Ezen a héten ünnepelte a Forma-1 a Silverstone-ban rendezett első világbajnoki futam 70. évfordulóját. A történelmi esemény előtt a brit Forma-3-as mezőny mérte össze erejét a pályán, olyan hírességekkel a mezőnyben, mint a később több F1-es futamot megnyerő Stirling Moss vagy Peter Collins.
Bár a statisztikák között nem található meg a neve, a visszaemlékezések szerint Bernie Ecclestone is ott volt a rajtrácson. A Forma-1 későbbi vezére akkor 19 éves volt, és egy Cooper 500-assal indult a versenyen. Ecclestone elárulta, akkoriban nem tulajdonított nagy jelentőséget az eseménynek, egyszerűen csak minél több versenyen ott akart lenni. Ennek érdekében még azt a kényelmetlenséget is vállalta, hogy az édesapja által vásárolt Ford Customban töltse az éjszakát.
„Az autóban aludtunk, mivel Silverstone közelében nem voltak hotelek – nyilatkozta a Racefansnek. – Ráadásul nagy volt a tömeg, ezért ezt tartottuk a legbiztonságosabb megoldásnak.”
Az eseményre körülbelül 150 ezren látogattak ki, ami azt eredményezte, hogy a pálya melletti parkolók csak a leintés után 4 és fél órával ürültek ki teljesen. Érdekesség, hogy évtizedekkel később, amikor már Ecclestone kezében volt a Forma-1, a silverstone-i közlekedés még mindig problémát jelentett.
Ecclestone versenyzői karrierje nem volt túl sikeres, F1-es nagydíjhétvégén csupán egyszer szerepelt. Ráadásul abban sem volt sok köszönet, hiszen egy privát Connaught-tal nem sikerült kvalifikálnia magát az 1958-as Monacói Nagydíjra.
Annak az évnek a végén, a történelem egyetlen F1-es marokkói futamán vesztette életét jó barátja és egyben ügyfele, Stuart Lewis-Evans. Ez, valamint a szintén általa menedzselt Jochen Rindt 1970-es halála mélyen megérintette a brit üzletembert.
„Úgy vélem, azok a pillanatok maradnak meg leginkább az ember emlékezetében, amelyeknek pont nem kellene – mondta. – Ilyen volt Jochen monzai, valamint Lewis-Evans casablancai halála. Ezek a dolgok azért tűnnek ki a többi közül, mert nem szokványos eseményekről van szó. A versenyzés világában minden más hétköznapinak számít, mint amikor az ember bemegy az irodába.”
Ecclestone hozzátette, a tragédiák után mindkét alkalommal hátralépett egyet, és elgondolkodott a jövőn. Nem sokkal később azonban visszatért, 1971-ben például olyannyira, hogy megvásárolta a Brabham csapatát. A brit üzletember regnálása alatt a csapat 22 futamgyőzelmet aratott, és Nelson Piquet révén két egyéni vb-címet szerzett. Ennek ellenére Ecclestone egyszer sem állt fel a dobogóra.
Élveztem, hogy részese lehetek a versenyeknek, de féltáv környékén, vagy amikor azt gondoltam, hogy már nem tudok segíteni, rendszeresen elvonultam
– emlékezett vissza. – Mindig is jobban érdekelt, hogy előidézzem az eseményeket és fejlesszem a csapatot, mint maga a verseny.”
Az akkor már igen nagy befolyással rendelkező üzletember hozzátette, akkor volt a legközelebb a dobogóhoz, amikor az egyik Brazil Nagydíjon ellenőrizte, hogy Piquet magával vitte-e a kupát. Ecclestone még akkor is otthagyta a futamot, amikor az 1974-es USA Nagydíjon Carlos Reutemann és Carlos Pace vezetett a két gyári Brabhammel, John Watson pedig egy ügyfélautóval állt a 3. helyen. (Utóbbi végül visszacsúszott az 5. helyre.)
Ezt azzal magyarázta, hogy akkoriban többször megtörtént, hogy az ő pilótáik voltak az élen.
Ecclestone a 70-es évek végén, illetve a 80-as évek elején szerzett magának hatalmat a Forma-1-ben. Elmondása szerint az ezzel kapcsolatos tevékenységek sokkal nagyobb elégedettséggel töltötték el, mint a csapata pályán nyújtott teljesítménye, legyen szó akár az istálló legszebb korszakáról.
„Megtalálni azokat az országokat, amelyekről soha nem hittük volna, hogy versenyt rendezhetnek, majd sikeres szerződést kötni velük, számomra sokkal nagyobb örömet okozott, mint az autóban ülve győzni egy futamon – utalt arra, hogy akkoriban többek között a Hungaroring is bemutatkozhatott. – Persze szép dolog megnyerni a világbajnokságot, de végtére is, az ember azért van ott, hogy ezt megtegye.”