Egy Forma-1-es pilóta legnagyobb ellenfele a csapattársa – szokták mondani, és nem alaptalanul, az egyetlen valós viszonyítási pontot ugyanis csakis az jelentheti egy versenyzőnek, aki ugyanolyan autót vezet. Ugyanígy vannak ezzel a Ferrari pilótái is, akik az idén nehéz feladat elé néznek, miután mindketten egy gyornsak tartott csapattársat kell legyőzzenek. Sebastian Vettel valószínűleg 2014 óta nem szembesült akkora feladattal ezen a téren, mint amekkorát Charles Leclerc felülmúlása jelenthet, a fiatal monacóinak pedig második F1-es szezonjában mindjárt egy négyszeres világbajnokkal kell megküzdenie. Az Autosport érdekes aspektusból vizsgálta meg kettejük várható csatáját, és arra jutott, hogy Leclerc-nek bizony össze kell kapnia magát az időmérőkön, ha fel akarja venni a kesztyűt Vettellel.
Azt a moncaói pilóta is beismerte, hogy 2018 elején nehezen rázódott bele a Forma-1-be. Később azonban, ahogy egyre jobban megszokta az autót és a közeget is, meredeken javulni kezdett a teljesítménye, amit a számok is jól mutatnak. Az Autosport azt a módszert választotta az egyes csapatok nyers tempójának leképezéséhez, hogy minden istálló adott versenyhétvégén elért leggyorsabb körét vette alapul, mindegy, hogy azt edzésen, időmérőn, vagy versenyen érte-e el, ahogyan az is, hogy melyik pilóta teljesítette.
Ezután négy részre osztották a tavalyi szezont, majd összehasonlították Leclerc minden egyes versenyhétvégén futott leggyorsabb körét a csapatéval.
Ez a módszer azt mutatta, hogy a monacói versenyző nemcsak tartotta a lépést a Sauber idény közbeni fejlődésével, hanem túl is szárnyalta azt, magyarán jobban teljesített, mint arra az autó tempója alapján predesztinálva volt.
A csapatok közötti rangsorban a Sauber legjobb idők alapján elfoglalt helyezése a 7.4, a teljes szezonra levetítve az átlagos rajthelye pedig a 14-15. hely, miközben Leclerc-é 12.7. Ez három rajthellyel jobb, mint amit Marcus Ericsson (15.7) elért.
Amiben azonban fejlődnie kell a monacóinak, az a teoretikus, avagy elméleti legjobb köridő elérése. Ezt a hivatalos közvetítésekben is előszeretettel alkalmazott köridőt az adott pilóta időmérőn futott három legjobb szektoridejéből rakják össze. Legjobb esetben ezeket ugyanabban a körben sikerül elérnie, de van, hogy nem.
Leclerc-nek ebben kell javulnia, miután az egész mezőnyben a legrosszabb mutatóval rendelkezett 2018-ban, azaz ő tudta a legritkább esetben (csupán háromszor) a legjobb körében megfutni a három legjobb szektoridejét.
Minderre rátesz egy lapáttal, hogy neki volt a második legnagyobb különbség (0.132 ezredmásodperc) az elméleti legjobb köre, és a valóságban futott legjobb köre között.
Ami aggodalomra adhat okot Leclerc-nél, az az, hogy Vettel az előbb említett mindkét mutatóban a legjobb volt, a 21 időmérőből 11-szer sikerült a legjobb szektorait a legjobb körében produkálni, hárommal többször, mint bárki másnak,
valamint mindössze átlagosan 25 ezredmásodperccel maradt el a legjobb köre az elméleti legjobbjától, amikor ez nem jött össze. A mezőny elejében a középmezőnynél jobban számít a rajtpozíció, abban az esetben pedig, ha Vettel rendre megveri csapattársát az időmérőn, a rajt után pedig előtte tud maradni, a kedvező taktikát is ő kapja. Innen már csak egy lépés, hogy a szezon előrehaladtával a Ferrari beálljon négyszeres világbajnoka mögé az év végi elsőéségért folyó harcban.