Alonso a legkomplettebb, de Vettel sem mázlista

Wéber Gábor, az M1 Forma-1-es szakkommentátora, a Zengő Motorsport WTCC-pilótája Alonsót tartja a legkomplettebb versenyzőnek, akiről azonban ismét kiderült, hogy rossz vesztes. Vettel sokak szerint mázlista, pedig három vb-címen nincs mit magyarázni. A mezőny összes tagja megkapja az év végi bizonyítványát.

Forma-1-es szempontból nem panaszkodhatunk az idei évre: húsz nagydíj, nyolc különböző győztes, a világbajnok cím sorsa az utolsó futamon dőlt el. Itt az ideje, hogy kiértékeljük a futamokon rajthoz álló huszonöt versenyző teljesítményét. A drámai feszültség fokozása érdekében hátulról előre haladunk a világbajnoki tabellán...

25.Pedro de la Rosa - 0 pont

Csalóka eredmény ez az utolsó hely, legjobbja egy 17. helyezés, pedig amikor célba ért, mindig Karthikeyan előtt végzett. Az időmérőkön 17-3-ra oktatta az indiait, 0,638 mp-es átlagolt előnnyel! Monacóban és Kanadában szédületesen nagyot kvalifikált a HRT-vel, nem az ő teljesítményén múlt, hogy a ponttáblázat utolsó helyén végzett.

24. Narain Karthikeyan - 0 pont

Nem véletlenül ekéztem Naraint a szezon közben: mindössze három alkalommal megnyerni az időmérő párbajt és futamon minden egyes alkalommal alulmaradni 41 éves csapattársával szemben, amikor az célba ér, nem vall világbajnoki kvalitásokra. Szerencséjére a Monacóban összejött 15. helyével az összetettben megelőzte de la Rosát, de a mezőny egyik legkésőbb fékező és a visszapillantó tükröt legrosszabbul használó tagja a teljesítmény szerinti rangsorban nálam az utolsó helyre kerülne.

23. Jerome D'Ambrosio - 0 pont

Egyetlen futamra ugrott be az eltiltott Grosjean helyett, nem mondhatjuk, hogy szégyent vallott volna, viszont 13. helyezésével a világot sem váltotta meg Monzában, miközben Räikkönen ötödikként ért célba. Szerintem megkapta a 15 perc hírnevét, a tavalyi teljes évében és most sem győzött meg róla, hogy nagyon hiányozna ebből a mezőnyből.

Heikki Kovalainen idén elmaradt a várakozástól. Itt éppen Indiában köt túl közeli ismeretséget a kavicsággyal

22. Heikki Kovalainen - 0 pont

Ez meg mi volt, Heikki? Pedig ez volt az az év, amikor a vállán kellett volna cipelnie a csapatot a középmezőny utoléréséhez, ehhez képest az utolsó pillanatban beejtőernyőző Petrov csúnyán megcibálta a bajszát. Az időmérő párharc még 13-7 arányban Kovalainen javára dőlt el (0,212 mp-es átlagolt előnnyel), kétszer tovább is jutott a Q2-be, a futamokon viszont 9-10 arányban alulmaradt Petrovval szemben (Melbourne-ben mindketten kiestek), és egyetlenegyszer sem tudott pontot szerezni, pedig idén ezt várták volna tőle. Ez szemmel láthatólag őt is frusztrálta, tőle szokatlan hibákat követett el a második félévben, ami nem erősítette meg a pozícióit a 2013-as tárgyalásokra. Így lehet, hogy jövőre ülés nélkül marad.

21. Charles Pic - 0 pont

Csendes és kicsit megszeppent kezdés után egészen szépen belelendült, a pletykák szerint az év második felére még Glockkal is megfagyott köztük a levegő a frissen kialakuló rivalizálás miatt. Időmérőn azért még rendesen kikapott (0,401 mp átlagos lemaradással), ennek java azonban a Brit Nagydíj esős időmérőjén jött össze. Futamon 7 alkalommal verte meg csapattársát, és mindkettejük legjobbja egy 12. hely volt. Abszolút zöldfülűként és ilyen fiatalon, ráadásul egy kiscsapatnál: nem volt rossz teljesítmény.

A Caterham csak az utolsó pillanatban tudta visszaszerezni a konstruktőri 10. helyet a Marussiától. Pic gyakran megszorongatta rutinosabb csapattársát, Glockot

20. Timo Glock - 0 pont

Kovalainenéhez hasonló a helyzete, azzal a különbséggel, hogy az újraszervezett technikai csapat által átpofozott autó az év elején még nagyon messze volt a Caterham szintjétől. Ahogy a Marussia fejlődött, úgy került egyre közelebb a zöldekhez, Szingapúrban pedig hozta kötelező bravúrversenyét, 12. lett, simán leiskolázva a kiscsapatok többi versenyzőjét. Ő helyezkedett a leghatékonyabban, átlagosan 2,47 pozíciót nyert a futamok első körében, ami azért kellő elszántságot mutat. Ennek ellenére nehéz pontosan értékelni, mert Pic hozzá viszonyított jó teljesítménye is éppúgy lehet kimagasló, mint a néha fásult Glock rossz napjait kihasználó újonc lesipuskássága. Ha Max Chilton érkezik Pic helyére, még jövőre is jól jön majd a rutinos róka a háznál.

19. Vitalij Petrov - 0 pont

"Oroszországból szeretettel" felirattal kapta a (pénz)csomagot az év elején a Caterham, és annak ellenére, hogy Petrov kevés igazán combos futamot mutatott addig, sőt még az autóban is rosszul ült az első versenyhétvégén, egyáltalán nem döngölte őt földbe jóval rutinosabb csapattársa. Az időmérős hátrányát folyamatosan csökkentette (első félév: 2-8, második félév: 5-5), a versenyeken pedig még jobban is szerepelt Kovalainennél, 10-7-re verte azokon a futamokon, ahol mindketten célba értek. Legnagyobb fegyverténye az utolsó hétvégén szerzett 11. helye, amivel elcsente a Marussia orra elől a 10. helyet a konstruktőri bajnokságban. Amilyen esetlennek tűnt néha a Lotusnál, annyira váratlanul jól és összeszedetten versenyzett most a Caterham színeiben, ráadásul anyagi támogatás is van mögötte. Szerintem marad az F1-ben.

Utolsó a pontszerzők között: Daniel Ricciardo sokszor elóvatoskodta a versenyeket

18. Daniel Ricciardo - 10 pont

A két Toro Rosso-pilóta közül ő volt a meggyőzőbb, habár 6 ponttal kevesebbet gyűjtött JEV-nél. Az időmérőkön 15-5-re mosta le a franciát (három alkalommal 1 mp fölötti különbséggel), kétszer jutott be a Q3-ba, bahreini 6. rajthelye pedig bravúrszámba ment. A futamokat tekintve is 12-szer végzett csapattársa előtt, viszont a 9. helynél előbb sosem ért célba. Érzésem szerint próbált éretten viselkedni, olykor visszafogottabb volt a kelleténél, de ismerve Helmut Marko könyörtelenségét, biztosra akart menni - nem véletlenül lett 3. a legtöbb versenykört teljesítettek listáján. A sebessége megvan, a versenyzési képességeit kell csiszolnia jövőre, és kicsit merészebbé válnia, ha 2014-től biztosan meg akarja szerezni Webber helyét a Red Bullnál.

17. Jean-Eric Vergne - 16 pont

Vergne az, aki talán a sírból hozta vissza a jövő évi szerződését, mert az év közepe táján fabatkát sem adtam volna érte. A bukik biztos Q1-es kiesője, a művészképű francia ficsúr nem is annyira nyers tempóban, mint inkább idegekkel nem bírta az időmérők nyomását, ahol gyakorlatilag porrá zúzta őt Ricciardo. Hogy mégis újra lehetőséget kapott, az egyrészt ennek, másrészt a nyári szünetet követő három - összességében négy - 8. helyezésének eredménye, ami azt bizonyítja, hogy a versenytávokon (már kéz- és lábremegés nélkül) sokkal hatékonyabb versenyző. Mindent egybevetve megérdemli a hosszabbítást, de neki jövőre már minden fronton javulást kell mutatnia, különben jön az útilapu.

Senna összességében Maldonado árnyékába szorult a Williamsnél, így az állását is elvesztette. Pedig a versenyeken a megbízhatóság mintaképe volt

16. Bruno Senna - 31 pont

A név sokat számít, de nem minden. Bruno a későn kezdők keserű sóját nyalta az idén (is), pedig versenyzői képességek szempontjából nem teljesen kutyaütő. Időmérőn esélytelen volt a kvali-menő Maldonadóval szemben, valójában mindössze kétszer(!) tudta megverni a venezuelait, ám a büntetéseknek köszönhetően mégis 5 alkalommal indulhatott előle. Habár ez is lehangoló mutató lenne, még tovább tetézi, hogy összesen egy alkalommal tudott a Q3-ba kerülni - épp a Hungaroringen. A versenyek közben viszont a megbízhatóság mintaképe volt, 10 alkalommal végzett pontszerző helyen, miközben csak egyszer rajtolt onnan! Ráadásul a csapat egyetlen, idei leggyorsabb köre is az ő nevéhez fűződik. Megbízható versenyző, de nincs meg benne a nagybátyja zsenije, ez pedig kevés ebben a mai mezőnyben. A támogatói és a kiegyensúlyozott versenyteljesítmény miatt ugyanakkor nem lenne rossz "vétel" egyik kisebb csapatnak sem. Talán a Caterham vagy netán még a Force India is szóba jöhet?

15. Pastor Maldonado - 45 pont

A jelenkor René Arnoux-ba oltott Vittorio Brambillája, erős latin-amerikai fűszerezéssel. Ez a koktél gyakorlatilag garantált Q3-as részvételt, egy megérdemelt meglepetésgyőzelmet és rengeteg akciót ért, mellé azonban 8 büntetés és 48(!) rajtpozíció-vesztés járt kapcsolt szolgáltatásként. Meg számtalan elszórakozott lehetőség. Maldonado idén 13-szor jutott Q3-ba, és csupán 4-szer szerzett pontot - nem sokan voltak az F1 történetében, akik ennél jobban herdálták volna a lehetőségeiket. Az összetett 15. helye az év csalódása, azonban kétség nem fér hozzá, hogy aki versenyzői agyat fejleszt az egyelőre csak nyers tempóból és reflexekből felépülő maldonadói szövetvázra, az megfogta az isten másik lábát. Mert az egyik már úgyis ott van a PDVSA dollármillióinak formájában...

Paul di Resta a szezon végére szó szerint szétesett: itt épp Interlagos korlátjának csapódva fejezi be a idényt. Pedig eleinte döntetlenre állt Nico Hülkenberggel

14. Paul di Resta - 46 pont

Ahogyan az autója az interlagosi betonfalon, úgy hullott darabokra Paul di Resta a szezon végére. Pedig a legkiegyenlítettebb csapatpárharc itt volt: 10-10-es döntetlen az időmérőkön, átlagosan 11,45-ös rajtpozíció (mindkét pilótánál!), összesen 7 alkalommal a Q3-ban. A skót erősen kezdte az évet, majd némi visszaesés után jött a monzai időmérő 4. helye (váltócsere miatt csak a 9. rajthely), egy versennyel később pedig negyedikként futott be Szingapúrban, az egyik legnehezebb Grand Prix-n. Ezt követően érthetetlen mélyrepülés jött, miközben csapattársa remekelt, ő egyszer sem jutott be a Q3-ba, és mindössze egy alkalommal szerzett pontot az utolsó hat futamon. Hogy végül az autóra kerülő új fejlesztések, vagy csak egyszerűen Hülkenberg tempóváltása billentette ki az egyensúlyából, nehéz eldönteni, mindenesetre rendesen megtépázott renoméval mehet téli pihenőre. Ha ez az élmény nem öli meg, jövőre erősebben tér vissza.

13. Michael Schumacher - 49 pont

Visszatérésének harmadik éve lett a legjobb, ha így kezdett volna 2010-ben, senki nem szólhatna egy szót sem. Ő is többre számított, de a vérszegény Mercedes, a kihagyott évek, a 40 fölötti életkor és az elmúlt 15-20 év legerősebb mezőnye teljesen eltolta a hajdani arányokat. Mintha az idősödő Rocky Marciano visszatérne, de csupa Ali, Frazier és Tyson várna rá, miközben még a cipője is kikötődött, és már nem lát elég jól hozzá, hogy be tudja kötni. Eközben egyszerre lesz nevetség és sajnálat tárgya (Barcelona, Hungaroring, Szingapúr), egyszerre buzdítják és akarják leléptetni, de senki nem bánná, ha még utoljára azért odasózna egy jó nagyot. A monacói időmérőn idén össze is jött neki (le a kalappal!), a sors fintora, hogy pont egy öt rajthelyes hátrasorolás érvénybe lépésekor. A büntetések nélkül csapattársával 10-10-re végzett az időmérőkön (ahol Michael átlagban 0,192 mp-cel gyorsabb volt Nicónál) és a futamokon is, egyszer futott leggyorsabb versenykört, Valenciában pedig egy szerencsés 3. hely is összejött neki, de pontokban mérve jócskán alulmaradt Rosberggel szemben. Olyan volt, mint a leköszönés előtt álló amerikai elnök január elején: már hatalom és erő nélkül, de a csúcson eltöltött évek tekintélyével a háta mögött.

Eljárt felette az idő: a hajdan világverő Schumacher többé már nem volt a középpontban. Pedig a visszatérése óta az idei volt a legmeggyőzőbb szezonja

12. Kamui Kobajasi - 60 pont

A lehetetlen előzések nagymestere idén nem volt annyira elemében, mint tavaly, de azért így sem maradt adós néhány kemény kerék-a-keréken akcióval. Az időmérőkön háromszor is nagyot villantott (Sanghaj 3., Spa 2., Suzuka 3.), pedig összességében 12-8 arányban alulmaradt Perezzel szemben, igaz az átlagolt lemaradása mindössze 0,02 mp volt. Első és eddig egyetlen dobogós helyezését éppen otthon, Japánban érte el, begyűjtött egy leggyorsabb versenykört, és 9 alkalommal szerzett pontot, de csakúgy, mint Perez, ő sem volt képes folyamatosan jó teljesítményre, amire pedig ezzel a Sauberrel megvolt az esély. Nálam az eddigi legintelligensebb, de közben jó értelemben agresszív japán F1-es versenyző, támogatók nélkül azonban nehéz dolga lesz, ha meg akarja szerezni az utolsó szabadon maradt helyek egyikét.

11. Nico Hülkenberg - 63 pont

A szezonhajrára robbantó Hülkenberg egy Safety Car-periódus és egy csúszós belső ív híján a kilencedik futamgyőztes lehetett volna idén. Az egész szezonban kemény harcban állt di Restával, és éppen akkor tudott fordítani, amikor a skót a legjobb formájában volt, ami nagy fegyvertény. Szinte minden szempontból egálban végeztek, az időmérőn viszont Hülkenberg valamivel gyorsabb volt (átlagosan 0,274 mp-cel), és a teljesítményét az utolsó 6 futamra másik szintre emelte, összesen 32 pontot szerezve közben. Alonso mellett az egyik leghatékonyabb első körös előző volt, rengeteg pozíciót hozott a rajt utáni helyezkedésekben (23-at), és az első SC-fázis előtt kifejezetten magabiztosan vezette a Brazil Nagydíjat. Már az utolsó futamok előtt kiderült, hogy jövőre a Saubernél folytatja, és ha megtartja ezt a lendületet, ő lehet majd a nagy csapatok újabb kiszemeltje, amikor a 2014-es versenyzői piac megnyílik.

A McLaren jövője és múltja: Pérez sokakat meglepett a dobogós helyezéseivel, de gyakran hibázott is

10. Sergio Pérez - 66 pont

Tavaly a legígéretesebb újoncnak tartottam, és részben be is igazolta ezt, mindjárt az év elején kis híján futamgyőzelmet szerezve a Maláj Nagydíjon. Utána még kétszer robbantott, Kanadában és Monzában is dobogóra állt, ezeknek - valamint Hamilton huzavonájának - köszönhetően 2013-tól a McLarennél folytathatja. Az időmérős teljesítményén javított a tavalyihoz képest, 7-szer került be a Q3-ba, bár csak éppen, de tempóból is verte Kobajasit. A versenyeken sokszor nagyon jó érzékkel használta a Pirelliket (egy leggyorsabb kört is futott), de túlságosan vonzotta a baleseteket, még ha nem is mind volt az ő hibája; mclarenes szerződésének napvilágra kerülésével pedig szinte biztosan túl magabiztossá vált, amihez még hiányzott a rutinja. Felemás év volt ez számára, de a fiatalok közül továbbra is az egyik legkönnyedebb versenyzői típus. Buttontól rengeteget tanulhat, ha nem lesz rest hozzá. Meglepődnék, ha jövőre egy jó McLarennel nem nyerne futamot.

9. Nico Rosberg - 93 pont

Igazi one-hit-wonder, vagy csak a Forma-1 lassan örök talánya? Nico idén egyedül vb-pontokban múlta felül egyértelműen Schumachert (93-49), minden másban kiegyenlített ellene az "öreg". Amiben mégis jobb volt, az a helyzetkihasználás: Kínában behúzta élete első győzelmét - ennek a jelentőségét ne becsüljük alá -, több mint 5 tizedet verve csapattársára az időmérőn, Monacóban bejött a 2. helyre, és volt 2 leggyorsabb köre is. A Mercedesszel együtt ő is visszaesett a nyártól kezdve, és a csapaton belül is mintha eltűnt volna a teljesítménye révén kiharcolt vezető szerepe, amit viszont Schumacher sem tudott a maga javára fordítani. Egy év múlva ilyenkor már pontosan látni fogjuk, hogy abszolút értelemben milyen erőt képvisel, miután elvégzik rajta a Hamilton-féle lakmuszpapír-tesztet.

A spái rajtbalesetet okozó, és azért eltiltott Grosjean a mezőny bűnbakjává vált. Pedig piszok gyors lehetne

8. Romain Grosjean - 96 pont

A lányos arcú első körös ámokfutó, aki büntipadra került Monzában. Kicsit az az érzésem, hogy a sok idei baleset miatt rajta verték el a port, Maldonado és Schumacher bűneiért is ő lakolt azzal az eltiltással. Anorexiás modelleket megszégyenítő vékonysága ellenére viszont büntető gyorsasággal kvalifikált, összesen hatszor került az első két sor valamelyikébe (legjobbja egy 2. hely a Hungaroringen), edzésköridőket tekintve pedig 12-7 arányban verte Räikkönent. Bármilyen furcsa, a versenyen sem volt reménytelen, hiszen 3-szor állt dobogóra, volt egy leggyorsabb köre, 4 kört még az élen is töltött, csak mintha "egy sima, egy fordított" alapon jöttek volna össze a dolgai. Szöges ellentétben honfitársával, Jean-Eric Vergne-nyel: Grosjean pont a futamok elején nem tud összeszedett maradni (47 pozícióvesztés!), egy bizonyos körszám után viszont minden beállt a rendes kerékvágásba, és akkor jó is volt a tempó. A helyében elbeszélgetnék egy sportpszichológussal - feltéve persze, hogy marad még ülése jövőre.

7. Felipe Massa - 122 pont

Kinek ne csengene a fülében Rob Smedley smirgliszerű baritonja, amint Felipét biztatja időmérő/verseny közben, akár egy apa a járni tanuló gyermekét? Massa Monacóig szinte a pályán sem volt, és addigra annyira összetört lélekben, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha feladja. 17-3-ra elbukta az időmérőket, a félidőig pedig mindössze 25 pontot szerzett Alonso 164-ével szemben, így minden futamon a leváltásáról pletykáltak. Hogy innen mégis felállt, az az év egyik legnagyobb meglepetése, az utolsó futamokra mintha teljesen átváltozott volna a 2009-es baleset előtti önmagává. Persze három jó hétvége egy évben kevés lesz a Ferrari újraindításához, mert Maranellóban azért rendesen akadozik a gyújtás, és Luca di Montezemolo előbb-utóbb felborítja a gyári sakktáblát. Massa a sokadik "utolsó" évét kapja, ezek után már ki merne bármit is tippelni a jövőjét illetően? Azért még egy ilyen évvel lehúzhatná a rolót.

A sírból hozta vissza: Felipe Massa a szezon első felében eláshatta magát, végül mégis olyan sokat fejlődött, hogy már-már a balesete előtti önmagának tűnt

6. Mark Webber - 179 pont

A Red Bull David Coulthardja, ausztrál akcentussal fűszerezve. Idén sokkal közelebb került Vettelhez, az időmérőkön csak 9-11-re vesztett, 0,11 mp-es átlagolt hátránnyal, ami egészen kiegyensúlyozott teljesítményt sejtet; ehhez képest a 6. helyen végzett, míg csapattársa harmadszor is világbajnok lett. Ez a hajó megint a futamokon ment el, ami tökéletes bizonyítéka annak, hogy a rajtpozíciókat pontokra is kell váltani, különben semmit nem érnek. Grosjean után Webber bukta a második legtöbb pozíciót az első körökben (23-at), ráadásul 102 pontos hátrányát úgy hozta össze Vettelhez képest, hogy félidőben még 10 ponttal előtte állt, a 2. helyen Alonso mögött. Hiába a néha kimagasló teljesítmények (Monaco, Silverstone), ha közben rengeteg középszerű hétvége keveredik közé, főleg az év második felében. Webber pontosan tudja, hogyan kell nyerni, de egy egész szezonon keresztül nem képes 100 százalékon teljesíteni, ami egy ilyen csapattárs mellett különösen kontrasztos.

5. Jenson Button - 188 pont

Jól kezdett tavasszal, jól kezdett újra a nyári szünet után, jól is fejezte be, ami meg ezek között történt, arról inkább ne beszéljünk. Ez így persze erősen sarkított, de Button idén nemcsak a McLaren megbízhatatlanságával, hanem a saját stílusából fakadó gumiproblémákkal is küzdött, sokszor sikertelenül, amit a 17-3-ra elbukott időmérő párharc is mutat Hamilton ellen. A barcelonai fejlesztési csomag szinte teljesen hazavágta, majd a hockenheimi módosítások újra elővarázsolták győztes énjét, de egy ilyen sokváltozós játékban egyértelműen hátrányban volt a lovat szőrén is megülő Hamiltonhoz képest. Button művészlélek a volánnál, akinek bizonyos feltételek megléte nélkül nehéz alkotnia, ám amikor minden klappol, merészség nem számolni vele. Jövőre övé lesz a vezérbika szerepe a csapatnál, és a körülmények ismeretében a McLarenen múlik, hogy a vb-címért harcol majd, vagy még a dobogón sem végez. Higgadtságával senki, taktikai érettségével továbbra is csak Alonso vetekedhet.

Hamilton kiérdemelte az év legpechesebb versenyzőjének járó címet. Idén a McLaren bukta el neki a világbajnokságot

4. Lewis Hamilton - 190 pont

Csak az évad legpechesebbje cím jutott neki, holott a világbajnokságért küzdhetett volna. Ő az abszolút edzésmenő: a büntetések nélkül 2,92-es rajtpozíciós átlaga (!) és 7 pole pozíciója letaglózó bizonyíték a nyers tempójára, és ő volt az egyetlen versenyző, aki minden alkalommal bejutott a Q3-ba. A McLaren azonban az év eleji fölényét annyiszor szórakozta el, hogy ez törvényszerűen nem maradhatott büntetlenül. Pedig többször is újra elkapták a fonalat, közvetlen Spa-Francorchamps után kevesen mertek volna ellenük fogadni, de ami el tudott romlani, az el is romlott. Nem segített a Hamilton mercedeses szerződése körüli szappanopera sem, ami őt kevésbé, a csapatot már annál inkább demoralizálta. Négy futamot nyert, 229 körön át állt az élen, ám mindössze három másik dobogós helye volt. Ennek ellenére idén csak elvétve lehetett olyan hétvégét találni, amikor a tudása alatt teljesített volna, ez a bajnokság a McLaren megbízhatatlanságán ment el. Hogy Hamilton mire megy majd a Mercedesszel, jó kérdés, de mostantól nem lehet kifogása a Ross Brawn vezette technikai csapatnak, hiszen övék lesz a mezőny egyik csúcspilótája, aki F1-es értelemben szerintem mostantól válik majd igazán felnőtté.

3. Kimi Räikkönen - 207 pont

Räikkönen 3. helyére azért kevesen fogadtak volna visszatérő évében egy Lotus volánja mögött. A finn egykörös tempóján igencsak érződőtt a két év kihagyás és a folyamatos kormányszervó-probléma, ám az év végére már ezen a téren is jobban teljesített Grosjeannál, a futamokat tekintve pedig maga volt a tökély. Mind a 20 versenyen célba ért, hétszer állhatott dobogóra, és még a sokáig délibábként a csapat szeme előtt lebegő győzelem is összejött neki Abu-Dzabiban. Räikkönen nemcsak azt nem felejtette el, hogyan kell versenyezni, de egyúttal a legfairebb pilóta is volt a test-test elleni csatákban, néhány előzése pedig élményszámba ment (Maldonado-Valencia, Hülkenberg-Austin, Schumacher-Spa és Interlagos). Az elcsépelt Jégember becenév nem igazán fejezi ki Kimi "sz***k bele" attitűdjét, aki egyre inkább egy remete társadalmi érzékenységével próbálja lenyesni a számára felesleges sallangokat. A Lotusnál ezt meg is teheti, Eric Bouiller nem akarja és valószínűleg nem is tudná megváltoztatni, és amíg gépi pontossággal termeli a pontokat, addig teljesen mindegy, hogy hánykor jött, vagy ment a pályáról, és mit csinált két verseny közt. Az egészben az a legszebb, hogy ezzel a csapat is rengeteg extra motivációt kap. Kimivel együtt ők is kicsit különcök a bokszutcában, miközben pontosan tudják, ha még jobb autót építenek, akkor jövőre akár a bajnoki cím sem elérhetetlen.

Kimi Räikkönen rendhagyó hozzáállása gyümölcsőzőnek bizonyult: Abu-Dzabiban még az addigra már nem várt győzelmet is kipipálhatta

2. Fernando Alonso - 278 pont

Szinte tökéletes szezont futott egy tökéletlen, pályáról pályára hullámzó teljesítményű autóban. Az év első felében az ellenfelek minden hibáját a maga javára fordította, lehetetlennek tűnő győzelmeket, dobogókat szerzett, agresszívan és hibátlanul versenyzett. Ennek a korszaknak a megkoronázása a Német Nagydíj volt, amely oktatófilmnek is elmenne az élről, nyomás alatt irányított versenyek kategóriájában. Alonso 13-szor állt dobogón, 3 futamot nyert, 216 kört töltött az élen, az első körben összesen 30 pozíciót javított (messze a legjobb mutató az élmezőnyben), mindig pontot szerzett, amikor célba ért, és mindössze 2 alkalommal végzett rosszabb helyen, mint ahonnan indult (Montreal és Silverstone). A nagy számok törvénye alapján a belga és a japán rajtbaleset benne volt a pakliban, az utóbbi részben az ő sara is volt, de igazából nem lehet hibáztatni érte, a nélkül az ellentmondást nem tűrő vehemencia nélkül az év korábbi része sem működött volna.

Viszont továbbra is rossz vesztes - ezt az arcát 2007 óta nem láttuk, és úgy tűnt, már maga mögött hagyta. Bármennyire igyekezett is Vettelt kibillenteni a lelki békéjéből ("Newey ellen harcolok"), egyre inkább magát hergelte bele egy olyan helyzetbe, amelyben ettől az elkeseredett dactól vezérelve értékes tizedeket hagyott a pályán - Massa feljavulása Alonso időmérős hanyatlásával lett sokkal érzékelhetőbb. Fernando Vettelre volt mérges, pedig igazából a Ferrarira kellett volna haragudnia, hogy az év második felére képtelenek voltak gyorsabbá tenni az autóját. Ha Oscar-gála lenne, a legjobb férfi alakítás díját simán hazavinné 2012-ben, de a világbajnoki versenyben ezúttal csak a második hely jutott neki. Ennek ellenére továbbra is a jelenlegi F1-es mezőny legkomplettebb versenyzője, aki pályafutása csúcsán tart.

Alonsónak kijárt a taps: a Ferrari ásza elbukta ugyan a vb-t, de csak kíméletlenségének köszönhetően tartotta életben a reményeit. Ugyanakkor rossz vesztesnek bizonyult

1. Sebastian Vettel - 281 pont

Zsinórban három világbajnoki címet nem kell megmagyarázni, Sebastian Vettel méltó ellenfele volt Fernando Alonsónak. Ezt a vb-címet nemcsak az egymás után megnyert négy ázsiai futammal és az RB8 fejlődésével hozta össze, hanem azokkal a versenyekkel is, amelyeket sokan hajlamosak elfelejteni, pedig éppen itt válik el a tüdő a májtól. A szezon első felében a Red Bull vert seregnek tűnt, sűrűbben cserélgették a kipufogó-koncepciókat, mint más az alsóneműt, a gumi pedig sokszor nem várt módon fogyott el alóluk. Vettelt ez jobban zavarta, mint Webbert, ennek ellenére számtalanszor remekül mentett ezekben a helyzetekben, és az év egésze alatt is: Melbourne-ben a 6-odikról a 2., Szepangban a 14-edikről az 5., Barcelonában - orrkúpcserével és áthajtásos büntetéssel együtt - a 9-edikről a 6., Monacóban a 9-edikről a 4., Spában a 13-adikról a 2., Abu-Dzabiban a 24-edikről a 3., Interlagosban a 24-ről a 6 helyre kapaszkodott fel. Elég lett volna egyetlen futam, ahol belesüllyed a középmezőny mocsarába - ahogy azt Webber tette nemegyszer -, és máris Alonso kezébe került volna a világbajnoki serleg.

Vettel számára demoralizáló volt a biztosnak tűnő valenciai győzelem elbukása, mint ahogy ő is megitta saját agresszivitásának levét a lekörözött Karthikeyan ellen Malajziában. Előzései közül néhány az év végi listák elejébe való (Rosberg-Melbourne, Webber-Spa, Button-Abu-Dzabi), és sokaknak talán meglepetés, hogy övé lett a legtöbb, pályán végrehajott manőver (74), sőt az élcsapatok egymás közötti előzéseiben is az élen végzett (28-cal). Bár több bizonytalan pillanata volt idén, mint Alonsónak, hihetetlenül keményen dolgozott ezekben a helyzetekben is, és nem ő tehet róla, hogy a Ferrari hagyta kiénekelni a sajtot a szájukból. Vettel teljesen megérdemelten lett világbajnok, egy csúcskorszak toppilótáinak egyike, akiért bármelyik csapat kapva kapna, ha egyszer otthagyná a Red Bullt. Addig meg őket kell legyőzni...

Vettelben sokan csak a mázlistát látták, pedig az év elején kemény csatákat vívott azért, hogy végül övé legyen a legtöbb pont. Amellett ő előzte a legtöbbet az élmezőnyből

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!