Egy legenda drámai élettörténete: 120 éve született Enzo Ferrari

Operaénekesnek szánták, de a világ legszebb hangú V12-es motorjainak készítőjévé vált. Apját és elsőszülött fiát is korán elvesztette, így törvénytelen másik fiára hagyta dollárszázmilliókat érő örökségét. Kíméletlen, intrikus stílusával fiatal pilótákat hajszolt a halálba, de a versenypályán és az üzleti életben elért sikerei, valamint karizmája alapján nagysága csak Henry Fordéhoz és Honda Szoicsiróéhoz mérhető. A 120 éve született Enzo Ferrari filmbe illő élettörténetét idézzük fel.

Amikor Enzo Ferrari 90 éves korában, 1988-ban meghalt, a világ legnagyobb tisztelettel övezett emberei közé tartozott. Egész életében azon dolgozott, hogy felépítse a világ legsikeresebb autós brandjét és megtartsa versenyistállója függetlenségét, a skarlátvörös autók rajongói, a tifosók azóta szinte vallási közösséget alkotnak. A Ferrari-gyárnak otthont adó Maranello plébánosa, Ennio Belloi atya minden alkalommal megkondította a harangokat, amikor a vörös autó nyert a Formula–1-ben.

A Commendatore halálának évében

minden versenyt a rivális McLaren-Honda nyert – egyet kivéve: a monzai Olasz Nagydíjon a Ferrari aratott kettős diadalt.

Filmrendező legyen a talpán, aki ennél frappánsabb forgatókönyvet írt volna a csapatalapító halála utáni első F1-es futamra.

Enzo Ferrari életműve, a maranellói gyár bejárata előtt az 1970-es évek elején Forrás: AFP Archive

Amikor Enzo Anselmo Ferrari 1898 telén megszületett, akkora hó borította Modena környékét, hogy apja, Alfredo nem tudott elindulni a városba, hogy bejelentse fia születését.

A születésnapja ezért máig vita tárgya, mert bár az anyakönyvi kivonatában február 20. szerepel, valójában február 18-án látta meg a napvilágot.

Élete korai éveiben azonban nem sok napfényt látott: 20 éves korára apját és öccsét is elvitte a spanyolnátha, őt pedig gyenge fizikuma miatt leszerelték az olasz hadseregtől, ahol hegyi vadászként szolgált.

Sikerek és csalódások az Alfa Romeóval

Ez azonban nem akadályozta meg Ferrarit abban, hogy a háború után autóversenyzőnek álljon. Az Alfa Romeóhoz szegődött, egy ellentmondásos kapcsolatba (a sok közül életében), amely örömkönnyeket és csalódásokat egyaránt okozott.

Enzo Ferrari egy Alfa Romeo 40-60 HP volánjánál az 1920-as Targa Florión. Versenyzőnek sem volt rossz: összetettben 2. lett, a kategóriáját megnyerte Forrás: Ferrari Media

Csapattárs-barátai, Giuseppe Campari és Antonio Ascari halálos balesetei megtörték Ferrari harci kedvét, a tragédiák után már csak tessék-lássék módon vezetett, ezért felhagyott a versenyzéssel.

1929-ben megalapította saját csapatát, a Scuderia Ferrarit, amely Alfa Romeókat készített fel a korszak legjobb olasz pilótái számára.

Az új istálló legnagyobb sikerét az 1935-ös Német Nagydíjon érte el, amikor a korszak Sennája, Tazio Nuvolari nagy meglepetésre hazai pályán, a Nürburgringen győzte le a Hitler által támogatott Mercedes-Benz és Auto Union versenygépeit. A sikerek ellenére az Alfa Romeo 1937-ben saját hatáskörébe vette vissza a versenysportot, nem adott többé autókat Ferrari csapatának. Enzo Ferrari úgy érezte, cserbenhagyták, ezt szóvá tette Ugo Gobbato igazgatónak, aki gorombán visszautasította.

Ferrari ekkor bosszút esküdött: ha addig él is, legyőzi az Alfa Romeót.

¿Quién es el Conde Francesco Baracca? Piensa, piensa https://t.co/AM2Xz3wbQzpic.twitter.com/86eXEjpNFO

— Top Gear España (@topgearespanol) 2017. december 20.

Francesco Baracca kétfedelű vadászrepülője előtt, a gép törzsén a Ferrari-csikó eredetijével

A II. világháború kitörése miatt Enzo Ferrarinak 1947-ig várnia kellett, hogy megvalósíthassa tervét. A háború után a Marshall-terv keretéből hitelhez jutott, amiből felépítette saját autógyárát Modenában. Itt készült el az első ízig-vérig Ferrari versenyautó, a Tipo 125, amelynek orrán

először jelent meg a Ferrari-csikó, aminek nyomatát még az I. világháború végén kapta Francesco Baraccától, az olasz légierő legendás vadászpilótájától.

Két évvel később elkészült a V8-as motorral felszerelt Tipo 375, a Scuderia Ferrari 1950-ben ezzel a masinával nevezett az akkor induló Formula–1 világbajnokságba. Nem kellett sokat várni az áttörésre: a Ferrari 1951-ben Silverstone-ban aratta első GP-győzelmét, az első világbajnoki címet pedig Alberto Ascari szerezte meg 1952-ben, majd a következő évben duplázott.

Az argentin González aratta a Ferrari első GP-győzelmét Silverstone-ban, 1951-ben. Az Alfa Romeo legyőzése fölötti örömében Enzo Ferrari zokogott, mint egy gyermek Forrás: Ferrari Media

Az Alfa Romeót a torinóiak kivonulása miatt végül nem tudta teljesen legyőzni, de Enzo Ferrari és az általa létrehozott márka elindult a halhatatlanná válás útján.

Intrikák és tragédiák a versenypályán

A csapatalapító különleges, se velük, se nélkülük viszonyban volt a versenyzőivel. Luigi Musso, Alfonso de Portago, Peter Collins, Wolfgang von Trips, Lorenzo Bandini, Ignazio Giunti és Gilles Villeneuve egytől-egyig az ő autóiban lelték halálukat, és Niki Lauda 1976-os balesetekor is hajszálon múlt, hogy az osztrák nem hagyta ott a fogát a Nürburgringen.

A Commendatore – vagy, ahogy az angol újságírók gúnyolták, Il Drake – ezért szokta volt mondani, hogy

Nem szeretem az olasz pilótákat. Az olasz fiúkat ugyanis olasz anyák szülték, és én nem tudok egy olasz anya szemébe nézni, amikor a fia halálhírét kell közölnöm vele.

Kritikusai szerint maga Ferrari kergette a halálba fiatal pilótáit, az '50-es évek „arany generációját”, főleg Mussót, De Portagót és Collinst. Szüntelen intrikáival, a gyár részlegeit irányító, a főnöknek minden áron megfelelni akaró emberei körében elterjesztett dezinformációikkal.

John Surtees (balra) Enzo Ferrari figyelő szemei előtt egy monzai tesztelésen, 1964-ben Forrás: AFP

Ferrari célja az volt, hogy a versenyzői egy percig se érezzék biztonságban az ülésüket, folyamatosan feszegessék a határaikat, ami elkerülhetetlenül tragédiához vezetett.

Az argentin klasszis, Juan-Manuel Fangio 1956-ban elfogadta a Ferrari ajánlatát, meg is nyerte nekik a világbajnoki címet, de az év végén távozott. Elege lett az állandó viszályokból, abból, hogy „hirtelen ketten, hárman gondolták magukról azt, hogy a főnökeim, Ferrari pedig nem tett ez ellen semmit."

A great photo of Enzo Ferrari playfully feeding world champion John Surtees #legends#worldchampions#style#Ferraripic.twitter.com/Z06e8G3czy

— Gentleman's Journal (@thegentsjournal) 2017. május 8.

John Surtees Enzo Ferrari „tenyeréből eszik” 1963-ban. Ferrari sajátságos belső játszmái az angol világbajnokot is elüldözték Modenából

Hasonló okból hagyta ott az akkor már Maranellóban székelő gárdát John Surtees is, aki, miután 1964-ben megnyerte a vb-t, Ferrari beépített emberével, Eugenio Dragonival találta szemben magát. Dragoni (akinek a neve sárkányt jelent) a kevésbé tehetséges, viszont olasz Lorenzo Bandinit favorizálta és mindent elkövetett, hogy Enzo Ferrari lapátra tegye Surteest. Az angol kiválóság ezt nem várta meg, 1966-ban a szezon kellős közepén otthagyta az „olasz bagázst” és a Hondának szerzett további győzelmeket.

Ha kíváncsi Enzo Ferrari megromlott házasságára, törvénytelen gyermekére és arra, mit gondolt róla Bernie Ecclestone, lapozzon!