Stefan Johansson tizenkétszer állhatott dobogóra F1-es pályafutása során, ebből tizenegyszer a Ferrari vagy a McLaren versenyzőjeként. Utoljára a rövidéletű Onyx Grand Prix pilótájaként állt pódiumra az 1989-es szezonban.
Az F1-ben mindössze két évet eltöltött, ezalatt a legrosszabb csapatok közé tartozó, számtalanszor már a péntek reggeli előkvalifikáción kieső istállótól az is kisebb csoda volt, hogy egyáltalán bekerült a versenyre, hát még az, hogy a svéd pilóta kezében harmadik lett a Portugál Nagydíjon. Nem sokon múlt azonban, hogy elvegyék tőle ezt az eredményt.
Az Onyx jól menő Forma-3000-es csapatként 1989-ben debütált az F1-ben, hogy aztán nagyjából másfél év múlva, az 1990-es Magyar Nagydíj után dicstelenül távozzon. A csapat F1-es szereplése során összesen hat pontot szerzett, de inkább arról volt ismert, hogy legtöbbször már a péntek reggeli előkvalifikáción kihullott és mehetett csomagolni, akkoriban ugyanis olyan sokan neveztek a királykategóriába, hogy a versenyhétvégék elején selejtezőre volt szükség.
Az 1989-es szezonban az Onyx autói összesen 16-szor estek ki már ekkor, egyszer pedig az időmérő után ért véget egyiküknek a nagydíjhétvége. Ezzel együtt a két pilóta összesen 13-szor be tudott kerülni a futamra, a versenynaptár 13. állomásán,
a portugáliai Estorilban pedig megtörtént a csoda, az F1-ben 1980 és 1991 között versenyző Johanssonnal a harmadik helyen végeztek. Mint később kiderült, ez lett az istálló történetének legjobb eredménye.
Johansson megnyerte a 12 pilótát felvonultató pénteki selejtezőt, miközben csapattársa, az újonc JJ Lehto nem jutott tovább. A svéd szárnyalása aztán az időmérőn is folytatódott, a tizenkettedik rajtkockát szerezte meg, a versenyre pedig volt egy aduász a tarsolyában. „A kezdetektől fogva a futamra koncentráltunk, amint túljutottunk az akoriban brutális péntek reggeli selejtezőn.
Én mindig nagyban támaszkodtam a Goodyear embereire, mivel ők többet tudtak a gumikról, mint bárki más
– nyilatkozta a The Marshall Pruett Podcastban. – Pénteken az egyik szettet felkészítettük a versenyre, mentem rajta három kört, felmelegítettem őket, majd ugyanezt megtettük egy szettel szombaton is. A verseny rajtjánál egy pár tizeddel ugyan lassabbak voltak, mint újonnan, de rájöttünk, hogy ha nagyon-nagyon vigyázok rájuk és elképesztően lágyan vezetem az autót, akkor egyetlen szettel végig tudunk menni a versenyen."
Amiről Johansson beszélt, később általános eljárássá vált az F1-ben, a csapatok ugyanis rájöttek, hogy tartósabbá tehetik a gumikat, ha néhány nem túl gyors körrel előkészítik azokat a szabadedzésen, és a gumi egyszer már átesik a felmelegítés és lehűlés folyamatán. Azzal, hogy az Onyx ezt már akkor megtette, óriási előnyre tett szert. Nem volt azonban így sem egyszerű menet a verseny. „Tökéletesen sikerült végrehajtanunk a tervet, a futamon mindenkinek be kellett jönnie friss gumikért. Nagyjából a hetedik-nyolcadik helyig jöttünk előre, ezután pedig elkezdtek kiállni előlünk a többiek kerékcserére – ecsetelte Johansson, aki így előbb-utóbb a harmadik helyen találta magát.
A bal első azonban annyira elkopott, hogy már láttam a gumiréteg alatti acélköpenyt. Csak vártam, hogy mikor fog felrobbani a kerék, de végül kibírta."
Ezzel azonban nem lélegezhettek fel, a rendkívül kopott gumi miatt ugyanis jópár kilóval könnyebb lett az autó a megengedettnél, és szinte biztosan kizárták volna őket utólag, ha az akkoriban az FIA technikai delegáltjaként dolgozó, később az F1 versenyigazgatójává váló, a tavalyi Ausztrál Nagydíj előtt meghalt Charlie Whiting nem avatkozik közbe. „A levezető körben kifogytam az üzemanyagból és az autó megállt a pályán. Balestre (az FIA akkori elnöke - a szerk.) dühös volt rám, hogy késve érkeztem a pódiumceremóniára, de hát mit kellett volna tennem, nem tudom üzemanyag nélkül vezetni az autót. Aztán jött a technikai ellenőrzés, a kopott gumik miatt az autó pedig éppen a súlyhatáron volt. Soha nem felejtem el, hogy mit csinált a jó öreg Charlie Whiting, aki jó cimborám volt.”
„Mindenki nagyon boldog volt a csapatban, olyanok, akiket évek óta ismert. Úgyhogy
Charlie előredőlt, és a jobb térdét kicsit rátette a mérlegre, amin az autó volt, ezelatt pedig beszélt a fickókhoz, akik a számokat olvasták el."
Whiting tehát lényegében elcsalta az 1989-es futam végeredményét, megmentve ezzel Johansson dobogóját, és örökre emlékezetessé téve a szenvedő kiscsapat számára azt a napot. Amennyiben azonban ez akkor kiderül, biztosan óriási botrány lett volna belőle, hiszen Johansson kizárása esetén a Minardi, a March, a Rial és a Ligier is egy hellyel előrébb végzett volna az év végi összetettben.