Simlis autónepperből a Forma-1 nagyura

Bernie Ecclestone magyarul most megjelent életrajzi könyve a bosszantó tárgyi tévedésekkel együtt is lebilincselő olvasmány, amely korábban hozzáférhetetlen kulisszatitkok segítségével nyújt ritka bepillantást a sport működésének valódi mechanizmusaiba. Kiábrándító és kihagyhatatlan. Akarjuk tudni, hogyan készül a párizsi?

"Bernie, elloptad a Forma-1-et a csapatoktól, pedig soha nem is volt a tied" - vágta dühösen a saját, akkor már csak vergődő alakulatát irányító Ken Tyrrell 1997-ben, a Concorde Agreement aktuális kiadásáról szóló vita kellős közepén Ecclestone fejéhez a vádat, amely kimondva-kimondatlanul a mai napig ott van a paddock levegőjében. A sport nagyurának magyarul most megjelent életrajzi könyve, a Bernie Ecclestone titkos élete ezt a nagyszabású "bűntényt" dolgozza fel, lebilincselően izgalmas, korábban hozzáférhetetlen nyomozati anyagot tárva a nagyközönség elé.

A szerző, Tom Bower - aki oknyomozó újságíróként számtalan más hírességről, például Mohamed Al-Fayedről, Gordon Brownról és a Virgin-birodalmat irányító Richard Bransonról is írt leleplezőnek szánt művet - gyerekkorától kezdve követi Ecclestone életét, olykor pszichoanalízisbe hajló eszközökkel kutatva az üzleti életben tanúsított hírhedt viselkedésének indítékait. "Még Napóleonnak is Bernie-komplexusa volt" - jegyezte meg Tyrrell szarkasztikusan, s amint a könyvből kiderül, Ecclestone maga sem tagadja, hogy apró termete szerepet játszott a személyiségfejlődésében.

Egyáltalán, szinte semmit sem tagad az ellene felmerülő, néha elképesztő vádak közül, sőt olyan higgadtan fogadja mindet, hogy azt az ember már-már túlzásnak érzi. Árulás, csalás, átverés - Ecclestone taktikai repertoárjában az összes piszkos trükk szerepel. Bár a leleplezőként beharangozott könyvek óhatatlanul felkeltik a gyanút a szerző valódi motivációját és a háttérben meghúzódó érdekeket illetően, nehéz elképzelni, hogy a valóság ennél is sötétebb. Lehetséges persze, hogy Bowert tudtán kívül megvezették, és a könyv csak egy idétlen tréfa lett, Ecclestone sajátos humorának sokadik bizonyítéka. Akárhogy is, teljesen összhangban van azzal az ars poeticájával, miszerint "először érvényesülj, aztán gazdagodj meg, végül majd lehetsz őszinte is." Hozzá kell tenni, hogy Bower a nyilvánvaló stiklik ellenére sem igyekszik igazán ellenszenvessé tenni főhősét.

Az életrajzból világosan kiderül, hogy voltaképpen senki - beleértve ádáz ősellenségeit, Luca di Montezemolót és Ron Dennist, vagy éppen régi cimboráját, Max Mosleyt - sem érti igazán, a Warren Street egykori kisstílű, simlis autóneppere hogyan válhatott a világ egyik legnézettebb sportjának teljhatalmú urává. A suffolki házban, ahol felnőtt, még WC sem volt, de manapság már 4 milliárd dollárra teszik a vagyonát. Ecclestone azt vallotta, hogy "az adásvétel egyfajta lelkiállapot". Ez a nézet már iskolás korában elválaszthatatlanná vált tőle, amikor újságkihordással szerzett zsebpénzéből a sarki pékség kínálatát reggelente felvásárolva a szünetekben 25 százalékos haszonnal adta tovább a péksüteményeket társainak. Emiatt többször megverték, de a helyett, hogy elment volna a kedve az üzleteléstől, a bevételből egyszerűen felfogadott testőrnek néhány felsőbb évest.

Használtautó-kereskedőként sem válogatott a módszerekben. Egyszer azért nem volt hajlandó megvenni egy 1300 km-t futott Jaguart, mert "nem lehet visszatekerni az óráját". Az 1970-es évek elején Mosleynak, akivel akkoriban került egyre szorosabb kapcsolatba, tízezer fontért eladott egy repülőgépet. Amikor barátja reklamált, hogy nem működik, Ecclestone flegmán csak annyit felelt: "Legalább nem kerül sokba az üzemeltetése." Mosley később nem hiába állapította meg, hogy "ha a repülőn esetleg kifújod az orrod, mire elteszed a zsebkendőt, Bernie könyöke már a karfán lesz." Ecclestone közben belépett egy szabadkőműves páholyba, és a szerencsejáték annyira a szenvedélyévé vált, hogy még arra is fogadásokat kötött, két légy közül melyik éri el előbb a plafont.

A történetben az a legmeglepőbb, hogy Ecclestone ekkoriban kialakított, primitívnek hangzó tárgyalási technikájával - a zavarkeltéssel, az oszd meg és uralkodj elvének könyörtelen érvényesítésével - elvileg sokkal pallérozottabb üzleti partnerei sem tudtak mit kezdeni, amikor már multinacionális vállalatok főnökeivel és miniszterekkel alkudozott a feltételekről. Pedig, ha hihetünk Bowernek, Ecclestone soha nem is követett semmilyen tudatos stratégiát, csak lecsapott a kínálkozó lehetőségekre, és a zavarosban halászva mindig szemfüles döntéseket hozott. A könyv érdekfeszítően mutatja be és követi végig az F1 feletti uralomért folytatott harcát a Jean-Marie Balestre által irányított FIA ellen, miközben a történeten átsuhannak tragikus sorsú barátai, mint Stuart Lewis-Evans vagy Jochen Rindt. Kiderül, hogy miért nem várja meg soha a versenyek végét, milyen szerepet játszott Mosley megbuktatásában, és vajon tényleg a Ferrari szekerét tolta-e a 2000-es évek elején.

A könyv első, Ecclestone Forma-1 előtti életét bemutató része mégis izgalmasabb, mint a második, amelyben a szerző statikus díszletek előtt mozgatja a szereplőket. Az események itt már ismerősek lesznek, csak éppen a másik, a nyilvánosság felőli oldalról: arról, ami annak idején kiszivárgott a sajtóba a csapatok, a tulajdonosok, az FIA-elnök Max Mosley és Ecclestone közötti elkeseredett huzakodással kapcsolatban. Mindez még így utólag is rendkívül érdekes lehetne, ha Bower nem veszne el a néhol összefüggéstelennek vagy érdektelennek tűnő részletekben.

A sztori előterében a máskor a Forma-1 kulisszái mögött zajló politikai és üzleti machinációk állnak, és a versenyzés csak zavaró felszínességgel, bosszantóan sok pontatlansággal sejlik fel itt-ott a függöny szakadásain át. A szerencsére ritka technikai leírások hemzsegnek a hozzá nem értésből eredő tárgyi tévedésektől. Ha olyasvalaki olvassa a könyvet, aki a futamokat nem szokta nézni, annak valószínűleg elkényeztetett ficsúrok millió dolláros, mégis kisstílű játszmáinak csicsás színpadaként tűnik majd fel a Forma-1. Nyilván szükségszerű, hogy az autók és a versenyzők ebből a szemszögből nézve jelentéktelen mellékszereplővé, a show pótolható kellékeivé minősüljenek vissza, Bower tálalása azonban - hol hanyagságból, hol a kellő rálátás hiánya miatt - túlzásba viszi ezt. Érződik, hogy a szerző nem ismeri ki magát a paddock útvesztőjében, ezért az F1-ről összességében hamis képet fest. Amikor arra a kijelentésre vetemedik, hogy "a bábjátékos saját maga alkotta aranykalitkában él morcos mizantrópokkal és önző szociopatákkal körülvéve", a leginkább saját magát leplezi le.

Akik már eddig is szkeptikusan figyelték a sportot, kárörvendően bólogatnak majd, hogy lám, ez az egész tényleg csak a pénzről szól. Pedig a könyvből éppen az derül ki, hogy nem így van: Ecclestone valódi lételeme nem a pénz, hanem a győzelem abban a gigantikus Gazdálkodj okosan-ban, amelynek a tábláját ő maga állította össze, s amelyhez a játszótársai, akik ellen csakis a saját kíméletlen szabályai szerint, gyakran cinkelt kockákkal játszik, nem mind önként csatlakoztak. Ahogy ő maga fogalmaz, "a pénz csak melléktermék."

Ecclestone-ról végül egy kissé közhelyes, az ellenségeivel kíméletlen, de a barátaihoz a végsőkig lojális, az üzleti érdekeit tűzön-vízen át követő, mégsem lelkiismeretlen férfi portréja rajzolódik ki. Úgy tűnik, az egyetlen ember, aki méltó ellenfélnek bizonyult számára, harmadik felesége, Slavica volt. A nála 28 évvel fiatalabb és 30 centivel magasabb nővel kötött házassága valóságos hadszíntérré változtatta a magánéletét, és meghökkentőek azok a részletek, amelyekből kiderül, hogy a munkamániája miatt folyton dühöngő Slavica milyen rendszeresen alázta őt porig a különféle partikon, egyszer még egy autó ablakának is nekicsapva a fejét. Ecclestone az édesanyja temetésére azért nem mert bemenni, mert Slavica megtiltotta neki, hogy találkozzon első házasságából született lányával, Debbie-vel. Nem csoda, hogy Ecclestone a rá jellemző fanyar humorral kiragasztott egy ilyen matricát a hűtőjére: "Ne törődj a kutyával, óvakodj a feleségtől!" A könyv egyik legfőbb tanulsága - és ez, bármilyen abszurd, nem evidencia -, hogy bizony Ecclestone is sebezhető.

Noha a Forma-1-et egyszereplős show-nak állítja be, és a többi karaktert zavaró elnagyoltsággal jellemzi - Michael Schumacher alakja például a sportot az uralmával leromboló, velejéig gonosz germánként, Di Montezemolóé ripacs bohócként, Dennisé ostoba, felkapaszkodott kétkezi munkáséként sejlik fel -, Bower kihagyhatatlan könyvet írt. És némileg kiábrándítót, bár természetesen eddig is sejtettük, hogy Ecclestone, amint ő maga ismerte el, "nem egy angyal." Ám hiába lepleződött le a brit Munkáspártnak a dohányreklám-tilalom késletetésének reményében adott kenőpénze, vagy éppen a Forma-1 offshore cégekből álló szövevényes tulajdonosi struktúrája, és azzal összefüggésben a jelenleg is zajló Gribkowsky-ügy, nem változott semmi: a sport népszerűbb, mint valaha.

És addig nem is fog változni, amíg a 83 évesen is hiperaktív, a világot évente többször körberepülő Ecclestone kézben tartja a gyeplőt. De vajon utána? "Hülyére aggódom magam amiatt, hogy ez az egész összeomlik, ha én elmegyek" - ismerte el egy gyenge pillanatában Bower szerint, és a könyv alapján mi sem lehetünk meggyőződve az ellenkezőjéről.

Tom Bower: Bernie Ecclestone titkos élete
Fordította: M. Babulák Sándor
HVG könyvek, 2012, 456 oldal, 3900 Ft