Amikor izzik a levegő a Hungaroringen

Az Origo F1Hírek szerzőinek kedvenc pillanatai a Magyar Nagydíj immár 27 éves történetéből, szigorúan szubjektív alapon.

Bármilyen hihetetlen, az idei már a 28. Magyar Nagydíj lesz. A következő napokban ismét hazánkba érkeznek a Forma-1 szereplői, a rajongók szokás szerint összeverődnek a versenyzőket rejtő szállodák előtt, és a Hungaroringen megkezdődik az egy éve várt, utánozhatatlan zsongás. Ennek örömére összegyűjtöttük az Origo F1Hírek stábjának kedvenc pillanatait a verseny történetéből. Vigyázat, kifejezetten személyes beszámolók következnek!

Farkas Péter

Origo F1Hírek rovatvezető

Egy botrány belülről

Talán mondanom sem kell, hogy a Magyar Nagydíjak történetéből számos felvillanyozó emléket őrzök, a zömét azokból az időkből, amikor még nézőként jártam ki a Hungaroringre. Az egyik legmaradandóbb mégis Fernando Alonso és Michael Schumacher Q2-ben teljesített időmérő köre volt 2006-ban; a két bajnoki rivális körül, akiket felpaprikázott a 2-2 másodperces büntetés, szinte izzott a levegő, és olyan elképesztő szenvedéllyel adták bele a mérgüket a vezetésbe, kanyarról kanyarra kihasználva a pálya minden négyzetcentiméterét, hogy azt még a sajtóterem motorzúgástól remegő ablakain át is érezni lehetett. A dühük átragadt az autóikra is, amelyek szinte tapintható ingerültséggel, látványosan kíméletlenül zúztak át a riadt kerékvetőkön. Schumacher a büntetésével együtt is majdnem beverekedte magát a Q3-ba, mindenkire verve 7 tizedet. Ez hihetetlen teljesítmény volt; sem előtte, sem azóta nem láttam ilyet.

Alonso a 2003-as Magyar Nagydíjon aratta az első győzelmét Forrás: AFP

Ennek ellenére most inkább egy másik pillanatot emelnék ki, amely Alonso és akkori McLaren-es csapattársa, Lewis Hamilton hírhedt bokszutcai afférjához kapcsolódik 2007-ből (lásd Vörös Kata írását lejjebb!). Borzasztóan izgalmas volt testközelből végigélni a hosszú várakozást, mielőtt a sportfelügyelők kiszabták azt a bizonyos öt rajthelyes büntetést Alonsóra. Mindenfelé emberek tucatjai - újságírók, csapattagok, laikusok - vitatkoztak csoportokba verődve a történtekről, a paddock teljesen felbolydult. Árulkodó részletek után kutatva újra meg újra visszanéztük az esetről készült felvételt a Formula One Management által már akkor is üldözött YouTube-on, mégpedig tüntetőleg épp az FIA irodája előtti, közös használatú gépeken, ami egyfajta lázadás volt az internetes cenzúra ellen. Miután kiadták az előzetes rajtlistát, s azon még Alonso szerepelt az 1. helyen, a kollégák többsége nyugodtan hazament, hiába állítottuk néhányan makacsul, hogy ez még nem jelent semmit. Igazunk lett: már este 11 óra volt, amikor az FIA sajtófőnöke végre megjelent a kinyomtatott ítélettel. Örök élmény volt a jórészt kihalt sajtóteremben, az ott maradt maroknyi újságíróval cinkosan egymásra kacsintva nekiállni a büntetésről szóló riport megírásának, miközben odalent, a kísértetiesen csendesnek tűnő paddockban már csak egy-két motorhome fénye pislákolt.

Gerse József

Szerkesztő, a futamelőzetesek állandó szerzője

Baumgartner Zsolt bemutatkozása

Egészen szürreálisnak tűnt, ahogy a 2003-as Magyar Nagydíj szombati időmérőjén Baumgartner Zsolt nekivágott a körének (az akkori rendszerben mindenkinek egy-egy mért köre volt a szombati kvalifikáción). Mivel akkor még nem tudtam a délelőtti eseményekről, nevezetesen arról, hogy a Jordan versenyzője, Ralph Firman balesetet szenvedett, és a magyar tesztpilótának kell helyettesítenie őt, a közvetítésre kapcsolva körülbelül fél percig azt hittem, hogy valamelyik edzésen készült felvételt ismétlik. Utólag bárhogy is értékeljük Zsolt rövid Forma-1-es karrierjét, felemelő érzés volt látni, hogy egy magyar is ott lehet a húsz versenyző között a rajtnál, ráadásul pont a Hungaroringen. Nekem ez korábban elképzelhetetlennek tűnt, s talán nem is lesz még egyszer ilyen.

Gulyás Péter

Szerkesztő

Amikor ellopták a show-t

Nagykorúvá válásom évében, 1999-ben jutottam ki először a Hungaroringre, jó előre, már nyár elején megvettem a jegyet, utána alig bírtam kivárni augusztus közepét. Emlékeim szerint akkor kezdtek a magyar állampolgároknak különféle kedvezményes belépőket árulni, az olcsóbb jegy megvásárlásának a feltétele csak az volt, hogy be kellett lépni egy klubba, aminek az árkedvezményen kívül semmilyen már szolgáltatása nem volt. Így is örültem, hogy kizötyöghettem a gödöllői HÉV-vel életem első F1-es futamára, a tömegtől, a hangulattól, a V10-es autók hangjától és tempójától leesett az állam. A klasszikus álló helyen, a célegyenesre rávezető kanyar mögötti dombon izgultam végig reggeltől az egész vasárnapot betétfutamostul a hátizsákban hozott szendvicsek és a részeg finnek társaságában.

Sajnos igazi versenyt nem láthattam azon a délutánon, mert Mika Häkkinen egyetlen komoly kihívója, az első ferraris vb-címéért küzdő Michael Schumacher három futammal korábban, Silverstone-ban eltörte a lábát egy műszaki hiba okozta falnak ütközés következtében. Amíg a német lábadozott, Mika Salo ülhetett be az autójába, de nagyjából csak annyit tudott elérni, mint évekkel később Luca Badoer, amikor Felipe Massát helyettesítette: szánalmas tempóban, a mezőny végén haladt, kategóriákkal gyengébb autók társaságában. Ez meglepetésként ért, mivel az előző versenyt Németországban csak Jean Todt csapatutasítása miatt nem nyerhette meg. Viszont a magyar pályán komolyan küszködött: már az időmérőn is több mint két másodpercet kapott csapattársától, az idény második felében komoly vb-aspiránssá emelkedő Eddie Irvine-tól. Végül az unalmas futamot két kör hátrányban, a 12. helyen fejezte be a finn, miközben a McLaren könnyed kettős győzelmet aratott. Az eredményhirdetésre akkor még beengedték a nézőket a célegyenesre, komoly életveszélyben éreztem magam, amikor majdnem összenyomott a befelé igyekvő tömeg a szűk kapuban. Az sem volt kellemes emlék, amikor az eredményhirdetést követően arra lettem figyelmes, hogy egy ápolatlan külsejű egyén keze vállig eltűnik a hátizsákomban. Szóltam a biztonságiaknak, és elindultam haza.

Mészáros Sándor

Az F+1 Blog állandó szerzője

Egy görkorizó öregúr

27 év alatt a Magyar Nagydíj olyan sok élménnyel ajándékozta meg az embert, hogy szinte lehetetlen mindent felidézni. Vannak persze olyan fénypontok, amelyeket kitörölhetetlenül bevésődnek az emlékezetbe: ilyen például a '86-os első, a rekkenő forróságra fittyet hányó édesapám nyakából végigizgult futam, Mansell '92-es bajnokavatása, Alonso 2003-as produkciója vagy épp a 2006-os esős verseny, amely JB első diadalával zárult. Nehéz lenne elfelejteni a 2007-es boxutcai botrányt is, amikor felforrt a paddock, s amely után kiváló kollégámmal, barátommal, Farkas Péterrel a nemzetközi sajtóközpontban töltöttük az éjszakát, várva a versenybíróság ítéletére.

Ha mégis választani kell egy kedvenc momentumot, akkor a 2005-ös futam csütörtök estéjét mondanám, amelyet a Michelin jóvoltából legendás sportigazgatójuk, Pierre Dupasquier társaságában tölthettem. A márka mindkét Forma-1-es ciklusában oszlopos szerepet vállaló, nyíltságáról és őszinteségéről ismert szakember nem csak a másfél hónappal korábban történt indianapolisi gumibotrány hátteréről beszélt kendőzetlenül, de beavatott görkorizási (idős kora ellenére minden versenypályán végiggördült legalább egyszer a hétvégék folyamán) és borozási szokásaiba is. Bár a Michelin és a Bridgestone viszonyát háborús hangulat jellemezte akkoriban, az "öreg" azt is elárulta, hogy a látszat ellenére baráti volt a kapcsolata a japánok vezérével, Hirohide Hamashimával. "Mindig van nála egy palack jóféle bor, amit gyakran együtt fogyasztunk el a nap végén" - mesélte derűs arccal a néhány hónappal később a Francia Köztársaság Becsületrendjével kitüntetett, majd nyugállományba vonult vezető. Dupasquier egyedi jelenség volt, hasonló mentalitású menedzserrel azóta sem találkozhattunk a Forma-1 kíméletlen világában, így szerencsésnek érzem magam, hogy még a távozása előtt alkalmam nyílt találkozni vele.

Török Dorottya

Szerkesztő

2003: Alonso megmutatja

A 2003-as Magyar Nagydíj előtt talán még részben ott volt a tojáshéj az akkor 22 éves Alonso fenekén, utána azonban már semmiképp; az azóta kétszeres világbajnok spanyol itt, a Hungaroringen nőtt fel a nagyokhoz. Szombaton még mindenki meglepődött, amikor megszerezte a pole pozíciót, vasárnap azonban olyan elsöprő lendülettel és magabiztossággal vezetett, hogy kétség sem férhetett hozzá: első, de nem utolsó győzelmét aratja. Sorra futotta a leggyorsabb köröket, a végén pedig még az egymással kakaskodó Jarno Trulli-Michael Schumacher párost is lekörözte. A célegyenesre ráfordító kanyarban már elvette a gázt, és hevesen rázta magasba tartott mutatóujját, amit aztán az egyenes végéig vissza sem húzott, miközben a bokszutca falán fürtökben lógva őrjöngtek a csapattagok. A verseny a Renault első modernkori győzelmeként, Alonso pedig a legfiatalabb futamgyőztesként került be a történelemkönyvekbe - bár ezt a fejezetet azóta többen is átírták. Az én balszerencsém csak annyi, hogy az elmúlt 10 évben ez volt az egyetlen Magyar Nagydíj, amit nem láthattam élőben. Az övé pedig, hogy azóta egyszer sem tudott újra nyerni a Hungaroringen...

Vörös Kata

Szerkesztő

2007: Alonso kitol Hamiltonnal az időmérőn

Noha 2007-ben a remek hajrát produkáló Kimi Räikkönent avatták világbajnokká, a szezon sokáig a két McLaren-versenyző egyre inkább elmérgesedő rivalizálásáról szólt. A kétszeres világbajnok, címvédő Fernando Alonso és az újonc Lewis Hamilton közötti ellentét a Magyar Nagydíj időmérőjén csúcsosodott ki. Bár kevésbé nevezhető pozitív pillanatnak, az eset a mai napig emlékezetes maradt, hiszen rávilágított a McLarent szétziláló problémákra, valamint jól tükrözte a sportszerűség szabályait időnként felrúgó versenyzők elkeseredett küzdelmét a legjobb helyezésekért.

Az incidens azzal kezdődött, hogy Hamilton a Q3-ban a csapat határozott utasítása ellenére nem engedte maga elé Alonsót, így a mért köreiket nem az előre megbeszélt sorrendben kezdhették meg. A spanyol ezen annyira felhúzta magát, hogy úgy döntött, bosszút áll: az utolsó gyors körére készülődve szándékosan 10 másodperccel tovább maradt a bokszban, feltartva ezzel a mögötte várakozó csapattársát. Hamiltonnak így nem maradt ideje arra, hogy befejezze az utolsó mért körét, Alonso pedig megszerezte a pole pozíciót. Az istállónál elszabadultak az indulatok: Hamilton Ron Dennisszel üvöltözött a rádión, a feldühödött csapatfőnök pedig Alonso fizioterapeutáját vonta kérdőre a bokszutca falánál. Végül Hamilton járt jól, Alonso ugyanis öthelyes rajtbüntetést kapott az akciójáért.

Vándor Éva

Újságíró

Műfajidegen kedélyesség a motorhome-ban

2005 óta - egy kivételével - mindegyik Magyar Nagydíjon ott voltam újságíróként. Bár évről évre mind otthonosabb lett a pálya és a környéke, és egyre jobban belaktam a paddockot, a mai napig ugyanazt a bizsergést érzem, amikor az aluljáró lépcsőin feljőve a nagydíjhétvégén először tárul elém a motorhome-ok látványa. Egy-egy ilyen hétvége annyira sűrű és intenzív, hogy az ember aztán napokig, néha hetekig próbálja feldolgozni az emlékeket. Az izgalmaknak ebből a töménységéből adódik, hogy viszonylag rövid idő alatt nagyon sok nagy és emlékezetes pillanat jön szembe. Ha ezekből az élményekből mégis ki kellene választanom a legjobbat, akkor egy 2011-es szombat estét idéznék fel.

Ez volt az az este, amikor a fél paddock bezsúfolódott a McLaren motorhome-jába, hogy megünnepelje Jenson Button 200. futamát. Ezek az évfordulók valahogy mindig más futamok hétvégéjére estek, most azonban házhoz jött a buli, és nekünk ott volt a helyünk. Már az hihetetlen volt, hogy milyen nagy koncentrációban volt jelen a Forma-1-es társaság: ha jobbra néztem, Alonso magyarázott valamit Massának, ha balra, Hamilton fotózott a telefonjával, szemben John Button borozott, kicsivel távolabb Ross Brawn és Frank Williams nosztalgiázott, mellettem meg a Ferrari-vezérkar gesztikulált. Koccantak a poharak, röpködtek a poénok, mindenki csupa mosoly volt, a McLaren nagyon csillogó, nagyon vállalati motorhome-ja pedig hihetetlen módon megtelt valami egészen műfajidegen melegséggel. Azt pedig már csak a leggiccsesebb forgatókönyvek kockáztatták volna meg, hogy Button másnap meg is nyeri a 200. futamát. És megnyerte...

Vida János

A rajtelemzések állandó szerzője

Alonso bekattan

2006: az év, amit sosem felejtek el. Nem azért, mert az általam nagyon tisztelt Jenson Button ekkor (végre) megszerezte élete első győzelmét a Magyar Nagydíjon, hanem sokkal inkább az egész hétvége káosza miatt. Már a szabadedzéseken volt botrány, a világbajnokság mindkét éllovasa (Fernando Alonso és Michael Schumacher) két másodperces büntetést kapott az időmérőre, így Schumacher csak a 12., Alonso pedig a 15. helyről indulhatott. A futamon egymást érték a furcsa kiesések. A sokáig vezető Kimi Räikkönen lekörözés közben felöklelte Vitantonio Liuzzit, míg a zseniálisan versenyző Alonsónak az egyik kerékcsere után leesett a kereke. A Magyar Nagydíjat végül a kiválóan taktikázó Button nyerte a 14. rajtkockából (még sosem győztek ilyen hátulról a Hungaroringen).

Mégsem Buttont akarom éltetni, a megannyi fantasztikus teljesítmény közül nekem Alonso első néhány köre tetszett a legjobban. Szinte fejből vissza tudom sorolni, hogy melyik kanyarban kerülte a felgumizott íveket, hol korcsolyázott rajtuk, és mikor váltott fel inkább túl hamar, hogy ki tudjon gyorsítani. Tisztán emlékszem, ahogy a célegyenes végén majdnem leszorították a fűre, de arra is, hogy a debütáló Robert Kubicát a kettes kanyarban még nyugton hagyta, majd az ötösben nemcsak őt, hanem egy Red Bullt is körbeautózott. A sikán utáni jobbosban Heidfelddel szembeni előzése is hajmeresztő volt, de Massát sem éppen normálisan hagyta le félig a bokszutca kijáratban. Eszement első kör volt, és csak ezután jött Giancarlo Fisichella, akit az Alesi-kanyar előtti gyors balosban alázott meg. Erre tényleg nincs jobb szó. Majd utolérte a gyengébb Bridgestone-okon szintén feledhetetlen első kört produkáló Michael Schumachert, és egy kör gyönyörű, nagyon kemény csata után az ötös kanyarnál elment mellette is. Ekkor derült ki végérvényesen: a srác egy zseni, és egyben jó értelemben véve őrült is...

(A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban a Michelin intermediate abroncsok sokkal jobbak voltak a Bridgestone-oknál. Ezt mutatja az is, hogy Schumacher a Bridgestone-os versenyzők között messze a leggyorsabb volt, Alonso mégis faképnél hagyta.)

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!