Amikor a Williams a múlt héten bejelentette Szergej Szirotkin szerződtetését, a csapat technikai igazgatója, Paddy Lowe érdekes dolgot árult el a csapat orosz pilótát köszöntő videójában. Azt, hogy Szirotkin nemcsak gyorsnak bizonyult az eddigi tesztek és a szimulátoros próbák során, hanem, hogy
mérnöki végzettséggel is rendelkezik.
Valószínűleg ez is szerepet játszott a hagyományosan technikai beállítottságú brit gárda vezetésénél, amikor a 22 éves orosz mellett döntöttek.
Noha számos műszaki beállítottságú autóversenyzőt ismerünk, tudomásunk szerint Szirotkinon kívül egyedül Nico Rosberg folytatott ilyen irányú tanulmányokat.
Az 1982-es világbajnok,
Keke Rosberg fia eminens tanuló volt, 16 évesen fel is vették a londoni Imperial College-ba, repülőmérnök szakra.
Ám amikor a kis Rosberg versenyzői karrierje beindult, otthagyta a világhírű oktatási intézményt, hogy inkább a GP2-es bajnoki cím megnyerésére koncentráljon. Tizenegy évvel később a Formula–1-ben is feljutott a csúcsra, 2016-ban megnyerte a világbajnoki címet, majd váratlanul visszavonult.
A korábbi F1-es pilóták eredeti, tanult szakmáján végigfutva számos érdekességet találtunk. A sportág első világbajnoka, Giuseppe Farina Milánóban szerzett jogi doktori címet, de a gyakorlatban sohasem ügyvédkedett. Az 1950-es évek tehetséges angol pilótája, Tony Brooks 3 pole pozíciója mellett hat GP-győzelmet aratott, majd szülei nyomására, akik nagyon féltették fiukat az autóversenyzés veszélyeitől,
az 1961-es szezon végén visszavonult, és fogorvosi praxisba kezdett Londonban.
Brookson kívül a nyolcvanas években több csapatnál aktív dr. Jonathan Palmer, illetve az évtized elején az Arrowsnál próbálkozó Siegfried Stohr rendelkezett orvosi diplomával, előbbi belgyógyász, utóbbi pszichiáter.
Nigel Mansell közlekedési rendőrként kezdte pályafutását Devonshire megyében. A későbbi világbajnok bajuszától már akkor is megrettentek az autósok
Stohr nevéhez kötődik az F1 történetének egyik legbizarrabb balesete. Az 1981-es Belga Nagydíj felvezető körének kezdetén a német nem vette észre, hogy csapattársa autója mögött még ott guggol az egyik szerelő, és a német egy másik autó mögül kivágva elütötte a szerencsétlen embert.
Stohrnak, a pszichiáternek több hetes pszichiátriai kezelésre volt szüksége, hogy kiheverje a Zolderban átélt traumát.
Több F1-es pilóta, világbajnokok és futamgyőztesek is egy autószervizben cserélhették volna napestig az olajat, ha nem derült volna ki róluk, hogy a versenypályán sokkal ügyesebbek.
Michael Schumacher és Gerhard Berger is autószerelőként végezte el a középiskolát,
ami nem meglepő, hiszen a hétszeres világbajnok papája a kerpeni gokartpálya gondnokaként „száguldó sámlikat” szerelt, míg Berger családja szállítmányozási vállalatot működtetett Ausztriában. Ronnie Petersonnak sem derogált összeolajozni a kezét: a svéd driftkirály liftszerelőként kezdte a pályafutását, mielőtt a Marchnál, majd a Lotusnál is elkápráztatta a sportág szerelmeseit páratlan autókontrolljával.
Az 1980-as évek póluskirálya, a Renault és a Ferrari színeiben 18 edzéselsőséget szerzett René Arnoux karosszérialakatosként dolgozott, mielőtt bekerült volna az egyik francia olajtársaság pilótanevelő programjába.
Elio de Angelis, a győztes Keke Rosberg és René Arnoux az 1984-es USA Nagydíj dobogóján. De Angelis csodásan zongorázott, Arnoux karosszéria-lakatos volt, Rosberg pedig egy új világbajnokot nevelt az F1-nek
Szintén karosszériásként kezdte pályafutását Jean Alesi, aki apja avignoni műhelyében kötött életre szóló barátságot az autókkal, a technikával. A francia később – számos dobogós eredmény mellett – csak egy nagydíjat tudott megnyerni,
ám azt a Ferrarival, Kanadában, Gilles Villeneuve legendás 27-es rajtszámát viselve.
Ha Fittipaldi, Stewart, Piquet és egy bankárficsúr extrém története is érdekli, lapozzon!