A Forma-1 világát általában a versenyzők átigazolása tartja lázban, azonban sokszor az ő sikerüket vagy a bukásukat is az határozza meg, hogy kik tervezik az autót, amit végül győzelemre vezetnek. Michael Schumacher első pályafutása idején tartotta magát az anekdota, hogy a német pilóta valójában Adrian Newey versenyautói ellen küzd, és a brit tervező még ma is etalonnak számít.
Newey 1988-tól a ma már nem létező March csapattal jelent meg az F1-ben, majd a jogutód Leyton House technikai igazgatója lett. 1991 és 1996 között több világbajnok autót is tervezett a Williamsnél, majd megtette ugyanezt a McLarennél is, mielőtt 2005-ben nagy meglepetést keltve az akkor még újonc Red Bullhoz igazolt. Newey autóit 2010 és 2013 között itt sem lehetett megállítani.
„Imádtam Adrian autóit. Nagy rajongója voltam Nigel Mansellnek, ülhettem az egyik autójában, amikor a Leyton House-nál dolgozott, és ő is Stratfordból származik, ami nagyon közel van ahhoz, ahol én is felnőttem” – mondta Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke a Motorsport Magazine podcastjában.
Voltak közös érdeklődési pontjaink. Egyszer csak rátaláltam, ahogy az Energy Station mellett állt az első 2005-ös európai versenyen
– utalt a Red Bull hatalmas motorhome-jára, ami az F1 egyik leghivalkodóbb vendéglátóegysége. – Ekkor lehetett először nyilvánosan látni az Energy Stationt, és pont a McLaren szomszédságában voltunk. Az övék egy nagyon csillogó szerkezet, mi meg a szomszédban zenei fesztivált csaptunk. Adrian kint állt, és csak nézett, igencsak le volt nyűgözve.”
Horner úgy emlékezett vissza, hogy behívta Newey-t, majd később is kapcsolatban maradtak, de a későbbi együttműködésükben nagy szerepe volt David Coulthardnak is, aki pont a McLarentől érkezett a Red Bullhoz. „Mondtam neki, hogy Adrian nem boldog a McLarennél. David azt felelte, hogy (Newey) feleségével kell beszélnem, úgyhogy szervezett egy vacsorát.”
Az első informális találkozó a londoni Bluebird Caféban zajlott.
„Ott kezdtünk tárgyalni, megbeszéltük a Leamington Spában és Stratfordban töltött időszakát, és rögtön egy húron pendültünk. Innen már elég gyorsan eljutottunk oda, hogy részese akar-e lenni ennek, és meghívtam, hogy találkozzon Dietrich (Mateschitz-cel)” – tette hozzá Horner, aki jól ráérzett, hogy Newey kiábrándult a McLarenből.
Newey nemrég egy orwelli regényhez hasonlította a McLaren akkoriban átadott, új központjának hangulatát, és Horner megérezte, hogy egy ilyen szakembernek másfajta munkakörnyezetre van szüksége, és a Red Bull vállalati kultúrája is jobban illeszkedett a már akkor is legendaként kezelt tervező igényeihez.
Adrian olyan, mint egy művész, szabadon gondolkodó. Ha bármilyen művészt bezárunk, nem hozzuk ki belőle a legtöbbet,
hanem eltékozoljuk a kreativitását. Szerintem ez történt vele a McLarennél töltött utolsó éveiben. Elvesztette a varázserejét. Én olyan környezetet próbáltam teremteni a számára, ami szabadságot ad neki, így a lehető legjobban kifejezheti magát. Az utóbbi években utcai autókat tervezett, ő maga is vezetett (versenyautókat), és bukott a sípályákon is” – mondta Horner.
