F1 Retró: Új év, új korszak - Jim Clark utolsó győzelme

A minden idők egyik legjobb pilótájának tartott skót napra pontosan 50 évvel ezelőtt indult utoljára Formula-1-es futamon, és új győzelmi rekordot felállítva meg is nyerte az újév napján rendezett Dél-afrikai Nagydíjat.

A Formula–1 mezőnye éppen a jól megérdemelt téli pihenőjét tölti, a február végi tesztekig legfeljebb a közösségi oldalakon követhetjük őket. Nem volt ez mindig így: az autóversenyzés hőskorában télen sem állt le a versengés,

többször rendeztek a karácsony utáni napokban, illetve az újév első napjaiban is nagydíjakat.

Mai szemmel legbizarrabbnak tűnő időpontokban Dél-Afrika látta vendégül az F1 mezőnyét. Az első Dél-afrikai Nagydíjat, amely beleszámított a világbajnokságba, 1962. december 29-én rendezték, majd egy évvel később december 28-án került sor az idényzáróra. A mezőny legközelebb 1965-ben tért vissza az East London-i Prince George versenypályára, ahol

ekkor már az idénynyitó futamot rendezték, mégpedig a lehető legkorábban, január 1-jén

– még az sem zavarta a szervezőket, hogy a futam egy pénteki napra esett. A nagydíj az abban az idényben a második világbajnoki címét ünneplő Jim Clark abszolút sikerét hozta: a futamgyőzelem mellett a pole pozíció is az övé volt, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta.

Jim Clark és a Lotus 49-es az 1968-as Dél-afrikai Nagydíjon - ez volt a skót utolsó F1-es versenye Forrás: Ford

Az idény favoritja volt

Clark a három évvel később, 1968. január 1-jén megrendezett Dél-afrikai Nagydíjnak is nagy esélyesként vágott neki

a mezőny leggyorsabb autójának számító Lotus 49-essel. Az 1967-es esztendőt sikeresen, két győzelemmel zárta, és összességében is ő nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt a szezonban, a még kiforratlan Lotus és a Ford Cosworth DFV motor megbízhatatlansága miatt azonban csak a 3. helyen zárt a bajnokságban. Eltökélt célja volt, hogy a következő idényben javít a pozícióján, és már a Dél-afrikai Nagydíjon sem hagyott kétséget afelől, hogy ő az 1968-as szezon favoritja. Ekkor viszont még senki nem sejthette, hogy a sors kegyetlenül közbeszól, és Clark a következő F1-es futam előtt életét veszti egy hockenheimi Formula-2-es versenyen.

Az 1968-as év első napján rendezett futamra azonban még felhőtlenül készülődött a Formula-1 mezőnye, mindenki reményekkel telve várta a szokatlan módon hétfőn rendezett idénynyitót. A mezőny másodszor látogatott el a Johannesburg melletti Kyalami versenypályára, ahol

perzselő hőség várt a többségében az európai télből érkező pilótákra.

"Nem voltunk felkészülve ekkora hőségre Kyalamiban – ismerte el később a Ferrari színeiben induló új-zélandi versenyző, Chris Amon is. – Én legalábbis

nem sejtettem, hogy ennyire meleg lesz. Nem is emlékszem ennél forróbb futamra, ez még szokatlanabbá tette a versenyhétvégét."

Clark visszahúzódó ember volt, de a pályán óriási elszántsággal vezetett Forrás: Ina/Ina/Jean Claude Mallinjod

Nyilvánvaló Lotus-fölény

Az időmérő edzés azonban nem hozott meglepetést: a két Lotus-Ford megszerezte az első két rajtpozíciót,

Clark pedig kereken egy másodpercet vert csapattársa, Graham Hill idejére.

A hőség már az edzéseken is gondot okozott több csapat számára, de Clark és Hill Lotus 49-ese ezúttal bírta a gyűrődést. A hosszú versenyre persze némi aggodalommal készültek, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a futam előestéjén részt vegyenek egy szilveszteri bulin.

A versenyzők többségét elszállásoló Kyalami Ranch ugyanis évzáró partit rendezett,

amelyről az alkohol sem hiányzott, de a versenyzők azért igyekeztek mértékkel szórakozni, hogy formában legyenek a másnapi versenyen. A bulin a Lotus versenyzői is részt vettek csapatfőnökük, a legendás Colin Chapman társaságában.

Colin Chapman, Jack Brabham + Jimmy Clark see in the New Year in 1968 in Kyalami, South Africa.
Pic @LATphotographicpic.twitter.com/fBsd4skgGq

— RACER (@RACERmag) December 31, 2013

Másnap viszont a versenyzésé volt a főszerep: 1968. január 1-jén 23 autó sorakozott fel a kyalami pálya rajtrácsára, hogy nekivágjanak a 80 körös Dél-afrikai Nagydíjnak. A Lotusok rajtja nem sikerült jól – Graham Hill egészen a 7. helyig csúszott vissza, de Clarkot is megelőzte a Brabhamet vezető Jochen Rindt és a Matra-Tyrrell pilótája, Jackie Stewart.

A megkavarodott sorrend izgalmat csempészett a futamba, sokan ugyanis attól tartottak, hogy a Lotusok sima rajt-cél győzelmet aratnak.

Nem sokáig reménykedhettek azonban azok, akik kiélezett küzdelmet vártak az első helyért: Stewart és Clark már a második kört is Rindt előtt kezdhette meg, a Lotus kétszeres világbajnoka pedig néhány kanyar után a honfitársa Matra-Fordját is maga mögé utasította. Clark belehúzott, egymás után futotta a leggyorsabb köröket, így rövidesen biztonságos előnyt épített ki az üldözői előtt. Ezután már csak a Lotusoknál oly gyakran jelentkező műszaki hibák vehették volna el tőle a győzelmet, de

az autó ezúttal kibírta a 80 kört, és Clarkot elsőként intette le a kockás zászló.

Clark az új rekorder

A skót a verseny leggyorsabb körét is megfutotta, fél másodperccel gyorsabb volt az őt legjobban megközelítő Stewartnál is. A Lotus sikerét Hill második helye tette teljessé, és Stewart kiesése után a harmadik helyen beérő Rindt volt az egyetlen, akit nem köröztek le Chapman autói. A szélsőséges időjárási körülmények alaposan megtizedelték a mezőnyt, a 23-ból csupán 9 autó ért célba, és többen a motor túlmelegedése miatt adták fel a küzdelmet.

Az 1968-as kyalami futamon Clark a 25. F1-es győzelmét aratta, ezzel csúcstartó lett Forrás: Ford

Clark győzelme nemcsak azért bírt nagy jelentőséggel, mert pár hónappal később kiderült, hogy ez volt az utolsó Formula-1-es futama. A kyalami diadal a 25. futamgyőzelme volt az F1-ben,

ezzel megdöntötte a nagy Juan-Manuel Fangio 11 éve fennálló rekordját.

Clark az utolsó, 33. pole pozícióját is ezen a hétvégén szerezte meg, ezzel szintén az akkori ranglista élén állt.

"Tudomásul vettük, hogy immár ő a listavezető a futamgyőzelmek tekintetében is, de nem emlékszem semmilyen különleges ünneplésre, pedig egy repülőgépen hagytuk el Dél-Afrikát – emlékezett vissza később Chris Amon. – Az az igazság, hogy Jimmy győzelmében nem volt semmi rendkívüli, hiszen nagyon gyakran nyert.

A legtöbben minden verseny előtt arra számítottunk, hogy nyerni fog, ezért természetesnek tűnt, hogy egyszer az övé lesz a rekord."

GP de Sudafrica – Kyalami 1968 - 1º Jim Clark (Lotus) / 2º Graham Hill (Lotus) pic.twitter.com/d8eQNV3orY

— G.Pierluigi (@pierlui89247685) February 27, 2015

Nem teljesedhetett ki a karrierje

Több lehetősége sajnos nem maradt az F1-es eredménylistája bővítésére. Mivel az idény második nagydíját csak májusban rendezték, Clark a dél-afrikai futamot követő hónapokban – a riválisaihoz hasonlóan – más szériák versenyein vett részt. Például az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett Tasman Series eseményein és két Formula-2-es viadalon. A másodikon, az 1968. április 7-én rendezett hockenheimi futamon máig ismeretlen okok miatt elvesztette az uralmát a Lotusa felett,

a pályát övező fáknak csapódott, és életét vesztette.

Nem nehéz megjósolni, hogy a 32 évesen elhunyt Clarkra további sikerek vártak volna. Jackie Stewart Fangio mellett skót honfitársát tartja az F1 valaha volt legjobbjának Forrás: Ford

A visszahúzódó, csendes skót a hatvanas évek mezőnyének kiemelkedő alakja volt, nevét a mai napig a sportág legjobbjai között emlegetik. Bár a 32 éves korában bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy a maximumot hozza ki veleszületett tehetségéből, a szakértők egyetértenek abban, hogy számos futamgyőzelem és több világbajnoki cím maradt még benne.

Sovány vigasz, hogy élete utolsó nagydíján,

pontosan 50 évvel ezelőtt tökéletes teljesítménnyel – győzelemmel, pole pozícióval és leggyorsabb körrel – búcsúzott a Formula–1-től.