Felsorolni is nehéz lenne, hány emlékezetes győzelemnek lehetett tanúja a közönség az F1-es Magyar Nagydíjak során. Az 1986 óta íródó történelem legismertebb fejezeteit a nagy bajnokok sikerei írták, de a mezőnyben kicsit hátrébb tekintve is találni értékes egyéni vagy csapatteljesítményeket.
A Magyar Nagydíj felé közeledve új minisorozatot indítunk, amelynek első részében a Hungaroring elfeledett hősei közül mutatunk be néhányat, kiemelve, hogy nem csak a győzelemért zajlik nagy csata a mezőnyben.
Noha az újkori Magyar Nagydíjak történetének első évtizedében csak négy versenyt rendeztek, már az első néhány futam alatt is számos emlékezetes esemény történt. Az első két nagydíj után még nem tudhattuk, hogy a legendás Ayrton Senna később a korszak legsikeresebb pilótája lesz a Hungaroringen, hiszen a Lotus versenyzőjeként kétszer is kikapott honfitársától, Nelson Piquet-től.
Senna volt az első, aki vezette a Magyar Nagydíjat,
majd hősiesen védekezett Piquet támadásaival szemben, de a fölényben lévő Williams ellen minden tudását bevetve is alulmaradt. Az viszont, hogy védekezésével kikényszerítette, hogy Piquet szinte gokartos fékezéssel, a külső ívről kerülje meg az 1-es kanyarban, mindenképpen érdemessé teszi, hogy szerepeljen e listán.
A brazil pilóta eleinte a nagy előzések elszenvedője volt a Hungaroringen; Piquet után 1988-ban csapattársa, Alain Prost azzal bosszantotta, hogy a 47. körben megelőzte Thierry Boutsent, majd a 49. körben a számára egyre kellemetlenebb brazil pilótát is maga mögé utasította, ráadásul úgy, hogy Senna közben le akarta körözni Yannick Dalmas Loláját, és Gabrielele Tarquini Coloniját.
Prost ugyan sohasem nyerte meg a Magyar Nagydíjat, de ezzel a manőverrel igazolta kivételes tehetségét, és Nigel Mansell 1989-es (szintén Senna elleni) előzéséhez hasonlóan cáfolta azt a vélekedést, hogy a Hungaroringen nem lehet megelőzni a másikat.
A Hungaroringen rendezett Magyar Nagydíjak első teljes évtizede során is bőven akadtak emlékezetes fordulatok. Bár cikkünk elsősorban a győzelmet nem eredményező teljesítményekre fókuszál, érdemes kiemelni a belga Thierry Boutsen 1990-es sikerét, mivel Heikki Kovalainen 2008-as győzelméig ő volt az egyetlen, aki úgy nyerte meg a Magyar Nagydíjat, hogy sohasem lett F1-es világbajnok. A lista még manapság is rövid, Mark Webber csatlakozott még hozzájuk, valamint Daniel Ricciardo, neki viszont még van lehetősége, hogy kiköszörülje ezt a csorbát.
1992-ben egy legendás istálló hattyúdalát láthatta a közönség, mivel nálunk indult utoljára a Forma-1-ben a Brabham, ami addigra már szebb napokat is megélt, viszont a színeikben pallérozódhatott a Magyar Nagydíjak egyik kiemelkedő alakja, Damon Hill. Hill ’92-ben a győztes Senna mögött 4 körös hátránnyal az utolsó, 11. lett (majd a következő évben pont nálunk szerezte meg pályafutása első F1-es győzelmét), a verseny után viszont a csapat csődbe ment, és ezzel magával rántotta az előkvalifikáció intézményét is, mivel a szűkített mezőnyben erre már nem volt szükség a továbbiakban.
A Verstappen név említésekor manapság már inkább az ifjú Max sikerei jutnak az ember eszébe,
az 1994-es Magyar Nagydíjon viszont édesapja, Jos Verstappen ünnepelhette F1-es pályafutása legnagyobb sikerét. A holland pilóta a Benetton-Ford versenyzőjeként a 3. helyen ért célba csapattársa, Michael Schumacher és Damon Hill mögött. A holland pilótát a következő, Belga Nagydíjon is a 3. helyen rangsorolták, ehhez azonban Schumacher ottani kizárása kellett, így a hungaroringi futam volt az egyetlen alkalom, amikor „Jos the Boss” felállhatott az F1-es dobogóra.
Ugyanezt nem mondhatta el magáról Rubens Barrichello, legalábbis 1995-ben nem. A Jordan pilótája a 3. helyen haladt a célvonal felé, amikor az utolsó kanyarban a motorja elromlott, és mindössze a 7. pozícióban tudott a célba araszolni. A szerelők már a bokszfalon csimpaszkodva várták a brazil versenyzőt, de az eset után a legenda szerint megfogadták, hogy babonából soha többet nem tesznek ilyet (persze 1998-ban, a kettős belgiumi győzelmük idején ők sem bírtak magukkal).
Az 1996-os nagydíjon kisebb csoda volt, hogy Schumacher az igen gyenge Ferrarival a pole pozícióból indult,
de a részsikert nem tudta győzelemre váltani (ahogy 2005-ben sem, hasonló helyzetben), de ez semmi az évtized egyértelműen legemlékezetesebb hazai versenye, az 1997-es Magyar Nagydíj mellett, amit Damon Hill majdnem megnyert a mezőny egyik, ha nem a legrosszabb autójával.
Hill már az időmérőn megdöbbenést keltett a 3. rajthelyével, majd megelőzte a mezőny legjobb autóját, a Williamst hajtó Jacques Villeneuve-öt és a pole-ból induló ferraris Schumachert is, és a jól működő Bridgestone gumiknak köszönhetően magabiztosan haladt az Arrows és a Yamaha egyetlen győzelme felé. Ez végül az utolsó körben meghiúsult, mert a 74. körben egy 50 pennys alátét elromlott az autóban, Hill váltója 3-as fokozatban ragadt, és a gázpedállal is gondok akadtak, így hatalmas előnye ellenére is kénytelen volt megadni magát a gyorsvonatként érkező Villeneuve-nek.
A 18. Magyar Nagydíjon kisebb csoda történt, hiszen pont hazai pályán mutatkozhatott be a sportág történetének első magyar versenyzője, Baumgartner Zsolt. Egy évvel korábban már megtehetett bemutató köröket egy Jordannel, Ralph Firman szombat délelőtti balesete után viszont éles bevetésre hívták, és a körülményekhez képest meg is állta a helyét, amíg a Jordan-Ford motorja meg nem adta magát. A következő évben is visszatért a Minardi versenyzőjeként, ekkor már célba is ért.
Az „elsők sorába” illeszkedett a 2006-os verseny is, amit a verseny történetében addig páratlan, özönvízszerű eső sújtott. Bár egy szabadedzésen elkövetett, meggondolatlan manőver miatt csak a középmezőnyből rajtolhatott, Fernando Alonso és a Michelin gumik életre keltek a szakadó esőben, és minden valószínűség szerint meg kellett volna nyerjék a versenyt, de
egy bokszkiállás során a kerékanya nem került vissza rendesen az autójára, ezért a 2-es kanyarban Alonso a védősávnak ütközött.
Ráadásul, róla még nem neveztek el kanyart sem, ahogy azt informálisan tették Nigel Mansell és a 4-es kanyar esetében, ahol a brit pilóta az 1987-es versenyt vezetve szintén elvesztette a kerékanyáját, és kénytelen volt feladni a futamot.
A 2008-as futam kapcsán szinte mindenki Felipe Massa drámai kiesésére emlékszik, hiszen a brazil pilóta szenzációs rajtjával vezette a versenyt, és nagy lépést tett volna a később elvesztett világbajnoki címe felé, ha a Ferrari motorja nem füstöl el néhány kilométerrel a cél előtt. Massa drámája után az F1 történetében először (és utoljára) Heikki Kovalainen ünnepelhetett győzelmet, a 2. helyre pedig a Toyotát vezető Timo Glock léphetett úgy, hogy a sikerére senki sem számított, és ezt az eredményt később is csak egyszer, a 2009-es Szingapúri Nagydíjon tudta megismételni.
Az oroszokat valamiért doppingolja a Hungaroring, legalábbis a Renault versenyzője, Vitalij Petrov a 2010-es Magyar Nagydíjon érte el pályafutása addigi legjobb eredményét az 5. hellyel, bár a következő szezon során dobogóra is állhatott. Honfitársa, a Red Bullnál csak rövid ideig megtűrt Danyiil Kvjat is nálunk mutatta meg igazán, hogy van benne kurázsi, hiszen a 2015-ös futamon Daniel Ricciardót is megelőzve a 2. helyezett lett.
Furcsa rekordot tudhat magáénak a mezőny egyik közönségkedvence, Kimi Räikkönen is.
A finn pilóta 2005-ben ugyan megnyerte a Magyar Nagydíjat, de hat alkalommal lett 2. helyezett, és további háromszor lett 3., így eddig kilencszer állhatott fel a dobogóra Magyarországon, többször, mint eddig bárhol máshol. Bár lassan 40 évesen továbbra is a mezőny tagja, az Alfa Romeo színeiben bravúr és szerencse kellene ahhoz, hogy ez a rekord módosuljon, de láthatjuk, hogy a Magyar Nagydíjak történetében szinte semmi sem lehetetlen.
