Az F1-nek nagyon kell egy Darth Vader - Mexikói Görbe Tükör

A sportból valójában nem a karakterek hiányoznak, csak egy főgonosz, akit az emberek imádnak utálni. Hamilton idővel akár át is állhat a sötét oldalra, ha így folytatja.

Bármilyen furcsán hangzik, Michael Schumacher a népszerűsége csúcsán volt a legnépszerűtlenebb. Habár négy éven át nyakra-főre nyerte a nagydíjakat, a Forma-1 nézettsége még 2002-ben és 2004-ben is a felhőket súrolta, amikor pedig a Ferrari semmivel nem uralta kevésbé nyomasztó fölénnyel a versenypályákat, mint az utóbbi két szezonban a Mercedes.

A paradoxon nyitja többek között Schumacher megosztó karakterében rejlett:

míg a világ egyik fele neki, a másik ellene szurkolt, úgyhogy azok is leültek a tévé elé vasárnap délutánonként, akik azt szerették volna látni, hogy jól elagyabugyálják végre. Ez kétes dicsőség, szándékosan nyilván egyetlen épeszű versenyző sem törekedne rá, de a mozgósító ereje tagadhatatlan, úgyhogy a sportnak – és persze az üzletnek – jót tesz. Főgonosz nélkül egy blockbustert is nehéz eladni.

Ami azt illeti, Darth Vader már járt a Forma-1-ben: a 2005-ös Monacói Nagydíjon, amikor a Red Bull a Csillagok Háborúja új részét promótálta. A kerekeket rohamosztagosok cserélték Forrás: AFP/Damien Meyer

A jelenlegi pilótagenerációból egyelőre senki nem vívta ki magának ezt a felemás, mégis fontos szerepet. Miután a McLarennél statisztált a 2007-es kémsztoriban, és az asztalokat felborogatva, visszakézből még a főnökét, Ron Dennist is megzsarolva idő előtt távozott a csapattól, pár évig úgy tűnt, Fernando Alonso alkalmas lesz rá. Az ő karakteréből amúgy is kiérezhető valami vészjósló, az erő pedig vitathatatlanul vele van – csak nem a Hondáé, hogy gyorsan lecsapjuk a feladott labdát. A szingapúri ütközésbotrány miatt Alonso tovább kompromittálódott, és a Ferrarinál is akadtak necces konfliktusai, miközben a tehetségéhez soha nem férhetett kétség.

A McLarennél azonban (reméljük, csupán átmenetileg) kiírta magát a történetből, és egy veszélytelen főgonosz senkit nem érdekel. Ez a tanulság már Schumacher példájából leszűrhető volt: ő a visszatérése után, amikor a Mercedesszel a középmezőnyben körözgetett, távolról sem gerjesztett olyan indulatokat, mint az uralkodása idején, holott belekeveredett pár incidensbe, amelyekért régen alaposan megkapta volna a magáét a közvéleménytől. Gondoljunk csak a Rubens Barrichello elleni védekezésére a Hungaroringen.

Igaz, a személyisége is sokat változott. Kétségkívül lazábbnak és kevésbé erőszakosnak tűnt, de abban, hogy meglepetésre a hajdani ellenszurkolói egy része is elkezdte szimpatikusnak találni, alighanem a helyzetének volt a legnagyobb szerepe. Utólag éppúgy megbocsátották neki a Ferrarinál futószalagon aratott győzelmeket, mint most Sebastian Vettelnek a Red Bull-os éveket. Mindig vannak, akik a feltűnően lehengerlő sikereket irritálónak találják, úgyhogy a sorozatos vb-címek eleve könnyű célponttá tesznek valakit.

Hamilton mostanában előszeretettel provokálja a közvéleményt a megnyilvánulásaival Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hoch Zwei

Itt jön a képbe Lewis Hamilton: neki az utóbbi időben épp eléggé megy a szekér ahhoz, hogy bele lehessen kötni. Természetesen mindenkibe bele lehet, ez csak szándék kérdése, de ő mintha még készakarva oda is tartaná az arcát a pofonok elé. Egyre provokatívabban viselkedik, és egyáltalán nem véletlen, hogy Bernie Ecclestone adja alá a lovat; elvégre leginkább az ő üzletének tesz jót, ha Hamiltonból közellenség lesz. Nagyon jól tudja, hogy a felturbózott érzelmek adják el a legjobban a sportot. Ez a forgatókönyv már Ayrton Sennával és Schumacherrel is működött.

A Forma-1 Darth Vaderének szerepére azonban nem mindenki alkalmas.

Egyrészt, mint láttuk, sikeresnek kell lennie, de közben nagyformátumú egyéniségnek is; meg kell érni rá. A mitugrász lúzereket és a mezőnybe beleszürkülő autóversenyző-kisiparosokat senki nem veszi komolyan. És aztán vannak a Jenson Buttonok, a született pozitív hősök, akik a személyiségüknél fogva eleve alkalmatlanok főgonosznak.

Divatos közhely, hogy az F1-ben manapság nincsenek izgalmas karakterek, pedig ez szerintem egyáltalán nem igaz. Hogy a tévéből miért nem jön át a versenyzők egyénisége, az más kérdés, de valójában csak egy negatív főhős, egy megosztó figura hiányzik, aki az ellenszurkolókat is a fotelbe szögezné. A népszerűség ehhez önmagában kevés.

Félreértés ne essék, nem akarok ráerőltetni egy ilyen hálátlan szerepet Hamiltonra vagy Alonsóra. Természetesen azt sem állítom, hogy a sötét oldalon játszanak. Azt viszont igen, hogy a Forma-1 igenis jól járna egy Darth Vaderrel.

A tömeg ereje

Annál is inkább, mert arra a Mexikói Nagydíjnál jobb bizonyítékot elképzelni sem lehetett, hogy a sportnak mekkora szüksége van a közönség rajongására. Maga a verseny nem volt velőtrázóan izgalmas, különösen az austini thriller után, a lelátókon eksztázisban tomboló tömegek mégis olyan frenetikus hangulatot teremtettek a pálya körül, amely még a tévéképernyőkön is átjött.

Mostanra annyira belefásultunk a közel- és távol-keleti helyszíneken megszokott foghíjas tribünök látványába, hogy a mexikói pezsgés szinte sokkolóan hatott. Nyilván hozzájárult a Forma-1 két évtizedes távolléte és a stadion okos elrendezése is, de

a futam utáni ünneplés kicsit visszarepített azokba az időkbe, amikor még ez számított a természetesnek.

Elhiszem, hogy a sport tulajdonosainak csak a tévés nézőszám a lényeg, mert úgyis millió nagyságrenddel felülmúlja a helyszínit, de azért az sem mindegy, hogy a fotelből megtévesztően színesre pingált széktámlákat vagy zsúfolt tribünöket lehet látni. A túlélésért küzdő, a csillagászati jogdíjakat a jegyeladásból fedezni képtelen versenyrendezők érdekeiről már nem is beszélve.

Rosberg kihasználta az alkalmat, és rendesen megünnepeltette magát a nevét skandáló tömeggel Forrás: Daimler

A mexikói nézők lelkesedése érzékelhetően átragadt a versenyzőkre is. Nico Rosberg már a levezető körben azt felelte a Mercedes technikai igazgatójának, a neki rádión gratuláló Paddy Lowe-nek, hogy „jó kis dobogós ünneplésre számítok, srácok", és tényleg: amint kiszállt az autójából, a tömeg ordítva skandálni kezdte a nevét. Ő annyira az élmény hatása alá került, hogy még a sisakját is a pilótafülkében felejtette, nem vitte magával a mérlegelésre. A reakció valószínűleg nem személyesen Rosbergnek, hanem az elsőségének szólt, de ilyen fogadtatásban nagyon kevesen részesülnek, legfeljebb a Ferrari versenyzői egy-egy monzai győzelem után. Úgy ünnepelték, akár egy gladiátort az arénában.

Hamilton szemlátomást nem volt elragadtatva ettől. Itt volt ő, a Forma-1 új ura, Austin után egy héttel immár háromszoros világbajnokként, erre az utóbbi évek legnépesebb közönsége a csapattársát éltette fennhangon.

Ez a leghihetetlenebb dolog, amit valaha tapasztaltam. Amióta a Forma-1-ben vagyok, még soha nem láttam ilyen tömeget"

– mondta Hamilton. „Mintha egy focimeccsen lettünk volna."

Ez a csalódás rátehetett egy lapáttal arra az érzésre, hogy a Mercedes szándékosan Rosberget akarta helyzetbe hozni a versenyen. Hamilton nem is gratulált neki; a mérlegelés után, mint egy mártír, a sarokba húzódva babrált a sisakjával, és megvárta, amíg Rosberg lép oda hozzá kezet fogni vele. Pár perccel később, a sajtótájékoztatón ugyan elismerte, hogy „Nico nagyon jól vezetett ma, nem követett el hibát", de azért nem tudta megállni, hogy tegyen egy szurkálódó megjegyzést is az austini kicsúszására.

Ezúttal nem volt széllökés..."

Ahogy az USA Nagydíj után a baseball sapkát reflexből visszadobó Rosberg, úgy ő sem tudott úrrá lenni az indulatain. Ez a jelenet szinte pontosan az ottani fordítottja volt;

Hamiltonnak különösen nehéz lehetett megemésztenie a vereséget éppen akkor, amikor a világ tetején érezte, és pár nappal korábban Muhammad Alihoz hasonlította magát.

„Nem számított, hogy mennyit edzett valaki Ali legyőzése érdekében" – magyarázta a mexikói hétvége előtt azt ecsetelve, hogy Rosbergnek milyen nehéz feladata van az oldalán. „Most sem számít, hogy milyen keményen próbálkoznak, Usain Boltot úgysem tudják legyőzni. Voltak idők, amikor Tiger Woods is túl jó volt, semhogy kikaphatott volna."

A 3. helyre szinte végig Danyiil Kvjat tűnt esélyesnek, de a Safety Car-fázis utáni újraindításnál Bottas erőből lenyomta Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hoch Zwei

Erre tessék: alig egy héttel a végsőnek szánt csapás elszenvedése után Rosberg felállt a padlóról, és pályafutása első mesterhármasával vágott vissza. Ha legyőzhetetlennek akarta hinni magát, Hamiltonnak csalódnia kellett. Pár nap leforgása alatt mindketten megjárták a mennyet és a poklot.

Tényleg Rosberghez húzott a Mercedes?

Hamilton nem hagyott kétséget a felől, hogy úgy érezte: a Mercedes Mexikóban szándékosan kedvezett Rosbergnek. Bár nyíltan nem mondta ki, célozgatott rá, hogy ezt vigaszdíjnak szánták a német austini vereségéért – vagy egyszerűen az önbizalmát akarták visszaadni, vagy az első kanyarban történtekért próbálták kárpótolni, ahol Hamilton a Mercedes menedzsmentje szerint is túl kemény volt a csapattársával. A múlt héten állítólag külön-külön el is beszélgettek velük emiatt, bár az elhangzottakról semmilyen konkrétum nem szivárgott ki.

Tudom, hogy úgy érezték, kedvesnek kell lenniük hozzá. Nem mondom meg, pontosan mit értek ez alatt"

– jelentette ki Hamilton Rosbergről. „Végül is ezen a hétvégén szép munkát végzett. Kérdezzék meg Totót és Nikit, hogy mit gondolnak, mit kellett tenniük a színfalak mögött azért, hogy boldog legyen."

Ez nem elegáns megnyilvánulás Hamilton részéről, mert olyasmit sugalmaz, ami a kívülállók számára ellenőrizhetetlen.

A gyanút a Mercedes stratégiája ültette el benne,

konkrétan az, hogy menet közben a „B-tervre", azaz két bokszkiállásra váltottak – szerinte szükségtelenül. Amikor a 47. körben tájékoztatták a módosításról, mi is hallhattuk, hogy rögtön tiltakozni kezdett a rádión, kétszer is nyomatékosan a gumik állapotának ellenőrzésére kérve a versenymérnökét, Peter Bonningtont. „Bono, teljesen jók" – erősködött, és csak egy körrel később volt hajlandó beállni a bokszba, miután Bonnington határozottan figyelmeztette, hogy nem kérésről, hanem utasításról van szó. „Rendben, bemegyek, de ez szerintem rossz döntés" – felelte.

Hamilton ezúttal nem tudta hibába hajszolni Rosberget Forrás: Daimler

A Mercedes igazgatója, Toto Wolff azt állította, semmi kivetnivalót nem talált Hamilton reakciójában. „Vajon azt szeretném, ha egy robot ülne az autónkban? Nem. A legjobb versenyzőt akarom a pilótafülkénkben tudni, és ő így a legjobb" – mondta. „Rákérdez a döntésekre, de ugyanezt hallottuk Vetteltől is. Ez számomra nem probléma, amíg a csapat átlátja a helyzetet."

Hamilton végül maga alatt vágta a fát azzal, hogy nem egy, hanem csak két körrel a csapattársa után állt ki a bokszba, mert a hátránya 3-ról 4,3 másodpercre nőtt. Ennek azonban a végeredmény szempontjából nem volt jelentősége.

Miért váltottak stratégiát?

Vajon volt-e alapja Hamilton gyanújának? Ő alighanem úgy hitte, Rosbergnek azért kellett beállnia bokszba, mert jobban elhasználta a gumijait, és a csapat az esélyek mesterséges kiegyenlítése végett hívta be utána őt is. De lehet, hogy egyszerűen csak ki akarta használni a helyzetet: mivel egyforma stratégiával lehetetlennek ígérkezett Rosberg elé kerülnie, arra játszott, hátha eljut a célig második kerékcsere nélkül. Ez az autóban ülve teljesen észszerű gondolat volt. Melyik versenyzőnek ne fordulna meg a fejében, hogy ha izomból nem győzhet, akkor ki kell próbálni egy másik stratégiát?

Ebben nem volt kockázat, elvégre nem volt semmilyen vesztenivalóm"

– vélte Hamilton. „A konstruktőri vb-t már megnyertük. Miért ne vállalhattam volna be?" A válasz egyszerű: azért, mert a Mercedes néhány kivételes esettől eltekintve – lásd például a tavalyi Magyar vagy az idei Bahreini Nagydíjat –, amikor a csapatérdek ezt kívánta, ragaszkodott az alapelveihez. Ahhoz, hogy az igazságosság jegyében mindkét versenyzője ugyanannyiszor cserél kereket, és az elöl haladót illeti az előnyösebb időzítés, tehát jellemzően ő állhat be előbb a bokszba.

A mexikói aszfalt az első két napon nagyon csúszott, de vasárnap már jobban tapadt valamivel Forrás: Getty Images/Red Bull Content Pool/Lars Baron

Ha ezt végig betartották, amikor Hamiltonnak kedvezett, de hirtelen szakítottak volna vele, amikor Rosbergnek jött jól, az a kettős mérce klasszikus esete lett volna. Nyilván óvakodtak tőle, mint a garázstűztől.

Rosberg valójában ugyanannyira szükségtelennek érezte a második kerékcserét, mint Hamilton,

csak ő nem akadékoskodott miatta. „Nem volt kedvem beállni a bokszba, mert kényelmes előnyt őrizgettem Lewisszal szemben, és egy új szett gumi bármikor lenullázhatja a dolgokat" – mondta. „Nem örültem neki, de megértem, hogy ez volt a helyes lépés, különösen a későbbi Safety Car-fázis tükrében."

Több mint háromszázezren látogattak ki a Mexikói Nagydíjra a három nap alatt. Mint a régi szép időkben... Forrás: Getty Images/Red Bull Content Pool/Lars Baron

Gyakorlatilag az összes csapat egykiállásos stratégiával rajtolt el, de az aszfalt vasárnap a rákerült gumiréteg miatt jobban tapadt, mint a hétvége korábbi részében, ráadásul a szombatihoz képest 12 fokkal melegebb, kis híján 50 fokos volt. Valószínűleg még így is többen megpróbáltak volna egyetlen kerékcserével eljutni a célig, de éltek az 52. körben Vettel kicsúszása miatt beküldött Safety Car által kínált ingyen kiállás lehetőségével. Kivéve Sergio Pérezt, akit a Force India nem tudott időben fogadni a bokszban, ezért a gumimenedzselési képességeiben bízva inkább kint hagyták a pályán – és nem is okozott csalódást, sikerült végig megtartania a 8. helyet.

A Mercedesek viszont még a Safety Car megjelenése előtt, attól függetlenül váltottak két kerékcserére,

mégpedig ironikus módon nem Rosberg, hanem Hamilton egyik gumija miatt.

„Egyszerűen elővigyázatosságból döntöttünk így. A lágy keveréken teljesített első etapban a vártnál durvább volt a kopás, és Lewis egyik abroncsán gyakorlatilag 0% gumi maradt" – magyarázta Toto Wolff. „A közepes keveréken tervezett etap hossza eleve marginális volt, és mivel kellően nagy előnyre tettünk szert a legközelebbi üldözőnkkel szemben, a biztonságosabb megoldást választottuk: mindkét autónkon másodszor is kereket cseréltünk."

Ez teljesen logikus döntés volt. Rosberg a 26., Hamilton a 28. körben állt ki először a bokszba, tehát az eredeti forgatókönyv szerint 45 illetve 43 kört kellett volna megtenniük a második (közepes) szett gumival. Igaz, Pérez 53 kört húzott ki egyetlen garnitúrával, de neki nem volt más választása. Rosberg viszont a 45. körben már bő 31 másodperccel vezetett a 3. helyezett Danyiil Kvjat előtt, úgyhogy büntetlenül kereket cserélhetett, és még utána is megmaradt 13 másodperc az előnyéből.

Rosberg jobb hátsó gumija az első kerécsere során. Csak a peremnél tűnt viseltesnek Forrás: FOM

Ted Kravitz, a Sky Sports bokszutcai riportere közvetlen közelről követte figyelemmel az eseményeket, és azt állította, az első kerékcserénél Hamilton gumijai sem voltak katasztrofális állapotban, a szövetig legalábbis egyik sem kopott le. A tévéképeken sem tűntek túl viseltesnek. Nem kizárt, hogy a Mercedesnél kicsit eltúlozták a helyzetet a versenyzőik meggyőzése érdekében; végül is, ha a lágyakon Hamilton meg tudott tenni 28 kört feltankolt autóval, miért ne tudott volna kihúzni 43-at a közepeseken, jóval alacsonyabb üzemanyagszinttel?

Ugyanakkor Hamilton gumijai a 28. körre az időeredmények szerint tényleg elhasználódhattak,

elérve az élettartamuk végét. Ezt támasztja alá, hogy az ő bokszba vezető köre 1,8 másodperccel lassabb volt, mint 2 körrel korábban Rosbergé, akit erről utólag tájékoztattak is a rádión. Közölték vele továbbá azt is, hogy „a gumik tíz százalékos állapotban voltak, a menedzselésük szempontjából tehát jó helyzetben vagy."

A Mercedes részéről azonban egy új pályán, bizonytalan kilátásokkal ostobaság lett volna feleslegesen ragaszkodni az egykiállásos tervhez; nem nehéz elképzelni, mit kaptak volna, ha emiatt elfogynak a gumijaik a végére. A képlet a bokszutcai irányítóközpontban pofonegyszerűnek tűnt, és Paddy Lowe, a csapat technikai igazgatója szerint Hamilton rosszul tette, hogy a döntésre magyarázatot követelve nem engedelmeskedett azonnal a hívásuknak. „Amikor valaki 350 km/ó-val repeszt, nem lehet neki több perces technikai kiselőadást tartani az okokról" – mutatott rá Lowe.

Egyébként utólag az egész vita jelentőségét vesztette, mert a Mercedes a Safety Car-fázis alatt a többiekhez hasonlóan úgyis mindkét autóján kereket cserélt volna, ha addig nem teszi meg.

Hamilton megint a határokat feszegette

Niki Lauda, a Mercedes ügyvezetői jogkör nélküli elnöke szintén hangsúlyozta, hogy a stratégiai döntéseket nem a pilótafülkében, hanem a bokszban hozzák meg. Ha Hamilton a csapat határozott kérése ellenére kint marad a pályán, és csak a Safety Car-ra reagálva áll be kereket cserélni, elvileg akár nyerhetett is volna, hiszen relatíve kevesebb időt vesztett volna a bokszban, mint Rosberg, aki még éles körülmények között járt bent. Egy ilyen partizánakció kívülről talán tökösségnek tűnhet, de a csapat szempontjából katasztrofális következményekkel jár.

Gondoljunk bele, milyen üzenet hordoz, ha az egyik versenyző azért győzi le a másikat, mert vele ellentétben nem tartja be a főnöki utasítást!

Ami azt illeti, Hamiltonnak a kiállások első fordulójánál megengedték, hogy ne egy, hanem két körrel Rosberg után cseréljen kereket. Ezzel elvileg akár át is vehette volna a vezetést, ha a használt lágy gumikon gyorsabban megy, mint csapattársa az új közepeseken, de nem így történt. Az után állt be a bokszba, hogy erről a rádión Bonnington tájékoztatta – épp jókor, mielőtt az első szett Pirellije végleg kapitulált volna.

Hamilton húsz körrel későbbi reklamációja csak akkor lett volna jogos, ha Rosbergnek is megadják a választás lehetőségét:

akar másodszor is kereket cserélni, vagy sem? Amennyiben mindkét versenyző önállóan dönt, nincs semmi probléma, győzhet a jobbik. Így viszont, hogy Rosberg már bent volt, Hamilton gyakorlatilag hátba szúrta volna, ha nem követi őt a bokszba. Mondhatjuk, hogy egy vérbeli versenyző minden kínálkozó lehetőségre lecsap, de ez kicsit már túlmegy a sportszerű rivalizálás határán.

Hamilton mostanában minden téren szereti próbálgatni a határait Forrás: AFP/Lars Baron

A Mercedesnek vigyáznia kell, nehogy Hamilton a fejükre nőjön, mert az kezelhetetlen szituációkhoz vezethet. Hát persze, egy háromszoros világbajnokot nehéz a helyére parancsolni, és idővel egyre nehezebb lesz, de a versenyző mégsem dirigálhat a saját főnökeinek. Éppen egy héttel ezelőtt állapítottam meg, hogy Hamilton Sennánál és Schumachernél is jobban érzi, meddig feszegetheti a határokat a pályán – a megnyilvánulásaival viszont kezdi elvetni a sulykot, és ha így folytatja, hamar a sötét oldalon találhatja magát. Sebaj, legalább meglesz a Darth Vaderünk...

A mexikói lázadozása egyébként nemcsak azt mutatta, hogy mennyire nem akart beletörődni a vereségbe, ami egyébként előnyös tulajdonság, hanem azt is, hogy

Monaco óta valószínűleg még mindig maradt benne némi bizalmatlanság a csapatával szemben.

Ott tényleg elszúrták a stratégiáját, és ebből Rosberg húzott hasznot, de passzív szereplőként. És persze korábban már őt is hozták hátrányos helyzetbe, ezt ne felejtsük el; a tavalyi Magyar Nagydíjon például menet közben három kerékcserére állították, utána viszont nem forszírozták eléggé, hogy a két kiálláson lévő Hamilton elengedje, holott ez létfontosságú lett volna a trükk működéséhez.

Az az eset is bizonyította, hogy ha az egyéni világbajnokságért küzdő csapattársaknak eltérő stratégiát próbálnak adni, az rossz vért szül. A Mercedesnél ezért dolgozták ki az egyértelmű játékszabályokat, amelyekkel Hamilton is pontosan tisztában volt. Egy szava sem lehetett. Ha Rosbergnek normális körülmények között nem szokták engedni, hogy alternatív stratégiával kísérletezzen, akkor neki miért engedték volna? Ez így volt fair.

Rosberg nem Berger

A Mexikói Nagydíj újabb bizonyíték volt rá, hogy a kínálkozó párhuzam ellenére Rosberget téves Hamilton Gerhard Bergerének vagy Rubens Barrichellóénak tekinteni. Hogyne, nekik is jutott a csapattársuk által elhullajtott morzsákból, de a legjobb napjaikon sem tűntek olyan meggyőzőnek Ayrton Senna illetve Michael Schumacher mellett, mint amilyen teljesítményt időről időre Rosberg nyújt Hamilton oldalán. Alapvetően nem a gyorsasága, hanem a kiegyensúlyozottsága és a keménysége hiányzik;

ha minden hétvégén képes lenne a mexikói formáját hozni, rendesen megszorongatná a csapattársát.

Ez sokkal inkább mentális, mint vezetéstechnikai kérdés.

Mexikóban szinte tömeghisztéria volt az F1 körül, amely legutóbb 23 évvel ezelőtt látogatott el az országba Forrás: Daimler

Külön érdekes, hogy egymás után negyedszer győzte le Hamiltont az időmérőn, aki az idén még így 11 pole-t szerzett az ő 5 rajtelsőségével szemben. Habár az előző három alkalommal ellentétben ezúttal nem esett, és a felkészülést sem zavarta meg komolyan az eső, az új aszfalt majdnem olyan csúszós volt, mintha vizes lett volna – és megint Rosberg volt a gyorsabb. Ő maga nem érzi úgy, hogy a Japán Nagydíjon valamilyen fordulat történt volna, ezért billent az ő javára a mérleg nyelve; egyszerűen így alakult, és kész.

Tulajdonképpen jogosan érezte úgy, hogy az utóbbi két versenyt legalább annyira ő vesztette el, mint amennyire Hamilton nyerte meg.

Igen, Szuzukában Rosberg elbénázta a rajtot és az első kanyart, Szocsiban viszont az élen állt, amikor az autójában elromlott a gázpedál szabályozó mechanizmusa, Austinban pedig a pályáról lesodródva vesztette el a vezetést pár körrel a leintés előtt. Ezúttal nem hibázott (illetve az 59. körben megint kicsúszott egy kicsit, de megúszta), sőt a pole és a győzelem mellett behúzta a verseny leggyorsabb körét is.

Hamilton úgy érezte, alapvetően jobb volt a tempója Rosbergénél, „csak ezen a pályán sajnos nem igazán lehet szorosan követni valakit. Minél közelebb vagyunk, annál inkább úgy taszítjuk egymást, mint két mágnes negatív pólusa, ezért semmit nem tehettem." Érzékletes hasonlat – olyannyira, hogy vonatkozhatna akár rájuk, mármint magukra a versenyzőkre is.

Rosberg ezúttal egész hétvégén magabiztosan vezetett, és F1-es pályafutása első mesterhármasát érte el Forrás: Daimler

Nehéz megállapítani, hogy Hamilton elöl haladva meg tudott-e volna lógni Rosbergtől. Valójában persze mellékes, mert most egyszerűen ő került abba a helyzetbe, amelybe a csapattársa már oly sokszor: hátul haladva jobban kellett aggódnia a túlmelegedés meg a gumikopás miatt, és ő kapta a rosszabb stratégiát is. Rosberg csupán az ő receptjét váltotta győzelemre, amikor kihasználta az élen autózás előnyeit.

Végig magabiztosan tartotta a távolságot Hamiltontól, és ha a csapattársa rákapcsolt, ő is beletaposott a gázba. „Le a kalappal Nico előtt, fantasztikusan vezetett. Amikor Lewis odalépett, mindig készen állt a válasszal, kézben tartotta az irányítást" – mondta Paddy Lowe. „Egy F1-es csapat legfőbb erőssége az átütő formában lévő pilótáiban rejlik, akik a legjobbjukat nyújtva akkor is segítik egymást, amikor esetleg nem ismerik el."

A különbség elenyésző volt. A mindig hektikus első kört és a be/kiköröket szokás szerint figyelmen kívül hagyva érdekes módon mindhárom etapban Hamilton futotta a jobb átlagot, de csak pár jelentéktelen századot verve a csapattársára. Úgy mentek, mintha kötélen húznák egymást, Rosberg azonban egy pillanatra sem engedte támadási közelségbe Hamiltont.

Etapátlagok

	Rosberg	Hamilton
1.	1:24.063	1:24.057
2.	1:22.612	1:22.426
3.	1:21.320	1:21.290

Voltak, akik felvetették, hogy Hamilton a vb-címmel a zsebében leeresztett kissé, de ő azt állította, apait-anyait beleadott a versenyzésbe.

Kifejezetten élvezetes volt keményen nyomni a gázt, miközben nem kellett aggódnom a pontokért"

– állította. „Ez a szórakoztató futamok közé tartozott."

Lauda azt reméli, a győzelem vissza fogja adni Rosberg önbizalmát. „Nico most jobb volt Lewisnál. Pontosan ezt akarjuk: hogy ők legyenek a legjobbak. Ne Vettel" – szögezte le. Wolff „ultradominánsnak" nevezte Rosberg hétvégi teljesítményét, és Lowe is úgy vélte, a győzelme „azzal kecsegtet, hogy jövőre megint kiélezett lesz a küzdelem a versenyzőink között."

De vajon fordulópont lesz a Mexikói Nagydíj? Nem valószínű.

Rosberg már nemegyszer bebizonyította, hogy született keljfeljancsi módjára újra meg újra képes felállni a padlóról, ám pontosan ez ad okot a kételkedésre is: hiába tartotta maga mögött Hamiltont egy éve Interlagosban, hiába vágott vissza az idén Barcelonában, egyik sikere után sem tudott szert tenni tartós fölényre. A szezon egészét nézve kétségkívül Hamilton volt a jobb, Rosbergnek csak egy-két hirtelen fellángolásra futotta.

A hétvégi teljesítményének talán ahhoz is köze van, hogy már nem nyomasztotta az esélyesség (vagy éppen az esélytelenség) terhe? Lehetséges. Mindenesetre azt állította, nem hajtotta a bosszúvágy Hamiltonnal szemben, és nem is akart semmit bizonyítani. „Még 2016 sem foglalkoztat igazán. Persze vannak apró részletek, amiket már előre át kell gondolnom, de új trendekről szerintem szó sincs" – tette hozzá. „Ez a hétvége számomra csak erről a hétvégéről szólt; egyszerűen a pole megszerzése jelentette a legjobb esélyt a győzelemre. A múltat sikerült lezárnom, már előre nézek."

Vettel elszúrta az esélyét

Míg Nico Rosberg a legjobb, addig honfitársa, Sebastian Vettel a legrosszabb napját fogta ki Mexikóban: úgyszólván végig esett-kelt, mígnem az 51. körben elfékezte magát a 7-es kanyarnál, és a falban fejezte be a versenyt. Noha a kicsúszása kívülről szokatlannak tűnt, magára vállalta miatta a felelősséget, és már a rádióban keresetlen őszinteséggel szapulta a saját teljesítményét. „Bocs, srácok. Pocsék munkát végeztem ma" – ismerte el.

Vettel defektet kapott a Ricciardóval történt, túl közeli találkozás során Forrás: AFP/Yuri Cortez

Alighanem túlságosan erőlködött, hogy visszakapaszkodjon az első kanyarban Daniel Ricciardóval történt koccanás után, amelyben defektet kapott, és rögtön az utolsó helyen, még az utolsó előttitől is 32 másodperccel lemaradva találta magát. Ami az incidenst illeti, azt a sportfelügyelők versenybalesetnek látták. Az is volt: Vettel az utolsó pillanatban észrevette a belső ívre bezuhanó Red Bullt, és gyorsan balra fordulva sikeresen eltávolodott tőle, éppen mielőtt lebombázta volna Ferrarijának oldaldobozát. Balszerencséjére azonban Ricciardo megcsúszott a rázókövön, és ellenkormányozva balra vágódott, az első szárnyával pont eltalálva Vettel jobb hátsó kerekét.

A rajt utáni kavarodásban előfordul az ilyesmi; Sergio Pérez és Felipe Massa kis híján újrajátszotta ugyanezt az 5-ös kanyarnál. Ricciardo részéről nem volt benne semmiféle szándékosság, de amikor a Red Bull megnyugtatta a rádión, hogy nem követett el hibát, azt felelte:

Hát ja. Seb megérdemelte, mert egyáltalán nem hagyott nekem helyet."

Vettel a bokszba tartva levágta a 13-as kanyart. Emiatt utóbb a sportfelügyelők is vizsgálták, és végül felmentették, mondván, a defektes gumija pont ott szakadt szét. A rádióforgalomból azonban kiderül, hogy a manőverével alaposan kicsapta a biztosítékot Fernando Alonsónál, aki az első kör végén az MGU-H hibája miatt végleg ki is állt a garázsba. „Vettel keresztbe-kasul bóklászik a pályán. Nagyon veszélyesen manőverezik, most érkezett meg a bokszba. Ismétlem, Vettel nagyon veszélyesen manőverezik" – mondta a spanyol.

Vettel mindenesetre máris kiírta magát a mexikói dobogóért folytatott küzdelemből. Toto Wolff úgy vélte, „a verseny fennmaradó részében láthatóan nem volt meg a tempója, nem kellett foglalkoznunk vele", ő maga viszont teljesen másképp látta. Szerinte

ígéretesen gyorsak voltunk, valószínűleg közelebb álltunk a Mercedeshez, mint jó ideje bármikor."

Nos, ezt már csak azért is nehéz pontosan megítélni, mert Vettel az első körben lebonyolított kényszerű bokszkiállása után a Mercedesektől eltérő stratégiára állt át. Onnantól kezdve a közepes keverékű Pirelliket használta, és kitartott mellettük a 35. körben is, amikor újra kereket cserélt. Annak ellenére, hogy a keményebb gumik voltak az autóján (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a versenyen a többség ezeket találta jobbnak), az első etapban tartotta a lépést Rosbergékkel.

A 2. körben 50,5 másodperc volt a hátránya hozzá képest, a 13.-ban 50,4, vagyis teljesen egyforma tempót diktáltak.

Ekkor kezdődtek a bajok. Először Jenson Button megelőzésével vesztegetett el meglepően sok időt, aztán a 17. körben megpördült, veszítve újabb 14 másodpercet. Le is lassult, annak ellenére fél másodpercet kapva Rosbergtől körönként, hogy a 21. körig szabad volt előtte a pálya. Aztán meg azért nem jutott előrébb, mert utolérte Pastor Maldonadót, akinek a Mercedes motoros Lotusát egészen a kiállásáig nem tudta legyűrni. A bokszból pont a két Mercedes közé hajtott ki, és a friss gumikon öt körön át Hamilton előtt haladt, újra bizonyítva, hogy a Ferrari tempója eredendően nem volt rossz. A Maldonado mögötti köröket leszámítva Vettel végig közeledett Danyiil Kvjathoz és a végül a 3. helyet elcsípő Valtteri Bottashoz.

Vettel (kék) és Hamilton (zöld) másodpercben mért lemaradása Rosbergtől a Mexikói Nagydíj során (X: kör, Y: mp, nagyítható). Amikor nem volt beragadva senki mögé, a Ferrari versenyzője többnyire tartotta a lépést a Mercedesekkel Forrás: Farkas Péter - Origo

Kimi Räikkönen újabb balesetével megspékelve a Ferrari egy olyan futamon betlizett, ahol legalább a dobogóra mindenképpen esélyesnek tűntek. Vettel nem is tagadta, hogy az emiatt érzett frusztrációjának köze lehetett a vergődéséhez. „Mindent megtettem, hogy visszakapaszkodjak" – ismerte el. „A hibámra alighanem pont az a magyarázat, hogy túlságosan erőlködtem."

Az a világbajnoki 2. hely hirtelen távolabbra került...

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!