A Forma-1 egyik legfőbb problémája a nyomasztó egyoldalúság, ami pillanatnyilag egy helyett két tünettel jelentkezik. A Mercedes ismét bántó fölényre tett szert az élen, a Francia Nagydíjon 8/8-ra alakították a győzelmi arányukat, alig lehet érvet találni az ellen, hogy Lewis Hamilton meg fogja szerezni hatodik világbajnoki címét.
Ugyanakkor az sem kevésbé lelombozó, hogy az Ezüstnyilak a Ferrarival és a Red Bull-lal külön kasztot alkotva évek óta morzsákat sem hagynak a többieknek, még a remény szikráját sem, hogy a nem túl távoli jövőben értékesebb helyezésekért küzdhetnek.
Ha nem lenne Azeri Nagydíj, 2016 júniusa óta egyetlen másik istálló pilótája sem állhatott volna dobogóra.
Ez összességében 2018 áprilisa óta tart.
Nyilván kevesebb lenne, vagy eltűnne a fanyalgás, ha ez a trió stabilan hasonló szintet hozna és legalább egymás között látványos show-t rendezne, de sajnos ritkán alakul így, túl gyakran a kiábrándító papírforma érvényesül. Illetve, egyvalami miatt mégsem: Pierre Gasly élete nagyon döcögősen indult a Red Bullnál az előléptetés után, aminek kitűnő lenyomata volt a kockás zászló idején pont nélkülinek látszó Francia Nagydíja. A 10. hely csak Daniel Ricciardo későbbi büntetésével hullott az ölébe.
A fiatal gall nyolc versenyen
csupán valamivel több mint harmadát mutatja fel a kereken 100 pontos Max Verstappen termésének.
37 egységnél jár, a mclarenes Carlos Sainzot mindössze 11-gyel előzi meg.
Aerodinamikai hiányosságok és változatlanul meglévő motorhátrány ide vagy oda, az RB15-öt elvárás mindenhol legalább az első hat pozícióba juttatni, neki ez már négyszer mégsem sikerült, eltekintve a műszaki hibából eredő bakui kiesését leszámítva. Talán Valtteri Bottasnál és Sebastian Vettelnél is nagyobb rajta a nyomás, hogy sürgősen össze kell szednie magát.
Hazai futama siralmasan alakult, és hogy még jobban fájjon, ez már az időmérőn elkerülhetetlennek látszott. „Végrehajtottunk néhány módosítást a harmadik edzés után – magyarázta. – Nem hiszem, hogy a megfelelő irányba mentünk."
A Red Bull a biztos továbbjutás érdekében lágy gumival küldte pályára a Q2-ben, miközben Hamilton, Bottas, Vettel, Leclerc és Verstappen a közepesen támadott, hogy a versenyen az első etapban ne korlátolja be a puhább típus gyors kopása (hiszen azon a gumin kell rajtolni, amelyen az illetők továbbmentek a Q2-ből).
A lejtőn az indította el, hogy a közepes gumis kockáztatás ezúttal nem csupán a három élcsapat arzenálját képezte,
csatlakozott hozzájuk az egész hétvégén villogó McLaren és a Renault is. Bár Nico Hülkenberg rontott az utolsó körében és nem jutott tovább, a másik három pilóta sikerrel abszolválta a küldetést, jóllehet, Daniel Ricciardónak szerencséje volt annyiban, hogy az első lágy gumis kísérletekor hibázott.
Gasly tehát most nem csak a falkatársaival, hanem gyengébb autót vezető riválisokkal sem tartotta a lépést, noha talán csapata is láthatta volna jobban, mire készülnek. „Nem számítottunk arra, hogy ilyen közel lesz hozzánk a középmezőny, hiszen hoztunk fejlesztéseket" – közölte. A Q3-ban az első próbálkozására nem maradt friss lágy abroncsa, és a másodikban pedig a csúszkálás miatt nem tudott javítani a közepes keverékes idején, így azzal kvalifikálta magát a 9. helyre.
Innentől predesztinált volt a nehéz futam, hiszen rajta kívül csak Antonio Giovinazzi rajtolt a melegben rövid élettartamú lágy gumin. Ricciardót ugyan átugrotta a rajtnál, de a renault-s ragadt rá, a kerékcserék után visszaelőzte, majd a fordított taktikát követő Kimi Räikkönen és Nico Hülkenberg befurakodott elé az elnyújtott első etap jóvoltából. A stratégiai hátrányt mindenesetre magának okozta; ha kellően gyors, nem kerül csapdába.
„Biztos ki fogjuk elemezni a történteket, de jelenleg semmilyen magyarázatom sincs rá. Elszomorító volt ez a teljesítmény,
a nagyobb baj viszont az, hogy meg kell érteni, mi a probléma az autóval.
"Mindent beleadok, de folyton csúszkálok" – nyilatkozta.
A legjobbakkal is előfordul, hogy mellényúl a módosításokkal, ám a baj mélyebben gyökerezik. A Spanyol Nagydíjon mintha felvillant volna a fény az alagút végén, de a pislákolás abbamaradt.
„Az utolsó tizedek kipréseléséhez nekem is változtatnom kell, igazodnom kell a kocsihoz. Úgy gondolom, kezdetben néhány pályán jó teljesítménye volt az autónak, de a vezetési stílusom nem passzolt hozzá – mondta akkor a francia versenyző. – Próbáltunk javítani azon, hogy stabilabb legyen a balansz a kanyarokban és ne változzon közben. Sikerült benne fejlődnünk az év elejéhez képest, de tovább kell."
Mark Webber az időmérős produkcióját „elfogadhatatlannak" nevezte a Channel 4 műsorában, ami szerinte Gasly önbizalmának is (tovább) ártott.
Lehet kicsit lassan kezdeni, de aggasztóan nagy a lemaradása.
Ha eddig teljesítette volna a kötelező minimumot az eredményekkel, akkor sem lehetne büszke a Verstappennel szembeni mérlegére. Időmérőn egyszer sem került 3,5 tizedmásodpercnél közelebb hozzá, az egyetlen alkalmat, amikor megelőzte, annak köszönhette, hogy csapattársát megfosztotta a javítás lehetőségétől egy másik rivális balesete és búcsúzott a Q2-ben.
Nyilván az időnként jelentős rajtpozíciósból eltérések is adódik, hogy a futamokon többnyire a látómezejében sem volt a másik Red Bull a célban. Monacóban Hamilton csigatempója miatt 9 másodpercre megközelítette (a holland 5 mp-es időbüntetését figyelmen kívül hagyva), de eddigi legjobb hétvégéjén, Spanyolországban is csak úgy maradt 12 másodpercen belül, hogy a táv kétharmadánál volt egy biztonsági autós fázis.
Hogy jutott idáig?
Az 1996-ban született Gasly 10 évesen kezdett gokarttal versenyezni, együléses autókkal 2011-től versenyzik, ezt a francia F4-ben kezdte. Gyerekkorában szülei gyakran „hajnali 4-ig virrasztottak, hogy elvégezzék a papírmunkát a szponzorokkal azért, hogy biztos versenyezhessen." A francia autósport szövetség felkarolta tehetségeket szervezett programmal, 13 évesen a „nemzeti válogatott" tagja lett, a képzése Le Mans-ban volt. 2013-ban a jól ismert Formula Renault második legerősebb géposztálya, a 2.0 legfiatalabb bajnoka lett, egy évvel később ugyanezen széria elit kategóriájában, a 3.5-ben ezüstérmet szerzett; ekkor került be a Red Bull utánpótlás programjába is. 2015-ben már a GP2-ben harcolt, több villantással nyolcadik lett az értékelésben, a második szezonjában pedig már senki sem volt jobb nála. Mivel a Red Bullnál és a Toro Rossónál telt ház volt, egy évig a japán Super Formulában indították, ahol 2. lett, sőt, a bajnoki címben talán csak az utolsó két verseny tájfun miatti lefújása gátolta meg. Noha ez a széria az európai közönség számára kevésbé ismert, nem is az utánpótlás nevelése a célja, nem rossz szakmai ajánlólevél, mert magas technikai színvonalat képvisel. Gasly 2017-ben bemutatkozhatott az F1-ben is a Toro Rossóval, amellyel 2018-ban teljesítette első teljes szezonját.
Szerkesztőségünkben ennél érdekesebb küzdelmet vártunk, bizonyára sokakhoz hasonlóan. Arra nem számítottunk, hogy a Verstappennél idősebb, mégis kevesebb F1-es rutinnal rendelkező Gasly következetesen tartani fogja az iramot csapattársával, de arra igen, hogy legalább időnként megszorongatja, megveri. Természetesen simán lehet, hogy a kincstári optimizmus beszélt belőlünk, és túldimenzionáltuk legjobb 2018-as eredményeit, a bravúros bahreini 4., hungaroringi 6. és monacói 7. helyet a Toro Rossóval.
Vajon a korábbi eredményei megtévesztők a relatíve gyengébb viszonyítási személyek miatt? Tavalyi csapattársa, Brendon Hartley visszatérése szívmelengető történet volt a Red Bull-családba, de már megint nem tagja, nem alkotott sok emlékezeteset az F1-ben. A GP2-es bajnoki címért Giovinazzit győzte le, aki eddig szintén nem remekel az Alfa Romeónál, a Williams párosán kívül az egyetlen, aki még pont nélkül áll, az összesítés harmadik helyezettje meg a Williamsnél tavaly feledhető szezont futó Szergej Szirotkin volt.
Az nyilván nem segíti, hogy Verstappen személyében kivételes képességű alakkal vetik össze folyton,
aki lehet, hogy a tavalyi megingásokat maga mögött hagyva Ricciardót is felfalná idén, és eleve több ismerettel rendelkezik arról, hogyan kezelje a felmerülő nehézségeket. A Red Bulltól az előbb a Renault-hoz, majd McLarenhez igazoló Carlos Sainz azonban keményebb dió volt számára 2015-ben, igaz, náluk nem volt tényező a tapasztalatkülönbség.
Gasly a Red Bull utánpótlásának tagjaként magas színvonalú képzésben részesült, minden lehetséges támogatást megkapott képességei csiszolásához. A napjaink tehetségeit „tenyésztett" versenyzőknek csúfolók mintapéldaként emelhetik ki, aki nem kizárólag az aszfaltot koptatva, saját érzékeire támaszkodva fejlesztette erényeit és tudását, hanem jelentős részben szimulátorban vezetve, telemetrikus adatok boncolásával, hozzáértő szakmai stáb iránymutatásával.
Idei teljesítménye jó bizonyíték rá, hogy bár a klasszikus versenyzői életút romantikája fakul, és egyre többen a megszokott lépcsőfokok kihagyásával, egyre fiatalabban jutnak el a Forma-1-be,
azért nem úgy van, hogy akárkit beültetnek a csúcstechnikába, az illető automatikusan azonnal elboldogul.
Gasly tavaly augusztusban kezdhetett hozzászokni a gondolathoz, hogy 2019-től a legerősebb autók egyikét vezetheti, illetve készülni az ezzel járó teherre. Lehet fizikailag relatíve könnyű az autók vezetése, minden korábbinál felkészültebbek a pilóták, a mentális tényező még mindig meghatározó, és úgy néz ki, a franciának először magában kell rendeznie a sorokat. A negatív spirálba alighanem már a szezon előtti teszteken bekerült, amikor kétszer összetörte az autót és ezzel hátráltatta a felkészülési programot.
Christian Horner jó főnökként nem bírálja a sajtón keresztül (kérdés, Helmut Marko kemény szavai mikor landolnak a nyilvánosság előtt), rendszeresen keresi a pozitívumokat. „Próbáljuk felépíteni az önbizalmát. Tudjuk, mire képes, különben nem nyerte volna meg a Forma-2-t [még GP2 néven], és Japánban sem teljesített volna jól – mondta. – Olyan pályák következnek, amelyeket sokkal jobban ismer, reméljük, ez javulást eredményez."
A türelem hiánycikk a Forma-1-ben. Gaslynak mihamarabb bizonyítania kell, hogy nem lóg ki az exkluzív csordából, különben az energiaitalosok programjából, esetleg a sikerre kiéhezett üldözőbolyból más fog esélyt kapni az élmezőnyben küzdésre. A tehetséges Nico Hülkenbergen méltatlanul átnéznek hosszú évek óta, esetleg szóba jöhet ő, miután lejár a szerződése a Renault-nál? Vagy mondjuk rábeszélik Fernando Alonsót a visszatérésre?
A házon belüli pótlás Alexander Albonnal vagy Dan Ticktummal elképzelhető,
ebben a sorrendben. Gasly szerencséje az lehet, hogy egyikük sem dörömbölhet hevesen a főnökök ajtaján, hogy már eleget tanult: Albon előléptetésével hasonló problémák jelentkezhetnek, ha csupán egy teljes idénnyel a háta mögött küldenék mélyebb vízbe, az F3 Euróban Mick Schumacherrel szemben tavaly alulmaradó Ticktum pedig még csak teszten vezetett F1-es autót.