Elhunyt a Forma-1 1950 óta íródó történetének első női pilótája: Maria Teresa de Filippis tavaly novemberben töltötte be 89. életévét. Az olasz versenyző 1958-ban és ’59-ben összesen öt alkalommal próbált elindulni F1-es futamokon, végül három alkalommal rajthoz is állt, és az ’58-as Belga Nagydíjon, Spában célba is ért a 10. helyen, két körrel a győztes Tony Brooks mögött. De Filippis egy privát csapat által nevezett Maserati 250F-et vezetett.
Az olasz hölgy az F1-es próbálkozásait megelőző években már a Maserati színeiben sportautó-versenyeken vett részt, majd először az 1958-as Monacói Nagydíjon nevezett a királykategória mezőnyébe. Ekkor – Bernie Ecclestone-hoz hasonlóan – nem tudta kvalifikálni magát, de Belgiumban, Portugáliában és Olaszországban sikerrel járt, bár az utóbbi két futamot motorhiba miatt fel kellett adnia.
De Filippis az 1959-es szezont nyitó Monacói Nagydíjra is benevezett a Behra-Porsche csapat tagjaként, de a 16 fős rajtrácsig már nem jutott el. Nem sokkal később, mindössze 23 esztendősen viszont úgy döntött, nem folytatja pályafutását, miután versenyzőtársa, Jean Behra életét vesztette a Berlin melletti AVUS-on rendezett Német Nagydíj egyik betétfutamán. Egy 2006-os interjú során az Observernek azzal indokolta döntését, hogy „túl sok barát vesztette életét.”
A legenda szerint azután ismerkedett meg a versenyzés világával, hogy férfi testvérei fogadást kötöttek arra, hogy de Filippis milyen gyorsan tud autót vezetni. Ennek következtében benevezett egy versenyre, amit meg is nyert Fiat 500-asával. De Filippis később azt nyilatkozta, a férfiak fenntartásokkal kezelték versenyzői ambícióit, de mindössze egy alkalommal, Franciaországban érte atrocitás a részükről.
„A versenyigazgató azt mondta, hogy a nőknek csak a fodrásznál kellene sisakot viselniük. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor megakadályozták, hogy versenyezzek” – idézte az Observer. „Ettől eltekintve nem hiszem, hogy tapasztaltam előítéleteket, csupán meglepetést az eredményeim láttán.” De Filippis 1979-től a visszavonult F1-es pilóták klubjának tagja, majd 1997-től alelnöke volt, később tiszteletbeli elnöknek is megválasztották.
De Filippis után legközelebb 1974 és 1976 között volt női résztvevője az F1-nek Lella Lombardi személyében, aki 17 nevezésből 12-szer rajtolhatott el, és 0,5 pontot szerzett pályafutása során. Később Davina Galica (1976, 1978), Desiré Wilson (1980) és Giovanni Amati (1992) is kipróbálta magát, de egyikük sem tudta kvalifikálni magát. Legutóbb a pályafutását tavaly lezáró Susie Wolff, a Williams tesztpilótája vezetett nagydíjhétvégéken, de ő is csak pénteki szabadedzésig jutott.
Wolff nagyon bízott abban, hogy versenyzőként is bekerül az F1 mezőnyébe, de tavaly nyilvánvalóvá vált számára, hogy ezt a lehetőséget nem kapja meg. Az év végén úgy döntött, befejezi aktív pályafutását, és 2016. január 14-én a brit motorsport szövetséggel (MSA) együttműködve tehetségkutató programot jelent be, amellyel lányok előmenetelét kívánja támogatni.
„Amikor úgy döntöttem, szögre akasztom a sisakomat, tudtam, hogy szeretnék visszaadni valamit” – utalt Wolff a saját pályafutását elősegítő körülményekre az Autosportnak. „Felhívtam Rob Jonest, az MSA ügyvezetőjét, aki rögtön osztozott a lelkesedésemben” – tette hozzá. „A sportunk a teljesítményre alapul, a nemek lényegtelenek. A lehetőségek adottak, az a célunk, hogy inspiráljuk, és segítsük a női tehetségeket annak érdekében, hogy a sportunk hosszú távon sokszínű legyen.”
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!