A kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1-es közvetítés nélkül a rajongók: az M4 Sport élőben kommentált közvetítéssel leadja több klasszikus verseny teljes felvételét a kimaradó futamok idősávjában. Az első Vietnami Nagydíj helyett az 1993-as Európa Nagydíj az első a sorban.
Alain Prost és a Williams Renault erőfölénye nem mutatkozott meg a táblázaton az 1993-as idény kezdetén, két futam után ugyanis nem ő, hanem állandó riválisa, az akkori másik háromszoros bajnok, Ayrton Senna állt a legtöbb ponttal. Pedig a brazilt annyira elbizonytalanította a McLaren motorhelyzete, hogy
csak versenyről versenyre kötött szerződést a csapattal.
Ennek hátterében az állt, hogy a Honda az előző év végén kiszállt a Forma-1-ből és a McLarennek más beszállítót kellett találnia. Ez a Cosworth lett, de a kapott erőforrás lényegesen gyengébb volt, mint a Renault-é, ráadásul a legfejlettebb változatra sokáig a Benetton volt jogosult, azt más istálló nem kaphatta meg.
Ekkor élték virágkorukat a vezetési segédeszközök – kipörgésgátló, ABS, aktív futómű –, melyek fejlesztésében a Williams járt az élen. (Az aktív futómű alapjait lerakó különc mérnök portréját itt olvashatja.) Az egy évvel korábban visszavonult Nigel Mansell azt mondta, az 1993-as autójukkal egy kiskutya is képes lenne mindegyik versenyt megnyerni.
Prost nagy előnnyel nyert Senna előtt Dél-Afrikában, de Brazíliában kicsúszott az esőben, ott a hazaiak bálványa győzött. A harmadik állomás az angliai Donington volt. Nem véletlen, hogy az autósportban kevésbé jártasak számára ismeretlenül cseng ez a pályanév, hiszen sem előtte, sem utána nem fogadta a bajnokságot, bár 2010 környékén úgy nézett ki, átveszi Silverstone helyét.
Dombok között hullámzó, rövid pályáról van szó, az elején élvezetes gyors kanyarokkal, a végén lassabbakkal. „Kellemes emlékeim vannak róla – mondta Senna. – Más sorozatokban, a Formula Fordban, az FF2000-ben, az F3-ban versenyeztem és nyertem itt néhányszor."
Itt vezettem először F1-es autót is 1983-ban, egy Williamst.
Pénteken a vizes aszfalton Senna volt a leggyorsabb; Prost alig látott, 250 km/h-nál csak kereste a tájékozódási pontokat a féktávokhoz. Szombaton, szép időben aztán helyreállt a rend, az igen rövid (70 másodperces) kör ellenére a Williams pilótái hatalmas fölénnyel foglalták el az első két helyet a rajtrácson, a több mint 1 másodperces lemaradást összeszedő Sennát a fiatal Michael Schumacher is megelőzte a Benettonnal.
Amikor Senna nyert az esőben, és amikor nem
Senna győzött az esőben: 1985 Portugál, 1985 Belga, 1988 Brit, 1988 Német, 1989 Belga, 1990 Kanadai Nagydíj, 1991 San Marinói, 1991 Ausztrál, 1993 Brazil Nagydíj
És amelyiket nem nyerte meg: 1984 Monacói, 1989 Kanadai, 1989 Ausztrál, 1992 Spanyol, 1992 Francia, 1992 Belga Nagydíj
Az előrejelzések esőt vártak a futamra, ami annak rendje és módja szerint meg is érkezett. Prost viszont aggódhatott, mert Senna az 1984-es debütálásától az 1993-as doningtoni versenyig 15 esős futamból 9-et megnyert, sőt, néhány szerencsétlen tényező (korai kockás zászló, motorhiba a cél előtt, ütközés egy lekörözöttel) nélkül még jobb is lehetett volna a mérlege.
Donington pályájának neve az autósportban kevésbé jártasak számára ismeretlenül csenghet, hiszen 1993 kivételével egyszer sem rendezett Forma-1-es versenyt. Mégis beírta magát a történelemkönyvbe, hiszen ez az alkalom örök klasszikussá vált attól, hogy Ayrton Senna az esőben parádés győzelmet aratott a leszállóágban lévő McLarennel, leckét adva a kasztni- és motorfölényben lévő Williamsnek.
A kaotikus időjárás, a hol eleredő, hol abbahagyó eső azonban helyzetbe hozta a gyengébb technikával rendelkezőket, és a gumiválasztás miatt szintén nőtt a kiszámíthatatlanság.
A futamról szóló tömör elbeszélések és a végeredmény alapján a köztudatban úgy él a verseny, hogy Ayrton Senna leigázta a mezőnyt, holott ez nem teljesen így volt, pontosabban nem végig: féltávnál például Prost úgy állt az élen, hogy mindketten ugyanannyiszor jártak kerékcserén.
A rajtnál Senna gyengén indult, ennek dacára minden idők talán legjobb nyitó körét tette le az asztalra: a vizes aszfalton lehagyta őt Karl Wendlinger, de Schumacher elé be tudott szúrni az első kanyarnál, és a következő gyors íven a Saubert is megkerülte. A következő féktávon Hillt, majd a kör vége előtt Prostot szintén levadászta, és
3 kör alatt 7 másodpercre növelte az előnyét az élen.
Csakhogy innentől nem az történt, mint korábban oly sokszor, hogy a brazil más dimenzióban vezetett és üldözői csak a célban találkoztak vele legközelebb. A száradó aszfalton Prost és Hill kicsit közelebb zárkózott hozzá, és a 18. körben Senna elérkezettnek látta az időt a száraz pályás gumikhoz.
Prost követte, de három kör múlva visszaváltott esőgumikra. Döntését nem lehetett hibásnak nevezni, hiszen Schumacher pont elásta magát a kavicságyban, és a 28. körben Senna is újabb kerékcserére szánta rá magát az újra megérkező esőben. A brazil előnye 15 másodperc volt, de rohamosan csökkeni kezdett, talán azért, mert Prost abroncsai már jobban bemelegedtek.
A következő lépést a williamses tette meg: a 33. körben meglátogatta a bokszutcát, ismét slick gumikat vételezett, és az élre került, miután Senna is átesett ezen, a McLaren kerékcseréje ugyanis elhúzódott.
A sors később kiegyenlítette a számlát, sőt, Prostnak vitt be egy gyomrost, bár a küzdelem hamarabb eldőlt: a francia győzelmi esélyei elszálltak, amikor a 38. fordulóban újfent az esőgumikra szavazott. Az élbolyból Senna kivételével mindenki így tett, ám kiderült, hogy a brazil olvasta a legjobban a felhőket, pár kör múlva már ő diktálta a legjobb tempót, Prost az esőgumin csak három körön át közeledett hozzá egy kicsit.
A jó szimat segítette? A bátorság, hogy pazar képességeinek hála a csúszósabb felületen jobban képes egyensúlyozni? Vagy pusztán szerencséje volt, hogy nem nyíltak meg hosszabban az égi csapok? Bármelyiket gondoljuk, a legelső kör mellett gyakorlatilag az ebben a háromban mutatott zsenialitás jelentette a sikerét. Hillre például két kör alatt 6 másodpercet vert, mielőtt a brit bemenekült esőgumiért.
„Óriási erőfeszítést igényelt slick gumin vezetni a nedves aszfalton, mert nem éreztem rendesen az autót – nyilatkozta Senna.
Ilyen körülmények között menni olyan, mint szerencsejátékozni és kifizetődő lehetőségeket bevállalni. Mi jól kockáztattunk.
Hozzá kell tenni, a mezőny hátsó régióiban szintén akadtak, akik pályán maradtak a slickeken, például Johnny Herbert és Derek Warwick. Mindketten célba értek úgy, hogy mindössze egyszer, a táv elején jártak a depóban. „Azt éreztem a legjobbnak, ha nem megyek ki és óvatosan vezetek, amennyire csak lehet – magyarázta Herbert. – Nem akartam kockáztatni és időt veszteni kerékcserékkel, miután a száraz pályás gumira váltottam. Amíg nem vált teljesen nedvessé az aszfalt, nem sok különbség volt köztük és az esőgumik között."
Prostra innentől csőstül zúdultak a bajok.
Hamarosan kénytelen volt visszaváltani száraz pályás gumira, de ekkor lefulladt, több mint fél percet bukott, majd az ellátmányt rövidesen dobhatta a kukába defekt miatt.
Azt mondta, emellett a rajttól fogva dadogott a váltója. „Amikor beraktam valamelyik fokozatba, nem vette be rögtön, a kerekek pedig blokkoltak – magyarázta, hozzátéve, hogy így nem tudott későn fékezni a kanyaroknál. – Száraz pályás gumira válta teljesen vezethetetlenné vált a kocsi. Később fékeztem és gyorsabban váltottam, mégsem kapcsoltak a fokozatok. Ráadásul a guminyomás sem stimmelt és az is rossz döntés volt, hogy laposabbra vettük a szárnyat." Senna erre csak annyit reagált, hogy „talán autót kellett volna cserélnünk..."
A brazil több mint egy körös előnyre tett szert, és még az is belefért neki, hogy egy alkalommal feleslegesen áthajtson a bokszutcán, miután a McLaren nem készült fel a fogadására. „Fogalmam sincs, hányszor álltunk ki a bokszba, szerintem ez biztos rekord volt" – mondta a leintés után. Nem tévedett, a mezőny tagjai több mint 60 alkalommal vizitáltak a szerelőknél. Ebből Prosthoz 7, Sennához 5 fűződött.
Érdekesség, hogy a vonalvezetés sajátossága és a sebességkorlátozás korabeli hiánya miatt a leggyorsabb kört Senna a bokszutcába betérve futotta meg – pont természetesen nem járt érte.
A kavarodás egy újoncot, a 12. helyről rajtoló Rubens Barrichellót is helyzetbe hozta egy látványos eredményre, aki a táv felét követően a Williamsekkel meccselt a dobogóért. A meglepetés elmaradt, mert néhány körrel a cél előtt kiesett a Jordan kiürülő tankja miatt.
Később kiderült, hogy nem a rossz kalkuláció, hanem egy beállítási hiba fosztotta meg a dobogótól. A benzinfogyasztását az növelte meg, hogy
nem jól állították be a kipörgésgátlóját,
a gyújtást nem hangolták össze az üzemanyag-ellátással, utóbbi aránytalanul megnőtt.
A 25 elrajtoló pilótából 10-en értek célba, de a radírozásban a körülményeknek meglepően csekély volt a szerepe, a kiesések többségét technikai zűr okozta.
Kétségtelenül ez volt Senna egyik leghíresebb győzelme, de mennyire kiemelkedő a többi esőben aratotthoz képest? Nem csorbítani akarjuk az érdemeit, de kicsit valóban a szerencse is mellé szegődött, és 1993-ban könnyebben pályán tarthatta a kipörgésgátlóval, aktív futóművel felszerelt autóját, mint a korábbiakat hasonló segédeszközök nélkül. Az igazi bravúr inkább az volt tőle, hogy a McLaren autója abban az évben a Williamsén kívül talán a Benettonénál is gyengébb volt, és így nyert.
1993 elején még nem lehetett tudni, de ez volt utolsó év, amikor Prost és Senna összecsapott a világbajnoki címért. A francia pilóta végül formába lendült, a nyáron már jelentős előnnyel vezette a bajnokságot, és meg is nyerte, majd visszavonult.