Kerékforgatók: Martin Brundle

Versenyzőként átlagos volt, a Forma-1 kilenc legsikeresebb csapatából nyolcnak mégis vezethette az autóját - élesben a Benettonét, a Brabhamét, a McLarenét, a Tyrrellét, Williamsét, később pedig a brit televíziós közvetítés szakkommentátoraként betétműsorok keretében Ferrarit, Lotust és Red Bullt tesztelhetett. Kommentátorként talán felülmúlhatatlan.

Vannak olyan Forma-1-es versenyzők, akik a karrierjük után váltak a sportág ikonjává. Ilyennek tekinthető Bernie Ecclestone (aki magához ragadta az F1 irányítását) és Colin Chapman (aki a Lotus csapatot vitte a trónra), vagy esetleg Jochen Rindt, aki a Forma-1 egyetlen posztumusz világbajnoka lett. E szubjektív listába bele lehet venni Martin Brundle-t is, aki ugyan 165 nagydíjon pilótaként volt ott, mégis inkább szakkommentátorként tett szert igazi hírnévre, ráadásul ilyen minőségében már több futamon is szerepelt.

Hogy végül melyik munkakörében ért el nagyobb sikereket, egyéni megítélés kérdése, de sokat sejtető az a humoros megjegyzés, melyet a rajtrácson vendégeskedő Nigel Mansellnek tett egy interjú során: "Szóval te vagy a következő szomorú Forma-1-es pilóta, aki hozzám hasonlóan újságírónak állt..."

Az 1959-ben született Brundle 12 éves korában egy házilag barkácsolt salakmotorral kezdte versenyzői pályafutását, s miközben tanulmányait elvégezve gazdasági diplomát szerzett, brit autós bajnokságokban edződött. 1982-ben már a legrangosabbnak számító helyi F3 mezőnyének tagja lett, és két győzelmet aratva negyedikként zárt az összesítésben. Megkapta a Nemzetközösség legígéretesebb versenyzőjének járó díjat is. Egy évvel később bajnok is lehetett volna, ha nincs egy bizonyos Ayrton Senna - de volt, és Brundle előtt 9 pontos előnnyel megkaparintotta a címet. A két rivális az Oulton Parkban rendezett versenyen ütközött is, az esetért inkább Senna volt hibáztatható.

Senna ezzel a manőverrel ejtette ki az élen haladó Brundle-t, legfőbb ellenfelét az 1983-as brit F3-as bajnokságban

Brundle ettől függetlenül elismeréssel beszélt a brazilról. "Mindenki biztosra vette, hogy ő a favorit, és meg fogja nyerni a bajnokságot. Már karrierje korai szakaszában nagy tiszteletnek örvendett" - nyilatkozta a Sun-nak. "Ayrtonnak volt egy hatodik érzéke a tapadás kitapogatására. Valahogy tudta, hol tudna egy kicsit gyorsabb lenni, érezte az aszfaltot, az autót, a körülményeket."

1984-ben mindketten bekerültek a Forma-1-be, Brundle a Tyrrelltől kapott lehetőséget, a szintén újonc német Stefan Bellof csapattársaként. Amilyen jól indult itt a karrierje (a szezonnyitón az ötödik helyen ért célba), annyira szörnyen folytatódott: Monacóban még megúszott egy hatalmas balesetet az egyik edzésen (arra nem emlékezett, utána hogyan jutott vissza a bokszba), Dallasban viszont az első időmérőn egy kisebb ütközésnél eltörte a bokáját és összezúzta a lábait. "Nem hajtottam jó időre abban a körben. Az autó hirtelen beriszált, mintha az egyik gumi defektes lenne. Nekicsapódtam a bal oldali falnak, és végigsodródtam mellette. Ettől végül keresztbe csúszott az autó, az úton egyenesen át a szemközti palánknak" - elevenítette fel a történteket.

Abban az évben már nem állhatott rajthoz, a sérülésén túl a Tyrrell kizárása miatt sem. Kiderült ugyanis, hogy a csapat a versenyek vége felé egy gyors bokszkiállás keretén belül olyan hűtővizet töltött az autóiba, amelybe belekevertek körülbelül 60 kilogrammnyi ólomgolyót is, hogy a futam végi mérlegelésnél az autó biztosan elérje az előírt minimális tömeget (miközben a verseny nagy részében könnyebb volt annál).

A csapat diszkvalifikálásának következtében Brundle elvesztette a Detroitban megszerzett 2. helyét is, ahol a célhoz közeledve még a győztes Nelson Piquet-re is komoly fenyegetést jelentett. Bellof itt annyira meg akarta mutatni csapattársának, hogy gyorsabb nála, hogy túlerőltette a vezetést a friss gumikon, és balesetet szenvedett. Pedig előtte a Tyrrell szándékosan őt hívta ki előbb kerékcserére, mivel a csapat szokásainak megfelelően a célegyenesben kézfeltartással jelezte, hogy gyorsabbnak érzi magát a másik pilótánál.

Brundle 1985-ben visszatért, ám pontot nem tudott szerezni. Egy év múlva négyszer is sikerült neki, összesen nyolcat, viszont távoznia kellett a Tyrrelltől, és a következő szezonra csak a gyengécske Zakspeednél kapott helyet. Bár két pontot velük is összekapart a megbízhatatlan autóval, úgy tűnt, véget ér a pályafutása a Forma-1-ben.

1988-ban ezért sportautókra váltott, méghozzá igen jó döntést hozva: a Sportautó Világbajnokságban és az amerikai sportautó-bajnokságban egyaránt bajnok lett a Jaguar színeiben. Két évvel később a Le Mans-i 24 órás viadal győztes csapatának lett tagja.

Közben voltak újabb próbálkozásai a Forma-1-ben, mérsékelt sikerrel. 1988-ban a Williams bevetette őt a Belga Nagydíjon, miután Mansell a bárányhimlője miatt nem volt hadra fogható, a hanyatló Brabham pedig 1989-ben és 1991-ben egész évre lehetőséget adott Brundle-nek.

Brundle a Williams beugró pilótájaként. Spában a pontszerzésről épphogy lemaradva 7. lett, bár állítása szerint a futam elején jót csatázott

A brit pilóta életében 1992 hozott újabb fordulatot, amikor a Benettonhoz szerződött. Ettől másodvirágzásnak indult a karrierje. Brundle megállta a helyét az oroszlánkörmeit villantgató Michael Schumacher csapattársaként, sőt időnként gyorsabb tudott lenni nála. Kanadában a németet is megelőzve a 2. helyig jött előre néhány gyorsabb autó kiesése után, és közeledett az élen haladó Gerhard Berger felé, de elromlott alatta a Benetton. A Brit Nagydíjon egy remek rajttal előrejött az ebben az évben verhetetlen Williamsek mögé, és Senna támadásait hosszú ideig hárítva a dobogóra állhatott.

Belgiumban talán a legnagyobb lehetőségét szalasztotta el a győzelemre. A táv kétharmadánál átvette a 3. helyet a kicsúszó Schumachertől, aki azonban észrevette, hogy csapattársának autóján rossz állapotban voltak a hátsó esőgumik a száradó pályán. Egy merészet gondolva a német kiállt slick abroncsokért, és a húzása olyannyira bejött, hogy miután a két Williams, valamint Brundle észbe kapott, és követték a példáját, az élen találta magát. Brundle azt mondta, ő is fontolgatta a korai kerékcserét. "Egy-két körrel elkéstem a slickekre váltással. Éppen azon voltam, hogy bemenjek a bokszba, amikor megelőztem Michaelt, és ez kizökkentett, így a pályán maradtam" - közölte a verseny után.

Az 1992-es Brit GP rajtja. A 3. helyre felkapaszkodó Brundle a sárga-zöld autóban látható

Később nem nyílt hasonló esélye a győzelemre. 1992-ben hiába volt mindig pontszerző az első négy futamot, illetve a kanadai kiesést leszámítva, a Benetton nem újította meg a szerződését. Brundle ezután megkezdte éves ingázását a csapatok között: 1993-ban a Ligiernél, 1994-ben a McLarennél, 1995-ben újra a Ligiernél, 1996-ban a Jordannél versenyzett.

1993-ban a nem aktív felfüggesztésű autót vezető pilóták mezőnyében ő végzett a legjobb helyen a tabellán, az összesítésben hetedik lett. Egy évre rá megismételte ugyanezt az eredményt, holott különböző okokból csupán ötször jutott el ténylegesen a célig McLarenjével. 1995-ben csonka szezonja volt a Ligiernél, mert mellette a csapat időnként a szponzorokat hozó Aguri Szuzukit ültette az egyik autójába - hogy ki volt a jobb képességű, Brundle belgiumi 3. helye is bizonyítja.

Főhősünknek 1996-ban volt a hattyúdala Forma-1-es versenyzőként. Ekkor már látszott, hogy kezd megkopni a tudása, mert hat futamról is kicsúszásból vagy ütközésből eredően esett ki. Az évet rögtön egy óriási szaltóval indította Ausztráliában. A rajtot követően 290 km/ó-s tempónál ráfutott Johnny Herbert autójára féktávon, és a levegőbe emelkedve a bukótérben landolt. "Arra koncentráltam, hogy a fejem nehogy nekicsapódjon valaminek. Úgy éreztem, nagyon sokáig tart az egész" - mondta. Később azért lazára is tudta venni a figurát, az egyik tévéműsorban jó kedéllyel beszélt a történtekről. A Jordan egyik tagja egyébként állítólag tréfásan felvetette, milyen kár, hogy az autó alján nem helyeztek el szponzorfeliratokat, hiszen azokra sokan felfigyeltek volna. (Apropó padlólemez: Brundle a Hungaroringen is kicsúszott, és az autójáról leszakadó padlólemezt egy leleményes magyar szurkoló vette magához a kavicságyból.)

Brundle később humorral beszélt a nagy repülésről

Brundle-on egy karcolás sem esett, ott volt az újraindításnál - hogy aztán a 2. körben ugyanannál a kanyarnál kipördüljön...A legjobb eredménye végül a monzai negyedik hely volt 1996-ban. Pályafutását azzal a nem túl hízelgő ténnyel zárta, hogy ő indult a legtöbb versenyen anélkül, hogy legalább egy győzelmet, pole pozíciót vagy leggyorsabb kört jegyzett volna (a nála több versenyen részt vevő Andrea de Cesarisnak és Nick Heidfeldnek pole-ja és leggyorsabb köre is volt, és Brundle-lal ellentétben az élen is haladtak futamon).

Ilyenkor sokan a Forma-1-től távol kezdenek új életet, de egyesek maradnak is a sportág kötelékében. Brundle az utóbbit választotta, méghozzá a brit ITV szakkommentátori ajánlatát elfogadva. A csatorna 1997-től vette át a közvetítési jogokat a BBC-től, és a legendás Murray Walker társaként számítottak a frissen visszavonult pilótára. A visszavonulása csak az F1-re vonatkozott, néhány évig még indult Le Mans-ban, ahol 2012-re is kapott felkérést az egyik csapattól.

Mindazonáltal egyre jobban beletanult új szakmájába, magasabb szintre emelve azt. Brundle előtt több egykori versenyző vált szakkommentátorrá, de a többségük - John Watsont leszámítva - nem tudott újdonságot csempészni a közvetítésekbe. James Hunt vagy Niki Lauda például a klisék ismételgetése mellett csak sarkos véleményekkel dobta fel a hangulatot.

Brundle más kategóriát képviselt: a nagydíjakon a stábbal együtt sok interjút, színesítő háttéranyagot készített. Úgynevezett grid walk-jai során betekintést nyújtott abba, ahogy a mezőny az utolsó percekben készül a rajtra. Képes volt közérthetően megfogalmazni a bonyolultabb összefüggéseket a technika és a versenyzés terén, ugyanakkor bármikor el tudott ejteni egy-egy humoros vagy csípős megjegyzést. Ha unalmasak voltak az események, személyes történetekkel próbálta fenntartani a képernyők előtt ülők figyelmét.

Nem véletlen, hogy amikor 2009-ben a BBC-hez, majd 2012-ben a Sky Sportshoz kerültek a Forma-1 közvetítési jogai Nagy-Britanniában, a színvonalat azóta is tartó Brundle is ment velük együtt. Aki csemegézne a beszólásaiból, ezen az angol nyelvű honlapon megteheti.