Lewis Hamilton a BBC-nek adott hosszabb interjút, amelyben szóba került Antoine Hubert augusztusi halálos balesete a belgiumi Forma-2-es versenyen. A hatszoros világbajnok elárulta, hogy már gyerekkorában is találkozott a halállal a versenypályán. A brit pilóta elgondolkodott azon, hogy meddig érdemes versenyeznie, valamint leszögezte: a félelem nem kerítette hatalmába.
A 22 éves Hubert a Forma-1-es Belga Nagydíj szombati F2-es betétfutamán veszítette életét, mután Juan Manuel Correa nagy sebességgel belerohant az autójába. Correa rendkívül súlyos lábsérüléseket szenvedett, jelenleg is tart a felépülése. Hamilton már többször is megszólalt a történtekkel kapcsolatban, ezúttal azonban sokkal mélyebben beszélt érzéseiről.
Hamilton már Forma-1-es pályafutása során is találkozott a halállal Jules Bianchi 2014-es szuzukai baleseténél, igaz, Bianchi nem a helyszínen, hanem kilenc hónappal később, kórházban vesztette életét. Nem ez volt azonban az első halálos baleset Hamilton pályafutásában, már sokkal korábban is szembe kellett néznie ehhez hasonló tragédiával.
„Tisztán emlékszem, amikor fiatalon Kimboltonban megnyertem egy futamot, de Daniel Spence meghalt” – beszélt egykori gokartos riválisáról, akinek 1994-ben egy másik gokart esett a fejére.
Gyerekként szörnyű volt ezt megélni, mert először vesztettem el egy ismerősömet. Ráadásul előtte együtt voltunk aznap.”
Amikor meglátta Hubert és Correa ütközését, Hamiltonnak egy másik 1994-es emlék ugrott be. A San Marinói Nagydíj időmérő edzésén az újonc Roland Ratzenberger szenvedett halálos balesetet,
Ayrton Senna, az akkori mezőny legsikeresebb versenyzője pedig baljóslatú tekintettel figyelte az eseményeket. Másnap a brazil pilóta is életét vesztette.
„Éppen interjúztam, amikor a szemem sarkából láttam, mi történt, és tudtam, hogy nagy a baj – emlékezett vissza Hamilton. – Eszembe jutott, ahogyan Ayrton nézte Ratzenberger balesetét, amitől jókora déjà vu-érzésem támadt.”
A történtek hatására Hamiltonban felmerült néhány kérdés a pályafutásával kapcsolatban.
A brit pilóta elgondolkodott, hogy meddig érdemes folytatni a karrierjét.
A hatszoros világbajnok kiemelte, még mindig imádja a versenyzést, azonban a végén a családdal együtt töltött idő fog számítani.
Szeretem, amit csinálok, de eszembe jutott, mennyivel többet lehetnék a családommal
– magyarázta. – Biztos vagyok benne, hogy életünk utolsó napján nem több pénzt, hanem több időt szeretnénk. Vélhetően számos korábban hozott döntést fogunk megbánni, és azt kívánjuk, bárcsak többet lehettünk volna a szeretteinkkel.”
Hamilton kétségek között őrlődött a baleset utáni időszakban, azt azonban leszögezte, hogy a félelem soha nem uralkodott el rajta. Úgy véli, ha ez egyszer megtörténne, az véget is vetne a karrierjének.
Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, de az egy másodpercig sem fordult meg bennem, hogy nem folytatom. A félelem soha nem fészkelte be magát, ami fontos volt számomra
– jelentette ki. – Emlékszem, amikor gyerekkoromban meghalt az a srác, az egyik legjobb barátom abbahagyta a versenyzést. Tisztában vagyok vele, ha én is elkezdenék félni, az a pályafutásom végét jelentené.”