Lewis Hamilton besétál a Mercedes motorhome-jába, átpréseli magát a tömött székek mellett, a pulton lévő tálból lazán kikap egy cukorkát, egy önkéntelen mozdulattal megigazítja jellegzetes, egyedi készítésű baseballsapkája sildjét, aztán mosolyogva leül a helyiséget megtöltő újságírókkal szemben. Maga a megtestesült nyugalom; nyoma sincs rajta annak a stressznek, amelyet egy 43 pontos hátrányban lévő Forma-1-es címvédőtől várhatnánk, és ránézve nehéz elhinni azt is, hogy alig tíz nappal ezelőtt összeütközött a csapattársával, Nico Rosberggel, lenullázva mindkettejük versenyét.
Amióta a Mercedes a turbókorszak kezdetén átvette a hatalmat az F1-ben, a győzelemért szinte csak ők ketten harcolnak. Ez óhatatlanul rányomta a bélyegét a kapcsolatukra: habár a gyerekkorukat végiggokartozva gyakorlatilag együtt töltötték, az elmúlt két évben a pályán és azon kívül is jócskán voltak konfliktusaik. A viszonyuk akkor mérgesedett el igazán, amikor a 2014-es Belga Nagydíjon összecsattantak, és a brit kiesett. De már előzőleg, Monacóban beállt közöttük a mosolyszünet, mert Hamilton úgy gondolta, Rosberg az időmérő végén szándékosan csúszott ki a Mirabeau kanyarnál, hogy megakadályozza őt a javításban.
A Mercedes menedzsmentje csak vért izzadva tudta vállalható mederben tartani a két versenyző rivalizálását, kínosan elkerülve még a látszatát is annak, hogy bármelyikükkel kivételeznek. A viszonyuk így is finoman szólva hűvös maradt, és olyan tragikomikus jeleneteket szült, mint például a hírhedt sapkadobálás tavaly Austinban.
A barcelonai ütközés miatt sokan kataklizmától tartottak, arra számítva, hogy a rivalizálásuk végképp kezelhetetlenné válik. Az előjelek kétségkívül nem voltak biztatóak: a baleset után egymáshoz sem szóltak, még a Mercedes motorhome-jába is sisakban léptek be, és amikor pár órával később végül kamera elé állt, különösen Rosbergen látszott, hogy nehezére esik uralkodni magán.
Ehhez képest Monacóba megérkezve mindketten nyugodtabbnak és lazábbnak tűntek, mint az elmúlt két évben bármikor.
„Ami történt, már a múlt, én nem rágódok rajta. Túl vagyunk az egészen, csak előre nézünk. Monacóra gondolok, nyerni szeretnék itt" – mondta Rosberg, akiből a brit újságírók szerda délután hiába próbálták szisztematikusan kiprovokálni, hogy elárulja, tisztázták-e a helyzetet Hamiltonnal.
Fontos, hogy megtartsuk a jó hangulatot a csapatnál. Van, amit nem érdemes megosztani a nyilvánossággal"
– jegyezte meg sejtelmesen, ismét azt állítva, hogy az ütközés miatt nem lesz rosszabb a kapcsolatuk. Noha ezt cinikusan akár úgy is értelmezhetnénk, hogy már korábban elérte a mélypontot, egyelőre nem így tűnik: egyikük szavaiból és testbeszédéből sem árad az indulat.
„Szerintem ez egyszerűen azt mutatja, hogy Nicóval mindketten érettebbek lettünk. Már ma is beszéltünk egymással, és nem volt semmi gond” – árulta el Hamilton a cukorkát tovább szopogatva. „Korábban biztos lett volna közöttünk feszültség, de most csak színtiszta tiszteletet érzünk egymás iránt. Mondtam is neki, hogy ugyanúgy tisztelem, mint eddig, és ő is ezt mondta nekem. Lépjünk túl rajta, versenyezzünk tovább! A történtek nem változtatnak a hozzáállásunkon."
Az előéletük fényében a békülékeny hangnem meglepő, sőt szinte hihetetlen.
Ezt a két embert nemrég egy szobába is robbanásveszélyes volt beengedni, a viselkedésük most mégis őszintének tűnik. Hamiltonnak megvan rá a magyarázata: „Idősebbek lettünk, jók vagyunk abban, amit csinálunk, és ezt mindketten tudjuk.” Lehet, hogy így van, de őt talán a bulvársajtóban jól dokumentált színes magánélete is átsegíti a pályán elszenvedett csapásokon, Rosberg pedig a világbajnokságot 43 pontos előnnyel vezetve megengedhet magának némi nagyvonalúságot.
Az elmúlt években sokszor sütött róla a bizonyítási kényszer, az idén azonban magabiztosabb, és ezzel együtt látványosan lazább lett; már a sajtótájékoztatókon sem ül úgy, mint aki derékszögben maradva szállt ki a pilótafülkéből. Sebastian Vettel tavaly rászólt egyszer, hogy „nyugodtan nevethetsz, ez egy poén volt!”, most viszont gyakran ő kezdi ugratni a többieket.
Az, hogy az elmúlt nyolc futamból hetet megnyert, nyilván jót tett az önbizalmának, és a változatosság kedvéért élvezi az üldözött szerepét is.
„Az mindig sokkal könnyebb” – mutatott rá Hamilton. „Olyankor az embernek van egy komfortzónája, ami nekem most egyáltalán nincs.” A labda az ő térfelén van, Rosberg jelenleg felszabadultabb lehet.
A csapaton belüli meglepő békének ugyanakkor lehet egy másik oka is: mindketten úgy érezhetik, hogy hibásak a barcelonai ütközésben, ezért
nem mutogathatnak egymásra olyan meggyőződéssel, mint mondjuk két éve Spában Hamilton Rosbergre.
Amikor erről kérdeztem, Hamilton elismerte, hogy ha csak az egyikük esik ki, nem feltétlenül dolgozták volna fel ilyen könnyen az incidenst. „Persze, az egy teljesen más helyzet. Nem tudom megmondani, akkor mennyire lettek volna mások az érzéseim” – magyarázta. „Valójában minden helyzet egyedi. A legutóbbit jól dolgoztuk fel, és szerintem a jövőbeliekre is fel vagyunk készülve, de előre nem lehet megítélni, hogy fogunk reagálni rájuk.”
És akkor megint jött a békülékeny szólam. „Az idei szezonból még van tizenhat verseny, de amúgy is hosszú ideig fogunk egymás ellen versenyezni” – vélte Hamilton. „Eddig is rengeteg futamot lehúztunk együtt anélkül, hogy összeütköztünk volna.
Nyilván számolnunk kell vele, hogy lesznek még hasonló helyzetek.
Hiába próbáljuk minden erőnkkel elkerülni az ilyeneket, mégiscsak ellenfelek vagyunk, óhatatlanul adódnak necces szituációk közöttünk. Csak gondoskodnunk kell róla, hogy az eredményünket ne befolyásolják.”
Vajon a Mercedes végül paradox módon jól jön ki a barcelonai ütközésből, mert az megmutatta, hogy Hamilton és Rosberg viszonya már nem annyira kiélezett, mint korábban volt? A csapat vezetői biztosan a legrosszabbtól tartva hívták össze a válságértekezletet még a Spanyol Nagydíj alatt, s bár nem tudjuk, ott mi hangzott el, simán lehet, hogy utólag fellélegeztek, és az optimizmusuk nem csak kincstári.
„A konfliktusokat mindig jó tisztázni, és a csapattal együtt Barcelonában, aztán a főhadiszálláson külön-külön meg is tettük, most pedig Nicóval is elbeszélgettünk” – mondta Hamilton. „Kényszert nem éreztem rá, csak egyszerűen így volt jobb. Egy nagy szervezeten belül a hatékony kommunikáció kulcsfontosságú. Muszáj továbblépnünk, a múltat úgysem lehet megváltoztatni.”
Hamilton úgy beszél, mint egy dörzsölt kommunikációs tréner, a jelek szerint mégis komolyan gondolja.
Igaz, sokan biztosak benne, hogy a Mercedes eltiltotta a versenyzőit a nyilvános sárdobálástól, és csak ennek köszönhető a civilizált viselkedésük. Rosberg tagadta ezt, és noha érdekes módon nem volt hajlandó elárulni, hogy személyesen tisztázták-e a Barcelonában történteket, Hamilton közlékenyebb volt.
Magát az incidenst nem beszéltük át, nem éreztük szükségét"
– árulta el. „Úgyis tudjuk, mi történt, emlékszünk, hogyan éltük meg. De egyikünk sem tartozik a világ legérzelgősebb emberei közé, akik rengeteget lelkiznek az ilyesmin. Nem is igényeljük.”
Talán így van, de attól még biztosak lehetünk benne, hogy a Monacói Nagydíj mindkettejük számára komoly presztízsharc lesz. Hamiltonnak el kellene kezdenie ledolgozni a ponthátrányát, Rosbergnek pedig meg kellene mutatnia, hogy éles párharcban, egyenlő feltételek mellett is a csapattársa előtt tud végezni, ami az idén még nem jött össze neki. Ráadásul a Monacói Nagydíj gyakorlatilag a hazai versenye. „A saját lakásomban alhatok, kilépek az ajtón, és itt vagyok a pályán” – mondta. „Egész életemben itt éltem, úgyhogy ez számomra különleges hely.
Ha az ember csak egyetlen futamot nyerhet meg, annak különben is a Monacói Nagydíjnak kell lennie.”
Az előző három évben ő állhatott fel a monacói dobogó tetejére – igaz, tavaly csak úgy, hogy Hamilton tévedésből másodszor is kiállt kereket cserélni. És a három idei versenyen, amikor nem hátráltatta műszaki hiba, a brit minden alkalommal megszerezte a pole pozíciót, erről pedig nem kell magyarázni, hogy Monacóban mekkora jelentősége lenne.
Itt nagyon rövid az első kanyarig tartó vágta, úgyhogy aki az élről indul, szinte biztosan ott is fordul el.
Legutóbb, a barcelonai rajt után viszont Rosberg a hosszú egyenest kihasználva meg tudta előzni Hamiltont, aki szerint ebben nem volt semmi meglepő.
„Ő haladt a versenyíven, ott könnyebb kifékezni valakit” – mutatott rá. „A belső ív, ahol én voltam, porosabb. Nem hiszem, hogy túl korán fékeztem, csak ő még később lépett a fékre, mélyebben belefékezhetett kanyarba. A szélárnyékomban egyszerűen annyira felgyorsult, hogy a másik oldalon is megelőzhetett volna.”
Rosberg azonban nem sokáig élvezhette a vezetést, mert a 3-as kanyarban leszabályzott a motorja, megágyazva a pár másodperccel későbbi ütközésnek. Utána tett pár homályos nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy tisztázni kell, miért rajtolt rossz motorprogrammal, de az Origo GPhírek kérdésére Monacóban már simán magára vállalta a felelősséget emiatt.
A kapcsoló rossz állásban volt. Az én dolgom a jó állásba tenni”
– ismerte el. „Elég egyszerű a dolog, nincs is mit mondani róla. A felvezető kör és a rajtprocedúra ugyanúgy zajlik, mint máskor. Mindig alaposan át kell gondolnunk, hogy mit csinálunk, csak nagyon sok részletre kell odafigyelnünk olyankor. Célszerű kitalálni egy olyan módszert, amellyel biztosan nem követünk el hibát. Ennyi.”
A következő összecsapásra már vasárnap sor kerül a két csapattárs között. Bármilyen hihetetlen, egyelőre szent a béke, de még mindig nehéz elhinni, hogy nem törékeny béke ez;
ahogy Hamilton is mondta, egy másfajta szituáció megint kiboríthatja a bilit.
Vagy tényleg mindketten bölcsebbek lettek a korral, és Barcelonával végleg lezárult az ellenségeskedésükről szóló fejezet a pályafutásukban? A Mercedesnél biztos remélik, hogy így van, mérget venni azonban nem érdemes rá.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
