Egy nagypapa is lehet Forma-1-es csapatfőnök

Ross Brawn az élő példa rá, hogy egy gyakorló nagypapa is lehet sikeres csapatfőnök. Vajon mit csinál civilben az, aki a Benetton és a Ferrari után most a Mercedesszel kezdi az aszfaltba döngölni a riválisait? Exkluzív interjú.

Joviális. Eddig biztosan nem ez a szó ugrott volna be róla először, most, ahogy itt ül velem szemben a Mercedes motorhome-jának felső, vendégeknek elkülönített szintjén, mégis ez jut az eszembe Ross Brawnról. A mosolyában kétségkívül van valami fiatalosan csibészes, a szeme még mindig pajkosan csillog, mint általában azoké, akiket a hétköznapi rutin helyett a lelkesedés hajt, de kék farmerében, a lépcsőn felsétálva már kissé öreguras benyomást kelt.

Félreértés ne essék: a dinamizmusához kétség sem férhet, hiszen az ember nem utazik évente száz napot, vagy még többet a világ körül a csapatfőnöki felelősség súlyával a nyakában, ha nincs meg hozzá az energiája. Ez a legtöbb huszonévesből is rengeteget kivenne. Brawn azonban 59 évesen le sem tagadhatná, hogy miközben a bokszból Forma-1-es versenyautókat irányít, civilben már gyakorló nagypapa. A prioritásai - ezt az interjúban ő maga ismeri el - idővel megváltoztak, és a családja jelentős szerepet játszott abban, hogy 2006 végén, Michael Schumacher első visszavonulásakor elhagyta a Ferrarit. Amikor egy-egy fárasztó edzés- vagy versenynap után beül az autójába, és az aktuális szállodája felé veszi az irányt, ma is az az első dolga, hogy felhívja telefonon a feleségét és az unokáit.

Ross Brawn a Mercedes GP főnökeként idén már három nagydíjgyőzelmet aratott, a legutóbbit épp a Hungaroringen Forrás: AFP

A pályán elért sikerei azonban aligha szorulnak magyarázatra. Már akkor történelmet írt, amikor a Benettonnál zsinórban két vb-címet nyert Schumacherrel, akit aztán követett a Ferrarihoz is. Az együttműködésük eredménye a sport történetének egyik legátütőbb, de egyben legnyomasztóbb sikersorozata lett. Talán ennél is fontosabb, hogy a módszer, amellyel közösen forradalmasították a bokszstratégiát, máig mintául szolgál az összes csapat számára - a trükkjeik most már kézenfekvőnek tűnnek, ám az 1990-es években váratlanul érték a riválisokat. Brawn később keresztülvitt egy példátlan bravúrt is, amikor fillérekért megvásárolta, majd saját neve alatt világbajnoki győzelemre vezette, végül pedig óriási haszonnal eladta a Mercedesnek a Honda elhagyott istállóját. A jövője miatt felesleges aggódnia.

Ross Brawnt, a mérnököt már nem kell bemutatni. A Magyar Nagydíj hétvégéjén éppen ezért személyes jellegű témákról faggattam inkább. Különben is egyre időszerűbb visszatekinteni a pályafutására, mert ugyan még nem döntötték el, hogy pontosan mikor fog nyugdíjba vonulni, a Mercedes GP új menedzsmentje hosszú távon nem számol vele. Elvégre a bevallottan az utódjának tekintett Paddy Lowe már meg is érkezett a csapathoz.

Miközben beszélgetünk, megcsörren Brawn telefonja. "Helló, Simon! Majd később visszahívlak" - szól bele, majd szabadkozva közli: "Bocsánat, ez pont egy horgászcimborám volt." Felnevetünk: épp a horgászat volt a téma. A Forma-1-es csapatfőnök is ember.

A Forma-1 történetének egyik legsikeresebb személyisége. Hogyan jutott el idáig, és mi keltette fel az érdeklődését az autósport iránt?

Így alakult. Nem mondhatnám, hogy előre elterveztem a pályafutásomat. Az édesapámnak volt némi köze az autósporthoz, mert egy gumigyárnak, a Firestone-nak dolgozott, amikor az részt vett a versenyeken. Ő maga is elutazott néhány futamra. Gyerekkoromban Manchesterben laktunk, és a közelben volt egy pálya, a Belle Vue, ahol nagy túraautóknak rendeztek versenyeket. Azokra gyakran elmentem. Emellett én magam is versenyeztem azokkal a kötöttpályás, távirányítós, elektromos kisautókkal, ami jó móka volt. Úgyhogy tulajdonképpen kezdettől fogva foglalkoztam a témával, és a műszaki része különösen érdekelt, saját magam építettem a kisautókat is. Az édesapám végig bátorított. Mérnöknek tanultam, aztán a két érdeklődési köröm találkozott, mert az 1970-es években megláttam egy álláshirdetést, amit Frank Williams adott fel. Jelentkeztem rá, és meg is kaptam nála az állást. Őszintén szólva akkor egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez egy hosszú éveken át tartó pályafutás kezdete lesz. Azt hittem, egy-két évig elszórakozgatok ott, aztán újra vállalok valamilyen rendes munkát. Ez sohasem jött össze... Az egyik lehetőség adta a másikat, és elég szerencsés voltam ahhoz, hogy mindig jókor legyek a jó helyen. Tulajdonképpen így történt.

2009-ben saját csapatával, a Hondából lett Brawn GP-vel nyerte meg a világbajnokságot. Ezzel végleg megalapozta az egzisztenciáját is Forrás: AFP

Amikor 1978-ban egyszerű gépkezelőként dolgozott a Williamsnél, el tudta képzelni, hogy valaha csapatfőnök lesz?

Dehogy! Természetesen nem. Nagyon elégedett voltam azzal is, amit akkor kellett csinálnom. Ha az ember lelkesen végzi a munkáját, a továbblépési lehetőségek jönnek maguktól. Mindig hittem benne, hogy ha valaki elhivatottan, maximális erőbedobással dolgozik, azt mások is észreveszik, és alkalomadtán adnak neki egy esélyt. Ez történt velem is a Williamsnél. Így lettem gépkezelőből szerelő, aztán pedig mérnök, egész nagy felelősséggel. Ebben az időszakban - amelyben egyébként volt egy szünet is, mert kiszálltam (a Jaguar sportkocsi programjához szerződött), aztán visszajöttem - komoly lehetőségeket kaptam, hiszen a Williams csapatként folyamatosan növekedett. Franket és különösen Patricket (Head, a csapat technikai igazgatója és másik alapítója) kizárólag az emberek képességei érdekelték, nem voltak prekoncepcióik azzal kapcsolatban, hogy milyen munkát kinek kellene végeznie. A Forma-1 akkoriban sokkal kötetlenebb volt, mint manapság. Ha valaki rendelkezett a megfelelő adottságokkal, csinálhatta, amihez értett. Éppen ezért én is ezt a vezérelvet igyekeztem követni. Bármi volt is a feladatom, azt a képességeim legjavát nyújtva végeztem el, beleadva mindent, és közben bíztam abban, hogy így meg fogom kapni a következő esélyt.

Ez bevált. Az évek alatt olyan csapatoknál dolgozott, mint a Williams, az Arrows, a Benetton, a Ferrari, a Honda, a Brawn és most a Mercedes, összesen nyolc konstruktőri világbajnoki címet szerezve. Ennyi siker után mi motiválja tovább? Van még befejezetlen ügye a Forma-1-ben?

Csak a magam nevében beszélhetek, de én azért vagyok itt, mert mindig a következő futamgyőzelem és a következő vb-cím lebeg a szemem előtt. Már rég nem lennék a Forma-1-ben, ha nem hinnék benne, hogy ezeket el is érhetem. Ezek motiválnak. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen sikereknek lehettem a részese, és az tart lendületben, hogy szeretném más körülmények között is megismételni őket. Fantasztikus lenne, ha a Mercedesszel is megnyerhetnénk a világbajnokságot. A csapatnál nagyszerű szakemberek gyűltek össze, és a versenyzőpárosunk is rendkívül erős. Csodálatos élmény lenne velük is elhódítani a címet. Minden reggel ezzel a céllal kelek ki az ágyból.

Az 1990-es évek elején, a jellegzetes szarukeretes szemüveg akkori változatában. Michael Schumacherrel még a Benettonnál kezdődött a munkakapcsolata Forrás: AFP

Amióta Ön az 1970-es években megjelent a színen, a Forma-1 rengeteget változott. Volt kedvenc korszaka?

Tulajdonképpen nem. Fénypontok voltak, amelyekre különösen szívesen fogok emlékezni, ha majd utólag visszagondolok a pályafutásomra. Az általam is követett filozófiát Enzo Ferrari fogalmazta meg a legtalálóbban: amikor megkérdezték, hogy melyik a legszebb autója, azt felelte, hogy a következő. Erről szól a Forma-1. Nem az a lényeg, hogy mit értél el addig, hanem az, amit majd megpróbálsz elérni. Az F1-ben mindenki a jövőre koncentrál, nem a múltra. Én sem gondolok vissza túl gyakran a régi időkre. Ha mégis muszáj választanom valamit, a szívóhatású autók korszaka, amely egybeesett a pályafutásom elejével, nagyszerű móka volt. Rengeteget tanultam nagyon rövid idő alatt, teljesen új ötleteket valósíthattunk meg, és a Forma-1-ben addig ismeretlen felfedezéseket tettünk. A tudományos életben ezek többnyire már nem jelentettek újdonságot, de az F1-re még nem alkalmazták őket. Elsősorban a szívóhatás által biztosított teljesítménynövekedésre gondolok. Ezt a Lotus használta ki először, aztán a többi csapat is elkezdett foglalkozni vele, köztük a Williams különösen nagy erőbedobással.

Ez hihetetlen időszak volt, mert a köridők az autókon végzett fejlesztéseknek köszönhetően elképesztően sokat javultak. Nagyon izgalmas volt, hiszen közvetlenül részt vettem a szélcsatornában végzett munkában, és különféle alkatrészeket terveztem az autókhoz, amelyeket aztán kipróbáltunk a pályán is, így élesben láthattuk, hogy működnek-e. Ilyesmit manapság nem csinálok. Sőt, igazán senki sem. Talán Adriannek (Newey, a Red Bull technikai főigazgatója) még van benne része valamelyest, de a Forma-1-ben ma már nem egyes emberek, hanem óriási csapatok végzik ezt a munkát. Nálunk például 130 mérnök dolgozik. Nagyon összetett infrastruktúrára van szükség, pedig annak idején 3-4 emberrel is elboldogultunk. Én közéjük tartoztam, tehát mondhatom, hogy tényleg rengeteget változott a helyzet. Az élvezetes időszak volt, de elmúlt. Amit most csinálunk, másképp izgalmas: inkább az nyújtja benne az örömöt, hogy egy egész mérnöki stábot kell sikerre vezetni. Még egy nagy F1-es istállón belül is vannak kisebb, önálló munkacsoportok, amelyek a különféle részfeladatokat végzik el. Az motivál, hogy ezeknek a tevékenységét összehangoljam, így érve el az optimális teljesítményt.

Ha már szóba került a szívóhatás: divatos arra panaszkodni, hogy a mérnököknek már nincs elég mozgásterük a Forma-1-ben, mert a kezüket megkötik a túl szigorú technikai szabályok. Ön egyetért ezzel?

Nem. Szerintem ez a mozgástér mindig korlátozott volt, néha a szabályok, máskor meg a csapatok inkompetenciája miatt, mert nem ismerték fel a potenciálisan kihasználható lehetőségeket. Amikor ezeket felismerik, a fejlődés hirtelen felgyorsul, ezért muszáj lesz változtatni a szabályokon. Bármilyen bosszantó, el kell fogadni, hogy a szabályokra igenis szükség van. Különben az autók egyszerűen túl gyorssá válnának, a technika pedig még drágább lenne. Az előírásokhoz mindenkinek alkalmazkodnia kell, a küzdelem tehát azért folyik, hogy minél többet tudjuk kihozni belőlük. Én sem szeretném, ha ostoba szabályok lennének, amelyek öncélúak és sok pénzbe kerül igazodni hozzájuk. Szerintem a Forma-1-ben a csapatoknál és a felügyeleti szervnél (vagyis az FIA-nál) is adott a kellő szakértelem ahhoz, hogy az előírások alapvetően a helyes irányba mutassanak.

Rubens Barrichellóval és Jenson Buttonnal a Brawn GP-s évben. A 17 versenyből 8-at megnyertek Forrás: AFP

Az 1970-es években egy ideig a brit Atomenergiai Kutatóközpontban dolgozott. Mit gondol, mit csinálna manapság, ha nem került volna be a Forma-1-be?

Hm. Azt nem hiszem, hogy sokáig maradtam volna a kutatóközpontban. Nem nevezném magam vállalkozó alkatnak, mert nem vagyok az, viszont az a típus sem vagyok, aki 9-től 5-ig dolgozik. Úgyhogy mindenképpen kerestem volna magamnak egy másik, kötetlenebb utat. Hogy említsek egy kis példát azokból az időkből, amikor az Atomenergiai Kutatóközpontnál voltam: ott olyan terveket kellett készítenem, amelyeket öt évvel később ültettek át a gyakorlatba. Ez érdekes, de egyben bosszantó is volt. Az ember foglalkozott valamivel, ami aztán eltűnt a rendszerben, és csak öt év múlva került elő megint egy technikai apparátus részeként. Ezeket az átfutási időket már akkor is nehéz volt elviselnem, a Forma-1-ben töltött pályafutásom után azonban lehetetlen lenne.

Szeret horgászni. Miért? Elég nehéz elképzelni önt, amint egy tó partján ücsörög. Túl élesnek tűnik a kontraszt a Forma-1 pörgéséhez képest...

A stílusom mostanra megváltozott. Ezt valószínűleg a legtöbb horgász elmondhatja magáról, ahogy felnő, és érettebbé válik. Amikor fiatalon elkezdtem, az hozott lázba, hogy minél több halat fogjak, lehetőleg a legnagyobbakat. Még versenyeken is indultam. Manapság ugyanígy élvezem, ha nagy hal akad a horgomra, de már örömet okoz az is, hogy egy ettől eltérő környezetben lehetek együtt a barátaimmal. Tíz nap múlva például Izlandra utazok olyanok társaságában, akiknek semmi közük nincs a Forma-1-hez. Mindannyian teljesen más munkát végeznek. Persze horgászunk is majd, de közben sztorikat mesélünk egymásnak arról, hogy hogyan szalasztottuk el a legnagyobb fogást, esténként megiszunk néhány pohár bort, és utána nagyon nyugodtan fogunk aludni. Ma már legalább annyira szeretem ezeket az élményeket, mint magát a horgászatot. (Pont ekkor csörög a telefonja.)

És meg is eszi a halat, amit kifogott?

Hogyne! Persze ez attól függ, hogy éppen hol vagyunk. Némelyik folyóba vissza kell dobni a kifogott halat, hogy óvjuk a környezetet. Máshonnan el lehet hozni. A pisztrángos helyek zömét például rendszeresen feltöltik, ezért ott a miénk lehet, amit kifogunk. Nagyon szeretjük is megenni. Ahol szigorú szabály van arra, hogy vissza kell dobni a halat, mert a folyót csak sporthorgászatra szabad használni, ott ez nyilván nem lehetséges. A szlogenünk mindenesetre az, hogy fogd és főzd! Ez a megfelelő környezetben egyáltalán nincs ellenemre.

Schumacherrel a volánnál Brawn olyan taktikai trükköket tudott eljátszani, mint korábban senki. Miután a német 2006 végén visszavonult, egy évre Brawn is szabadságot vett ki. Utána a Hondával tért vissza Forrás: AFP

Van-e valamilyen más különös érdeklődési köre, ami kevésbé ismert?

Ott a családom, amely egyre bővül: már három unokám van, sőt útban van egy negyedik is. Ez egy nagyon fiatalokból álló csapat, mi csak bokacibálónak hívjuk őket. Érdekes, mert az, hogy megint gyerekek szaladgálnak a házamban, sok mindent átértékeltetett velem. A két lányom már a harmincas éveiben jár, úgyhogy régóta nem vettek körül ilyen kicsik. Az egyik unokám öt éves, a másik kettő fiatalabb. Nagy élmény együtt lenni velük. Az igazat megvallva ez volt az egyik oka, hogy úgy döntöttem, hazaköltözöm Olaszországból: akkor született az első unokám.

Emellett nagyon érdekel a régi házak felújítása és újratervezése. Épp most renoválunk egy történelmi szempontból is fontos házat, és lenyűgöznek a módszerek, amelyekkel úgy tudjuk felújítani, hogy megőrizzük az eredeti állapotát, de közben a mai elvárások szerint is használhatóvá tesszük. A környezetbarát energetikai technológiák különösen érdekelnek. A Forma-1-től távol ilyen témákkal foglalkozom.

Adrian Newey többször elmondta, hogy a Forma-1 után szeretne jachtot tervezni az America's Cup-hoz. Önnek nincs hasonló ambíciója?

Ennyire konkrét nincs, viszont teljesen megértem, hogy mi benne a vonzó. Olyannyira, hogy amikor egy évre szabadságot vettem ki (2007-ben, miután a Ferrarinál széthullott az álomcsapat), meg is kerestek egy America's Cup projekttől. Figyelemreméltónak találtam az ajánlatukat, de végül nem vágtam bele. Szóval nincs különösebb célom a Forma-1 után. Akad néhány érdekes dolog, amiben részt veszek, például annak a háznak a felújítása. Ez el fog tartani még öt-hat évig. Kifejezetten technikai jellegű kihívás azonban egyelőre nincs a láthatáron.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!