábban csak a Forma-1 két legeredményesebb versenyzője volt képes? Alonsóét, aki egy arra nem méltó autóval az utolsó másodpercig harcban állt a bajnoki címért, lecsapva az összes kínálkozó lehetőségre? Vagy Hamiltonét, aki bár csak negyedik lett az összesítésben, nyers tempóban sokszor hozta a bajnok szintjét, s közben el kellett viselnie a csapat és a technika számos malőrjét?

Hosszas morfondírozást követően, a vezetésen túli szempontokat is figyelembe véve nálam végül Hamilton lett a befutó, mert látványosan talpra állt tavalyi kínlódásából, többször győzelmet aratott egy kiábrándító hétvége után, és közben egy bátor döntést is meghozott. Ráadásul nem szájkaratézott annyit, mint az utolsó futamra állva maradt két riválisa.

Megítélésem szerint Vettel leheletnyivel több hibát követett el, mint amennyi szükségszerűen benne van a pakliban, és egy-két felesleges, talán a fiatal korával magyarázható megmozdulással veszélybe sodorta a végső sikert. Ugyanakkor számos nagy felzárkózást és fontos előzést is bemutatott, és épp emiatt rangsoroltam Alonso elé, aki hiába használta ki nagy hatékonysággal a váratlan lehetőségeket, s vezetett talán a legprecízebben a hármasból, önerőből nem mindig tudta hozzátenni azokat a pontokat a számlájához, amelyek a végén hiányoztak.

Csapatok

1. Red Bull 2. McLaren 3. Lotus

Könnyű azzal érvelni, hogy a Red Bullnak könnyű feladata volt, mert ők indították a legerősebb autókat, ám sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a szezon első felében bizony egyáltalán nem ez volt a jellemző. A csapat azonban a szezon végére sikeres fejlesztésekkel átvette a stafétabotot az élen, és a Ferrarihoz képest a taktikával sokkal jobban mérsékelték a károkat olyankor, amikor valami félresiklott. Úgy gondolom, csapatszinten összességében nem tartozott a legjobbak közé a Ferrari, csupán Alonso képességei és a kiváló bokszkiállások feledtették a technikai hiányosságokat. A McLaren sok műszaki hibával és időnként elhúzódó kerékcserékkel küszködött, ezért estek ki korán a bajnoki versenyfutásból. A Lotus szépen fejlődött a tavalyi év végi visszaesést követően, és ezzel változatosságot csempészett a zömmel háromcsapatos élmezőny színeibe.

Nagydíjak

1. Brazil Nagydíj 2. Abu-Dzabi Nagydíj 3. Spanyol Nagydíj

Príma szezonzárót kaptunk, ennél jobbat nem nagyon lehetett volna kívánni. Már az első körökben annyi esemény történt, mint máskor egy egész futamon, és a 71 kör alatt többször változott, hogy az adott állás alapján ki lenne a bajnok, holott Vettelnek papíron simán kellett volna elhódítania a címet. Volt sok az előzés, taktikázás, hiba, meglepetésszag a levegőben. Abu-Dzabiban szintén. Ott nem volt eső, ellenben Räikkönen behúzott egy váratlan győzelmet egy végig izgalmas versenyen. Nálam ez a két nagydíj vitte a prímet. A lista harmadik helyére több futamot is lehetne választani, végül a barcelonai mellett döntöttem a sok érdekes közül.

Előzések

1. Räikkönen Schumachert, Brazil GP
2. Alonso Grosjeant, Európa GP
3. Massa Sennát, Szingapúri GP

Szerencsére sok előzés gazdagította az évet, azokból válogattam, ahol nem a DRS támogatásán múlt elsősorban a manőver. Räikkönen több szépségdíjas alakítással szerzett pozíciót 2012-ben, az utolsót tartom a legszebbnek. Két versenyző csapott össze Interlagos első kanyarkombinációjában, egyiküket már azzal cikizték, hogy túl öreg, már látni sem lát jól, a másikat hanyag hozzáállásáért és mérsékelt harci kedvéért bírálták. Mégsem lett ütközés a végletekig kicentizett párbajból, amely visszavágója volt a 2006-osnak, és amely újfent például szolgálhat a mezőny fiataljai számára.

Szép, egyben rendkívül fontos előzést mutatott be Alonso Valenciában, amikor a Safety Car mögötti újraindításnál körbeautózta Grosjeant, ezzel vette át tőle a 2. helyet. Bár a futottak még kategóriában történt, nem tudom kihagyni Massa hajmeresztő előrelépését a Szingapúri GP-n - Senna mellé úgy bújt be a balos visszafordító féktávján, hogy honfitársa az odavezető úton majdnem felkente a palánkra, ki is billentve a Ferrarit az egyensúlyából.

Rajtok

1. Massa, Brazil GP 2. Alonso, Spanyol GP 3. Räikkönen, Abu-Dzabi GP

Massa sokáig csak kiváló rajtjaival hívta fel magára a figyelmet, de hazájában végre elöl, nagy tétnél is képes volt egy ilyenre, ráadásul utána jó teljesítmény is társult hozzá. Brazíliában viszonylag rövid a táv az első kanyarig, ezért is volt kiemelkedő az ötödikről a másodikra előreugró Massa produkciója. Idén egyébként nem születtek az indulásoknál nagyon nagy bravúrok az első hely környékén, csak háromszor bukta el a P1-et a pole pozícióból nyitó versenyző. Egyikük Maldonado volt, akit az elméletileg piszkosabb oldalról rajtolt le Alonso Barcelonában. Räikkönen a startnál hozta magát remek pozícióba a győzelemhez, a később lerobbanó Hamilton kivételével mindenkit lehagyott az első métereken. Button különdíjat kap, amiért jó rajtjával megúszta, hogy a Spában a komplett élmezőnyt letaroló Grosjean áldozatává váljék.

A legszebb pillanat

A szezon első felében érdekes volt, hogy sokáig minden nagydíjon új 2012-es győztest avattak. Természetesen ahogy az esélyesek, valamint mellettük mások felkerültek a listára, egyre nehezebben lehetett folytatni a sorozatot, ám csak felment az idei győztesek száma hétre (Abu-Dzabiban pedig nyolcra). Nem fanyalgásképp, de Pérez, Schumacher, Grosjean és Hülkenberg is ott volt a tűz közelében, velük megdőlhetett volna az F1-es éves rekord...

A legszörnyűbb pillanat

Rossz volt hallani a csapatokat ért bahreini atrocitásokról. Mint kiderült, az ügynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de az akkori hétvégén nyugtalanító volt, hogy bár a felkelők nem tekintették ellenségnek a Forma-1 közösségét, néhány akciójukkal akaratlanul is veszélybe sodortak néhány embert. Konkrétan a Force India csapattagjainak mikrobuszát ért Molotov-koktélos támadásra gondolok.

Izsányi Szabolcs (Nemzeti Sport Online)

Versenyzők

1. Alonso 2. Hamilton 3. Vettel

Kegyetlen kérés volt a szerkesztőtől, hogy csak három versenyzőt nevezzünk meg, hiszen négy pilóta emelkedett ki toronymagasan a mezőnyből, s közöttük igen apró nüanszok döntöttek. Fernando Alonso került a legközelebb a tökéleteshez, végig borotvaélen táncolt, ehhez képest minimális mennyiségű hibát követett el. Nem csoda, nehezen dolgozta fel, hogy élete csúcsformája sem volt elég a vb-címhez. Lewis Hamiltont és Sebastian Vettelt is műszaki hibák sújtották, s bár a német jó hajrájának köszönhetően világbajnok lett, nálam az szólt az angol mellett, hogy 2011-es önmagához képest sokkal érettebben viselkedett, míg Vettelnél néha elszakadt a cérna. Kimi Räikkönen is klasszis teljesítményt nyújtott, két év kihagyás után elképesztően kiegyensúlyozott volt - a négyes mögött viszont nagy űr tátong.

Csapatok

1. Red Bull 2. Ferrari 3. Lotus

Majdnem ráment a szezon a rajt előtti pillanatokban átalakított kipufogóra, de Adrian Newey attól is zseni, hogy ki tud találni az útvesztőből. Bár menet közben be-becsúszott néhány apró hiba, az idény legfontosabb szakaszára összeállt az autó. A Ferrari az operatív feladatok hatékony ellátásával és Alonso zsenialitásával kompenzálta az F2012 hiányosságait, amelyek megoldása valahogyan nem sikerült. A Lotus viszonylag egyszerű, de versenytávon roppant hatékony autót épített, emellett az év nagy fogásaként szerződtette Räikkönent, akivel a topcsapatok közé emelkedett. Hogy mire lettek volna képesek Alonsóval, Vettellel vagy Hamiltonnal, sohasem derül ki. A McLaren hiába épített gyors autót, az operatív és műszaki hibák sokaságával megfosztotta Hamiltont a vb-esélytől, és csak a leggyorsabb kerékcserével vigasztalódhatott.

Versenyek

1. Brazil GP 2. USA GP 3. Európa GP

A brazíliai idényzáró ezúttal sem okozott csalódást: tétjével, fordulataival, az első helyezésért folytatott csatájával a rajttól a leintésig feszült volt. Austin pazar bemutatkozására Vettel és Hamilton csatája tette fel a koronát, remélem, Amerikában is úgy tudják értékelni az F1-et, ahogy az F1 szereplői a texasi élményt. Sohasem gondoltam volna, hogy Valencia valaha felkerül a dobogóra, de az a káosz a kikötőben remek búcsú volt. Talán azért is került Kanada elé, mert Montrealban számíthattunk az eseménydús nagydíjra - amelyből egyébként is volt bőven 2012-ben.

Előzések

1. Räikkönen Schumachert, Brazil GP
2. Vettel Buttont, Abu-Dzabi GP
3. Hülkenberg Hamiltont és Grosjeant, Koreai GP

Az idén sem volt hiány lélegzetelállító előzésekben. A DRS jól működött, sok esetben a gombnyomás nem azt eredményezte, hogy X elhúzott Y mellett, hanem csupán helyzetbe hozta magát, és a munka oroszlánrészét már csukott hátsó légterelővel a kanyarban vagy még az után végezte el. A kedvenceimből csak az egyikhez volt köze a DRS-nek: Vettel Button mellé ért vele Abu-Dzabiban, majd a külső íven meglepte az angolt a 11-es kanyarban - ott, ahol a verseny során oly sokan elbaltázták. Räikkönen Schumacherrel szembeni brazíliai előzése jelképes, a két visszatérés közötti különbséget szimbolizálta egy jelenetben (bár voltak még hasonló pillanatok).

Rajtok

1. Alonso, Indiai GP 2. Alonso, USA GP 3. Grosjean, Bahreini GP

2012-ben is Alonso volt a rajtok nagymestere. Indiában a két McLaren mellé fért az első körben, az év egyik jellegzetes momentuma volt, amint hárman süvítettek egymás mellett a hátsó egyenesben. Nagy port kavart Massa texasi büntetése, amelyet azért idézett elő a Ferrari, hogy Alonso a tiszta oldalról rajtolhasson, de a spanyol, ha már megkapta, ki is használta a lehetőséget. Grosjean általában első körös baleseteivel került reflektorfénybe, Bahreinben viszont makulátlan volt az indulása, s ezzel a dobogós helyezését alapozta meg.

A legszebb pillanat

Räikkönen a manővereivel szép pillanatokkal szolgált, a legemlékezetesebb azonban az abu-dzabi rádióüzenet volt a csapatrádión: "Hagyjatok békén, tudom, mit csinálok!"

A legszörnyűbb pillanat

Frank Tamás halála.

Joó Gábor (index.hu)

Versenyzők

1. Alonso 2. Vettel 3. Räikkönen

Fernando Alonso - nem szívesen teszek különbséget közte és Vettel között, de a gyengébb autója miatt őt raknám az élre. Sokat indokolni szerintem nem kell, 3 ponttal maradt le a vb-ről úgy, hogy az utolsó 10 futamon, vagyis a szezon második felében a 4-ediknél jobb helyről nem rajtolt.

Sebastian Vettel - csak azért második, mert az időmérőkön jobb autót vezethetett, mint Alonso. (És mert holtversenyt nem lehet hirdetni.) Majdnem kétfutamnyi lemaradást dolgozott le egyharmad szezon alatt, közben hátráltatta technikai probléma, és kétszer is az utolsó helyről kellett mentenie, különösen kritikus helyzetbe ráadásul az utolsó futamon került.

Kimi Raikkönen - igazából lehetne Lewis Hamilton is, de a finn nem került balhéba egész évben. Két év kihagyás után futamon már olyan volt, mintha el sem ment volna, az időmérő-teljesítményen van még javítani. Az elsőtől az utolsóig végigvezette a szezont, és nagy előzéseket bemutatva is tudott magára vigyázni.

Csapatok

1. Red Bull 2. Ferrari 3. Lotus

Red Bull - a legjobb autót rakták össze, újra úgy menedzselték a Webber-Vettel-párost, hogy egyikükben sem maradt rossz szájíz, és nem csináltak az ausztrálból sem 2-es számút, mégis bajnokok lettek. Jól mentek nekik a kerékcserék is.

Ferrari - amit a futamon és a versenyhétvégén lehetett, megtettek, Alonsóért. Teljesen egyszemélyesedtek, az meg vicc, hogy fél év alatt nem tudtak időmérőn is ütőképes gépet építeni. A rajttól a célig viszont hibátlanok maradtak a versenyeken.

Lotus - amit lehetett, kihoztak a rendelkezésre álló pénzből, autóból és pilótából. Remek, hogy a finnel felértek a pilóta-vb dobogójára.

Nagydíjak

1. Brazil GP 2. Abu-Dzabi GP 3. Európa GP

Brazil GP - aki látta, nem felejti soha, 2008-as szintű izgalmak után lett meg itt újra a bajnok. Abu-Dzabi GP - Vettel felzárkózása, Alonso előzései és Raikkönen visszatérés utáni első győzelme miatt emlékezetes. Na meg a dobogón készült interjúk miatt is. Európa GP - Alonso 10. rajthelyről az élre, egészen a győzelemig, nagy ünnepléssel a végén.

Előzések

1. Räikkönen Schumachert, Belga GP
2. Vettel Buttont, Abu-Dzabi GP
3. Räikkönen Schumachert, Brazil GP

Raikkönen-Schumacher Spa, Eau Rouge: az emberek alulértékelik, hogy abba a kanyarba tényleg nem fér be két autó egyszerre. Vettel-Button, Abu-Dzabi: Button gáláns volt, de Vettel ezt csak sejthette, és a vb-címet tette kockára. Ráadásul centiken múlt. Raikkönen-Schumacher, Interlagos: összetett manőver kívülről indítva, olyan szoros volt, hogy túllépték a határt, összeértek, mégis belefért mindkettejüknek, mert extraklasszisok. A végén a finn csak kívülről tudott elmenni.

Rajtok

1. Massa, Brazil GP 2. Alonso, USA GP 3. Grosjean, Malajziai GP

A legszebb pillanat

Szó szerinti: Hamilton bókol az austini hoszteszlányoknak a dobogó előtt. Technikailag a brazil befutó után Vettel ünneplése, megvan a bajnok az F1-történet egyik legnagyobb szezonjának a végén.

A legszörnyűbb pillanat

A spái rajtbaleset. Nagyobb szerencséjük volt, mint látszik.

Mészáros Sándor (Autósport és Formula Magazin, [origo] F+1 Blog)

Versenyzők

1. Alonso 2. Vettel 3. Räikkönen

Kétség sem férhet ahhoz, hogy Vettel megérdemelten lett harmadszor is világbajnok, ráadásul idén épp a legkínzóbb bírálatokra adott csattanós választ: küzdött és harcolt akkor is, amikor a Red Bull dolgai nem alakultak túl jól, bebizonyította, hogy nem csak az élről rajtolva tud kitűnően szerepelni, az interlagosi évadzárón pedig megmutatta, hogy a hiedelmekkel ellentétben mentálisan talán a legerősebb az egész mezőnyben. Lehet, hogy unalmas az érv, ami nálam hajszálnyival Alonso javára billenti a mérleget, de az F2012-es gyatrasága miatt a spanyol valóban egy számmal kisebb cipőben harcolta végig az évet, rávilágítva arra, hogy a pilóták teljesítménye a csomag egészét nézve fontosabb, mint sokan gondolják. Bár ismét rendkívül rossz vesztesnek bizonyult, a vitathatatlanul karrierje csúcsán járó spanyolt a jelenkor legteljesebb, legkomplettebb versenyzőjének tartom, az élmezőny sokkal szegényebb lenne nélküle. A 3. hely akár Hamiltoné is lehetne, nálam mégis Räikkönené: kétévnyi kihagyás után zseniális dolgokat művelt a pályán, a Lotus menedzsmentje pedig zseniális dolgokat művelt vele. Ilyen visszatérésére biztosan senki nem számított.

Csapatok

1. Red Bull 2. Lotus 3. McLaren

Voltak pillanatok a szezon első felében, amikor úgy tűnt, hogy a tavalyi dominancia után a Red Bull megszégyenülhet, de akkor is higgadtak tudtak maradni: mindvégig bíztak a Newey-faktorban, amely viszonylag későn, de épp időben kezdte éreztetni a hatását. Voltak ugyan kínos hibák, mint például Vettel mizériája az üzemanyag-mennyiséggel Abu-Dzabiban, de ezzel együtt sem roppantak össze a teher alatt. A Lotus - különösen az előszezonbeli problémák fényében - jól sáfárkodott azzal, ami a rendelkezésére állt, és előrevetítette, hogy szerencsés esetben jövőre akár a topcsapatokat is veszélyeztetheti. A McLaren a Ferrarihoz hasonlóan épp eleget tett annak érdekében, hogy ne nyerjék meg a bajnokságot, de a gyors autó, a győzelmek és a szezon közben látványosan felpörgetett kerékcserék miatt nálam jók a 3. helyre.

Versenyek

1. Brazil GP 2. Abu-Dzabi GP 3. Európa GP

Interlagostól a lélegzetünk is elállt, az esős túlélőshow-val olyan finálét kaptunk, amely talán csak Bernie Ecclestone legszebb álmaiban létezett: a futam azonnal klasszikussá vált, évekig, évtizedekig beszélni fogunk róla. Abu-Dzabiban is minden megvolt, ami körömrágóssá tesz egy versenyt: Hamilton élről történő kiesése a drámát, Vettel előretörése a heroikus küzdelmet, Räikkönen győzelme pedig a szenzációt szolgáltatta. Valencia az utóbbi években az unalom szimbóluma volt, az idei futam viszont Alonso 11. helyről aratott szenzációs győzelmével, Vettel drámájával, valamint Schumacher - most már tudjuk - utolsó dobogós helyezésével komolyan kárpótolt.

Előzések

1. Räikkönen Hülkenberget, USA GP
2. Vettel Buttont, Abu-Dzabi GP
3. Alonso Webbert, Abu-Dzabi GP

Szép előzésekben idén sem volt hiány, Räikkönen pedig ezen a területen jeleskedett: Schumachert Spában és Interlagosban is káprázatos manőverekkel vadászta le, az austini 1-es kanyarnál Hülkenberg ellen indított offenzívája viszont egyenesen az évad egyik legszebb mozzanata volt. Előbb a belső ívre kényszerítette a németet, majd kívülről körbeautózta: amikor a következő jobbosban, a Force India mellett centikre egyensúlyozott, kíméletlenül taposva a gázt, újfent kidomborodott, hogy milyen elképesztő idegrendszerrel és kivételes képességekkel áldotta meg az ég. Vettel Abu-Dzabiban, a felzárkózás hevétől fűtve szintén virtuóz manőverrel fosztotta meg Buttont a 3. helytől, ráadásul ez a húzás azóta jócskán felértékelődött: 3 pontot ért, éppen annyit, amennyivel a végelszámolásnál felülmúlta Alonsót. A ferraris spanyol pilóta Webber elleni, Abu-Dzabiban, az első körben, hideg gumikon végrehajtott előzése jól megmutatta a benne munkáló tüzet és agressziót.

Rajtok

1. Alonso, USA GP 2. Räikkönen, Abu-Dzabi GP, 3. Massa, Olasz GP

Alonso idén is számos alkalommal bizonyította remek rajtolási képességeit, ráadásul a Ferrari gyenge kvalifikációs teljesítménye miatt különösen fontos fegyverként kellett használnia a rajtokat. Austini indulását - amikor a Massa beáldozásával ajándékba kapott 7. rajtkockából indulva az első kanyar után már a 4. helyen robogott - azért választottam, mert bátor, rafinált és intelligens megmozdulás volt, ahogyan az 1-es kanyarhoz közeledve felmérte, hogy számára előnyösebb lesz, ha kihúzódik az ideális ívre. Räikkönen Abu-Dzabiban produkált villámrajtját a letisztultsága, Webber rossz indulásának gyors és kiváló felismerése tette igazán látványossá, ráadásul ez fontos lépést jelentett a futamgyőzelme felé. Massának az év első felében jóformán csak a rajtjait lehetett értékelhetőnek titulálni. Bahreinben például a 14. helyről, a pálya poros, piszkos oldaláról indulva, középre húzódva repesztett látványosat, számomra mégis a monzai indulása maradt a leginkább emlékezetes: miután Buttont simán lerajtolta, a Rettifilo felé száguldva a pole-ból induló Hamiltont is szorongatta, amit a sajtóteremben jókora ováció kísért. Ha előző délután nem kap ultimátumot Montezemolo elnöktől, talán még harapósabb lett volna, de a korábbi küszködés után így is jó volt azt látni, hogy feltalálja magát az élmezőnyben.

Az év rajtja: Alonso Austinban

A legszebb pillanat

Barcelona, az egész hétvége. Testközelből látni, hogyan örül a 70. születésnapját ünneplő Frank Williams és a legénység előbb a Hamilton büntetésével megkaparintott pole pozíciónak, majd másnap, Maldonado meseszerű győzelmének. Öt hónappal a csapat fennállásának legpocsékabb szezonja után szürreális volt, ami a Circuit de Catalunyán történt. Csak az a fránya garázstűz ne lett volna...

A legszörnyűbb pillanat

A Grosjean-krízis. A Forma-1-ben oly ritka második eséllyel visszatérő szimpatikus francia srácnak az évad első felében remek megvillanásai voltak, majd az egész kaland egy nagy kisiklásba ment át, ráadásul még mindig nem tudni pontosan, hogy miért. Monzában eltiltottként szemlátomást a poklok kínját élte át, nem lehetett nem megsajnálni...

Simon István (az MTVA F1-es szerkesztője, a "Száguldó cirkusz" könyvek szerzője)

Versenyzők

1. Alonso 2. Hamilton 3. Vettel

Lehetetlent nem ismerő hozzáállásával Fernando ismét bebizonyította, hogy ő a legkomplettebb versenyző. Három klasszikus győzelmet aratott: egyet esőben (Szepang), egyet hátulról feltörve (Valencia), egyet pedig a rajttól a célig irányítva (Hockenheim). Mindkét pole pozícióját esőben szerezte, amikor a vezetői tudás számít igazán. Klasszikus húzóember, aki, sokszor az F2012 valós erején felül teljesítve, képes volt az utolsó versenyig harcban maradni a vb-címért.

Ha nem hátráltatták volna műszaki hibák, Lewis nyert volna Szingapúrban és Abu-Dzabiban. Nyerhetett volna Brazíliában is, ha Hülkenberg nem intézi el - ez három elúszott győzelem. Egyetlen hibáját Valenciában követte el, amikor nem engedte el maga mellett a gyorsabb (és agresszívabb) Maldonadót, aminek a 4. hely helyett kiesés lett a vége. Lewis 2012-ben jobban bánt a gumikkal, mint a "gumidoktorként" ismert Button, a kvalifikáción pedig visszaszerezte tavaly elvesztett fölényét, 16:4-re kalapálta el a csapattársát. 95%-ban a McLaren hibáin (elrontott kerékcserék sorozata) múlt, hogy Hamilton elvesztette az esélyét a vb-címre, de mint versenyző idén végleg beérett.

A világbajnok idén sokkal hullámzóbb teljesítményt nyújtott, mint tavaly, de Sebastian - a Red Bull év végi fejlesztési hajrájának is köszönhetően - végül megnyerte a bajnokságot. A szingapúri futam első harmadának végétől az Indiai Nagydíj leintéséig 960 körön keresztül vezetett, hasonlót legutóbb Ayrton Senna tudott véghezvinni. Az utolsó futamon - ahogy Seb mondta - "minden elromlott, ami elromolhatott", de így is megszerezte a vb-címhez szükséges pontokat. A német 25 évesen minden idők legfiatalabb triplázó világbajnoka lett, és most már dőreség lenne azt állítani, hogy idővel nem érheti utol Schumachert.

Csapatok

1. Red Bull 2. Lotus 3. Sauber

A Red Bull, mert a legkomolyabb technikai ütőkártyájuktól (befújt diffúzor) megfosztva, az első szárny hajlékonyságára, illetve a motorvezérlésre vonatkozó kritikákon felülemelkedve, több hullámvölgyből is kimászva bebizonyították, hogy még mindig ők végzik a legjobb munkát az F1-ben.

A Lotus, mert ők a bizonyíték arra, hogy kitartással, szorgalommal és két gyors pilótával még sztármérnökök nélkül is lehet ütőképes F1-es csapatot csinálni. A Lotus idén privát csapatként megverte a gyári támogatást (és költségvetést) élvező Mercedest. Két elszalasztott győzelem (Bahrein, Hungaroring) után Abu-Dzabiban végre sikerült feltenni a pontot az i-re. Külön értékelem, hogy a Lotus eközben megmaradt olyan "rock'n'roll-csapatnak", amilyen régen a Benetton és a Jordan volt, és hogy megmutatták, a humornak igenis van helye az F1-ben.

A Sauber 2012-es szereplése az etalonja annak, hogyan kell kis költségvetésből, szerény feltételek mellett univerzális, minden pályán jól működő autót építeni. Felfedezték nekünk Sergio Pérezt, aki, ha kicsit tapasztaltabb lenne, még több sikerélményt adhatott volna a Saubernek, de aki így is nagy dolgokra hivatott a McLarennél. Peter Sauber előtt le a kalappal, amiért volt lelkiereje átengedni a saját csapata irányítását egy fiatalabb szakembernek, aki ráadásul nő.

Versenyek

1. Európa GP 2. Brazil GP 3. Spanyol GP

Valenciában a pályára nem jellemzően sok akciót láthattunk. A verseny tele volt drámákkal: Vettel kiesése az első helyről; Grosjean búcsúja a 2. helyről; Hamilton és Maldonado karambolja; Hülkenberg feltámadása és Schumacher első dobogója a Mercedesszel. Alonso győzelme a 11. helyről indulva csak a hab volt a tortán.

A világbajnoki döntő - az esőnek is köszönhetően - tele volt meglepetésekkel, fordulatokkal. Vettel elsőkörös megpördülése és rádióhiba miatti felesleges bokszkiállása; a Ferrari példás csapatjátéka; Hülkenberg csatája a McLarenekkel a vezetésért (!), vagy éppen Schumacher és Vettel különös összejátszása a futam hajrájában mind megérne egy külön fejezetet...

Pastor Maldonado Spanyolországban a (Hamilton büntetése révén megörökölt) pole pozícióval, majd első F1-es győzelmével tette felejthetetlenné a hétvégét a Williams számára. A venezuelai olyan éretten vezetett, mint még soha, ráadásul az "otthon" versenyző Alonso ellen bizonyította rátermettségét. A verseny az első körtől az utolsóig izgalmas volt, a Williams-garázsban pusztító tűzeset pedig megmutatta, hogy az F1-es csapatok között még mindig létezik bajtársiasság.

Előzések

1. Hamilton Vettelt, USA GP
2. Hülkenberg Grosjeant és Hamiltont, Koreai GP
3. Räikkönen Schumachert, Belga GP

Csakis szubjektív módon lehet kiválasztani az idény 1135 előzéséből a három "legszebbet". Hamilton és Vettel austini tusája azért került a listám élére, mert a mezőny négy leggyorsabb versenyzője közül kettő szerepelt benne, és mert a győzelemért történt. Hamilton az előzés után a végjátékról sem feledkezett meg: középre helyezkedett, nehogy Vettel visszatámadhasson, ezzel győzelmet adott búcsúajándékba a McLarennek.

Nico Hülkenberg és Romain Grosjean Koreában partiban volt a futóműhibás McLarent kormányzó Hamiltonnal a hatodik helyért. Előbb Grosjean támadta meg Hamiltont a 3-as kanyarnál, de a francia kisodródott. Hülkenberg ellenfelei megingását kihasználva, két kanyaron belül mindkettejüket elintézte.

Belgiumban két, formában lévő exvilágbajnok, két közel egyforma képességű versenyautó és a világ leghíresebb kanyarja, az Eau Rouge - ebből csak jó dolog sülhet ki! Spa két nagymestere, Schumacher és Räikkönen a 31. körben csapott össze. Kimi lendületet vett az Eau Rouge előtt, padlógázzal beszúrt a Mercedes mellé. Schumacher látta, mire készül a finn, ezért helyet adott a Lotusnak (váltógondjai is voltak), így ütközés helyett az idény egyik leglátványosabb előzése kerekedett ki a történetből.

Rajtok

1. Alonso, Európa GP 2. Räikkönen, Abu-Dzabi GP 3. Alonso, USA GP

Alonso Valenciában nemcsak simán "jól rajtolt", hanem olyan íveket választott, amelyekre mások nem gondoltak. Az első körben a 11. helyről nyolcadiknak jött fel. Remek rajtja hozzásegítette az idény legszebb győzelméhez.

Kimi Abu-Dzabiban már a bemelegítő körökben érezte, hogy az autó remekül tapad, tudta, hogy egy jó rajttal megalapozhat egy erős versenyt. Webbert és Maldonadót szinte állva hagyva feljött másodiknak, Hamilton mögé, majd a McLaren műszaki hibáját kihasználva megszerezte ez évi egyetlen győzelmét.

Alonso Austinban tudta, hogy kockáztatnia kell, ha versenyben akar maradni a világbajnoki címért. A nehezen belátható első kanyarban a külső ívre helyezkedett, és három pozíciót nyerve negyedikként jött ki belőle.

A legszebb pillanat

Hamilton kiposztolja a Twitterre a szombati edzésköre telemetriai adatait Spában. Mindig értékelem, ha valaki "tökös", és szembe mer menni a konvenciókkal. Ide passzol még Kimi Räikkönen csapatrádiós feleselése a versenymérnökével Abu-Dzabiban. Ezzel a finn a maga bugris módján is elérte, hogy rajongói még jobban imádják. Csak az igazi egyéniségek képesek erre.

A legszörnyűbb pillanat

Michael Schumacher vergődése a Hungaroringen. Rossz rajthelyre állt fel, majd a sárga zászlójelzés láttán leállította a motort. A bokszutcába tolás közben lassú defektet, majd áthajtásos büntetést kapott, végül a 61. körben, technikai hiba miatt kiállt. A német annyit hibázott ezen a napon, mint Luca Badoer, a 2009-es ferraris beugrásakor - hét vb-címmel és 300 nagydíjjal a háta mögött.

Szabó Róbert (Autó-Motor)

Versenyzők

1. Raikkönen 2. Alonso 3. Vettel

A finn nem hódolt be senkinek, karakter maradt, visszatért, érmeket gyűjtött, futamot nyert, mindenkinél több kört teljesített, átesett az acélkordonon, beszólt a csapatának, versenybe hozta az interlagosi szervízutat és szépen rávezette a körülötte dolgozókat, hogy őt bizony hagyni kell alkotni. Bronzérme dacára nálam viszi a pálmát - két év kihagyást követően így odapirítani egy dobogóra sem esélyes autóval... Jövőre még inkább számolni kell vele, figyeljétek meg! A spanyol a nem igazán gyors, de a versenyek végkimenetelét tekintve igen hatékony Ferrarival végig meccsben volt az aranyért, kitartóan küzdött, szinte hibátlanul vezetett, hullámvölgyei talán csak a kvalifikációkon meg az olykor hisztisre komponált nyilatkozatait tekintve voltak. A világbajnok újfent bizonyította rátermettségét, s bár kicsit későn ébredt (az autója is), szuper hajrával zárt. Nem Brazíliában, hanem Abu-Dzabiban nyerte meg a vb-t. Ja, hogy ők ketten Kimi előtt végeztek? Ugye milyen fonák helyzet az ilyen?

Csapatok

1. McLaren 2. Red Bull 3. Ferrari

A McLaren mindkét versenyzője alá tudott győztes autót építeni, apró szépséghiba, hogy ezek a periódusok nem fedték egymást, így az egyéni vb-érem tovaszállt. A közepére belejöttek a bokszmunkába is, ha pedig nincsenek azok a végzetes műszaki hibák, tuti, hogy ők is ott állnak a kasszánál. A Red Bull tulajdonképpen semmi meglepőt nem csinált, Adrian Newey szisztematikusan végigdolgozta a szezon első két harmadát, majd a finisre olyan autót tolt ki, amellyel Vettel egyszerűen nem hibázhatott. A rendszer atombiztosnak tűnik, egyedül talán Webber árnyalja kissé az idilli képet. A vörösöknél is kontrasztos a két versenyző, de náluk nem ez volt a zápfog, hanem a kissé vérszegény autó. Tempóból esélytelenek voltak a győzelemre, helyzetkihasználásból viszont jelesre vizsgáztak. A vb-t vélhetően az időmérőkön bukta el Alonso, meg egy kicsit Szuzukában, ahol nem 19-re, hanem 20-ra kért lapot...

Versenyek

1. Brazil GP 2. Abu-Dzabi GP 3. Európa GP

Előzések

1. Raikkönen Schumachert, Belga GP
2. Raikkönen di Restát, Német GP
3. Massa Sennát, Szingapúri GP

Rajtok

1. Alonso, USA GP 2. Alonso, Brazil GP 3. Vettel, Abu-Dzabi GP

(Abu-Dzabi: tudom, a bokszutcából, de az innen való nekirugaszkodás volt a szezon kulcsmomentuma.)

A legszebb pillanat

Massa sírva fakad az interlagosi dobogón.

A legszörnyűbb pillanat

Elhunyt Sid Watkins professzor.

Szujó Zoltán (az MTVA száguldó riportere)

Versenyzők

1. Alonso 2. Vettel 3. Hamilton
Megbízhatósági különdíj (sponsored by Finlandia): Raikkönen

Meggyőződésem, hogy a valaha volt legjobb Fernando Alonsót láttuk idén. A rajtjai szenzációsak voltak, a küzdőszelleme, a hozzáállása pedig a világ egyik legjobb profi sportolójává emelték számomra, sportágtól függetlenül. Vettelt korábban sok kritika érte, hogy nyomás alatt nem tud jó teljesítményt nyújtani. Megint bebizonyította, hogy ez badarság. Hamilton pedig a mezőny leggyorsabbja. Ha a "gyilkos ösztön" mellé még több tapasztalatot szerez, akkor még sok szép pillanattal ajándékozhatja meg szurkolóit. Nagyon kíváncsi vagyok, az új környezetben hogyan teljesít majd. Kimit azért tettem még be, mert mind a húsz futamot be tudta fejezni, 19-et pontszerző helyen.

Csapatok

1. Ferrari 2. Red Bull 3. Lotus

A Ferrari hibázott a legkevesebbet, hihetetlen volt közelről látni, ahogy Alonso összefogja és motiválja az egész teamet. Ilyet korábban csak Schumachernél tapasztaltam (szintén az olaszoknál). Lehet, hogy nem volt szép, de nekem még az austini sebváltó-buherálás is belefért Massa autóján. A Red Bullnál Vettel jóval több mókázással és bohóckodással, de majdnem ugyanazt a hatást tudja elérni, mint Alonso. Egyszerűen imádják a csapattagok. Nálam elsősorban az abu-dzabi időmérős baki (az előírtnál kevesebb üzemanyag a kvalifikáció végén) miatt kerültek a 2. helyre. A Lotusnál egész évben kiegyensúlyozott munka folyt, remek hangulatban. Az egyetlen csapat, amelyik zenei válogatást adott ki CD-n a Forma-1-es szezonhoz, a sajtóközleményeik pedig néha egészen viccesek voltak. Ja, és állítólag Eric Boullier is sokkal jobb fej annál, mint amilyennek látszik!

Versenyek

1. Brazil Nagydíj 2. Európa Nagydíj 3. Abu-Dzabi Nagydíj

Mégiscsak Brazíiliában dőlt el a vb-cím sorsa, ráadásul izgalmasan kaotikus futamon, amelyen átmenetileg Alonso is világbajnoknak érezhette magát. Vettel megforgása a start után olyan pillanat volt, amelyet sokáig nem fogunk elfelejteni. A sajtóközpont népe egyszerre ugrott talpra és ordított emberi mivoltából kivetkőzve saját anyanyelvén (beleértve jelen sorok íróját is). Valencia a várakozásokkal ellentétben szintén emlékezetes versennyel ajándékozott meg minket, Abu-Dzabiban pedig elsősorban Vettel gondoskodott a show-ról. A bokszutcából rajtolva odaérni a dobogóra, ezt csak a legjobbak tudják. És ne jöjjön senki a két SC-fázissal, meg ilyenekkel! Elfogadom, hogy segített, de akkor is mesteri volt. Ott Alonso és Raikkönen is fantasztikus versenyt futott.

Előzések

1. Massa Sennát, Szingapúri GP
2. Räikkönen Schumachert, Belga GP
3. Räikkönen Schumacher, Brazil GP

A Ferrari brazilja Szingapúrban balról szúrt be Senna mellé, aki valószínűleg nem látta honfitársát, ezért ráhúzta a Williamst. Massa végigcsinálta a manővert, de megcsúszott, és a balos hajtűkanyar előtt a belső íven úgy fogta meg az autóját, hogy Domenicali torkán azóta is megakad a penne, ha visszagondol erre a pillanatra... Nem mellesleg, Szingapúrban Alonso nyíltan kiállt csapattársa mellett, akkor már tudhatták, hogy Massa marad a Ferrarinál. Mert az előzés lélektanának fontos eleme a(z) (ön)bizalom, ez nagyon jó példa volt erre idén.

Räikkönen az Eau Rouge előtt néhány centivel ment el Schumacher mellett, ahol előzést látni mindig csudajó, még akkor is, ha manapság már simán padlógázos a legendás kanyar. DRS nélkül, parádés volt.

Kár, hogy csak hármat lehet választani az 1139-ből, de megint Kimi, és megint Schumacher. Szezonzáró, Interlagos: a célegyenes végén Schumacher keménykedett egy kicsit a finn pilótával, aki az egyes és kettes kanyarokban szenzációsan előzött. Milliméterekre voltak egymástól, de össze sem ért a két autó, szóval ehhez ketten kellettek. A nemzetközi sajtóközpont felállva tapsolt.

A legszebb pillanat

"Meine Damen und Herren, willkommen in Budapest!". Hazatérés az év utolsó back-to-back-jéről. Szép volt, jó volt, de baromi hosszú is...

A legszörnyűbb pillanat

Webber és Vettel Koreában bemutatott gangnam style-tánca. A legtragikusabb pedig Frank Tamás elvesztése, akinek távozásával pótolhatatlan veszteség érte a magyar Forma-1-es társadalmat.

Vándor Éva ([origo])

Versenyzők

1. Alonso 2. Räikkönen 3. Button

Taktikai megfontolásból kihagytam a legjobbak közül Sebastian Vettelt és a Red Bullt, mert három, egymást követő egyéni és konstruktőri világbajnoki cím után nincs mit magyarázni: vitathatatlanul elsők. Szerencsére a többiek is elkényeztettek az idén.

Ha Fernando Alonso azt mondja, hogy tökéletes éve volt, higgyük is el neki. Olyan autóval nyert futamokat, és volt ott a vb-fináléban, amely gyakorlatilag egyetlen versenyen sem volt a leggyorsabb. A spanyol idén nyilvánvalóan nemcsak világbajnokságot akart nyerni, hanem a saját szobrát is fel akarta építeni az örökkévalóságnak. A narratíva, amely szerint az egész világ ellen harcolt, különös tekintettel Adrian Neweyra, remekül passzolt a szezonjához. Ha ez a sajátos motiváció ilyen teljesítményt hoz ki belőle, akkor a jövőben is szívesen olvasgatjuk még tőle a szamurájidézeteket a Twitteren.

Kimi Räikkönen a kezdetektől az elemében volt, és mintha sokkal többet ki tudott volna hozni magából, mint eddig bármikor. Talán a kétéves szünetnek köszönhetően, vagy annak, hogy a Lotus jobban képes volt ráhangolódni Kimi hullámhosszára, mint a Ferrari vagy a McLaren, egész évben - talán csak a monacói bénázást leszámítva - olyan teljesítményt nyújtott, amelyre joggal koccinthatott. Többször is. Ráadásul gondoskodott a feszültségről is, amely az Abu-Dzabiig húzódó első győzelmét kísérte, hiszen visszatérő kérdés volt, hogy ebben az egészen valószerűtlen futamgyőzteseket is produkáló őrült szezonban mikor fog már végre ő is nyerni. Befejezett minden futamot, húsz versenyből 19-szer pontot szerzett, csak Vettel és Alonso tudta megelőzni a világbajnoki pontversenyben. Michael Schumacher ezt biztosan megirigyelte volna. És ami még fontosabb: elhiszem neki, hogy jövőre a vb-címért lesz versenyben.

Jenson Button a szezonnyitó és a szezonzáró győzelmével remek keretbe foglalta az évet, miközben fájdalmasan hosszúra nyúlt az az időszak, amikor egy fejlesztési zsákutca miatt szinte észrevétlenül eltűnt a középmezőnyben. (A McLaren nem véletlenül nem szerepel a legjobb csapatok között.) Éppen ezért kevésbé volt nyilvánvaló, hogy milyen nagyszerű munkát végzett. Sokszor a szemére vetik, hogy csak olyan autóban képes csodákat művelni, amely tökéletesen simul a vezetési stílusához, de igazság szerint a Button-féle varázsláshoz néha egy kis eső is elég. Ha pedig idén előzni kellett, a 2009-es világbajnokra lehetett számítani. A harmadik helyezést nem utolsó sorban a hozzáállásával érdemelte ki. Azok után is könnyedén képes előhúzni egy győzelmet a kalapból - Belgiumban például utolérhetetlen volt -, hogy előtte a poklok poklát járja meg. A McLaren nem véletlenül érezheti, hogy megütötte a főnyereményt vele.

Csapatok

1. Ferrari 2. Lotus 3. Sauber

Ha abból indulok ki, hogy a Ferrari sebességben nem tudott odaérni a Red Bullhoz és a McLarenhez, akkor maranellói mércével mérve nyilván alulteljesített a csapat. Ha viszont azt az eltökéltséget nézem, amellyel belehajszolták magukat a világbajnoki döntőbe, egészen hihetetlen volt a szezonjuk. Jövőre azért nem árt, ha végre rendbe teszik a szélcsatornájukat. Szükség lesz rá, ha versenyre akarnak kelni Adrian Neweyval.

Az, hogy már a szezon első felében mindenki győzelmet várt a Lotustól, sokat elárul arról a hatalmas fejlődésről, amelyet a Renault romjain Eric Boullier vezetésével véghezvitt az enstone-i istálló. Külön pluszpont jár azért, hogy nemcsak Räikkönen szabad szellemét, hanem Grosjean gyerekbetegségeit is kezelni tudták.

Kevés olyan csapat volt idén a rajtrácson, amely magához képest akkorát ugrott volna előre, mint húszéves F1-es történelmének legsikeresebb évét záró Sauber. A pályán két, sikerre éhes és tehetséges fiatal pilótával villogtak, majdnem háromszor annyi pontot gyűjtöttek, mint tavaly, és a legjobb napjaikon még a győzelemre is esélyesek voltak.

Versenyek

1. Brazil GP 2. Abu-dzabi GP 3. Európa GP

Bernie Ecclestone forgatókönyvírója tökéletes thrillert hozott össze az év utolsó futamára. Interlagos egyébként eddig is megbízhatóan ágyazott meg az izgalmas versenyeknek, a hangulat, mint mindig, elképesztő volt, az idei futamot pedig csak lélegzetvisszafojtva lehetett nézni. Bónuszként még világbajnokot is avattak.

Kimi tudja, mit csinál, és ennek az év egyik legjobb versenyét köszönhetjük Abu-Dzabiban. Szerencsére nem csak a már most legendás rádióbeszélgetés miatt lesz emlékezetes a hatásvadász naplementével felturbózott sivatagi futam. A finn három év után végre megint nyert. Vettel elképesztő meneteléssel kényeztetett minket, és a bokszutcából rajtolva meg sem állt a dobogóig, ahová idén csak világbajnokok fértek fel: Alonso egy második hellyel tartotta életben a vb-reményeket. Minden korábbi unalmas versenyért kárpótolt.

Valenciával szemben meglehetősen szerények voltak az elvárások, ehhez képest érthetetlenül izgalmas versenyt láttunk idén. Nem elég, hogy Alonso a 11. helyről nyert a hazai közönség előtt, még Michael Schumacher is megszerezte a hároméves tervében már sokkal korábban esedékes dobogós helyezést. Itt is világbajnokkal - Räikkönennel - egészült ki a dobogó. A valenciai futam egyértelműen újabb érv a mellett, hogy miért Alonso volt az év legjobb pilótája. A dramaturgiához csak hozzátett, hogy a futam végén a pályabírókkal és a rajongókkal ünnepelt a spanyol.

Előzések

1. Räikkönen Schumachert, Belga GP
2. Hülkenberg Grosjeant és Hamiltont, Koreai GP
3. Webber Alonsót, Brit GP

Räikkönen, Schumacher, Eau Rouge - kell ennél klasszikusabb felállás? Hülkenberg a szezon vége felé zseniális manőverekkel hívta fel magára a figyelmet, Koreában sebészi pontossággal hagyta le előbb Grosjeant, majd Hamiltont is. A kanyarokon át tartó előzést sokadszorra sem lehet megunni. Silverstone-ban Webber öt körrel a leintés előtt gyűrte le Alonsót, aki védtelen volt az ausztrál támadásával szemben. Webber manőverének a szépségéből semmit sem vesz el, hogy a Red Bullnál a verseny utolsó részére jobban választották ki a Pirelliket, amivel nála volt az előny. Az előzés pedig győzelmet ért.

Rajtok

1. Alonso, USA GP 2. Massa, Bahreini GP 3. Räikkönen, Abu-Dzabi GP

Nem véletlenül áldozta fel Massát a vb-címért az utolsókig harcoló Ferrari Austinban. Alonsót mindenképpen a rajtrács kevésbé koszos felére kellett átcsempészni valahogyan, és a spanyol ott már tette a dolgát: egyből három előzést is letudott. Csapattársából, Massából elsősorban a rajtoknál bújt ki a ragadozó idén: Bahreinben nem elég, hogy a 14. helyről, hanem még a pálya koszosabbik feléről is rajtolt, mégis öt helyet javított a daráló közepén. Räikkönen az első győzelmét egy ehhez méltó rajttal alapozta meg, és a negyedik helyről csak a pole-ból rajtoló Hamilton tudta feltartóztatni Abu-Dzabiban.

A legszebb pillanat

Kamui Kobajasi a dobogón Japánban. Talán csak a tifosi képes olyan hangulatot teremteni Monzában, mint amit a japán szurkolók hoztak össze akkor, amikor a Sauber pilótája egy szenzációs hazai verseny után, F1-es pályafutása során először fellépett a dobogóra. Az pedig, ahogyan a tömeg a nevét skandálta, garantálta a libabőrt. Japán is, Kobajasi is megérdemelte.

A legszörnyűbb pillanat

Hamilton szakítása a McLarennel elég drámát produkált. A mélypontot a 2008-as világbajnok egykori mentora, Ron Dennis szolgáltatta, aki egy céges koktélpartira hivatkozva hagyta ki egykori kedvence austini búcsúbuliját, másnap pedig, Hamilton idei egyik legszebb győzelme után nem volt hajlandó csatlakozni a szokásos piros egyenpólóban ünneplő csapathoz. Hamilton többet érdemelt volna.

Wéber Gábor (az MTVA F1-es szakkommentátora)

Versenyzők

1. Alonso 2. Vettel 3. Hamilton

A számok nem elég beszédesek, mert az első három (sőt még Räikkönen teljesítménye is) kimagaslóan jó volt az idén. Közülük mégis Alonsóét éreztem legkerekebbnek, persze az év végi enyhe hanyatlás miatt ő sem futott hibátlan évet, de ennek ellenére piszok megbízható, harcos és elszánt volt. Nagyon sokáig életben tartotta a Ferrari reményeit, de már az is csoda, hogy az év eleji technikai hátrány ellenére végig verseny maradt a címért.

Vettel zaklatottan kezdte az évet, de éppen akkor húzott be fontos mentő-pontokat, amikor a legtöbben már feladták volna a küzdelmet, sokszor keményen küzdve a dobogón kívüli helyekért is. Az meg csak utólag nézve tűnt törvényszerűnek, hogy a Red Bull magára találásával ő fog tarolni, és nem az év közepéig jobban álló csapattársa. Azok a plusz tizedek nem ajándékként pottyanak senki ölébe.

Csak a technikai hátteret figyelembe véve Hamilton volt az év favoritja, azonban sem a csapat, sem az autó megbízhatósága nem engedte, hogy komoly eséllyel szálljon harcba a bajnoki címért. Kevesebbet hisztizett és összeszedettebb volt, mint valaha, még a néha burleszkszerű, néha siralmas mclarenes történések közepette is próbált higgadt maradni, majdnem teljes sikerrel. Apró hibái voltak csak (pl. Maldonado-Valencia), de utólag nézve azokon sem múlt semmi, a sebességét pedig éppen elégszer bizonyította idén is.

Csapatok

1. Red Bull 2. Lotus 3. Sauber

Figyelembe véve a Forma-1-ben eltöltött időt, a rendelkezésre álló pénzt és koponyákat, sem a Ferrari, sem a McLaren nem végzett az első háromban nálam az idei teljesítményével. A Red Bull viszont újra behúzta, sorozatban harmadszor, ráadásul egy olyan szezonban, amikor bárki javára billenhetett volna a mérleg nyelve. Ők tudnak elég gyors, de még éppen elég megbízható autót csinálni, a másik kettőnek csak az egyik megy. Lehet, hogy nincs elég patinája az energiaital-gyártónak, de így csak még nagyobb a fricska a többieknek. Tessék utánuk csinálni!

A Lotus az F1 rock and roll szellemiségű csapata, ami nem abban nyilvánul meg, hogy kakaón bőgetik a Guns'n Rosest, hanem hogy kicsit mindent máshogy és könnyedebben csinálnak. A tavalyi kipufogófiaskó után így felállni, ráadásul Räikkönen személyiségéből is a pozitívumokat kihozni kevesen lettek volna képesek. Ha betörik Grosjean musztáng lelkét, félelmetesen ütős párosuk lesz jövőre - na jó, az autón is javíthatnak egy hangyányit.

A Sauber bronzérmes helyéhez nálam nem fér kétség, habár épp nem nyertek versenyt, de négyszer álltak dobogón, többször kvalifikáltak az első két sorba, és az elköltött euro/pont arányt tekintve messze a leghatékonyabban működtek. Egy középcsapat ennél többre nem viheti a mai mezőnyben.

Versenyek

1. Brazil Nagydíj 2. Európa Nagydíj 3. Malajziai Nagydíj

Az évzáró izgalmait nem kell magyaráznom, a valenciai futam is rengeteg akciót és megérdemelt bravúrgyőzelmet hozott, a Maláj Nagydíjon pedig először állt feje tetejére a sorrend, ahol kis híján egy másodéves zöldfülű húzta be a futamgyőzelmet.

Előzések

1. Räikkönen Schumachert, Brazil GP
2. Räikkönen Hülkenberget, USA GP
3. Räikkönen Maldonadót, Európa GP

Räikkönen: Interlagosban, Schumacher ellen, a célegyenes végén, félig vizes pályán, kívülről. Austinban, Hülkenberg ellen, kívülről a 2-es kanyarban. Valenciában, Maldonado ellen, a kombináció második felében, szintén kívülről.

És ismét az év előzése, ezúttal videón: Räikkönen Schumacher ellen Brazíliában

Voltak másoknak is szép előzései (Grosjean, Vettel, Alonso, Hülkenberg), de Kimi idén a teljes palettát lefedte: lassan, gyorsan, esőben, szárazon szinte tökéletes előzőgéppé vált, és a legszebb manővereit a kemény fiúk ellen hozta össze, minden esetben a külső íven!

Rajtolások

1. Massa, Brazil GP 2. Grosjean, Malajziai GP 3 Alonso, USA GP

A legszebb pillanat

Kobajasi szuzukai dobogója utáni pódiuminterjú és az éljenző tömeg.

A legszörnyűbb pillanat

Maria de Villota egyszerre szörnyű és morbid tesztbalesete.

Zsoldos Barna (Nemzeti Sport)

Versenyzők

1. Alonso 2. Vettel 3. Hamilton

A többséghez hasonlóan én is inkább a szegénylegény Alonso felé hajlok, akinek a daliásan vágtató vörös paripa helyett már megint egy kehes, göthös lovon kellett csatába indulnia, és bár példátlan idei kitartásáért ugyan elnyerte jutalmul a világ (egyik) leggyönyörűbb modellcsaját, a fele királyságról megint lemaradt. Egyébként vicces, hogy a közhangulat most mennyire hasonló a 2005-öshöz, amikor épp a spanyol volt az első számú közellenség csak azért, mert a nép akkori gyermekével, Kimivel ellentétben az ő kocsija nem rohadt le állandóan a vb-küzdelemben.

Ettől függetlenül akkor ő legalább annyira méltó világbajnok volt, mint idén Vettel, akinek nagy divat lett az orra alá dörgölni olyan ostobaságokat, hogy csak a legjobb autóval tud nyerni, nem tud előzni, vagy a középmezőnyből indulva esélye sincs a győzelemre. Nem tudom, szerencsétlen németnek még hányszor kellene átgázolnia a mezőnyön ahhoz, hogy elhallgassanak a károgók, idén mindenesetre e téren is jó néhányszor bizonyított. Hogy a legjobb kocsival ez nem nagy kunszt? Lehet, a bökkenő csak az, hogy az nem az övé volt. Még a Red Bull-Vettel kombó is a húszból csupán négy hétvégén (Japán, Korea, India, Abu-Dzabi) hatalmasodott a többiek fölé, és neki ez is elég volt a vb-címhez. Az meg már tényleg ne az ő hibája legyen, hogy a leggyorsabb kocsit építő csapat elbénázta extraklasszis teljesítményt nyújtó pilótájának idényét.

Mert Hamilton szezonjára aligha lehetne más jelzőt használni, ám a megbízhatósági nyavalyák és a McLaren által elkövetett bugyuta operatív hibák egész sorát még a közel tökéletes teljesítménnyel sem lehetett kompenzálni. Nagy kár, mert a tavalyi vergődés után Hamilton megint szenzációsan vezetett, és a hétvégék többségén Buttont is elsöpörve újfent bebizonyította, miért magasodik ki Alonsóval és Vettellel egyetemben a mezőnyből.

Csapatok

1. Red Bull 2. Ferrari 3. McLaren

A diffúzorba vezetett kipufogó betiltásával Adrian Newey idén kísértetiesen hasonló kihívással nézett szembe, mint 1994-ben, ám csakúgy, mint akkor, a döcögős kezdet ellenére megint sikerült hatékony megoldással előrukkolnia. Nem, 2012-ben összességében nem a Red Bullé volt a leggyorsabb autó, ám egyetlen klasszis versenyzőjük ízléséhez még épp időben igazították hozzá az RB8-at, és ez Vettelnek elegendő volt az újabb vb-címhez.

A Ferrari idén bebizonyította, hogy kilátástalan helyzetből is képes talpra állni - már csupán annyit kellene elérni, hogy ne kerüljön minden egyes idény elején kilátástalan helyzetbe... Alonso még a mezőny harmadik- negyedik leggyorsabb kocsijával is képes a vb-címért harcolni, úgyhogy jó lenne, ha az olaszok nem pazarolnák tovább pilótájuk kivételes tehetségét.

A McLarennek mindazonáltal erre már nem is lesz lehetősége, mert az állandó bénázást megunva Hamilton inkább továbbállt. Oké, a wokingiak teljesítménye egyfelől megsüvegelendő, hiszen mégiscsak ők építették idén a leggyorsabb autót, másfelől annál nagyobb szegénységi bizonyítvány, hogy ezt még a mezőny egyik legjobb versenyzőjével sem tudták sikerre váltani. A csapat 2012-ben felfoghatatlan esélyt szalasztott el, mert a jövő évi pilótapárost elnézve csak egy még gyorsabb kocsival rúghatnak labdába.

Nagydíjak

1. Brazil GP 2. Malajziai GP 3. Spanyol GP

Őrjítő drámák, elképesztő fordulatok, a végsőkig nyitott vb-küzdelem - lehet ennél többet kívánni egy idényzárótól? A magam részéről nem, a szenzációs interlagosi futam messze felülmúlta a várakozásokat. Ahogy a szepangi is, bár sokáig félő volt, hogy az esőszünetben felhúzott sátortáborban a fájdalmasan hosszú kényszerpihenő alatt még az ottalvós bérletüket lobogtató fesztiválozók is felbukkannak, hál' Istennek azonban továbbengedték a futamot. A barcelonai hétvége pedig inkább a hihetetlen érzelmi hullámvasutazás miatt marad emlékezetes - Hamilton időmérős kizárásáról, Maldonado pole-járól, Alonso vezetéséről, majd a venezuelai előretöréséről és győzelméről, a könnyes ünneplésről, aztán a drámai sokkról a garázstűzben.

Előzések

1. Räikkönen Hülkenberget, USA GP
2. Vettel Buttont, Abu-Dzabi GP
3. Alonso Massát és Webbert, Brazil GP

Hogy Räikkönen mennyire ösztönös őstehetség, azt idén leginkább szenzációs előzéseiből lehetett látni. Elképesztő, hogy milyen hibátlanul méri fel a legneccesebb helyzeteket is, és ha vérszemet kap, akkor nem lehet megállítani. Ennek szenvedő alanya Austinban Hülkenberg volt. Persze "tudom", biztosan csak a mezőny legjobb autójának, a csillagok együttállásának vagy a Bernie Ecclestone-hoz fűződő kiváló viszonyának köszönheti, a mezőnyön átgázoló Vettel Abu-Dzabiban Buttont is remek manőverrel utasította maga mögé, ráadásul olyan helyen, ahol azt megelőzően többen is ütköztek - és mellesleg a németen egy icipicit nagyobb is volt a nyomás, mint másokon... Alonso interlagosi dupla előzése pedig hihetetlenül látványos volt, még akkor is, ha Masssa sokkal inkább Webber kiszorításával, semmint a védekezéssel volt elfoglalva.

Rajtok

1. Alonso, USA GP 2. Vettel, Koreai GP 3. Massa, Ausztrál GP

A Ferrarik már évek óta hagyományosan remekül rajtolnak, pláne akkor, ha olyan szerencse éri őket, hogy sikerül a rajtrács tisztábbik felére kvalifikálniuk magukat. A futam előtti hercehurcát leszámítva azonban Alonso tényleg szenzációsan rugaszkodott el, bebizonyítva, hogy jól taktikázott a Ferrari. Vettel koreai rajtja nem annyira látványos, mint életbevágóan fontos volt. A németnek minél előbb le kellett hagynia a dacos Webbert, és ez már a futam legelején sikerült neki. Massának pedig ahogy tavaly, az idény elején is csak annyi dicsőség jutott, hogy általában jól rajtolt, Melbourne-ben például kapásból hat helyet javított, de aztán később Austinban is villogott.

A legszebb pillanat

Május 13., 16:30, Barcelona, Williams-garázs. Előttem Dickie Stanford kacarászik, balra Claire Williams ad interjút fülig érő szájjal, jobbra a büszke Maldonado papa jön-megy a győztes trófeával, a garázs mélyén pedig a legendás Sir Frank csacsog az örömittas szerelőkkel. Nyolc év keserves várakozás után az ember csak arra tud gondolni, mennyire megérdemelték.

A legszörnyűbb pillanat

Május 13., 16:33, Barcelona, Williams-garázs. Előttem Mészáros Sándor sprintel, balra Claire Williams hüledezik, jobbra pedig a Maldonado-család hölgytagjai sírnak. A garázs mélyéről lángok csapnak előre, a gomolygó füsttől már szinte alig látni, és az egész bokszutca pánikban rohangál. Az első sokk után az ember pedig csak arra tud gondolni, hogy néhány pillanattal azelőtt valaki még kerekes székben ült ugyanott, ahonnan most a lángok előrecsapnak...