Rekordok, meglepetésgyőzelmek, pofára esés: az F1 nagy sztorijai

Hamilton és Vettel lepipálta Sennát, a Ferrari visszatornázta magát a Mercedes mögé, a Red Bull a Renault-val tépte egymást, Rosberg túl későn támadt fel, a Force India a nagyok bajszát ráncigálta, Verstappen lehetetlen helyeken előzgetett – a 2015-ös talán nem tartozott a sport történetének legizgalmasabb szezonjai közé, de azért akadtak izgalmas momentumai.

Vettel három győzelme a Ferrarival

2015 Sebastian Vettel és a Ferrari számára egyaránt a feltámadás éve volt. Mindkét félnek bizonyítania kellett: a versenyzőnek azt, hogy a 2014-es szezon, amikor a Red Bullnál kikapott Daniel Ricciardótól, nem mutatta híven a képességeit, és csak egyszeri kisiklás volt a zsinórban aratott négy vb-győzelem után, a csapatnak pedig azt, hogy az új menedzsment vezetésével, a kiábrándultan a McLarenhez menekülő Fernando Alonso nélkül is rá tudnak lépni a fejlődés útjára. Habár Maurizio Arrivabenének nem kellett betartania az év eleji ígéretét, miszerint mezítláb felfut a Maranello-környéki dombokra, ha a Ferrari négy futamot megnyer, az előző szezon kínlódásához képest Vettel három nagydíjgyőzelme is bombasztikus sikersztori volt.

Vettel az idén helyreállította a renoméját. Több dobogós helyet szerzett, mint a Ferrarinál töltött első idényében eddig bárki Forrás: AFP/2015 Getty Images/Mark Thompson

Míg 2014-ben összevissza két dobogós helyet kapartak össze, az idén tizenhatot, és két helyet javítva a 2. helyen végeztek a konstruktőri bajnokságban. Ennél is fontosabb, hogy az egy évvel ezelőtt szintén három győzelmet arató Red Bull-lal ellentétben nemcsak a Mercedes által elhullajtott morzsákat csipegették fel az aszfaltról, hanem

a körülményeket kihasználva erőből kerültek az élre,

különösen Szepangban és a Hungaroringen.

Vettel újra a régi, világbajnok önmaga volt – Mexikót leszámítva, ahol érezhetően bal lábbal kelt fel, egész évben szenzációsan vezetett, egyetlen kínálkozó lehetőséget sem hagyott kihasználatlanul. Hogy a Ferrari technikai téren mekkorát lépett előre James Allison vezényletével, arról leginkább Kimi Räikkönen tudna mesélni; bár ő Vettel versenytempójával is csak ritkán tudta tartani a lépést, nem kapott ki tőle annyira, mint Alonsótól 2014-ben, miután a csapatnak sikerült kikúrálnia az autója krónikus alulkormányzottságát.

De vigyázat: a csúcs még messze van.

Vettel egy érdekes egybeesés folytán ugyanúgy 278 pontot, három győzelmet és tizenhárom dobogós helyet szedett össze, mint Alonso 2012-ben,

ám míg a spanyol versenyző akkor csupán 3 ponttal csúszott le a vb-címről, ő ugyanilyen teljesítménnyel 103 pontos hátrányban zárta a szezont Lewis Hamiltonhoz képest. A Ferrarinak az Alonso-korszakban is akadtak az ideihez hasonlóan erős évei, csak a stabil fejlődés hiányzott. Éppen ezért jövőre fog kiderülni, hogy a megújult összeállításban vajon tényleg megkezdték a felzárkózást, vagy csupán megint egy jobb szezont fogtak ki. A lecke mindenesetre fel van adva, mert az elnök, Sergio Marchionne nem csinál titkot abból, hogy 2016-ban már világbajnoki küzdelem részesének akarja látni őket. Mostantól nagyobb lesz a nyomás, és eddig is a teljesítménykényszer törte derékba a Ferrari ambícióit.

Hamilton és Vettel megelőzi Sennát

Ez olyan eredmény, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nem is olyan régen 51-41-31 győzelemmel az 1980-as évek arany generációjának nagyjai, Alain Prost, Ayrton Senna és Nigel Mansell foglalták el a Forma-1 örökranglistájának dobogóját. A rekordjaik sokáig elérhetetlennek tűntek, aztán jött Michael Schumacher, és 91 elsőséggel új, tényleg szédítő etalont állított fel. Most pedig a sport következő nemzedéke menetel a nagyság felé: előbb Szingapúrban Vettel, majd két versennyel később, Szocsiban Hamilton is a 42. győzelmét aratta, azaz mindketten megelőzték Sennát, és már Prost is ott van a célkeresztjükben.

A nosztalgia talán mást éreztet velünk, de a Forma-1 jelenlegi mezőnye éppúgy tele van igazi klasszisokkal, mint Senna, Prost és Mansell idejében. Ritka, hogy a versenyzői tehetség terén ilyen magas a színvonal; a szalagcímeket sajnos a problémák töltik ki, pedig amit most látunk, az sporttörténelem. És ne felejtsük el azt sem, hogy a háromszoros világbajnok

Hamilton immár a legsikeresebb brit versenyző a sorozat 1950-es rajtja óta.

Ez hatalmas bravúr.

Max Verstappen előzései

A szezon előtt még a fél paddock és a közvélemény is azon pörgött, hogy a Forma-1-be felháborítóan fiatalon, mindössze 17 évesen megérkező, félig holland, félig belga illetőségű tinédzser a pályán ön- és közveszélyes lesz. Hát, az aggodalom felesleges volt: Monaco kivételével, ahol benézte az első kanyar előtti féktávot, és hátulról lebombázta Romain Grosjeant – ami még a legjobbakkal is megesik néha, kérdezzék csak meg Räikkönent! –, Max Verstappen nem vétett látványos hibákat, és tízszer pontszerző helyen ért célba, 49:18-ra verve a több műszaki problémával bajlódó, de szintén nem kutyaütő csapattársát, Carlos Sainzot.

Az F1-be 17 évesen megérkező Max Verstappen nagy feltűnést keltett az előzéseivel Forrás: AFP/2015 Getty Images/Peter Fox

A teljesítménye egyesek szerint rossz fényt vet az F1-re, mert azt mutatja, hogy az autókat túl könnyű vezetni. De miért is?

Attól, hogy neki megy, még nem menne bármelyik tinédzsernek.

Verstappen különleges tehetség; a sikerei sokkal inkább őt, semmint a sportot minősítik. A Toro Rosso idei autója ugyan kiemelkedően gyors volt, de Verstappen két 4. helye a legjobb eredményük, amióta Vettel 2008-ban náluk versenyzett. Nem véletlen, hogy Verstappen nevét máris a Ferrarival és a Mercedesszel összefüggésben emlegetik, bár szerencsére ő maga is tisztában van azzal, hogy még mélyebb vízbe mindenképpen korai lenne fejest ugrania.

A jóslatokkal érdemes csínján bánni, ám a védjegyévé vált rámenős, kockázatos, mégis tökéletesen kivitelezett előzéseivel, amelyekre ráadásul tudatosan készül a szimulátoron, Verstappen kétségkívül valami újat hozott az F1-be. A Felipe Nasr ellen a spái Blanchimont külső ívén végrehajtott manőverével nem véletlenül nyerte el a legszebb akcióért járó díjat az FIA közönségszavazásán, de az sem volt gyenge, ahogy Räikkönentől ihletet merítve faképnél hagyta Sergio Pérezt az interlagosi Senna-S-ben.

Force India: az ébredő erő

Egyetlen csapat van a mezőnyben, amely a Mercedestől való lemaradását tekintve kitapinthatóan fejlődött a szezon során. Hogy melyik? A Force Inda. Interaktív infografikánkon is látszik (főleg, ha az egér mutatóját a csapat nevére visszük a grafikon alatt), hogy

a hétvégék legjobb köridőit nézve a hátrányuk az év eleji 2,5-3%-ról 1-1,5%-ra csökkent.

Sergio Pérez immár szokás szerint egy dobogós helyet is begyűjtött Szocsiban – igaz, némi szerencse révén, Räikkönen és Bottas ütközésének is köszönhetően. No meg annak, hogy rendhagyóan taktikázva újra sikerült életben tartania a lágy keverékű gumikat egy maratoni hosszúságú, 41 körös etapon. Ez a Force India régi erőssége.

Az F1-es csapatok fejlődése 2015-ben
Create your own infographics

Miután az új autójuk későn, csak az előszezon 10. tesztnapjára készült el, a ráncfelvarrott B-specifikációját pedig a Brit Nagydíjig nem vetették be, az évük bravúrosan alakult. 36 ponttal az 5. helyet csípték meg a konstruktőri összetettben, ami a legjobb eredmény a történetük során, jóllehet, 2014-ben több pontot gyűjtöttek. A képet némileg árnyalja, hogy a Force India költségvetése becslések szerint ugyanúgy 110 millió font, mint a motorjait szintén a Mercedestől vásároló Williamsé – márpedig a grove istálló csaknem kétszer annyi, 257 pontot versenyzett össze. Igaz, náluk kb. 520 ember dolgozik, míg a Force Indiánál mindössze 370. A kis csapat kétségkívül nagy túlélő, de mintegy 5 millió fontos veszteséggel zárhatta az évet, vagyis nincs miért csodálkozni azon, hogy annyira szerette volna megszerezni az Aston Martin támogatását. Úgy tűnik, ez egyelőre nem jön össze.

A finnek csatája

Mielőtt a Ferrari augusztusban végre meghosszabbította a szerződését, Räikkönen egyik potenciális utódjának éppen a honfitársát, Valtteri Bottast tartották, úgyhogy a pályán történt találkozásaiknak mindig volt egy kis pikáns mellékíze. A randevújuk kétszer is balul sült el: Szocsiban Räikkönen egy túl ambiciózus manőverrel kikuglizta a már biztosnak látszó 3. hely felé száguldó Bottast a versenyből, két futammal később, Mexikóban pedig akkor ütköztek össze, amikor fordult a kocka, és a Williams pilótája támadta meg őt. Ezúttal Räikkönen húzta a rövidebbet, de mindketten kitartóan kötötték az ebet a karóhoz, hogy a csörtéikben nem volt semmi személyes. Igaz, a Jégember azért diszkréten célzott rá, hogy Bottas a mexikói ütközéssel revansot vehetett rajta a szocsi csalódásért.

Räikkönen jobban vezetett, mint tavaly, de többet hibázott a szokásosnál Forrás: AFP/Andrej Isakovic

Az ütközések csak feltették a töviskoronát Räikkönen egyébként is megpróbáltatásokkal teli szezonjára. Habár az idén háromszor felállhatott a dobogóra – Abu-Dzabiban már a 80. alkalommal, amivel beérte az örökranglistán Sennát –, a montreali hajtűben megpördülve eldobott egy értékes eredményt, egy futammal később, a Red Bull Ringen pedig egy újabb durva gázadás után magával rántotta Fernando Alonso McLarenjét is. A Ferrari menedzsmentjét sokan kritizálták, amiért hosszabbítottak az egyesek szerint kiöregedett, mások szerint újdonsült apaként a versenyzés iránt közönyössé vált Räikkönennel, a csapat menedzsmentje azonban kitart a döntése mellett, és jövőre többet vár tőle. „Azt hiszem, kezd megállapodni, ami 2016-ban a teljesítményén is megmutatkozik majd" – vélte a Ferrarit irányító Maurizio Arrivabene.

És Bottas? Az ő tehetségét is egyre többen kérdőjelezik meg, amiért a Williamsnél nem képes egyértelmű fölényre szert tenni a másodhegedűsként beskatulyázott Felipe Massa csapattársaként. Félő, hogy ha egy-két éven belül nem kerül be valamelyik élcsapathoz, éppúgy lekési a vonatot, mint Nico Hülkenberg – a még újabb generáció tagjai kívülről megelőzik.

Rosberg váratlan feltámadása

Valljuk be, erre senki nem számított: miután az első tizenkét időmérőből tizenegyszer vereséget szenvedett Hamiltontól, és az Olasz Nagydíjról már 53 pontos hátrányban távozott, Rosberg megrázta magát, és szép lassan felállt a padlóról.

Ez a srác meg honnan került elő?! Rosberg megint felállt a padlóról, de megint túl későn Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Hoch Zwei

A fordulatot sokan szimplán annak tulajdonították, hogy Hamilton a harmadik vb-címmel a zsebében kiengedett, ez azonban semmiképpen nem kielégítő magyarázat, mert

Rosberg már három fordulóval előbb, Szuzukában magához ragadta a kezdeményezést.

Az utolsó hat futamra megkaparintotta a pole pozíciót, és igazság szerint mind a hatot megnyerhette volna, ha Japánban nem bénázik a rajtnál, Oroszországban nem romlik el az autójában a gázpedál mechanizmusa, az USA-ban pedig nem csúszik ki a hírhedt „széllökés" miatt pár körrel a leintés előtt. Ám üldözőből a szezon hajrájára így is üldözötté vált, és Brazíliában már ahhoz is elég magabiztos volt, hogy a gumikkal higgadtan takarékoskodva idegőrlő macska-egér játékot űzzön Hamiltonnal.

Ez persze megint túl későn volt túl kevés; az idény egészét nézve egyértelműen Hamilton nyújtotta a jobb teljesítményt. Amikor igazán számított, ő volt az erősebb. Ráadásul az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a Mercedes által a szingapúri blama miatt elvégzett beállítási változtatások következtében Szuzukától nem Rosberg gyorsult, hanem inkább Hamilton lassult. Rosberg visszavágása ennek ellenére komoly lélektani fegyvertény volt, mert egy ennyire vesztett helyzetben nagyon nehéz újra önbizalmat szerezni. Ez persze csak akkor számít majd igazán, ha a formáját sikerül átmentenie jövőre is, amivel kapcsolatban a közvélemény joggal szkeptikus. Meglátjuk.

A Red Bull–Renault-szappanopera

Vajon ki volt a hibás? A motorszállítójába minden kanyarban nagy puffanással belerúgó Red Bull vagy a versenyképtelen hajtásláncát továbbfejleszteni nem tudó, sőt talán nem is igazán akaró Renault? A 2010 és 2013 között zsinórban négy vb-címet érő házasságon már tavaly megjelentek a válság első jelei, hogy aztán az idén végképp elmérgesedjen a helyzet. 2015 mindkét fél számára az egymásra mutogatás jegyében telt el, de az igazság az, hogy egyikük sem teljesen tiszta.

Ez az év viharosan alakult a Red Bull és a Renault házasságában Forrás: Getty Images/Red Bull Content Pool/Clive Mason

A Renault nem engedhette volna meg magának, hogy tartogassa a fejlesztési zsetonjait, miközben a riválisai – főleg a Ferrari – hétmérföldes lépésekkel haladnak előre, de hiába tűntek kínosan tanácstalannak, a Red Bull Mario Illienre hivatkozva sem tudta egy pörgősebb programba belehajszolni őket. Legalább az év eleji megbízhatósági gondjaikat sikerült orvosolniuk, és mivel hosszas tépelődés után végül rászánták magukat a Lotus felvásárlására, a Red Bullnál reménykedhetnek abban, hogy a Renault a gyári csapata kedvéért jövőre összekapja magát.

A Red Bullnak nem kis megaláztatásban volt része, míg végül sikerült visszakönyörögnie magát hozzájuk. Sokáig úgy tűnt, szégyenszemre motor nélkül maradva kénytelenek lesznek kiszállni az F1-ből, amelyre pedig rengeteg időt, energiát és pénzt áldoztak. Mentségükre szolgál, hogy

a nyáron úgy tűnt, megegyeztek a Mercedesszel;

ők legalábbis ezt hitték, miután Niki Laudával kezet is fogtak rá, Toto Wolff azonban utóbb valószínűleg megfúrta az együttműködésüket. A kínlódásuk ugyanakkor rávilágított egy átfogóbb problémára, nevezetesen arra, hogy a Forma-1 túlságosan ki van szolgáltatva az autógyártóknak. Ennek a felismerésnek még, ha Bernie Ecclestone-on és Jean Todton múlik, messzemenő sportpolitikai következményei lesznek a közeljövőben.

Jules Bianchi tragédiája

Noha még a 2014-es Japán Nagydíjon szenvedett balesetet, az ígéretes tehetség, Jules Bianchi kilenc hónappal később, idén júliusban halt bele végzetesnek bizonyuló fejsérülésébe, amely a tolató munkagépbe való becsapódáskor fellépő durva lassulás következménye volt. Barátságos személyisége folytán a 25 éves francia kifejezetten népszerű figurának számított, nizzai temetésén, amely kétségkívül az év legszomorúbb eseménye volt, részt vett jó pár versenyzőtársa is, a koporsóját többek között Sebastian Vettel és Romain Grosjean vitte. A mezőnyt érezhetően megrázta a tragédia;

a mai pilóták többségének még nem kellett átélnie hasonlót.

Hamilton az Instagramra kiposztolt egy közös képet az unokahúgával, „a gyönyörű Willow-val, aki csupán órákkal az után született, hogy Jules eltávozott közülünk. Úgy érzem, istennek szüksége volt egy angyalra, és Jules-t választotta."

Jules Bianchi halála megrázta a paddockot Forrás: AFP/Toshifumi Kitamura

Ayrton Senna és Roland Ratzenberger húsz évvel korábbi tragédiája óta Bianchi volt az első az F1-ben, aki a pályán szenvedett halálos balesetet – ez sokat elárul a biztonságtechnika fejlődéséről, ugyanakkor újra gázt adott a zárt pilótafülkékkel kapcsolatos szakmai vitának. Az elképzelés erősen megosztja a versenyzőket, de az FIA jelenleg is kutatásokat folytat a lehetséges megoldásokról. Bianchi édesapja pedig nem törődött bele, hogy a hivatalos vizsgálat a fiát okolta a balesetért: ügyvédet fogadott a felelősök felkutatására.

A McLaren–Honda vergődése

Erre egyszerűen nincs mentség. A Honda most már nem is tagadja, hogy súlyosan alábecsülte a Forma-1 kihívásait – a hajtásláncuk ezért volt annyira gyenge, hogy a McLaren versenyzői úgy érezték, olyan helyeken is simán megelőzik őket, ahol korábban nem tartották lehetségesnek. Pedig nem lúzerekről, hanem két világbajnokról van szó: Fernando Alonso és Jenson Button nem ma kezdte a szakmát. Szégyen, hogy a rajtrács végén kellett elvesztegetniük a tehetségüket. A Honda azért nem tudott jelentősen előrelépni a szezon folyamán, mert

a problémáik egy része a hajtásláncuk elrendezéséből eredt;

radiális helyett axiális kompresszort alkalmazva az MGU-H-t és a turbót is a két hengersor közötti szűk helyre építették be.

Javítás javítás hátán: a McLaren–Hondának erről szólt 2015 Forrás: McLaren

A nyűgjeiket tovább tetézte a McLaren MP4-30 elhíresült „nullaméretű" hátsó része, amely kétségkívül elegáns volt ugyan, de nagyon behatárolta a hűtési lehetőségeket. A Honda fő problémája az volt, hogy a rásegítés korán elfogyott, így az egyenesek végén a többieknél sokkal kisebb sebességet értek el, az állandó motorcserék miatt szinte menetrend szerint kapott röhejesen nagy rajtbüntetések pedig csak a habot jelentették a tortán. A méltányosság kedvéért illik megjegyezni, hogy

a McLaren autója sem volt az a világverő konstrukció, mint aminek a csapat igyekezett beállítani.

Alonso valószerűtlen hungaroringi 5. helyétől eltekintve még a két klasszis sem tudott nagyot villantani vele, és a fenti infografikánkon jól látszik, hogy az optimista nyilatkozatok dacára a szezon folyamán a hátrányukat 3-3,5%-ról csak 2,5-3%-ra sikerült levinniük a Mercedeshez képest.

Nem túlzás kijelenteni, hogy jövőre nemcsak a motor, hanem a kasztni terén is muszáj lesz fejlődniük. Egy újabb blama egyik félnek sem fér bele. Alonso szerint körönként 2,5 másodpercet kellene gyorsulniuk, ami igencsak merész célkitűzés, mégsem tartják lehetetlennek. A Honda szerencséjére jövőre is 32 zseton áll majd a rendelkezésükre – ám ha az idei kudarcokból nem vonják le a helyes következtetéseket a munkamódszereik kapcsán is, annak borítékolhatóan rossz vége lesz.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!