Örvendetes hír, hogy Nico Hülkenberg személyében jövőre ismét lesz olyan aktív Forma-1-es versenyző, aki rajthoz áll a Le Mans-i 24 órás viadalon. A Porschéhoz beugró német ezzel többnyire a régmúlt kiválóságainak nyomdokaiba lép, hiszen hosszú ideje csak elvétve fordult elő, hogy az F1-es részvétel mellett belekóstolhatott a hosszú távú versenyzésbe is. Ennek több oka van, a zsúfolt naptártól kezdve a balesetveszélyig, és ez utóbbi hiába állt fenn még fokozottabban évtizedekkel ezelőtt, a korábbi nagyságok magától értetődő természetességgel iktatták be két nagydíj közé a Le Mans-t.
A világbajnokok közül a hőskor két, egyébként csak névrokon Hillje, Graham és Phil tette meg ezt a legtöbbször, és az erőfeszítéseiket összesen négy győzelem koronázta a karrierjük során. Másoknak nem termett ennyi babér, a legendás Juan-Manuel Fangio például 1. hely nélkül zárta négy Le Mans-i kiruccanását. A technikai háttér és a megbízhatóság nyilván erősen befolyásolja, hogy ki mennyire sikeres az F1-es illetve a Le Mans-i autókkal, akárcsak az, hogy kinek a stílusához melyik áll közelebb, de mindenképpen rendkívüli vezetői képességekről árulkodik, ha valaki mindkét műfajban eredményesen szerepel. Ebből a szempontból kevés jobb pilótát lehetne találni a belga Jacky (eredetileg Jacques-Bernard) Ickx-nél, aki éppen ma, 2015. január 1-jén lett 70 éves.
Ickx hatszor nyert Le Mans-ban – ezt máig csak az Audi ásza, a tavaly visszavonult Tom Kristensen múlta felül. A belga úriembert nem szokták a Forma-1 legnagyobb klasszisai közé sorolni, pedig kétszeres világbajnoki ezüstérmesként és nyolcszoros futamgyőztesként ott sem volt oka a szégyenkezésre.
A sport számos legendás alakjáról tudjuk, hogy a száguldó autókat megpillantva már fiatalon a benzingőzfüggő lett – Ickx azonban nem tartozik közéjük, hiába volt az édesapja technikai sportokkal foglalkozó újságíró. „Tízévesen elvittek az 1955-ös Belga Nagydíjra, ahol láttam Fangiót és Mosst a W196-os Mercedesben. Egyáltalán nem izgatott a dolog" – vallotta be.
Az iskolában gyengén teljesített, a tanárai egyenesen azt közölték vele, hogy semmire sem lesz jó. „Ekkor apám vett nekem egy 50 köbcentis Puch motorkerékpárt" – emlékszik. „Mintha a sors akarta volna így. Végre találtam valamit, amiben nem voltam gyenge." Hamarosan triálversenyezni kezdett, több Európa-bajnoki címet is bezsebelt, és nem tudhatta, hogy közben felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat szerzett a későbbiekre.
Ickx kölcsönkapott járgányokkal váltott át az autóversenyzésre, amelyben szintén hamar sikereket ért el. Gyári támogatást kapott, megnyerte a belga túraautó-bajnokságot, majd részt vehetett az Európai Túraautó Bajnokságban is. Ennek egyik házigazdája volt 1964 szeptemberében Budapest egy városligeti pályával, és itt figyelt fel a belga ifjoncra Ken Tyrrell, a Mini Cooper csapatának vezetője.
A későbbi legendás F1-es csapatfőnök tesztet kínált Ickxnek egy F3-as Cooperrel, aztán kitartóan egyengette felfedezettje útját, lehetőséget biztosítva neki az F3-ban és az F2-ben is. Pedig a legelső tesztjén Ickx nyolcszor megpördült, és a nap végén összetörte az autóját. „Azt hittem, nekem annyi, de Ken tudta, hogy aki gyors akar lenni, annak a hibákból kell tanulnia" – mondta. „Olyan volt, mintha az apám lenne: gondoskodó, egyben borzasztóan szigorú. Nagyon tiszteltem."
1967-ben Ickx megnyerte a Forma-2-es pontversenyt, és a Német Nagydíjon az autósport elitje előtt is letette a névjegyét: a kevés nevező miatt F2-es autókkal is rajthoz lehetett állni, és általános megdöbbenésre Ickx egy ilyennel sokáig tartotta a legjobb időt a kvalifikáción, melyet végül harmadikként zárt. A szabályok értelmében csak az F1-es mezőny mögül vághatott neki a futamnak, de egyszer még a 4. helyre is sikerült visszakapaszkodnia, mielőtt egy műszaki hiba a pálya szélére kényszerítette.
Ezzel a lenyűgöző teljesítménnyel Ickx megváltotta a belépőjét a Forma-1-be, kérdésnek csupán annyi maradt, hogy melyik csapathoz kerül. Bár szívesen követte volna Tyrrellt a francia Matrához, a vállalat egy hazai pilótát akart Jackie Stewart mellé, így ő a Ferrari ajánlatát fogadta el – azért ezzel sem járt rosszul.
„Franco Linit (a Ferrari csapatmenedzserét) elküldték az augusztusi F2-es versenyre Ennába, Szicíliába, hogy beszéljen velem. Elvitt Modenába tálálkozni Enzo Ferrarival, és alá is írtam hozzá. Képzelhetik, mit éreztem, hiszen még csak 22 éves voltam!" – mesélte Ickx. „Akkoriban még otthon, a szüleimmel éltem, és mielőtt elutaztam egy versenyre, az édesanyám mindig kérlelt, hogy 'Jacky, légy óvatos, ne vezess túl gyorsan!'" Kedves szavak, nem vitás, de Ickx sohasem fogadta meg őket...
Már 1967-ben elindulhatott két versenyen a Cooperrel, és az elsőn rögtön a pontszerző 6. helyen ért célba. Első teljes szezonjában egy győzelemmel és három további dobogós hellyel negyedik lett a tabellán, és ferraris debütálására pont a születésnapján, egy újév napjára eső dél-afrikai futamon került sor. 1969-ben (amikor egy idényre átszerződött a Brabhamhez) és 1970-ben pedig a második helyen végzett, bár egyik alkalommal sem került igazán közel a vb-címhez. Előbb Jackie Stewarttól, majd Jochen Rindttől kapott ki, és úgy tűnik, nem is bánja, hogy 1970-ben nem ért fel a csúcsra: első F1-es csapattársa posztumusz világbajnok lett, miután utóbb kiderült, hogy Monzában bekövetkezett halálos balesetéig elegendő előnyre tett szert.
„Szörnyű helyzet volt. Egyrészt versenyzőként kötelességem volt a győzelemre hajtani legalább a Ferrariért, ha magamért nem is. Ha megnyertem volna az utolsó három futamot, egy pont előnnyel én lettem volna a világbajnok" – közölte Ickx, aki Kanadában és Mexikóban győzött is, a két helyszín közötti megmérettetésen viszont elszálltak a reményei. "Watkins Glenben eltört az autómban az üzemanyagcső (amit meg kellett javítani egy bokszkiállás során), így csak negyedik lettem. Elárulhatom, hogy megkönnyebbültem. Nem akartam világbajnok lenni egy olyan embert győzve le, aki már nem is lehetett velünk többé."
Ickx a Ferrarinál még három szezont töltött el, de a sok műszaki hiba tönkretette biztatóan kezdődő idényeit: 1971-ben és 1972-ben négy nagydíj elteltével a 2. helyen állt a tabellán, ám az ezeket követő versenyek többségén nem jutott el a célig. Az 1973-as szezon közepén közös megegyezéssel szerződést bontott a Ferrarival, lezárva legeredményesebb időszakát a világbajnokságban.
A Lotusnál töltött másfél idénye során (a folytatódó balszerencsétől is sújtva) nem sokat, csupán 15 pontot tudott összekaparni, majd a kicsiny Wolf-Williamsnél és Ensignnél ennyit sem. 1979-ben búcsúzott az F1-től, amikor a Ligier őt kérte fel a civilként is az adrenalinfröccsöt kereső, sárkányrepülő-balesetet szenvedő Patrick Depailler helyettesítésére. Ickx azt hitte, 34 évesen hosszabb távra visszatérhet, de már nem volt meg hozzá a tempója. „Éreztem, hogy nem tudok gyorsabban menni" – vallotta be. „Ugyanakkor őszinte voltam magammal, és megértettem, hogy sohasem fogok visszatérni az élmezőnybe."
Legalábbis a Forma-1-ben, hiszen azon túl páratlanul sokszínű eredménylistát tudhat magáénak, még felsorolni is alig lehet a sikereit.
Tom Kristensen előtt Ickxet illette a megtisztelő Mr. Le Mans megnevezés, ráadásul hat (1969, 1975, 1976, 1977, 1981, 1982) győzelmének egy része F1-es karrierjének idejére, a többi későbbre esett. Emellett számos győzelmet aratott különböző hosszú távú versenyeken, 1979-ben az amerikai Can-Am széria bajnoka lett, 1983-ban a Párizs–Dakar-ralit nyerte meg. Ő maga az utóbbin való részvételt értékeli legtöbbre. "Életem legnagyobb teljesítménye nem az F1-hez, és nem is Le Mans-hoz köthető, hanem a Párizs–Dakarhoz. Ez a legnehezebb, legösszetettebb viadal a világon" – véli. Afrikába annyira beleszeretett, hogy a felesége is onnan származik, és sok időt tölt a mali házában.
Le Mans-ban rögös út vezetett Ickx több sikeréhez is. 1975-ben a táv felét törött kasztnival teljesítette, első győzelmét pedig minden idők legkisebb előnyével, néhány autóhosszal aratta, miután utolsóként rajtolt el. Ennek hátterében az állt, hogy miközben a hagyományoknak megfelelően a rajtjelre mindenki más odaszaladt az autójához, és bepattanva azonnal gázt adott, ő a biztonság javításáért kampányolva látványosan lassan sétált el Ford GT40-eséhez, majd akkurátusan bekötötte a biztonsági övét – ezt a riválisai csak menet közben vagy egyáltalán nem tették meg az első etap során. A következő évben már új protokoll szerint, az ülésbe beszíjazott pilótákkal indították el a futamot.
Ickx az 1977-es, csodával határos győzelmét nevezte élete versenyének, amikor ihletett állapotban vezette győzelemre a Porschét. „Nehéz ezt elmagyarázni. Nagyon magabiztos, hatékony, éber és összeszedett voltam, mindenre rendkívül gyorsan reagáltam. Ilyesmire szerintem életében csak egyszer képes az ember" – vélte.
Történt ugyanis, hogy az eredeti autója lerobbant, és a másik Porschét szintén műszaki hiba sújtotta, amivel több mint 5 körös hátrányba került. A csapat úgy döntött, minden mindegy alapon Ickx csatlakozhat a másik egységhez, és ezzel kezdetét vette egy hihetetlen feltámadás. Egész éjszaka esett, és az életveszélyes körülmények között a fehér alapon piros-kék csíkos (a jelenlegi Williamsszel lényegében azonos festésű) autó egyre előrébb kapaszkodott a rangsorban, mígnem reggel már az 1. helyet is átvette az élről egy műszaki hibával kieső Renault-tól.
A siker oroszlánrésze Ickxé volt, aki éjszaka egyhuzamban kétszer két etapot, összesen nyolc órát vezetett. „Mintha négy nagydíjat teljesítettem volna egymás után!" – emlékszik vissza. „Az összes bokszkiállásnál készenlétben álltak a csapattársaim, és a mérnökök kérdezgettek, hogy akarok-e cserélni. Én mindig nemmel feleltem, alig akarták elhinni! Vissza is kérdeztek." A Porschénak azonban még a táv végén is izgulnia kellett a győzelemért, mert az utolsó órában bedöglött az egyik dugattyú, és egy gyors javítást követően az utolsó két kört csigatempóval, csak öt működő hengerrel tették meg.
Ickx aznapi teljesítményével újabb ízelítőt adott esőmenős képességéből, amivel a Forma-1-et korábban már elkápráztatta. Első győzelmét vizes pályán, a franciaországi Rouenban aratta 1968-ban, míg a szezon másik két hasonló körülmények között rendezett versenyén a figyelemre méltó 4. helyet szerezte meg – a Nürburgringen úgy, hogy szinte az egész futamon sisakrostély nélkül vezetett. Ez volt az első teljes idénye az F1-ben. 1971-ben, Hollandiában nyert az esőben, 1972-ben 2. lett a több mint két órán tartó Monacói Nagydíjon, utolsó nagy formaautós sikerét pedig egy bajnokságon kívüli futamon, Brands Hatchben aratta, természetesen nedves pályán.
„Való igaz, egész jól vezettem esőben. Ez annak eredménye, hogy régen sokat motorversenyeztem és triáloztam, amivel megtanultam ráérezni a fékekre, és kellően finoman kezelni a gázpedált" – magyarázta egy interjúban. „Nagyon sokat tanultam a balanszról, amikor azokon a meredek, csúszós pályákon mentem végig két keréken." Holott egyébként nem rajongott az esőért. „Utáltam, mert ilyenkor sokkal veszélyesebb volt" – ismerte el.
Ickx másik ismertetőjegye az volt, hogy a Nürburgringen kevesen repesztettek nála gyorsabban, meg is kapta a Ringmeister becenevet. A Forma-2-es villantását és az előbb említett 4. helyét követően 1969-ben már nem is talált legyőzőre a legendás pályán. Ahogy 1972-ben sem, egy év múlva pedig – közvetlenül az után, hogy távozott a Ferraritól – a McLarenhez beugorva egy 3. hellyel tette még vonzóbbá az ajánlólevelét.
Ickx egy tragikus esemény hatására 1985-ben döntött úgy, hogy befejezi a karrierjét: Spában, az 1000 kilométeres versenyen ütközött a nagy tehetségként elkönyvelt Stefan Belloffal, aki belehalt sérüléseibe. Bár a tragédiát a német vakmerő előzési kísérlete okozta, Ickx természetesnek érezte a döntést, hogy szögre akasztja a bukósisakját.
Ő maga hálát ad a sorsnak, hogy maradandó sérülés nélkül megúszott három veszélyes évtizedet. "Az izgalmas harminckét év alatt a nagydíjak, a hosszú távú versenyzés, a tesztek és a sivatagi futamok során valószínűleg több kilométert versenyeztem, mint bárki más" – véli. Ennek ellenére "csak" két baleseténél törtek vagy repedtek el a csontjai, bár az 1970-es Spanyol Nagydíjon nagy mázlija volt, hogy nem szenvedett súlyos égési sérüléseket egy ütközés után. Egy spanyol rendőr lélekjelenléte mentette meg, aki a roncsból gyorsan kihúzta Ickxet, és a saját kezével fojtotta el a lángokat a testén, így ő maga is megégett. „Később hónapokon át próbáltam ezt megköszönni neki, de sohasem akadtam a nyomára" – mondta róla.
Ickx később közreműködött a Párizs–Dakar szervezésében, dolgozott Spában pályaigazgatóként, illetve a Monacói Nagydíjon versenyigazgatóként. Az utóbbin történt a legvitatottabb eset vele kapcsolatban, amikor az 1984-es versenyt a zuhéra hivatkozva idő előtt leállíttatta, egyesek szerint részrehajlóan, hogy az élen haladó Alain Prostnak és Porsche-motoros autójának kedvezzen.
Ayrton Senna és Bellof ugyanis vészesen közeledett Prosthoz, és nagy eséllyel meg is előzték volna, ha Ickx nem veteti elő a piros zászlót. „Vasárnap este Senna meg tudott volna ölni" – idézte fel. „Sem ő, sem Bellof nem értett egyet a döntésemmel, a pilóták többsége azonban elfogadta." Ickx szerint részben a sajtó fújta fel az ügyet, mivel a közönség körében népszerű lett volna, ha a fiatal Senna megszerzi első győzelmét.
Ickxre ettől függetlenül úriemberként tekint mindenki, nem véletlen, hogy számos vállalatnak lett a nagykövete. A szerénységét bizonyítja, hogy az otthonában nem teszi közszemlére a serlegeit, és egyik interjújában nyilvánosan is köszönetet mondott mindenkinek, aki nagyszerű pályafutása során támogatta. „Sohasem voltam kellően hálás azoknak, akik segítettek, akik a csapataimnál dolgoztak, hogy sikeres lehessek" – mondta. „A győzelmeket ők szerezték, nem én, de akkor még nem voltam elég érett ahhoz, hogy felfogjam ezt."
Lányából, Vaninából egyébként szintén autóversenyző lett, sőt a 2000-es Párizs–Dakaron együtt indultak el, a 18. helyen végezve egy Toyotával. „Fantasztikus volt így, közösen teljesíteni a távot, közben tényleg megismertük egymást" – jegyezte meg Ickx. „De ő csak navigált, nem vezetett. Annyira bátor azért nem vagyok..."
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
