ISTANBUL, TURKEY - AUGUST 27: GP2 driver Lewis Hamilton of Great Britain and the ART Team celebrates his second place podium finish during the GP2 race prior to the Turkish Formula One Grand Prix at the Istanbul Park on August 27, 2006 in Istanbul, Turkey. (Photo by Mark Thompson/Getty Images)
Vágólapra másolva!
Eleinte még az F1 előszobájában sem figyeltek oda Lewis Hamiltonra, de az F2 elődjének számító GP2 török fordulóján minden megváltozott: a szerelőktől a hétszeres világbajnok Michael Schumacherig mindenki elkönyvelte, hogy a brit tehetség előtt nagy jövő áll a sportág csúcskategóriájában.
Szimbolikus, hogy Lewis Hamilton pont a Török Nagydíjon szerezheti meg hetedik Forma-1-es világbajnoki címét, ami közismerten a sportág élére emeli őt, tekintettel arra, hogy a futamgyőzelmek és a pole pozíciók terén már túlszárnyalta Michael Schumacher rekordjait.
Furcsa a helyzet, hiszen az isztambuli hétvége eredetileg nem szerepelt az idei versenynaptárban, de a koronavírus miatt mégis elutazott a mezőny a pályára, ami az F1-es története második évében nem csupán Felipe Massa első nagydíjgyőzelmének helyszíne volt, hanem Hamilton életének fontos 40 percét is meghozta.
Az már jól ismert, hogy a brit pilóta a versenyzés követelményeihez képest szerény anyagi hátterű családból származik, de édesapja erőfeszítéseinek is köszönhetően Hamilton ígéretes eredményeket mutatott fel különböző gokartos kategóriákban, ami némi bátorsággal fűszerezve lehetővé tette a számára, hogy elnyerje Ron Dennis figyelmét, valamint a McLaren-Mercedes támogatását.
A megszilárdított anyagi háttér révén Hamilton megkezdte a lépkedést a ranglétrán a Forma-1 felé, 2003-tól megnyerte a brit Formula Renault-bajnokságot és az F3-as Európa-bajnokságot is, így 2006-ra nem maradt más hátra, mint a mai Forma-2, amit akkoriban még GP2-nek neveztek. Az F1 előszobájában Nico Rosberg bajnok autóját örökölte meg Nicolas Todt csapatánál, az ART-nél.
Nem volt makulátlan szezon
A GP2-t először 2005-ben rendezték meg, az összetett első három helyén záró Nico Rosberg, Heikki Kovalainen és Scott Speed ment is tovább az F1-be (igaz, a finn 2006-ban még csak tesztpilóta volt), maradt viszont Nelson Piquet Jr. és a bajnokcsapathoz jött az F3 győzteseként rögtön esélyesnek számító Hamilton.
Az ígéretes előjelektől függetlenül a szezon nem bizonyult sétagaloppnak a feltörekvő versenyző számára. Az első két forduló négy futamán a győzelem nem jött össze, Imolában ki is zárták az első futamról, a Nürburgringen viszont megkapaszkodott, a szombati és a fordított rajtrácsos vasárnapi versenyt is megnyerte, majd a negyedik forduló során ugyanolyan eredményeket ért el, mint Piquet, de az eltérő értékelés miatt több pontot szerzett nála.
Monacótól (ahol a többi helyszíntől eltérően csak egy futamot rendeztek) mesterhármasba kezdett, győzött a hercegségben, majd hazai pályán, Silverstone-ban is nyert, ráadásul bemutatta a máig emlékezetes előzését Piquet és Clivio Piccione kárára a Maggotsban. A brazil versenyző ekkor vesztésre állt, Magny-Coursban is csak faragott a hátrányából.
A kocka viszont nagyot fordult a Hungaroringen, amikor Hamilton az időmérőn az 5-ös kanyar után megpördült a nedves aszfalton, lefulladt az autójával, és nagy meglepetésre csak az utolsó, 26. helyről kezdhette meg a felzárkózást az első futamon. Komolyan vette, 16 (!) autót előzött meg a Hungaroringen, majd a második futamon újabb 8-at, így Piquet mögött vasárnap a 2. lett.
Ez azonban a szenzációs teljesítmény ellenére csak a szépítésre volt elég, majd a szezon utolsó előtti hétvégéjén Piquet ismét győzött Isztambulban, Hamilton ugyan megint bejött mögötte a 2. helyen, de valós fenyegetés volt, hogy a McLaren tehetsége nem éllovasként várja majd a mindent eldöntő monzai szezonzárót.
Főleg a török hétvége második futamának 2. körében, amikor Piquet üldözése közben Hamilton megpördült, és a 7. helyről hirtelen a 18. pozícióban találta magát.
40 perc, amikor mindenki megismerte a nevét
Könnyű a megpördülést egyszerű vezetői hibaként elkönyvelni, ebben az esetben viszont nehezebb lenne megmagyarázni azt, ami a következő 21 körben történt. A manapság az F1 műsorvezetőjeként, akkoriban a GP2 sajtósaként dolgozó Will Buxton egy 2014-es blogbejegyzésében így emlékezett vissza:
„Tudta, hogy valamit tennie kell, ezért [szombaton] este azt kérte az ART-től, hogy csökkentsék a szárnyállásokat amennyire csak lehet, így lényegében lement a monzai specifikáció szintjére. A csapatnál azt hitték, hogy megőrült, figyelmeztették, hogy meg fog pördülni a leszorítóerő nélkül, és a vasárnapi sprintverseny kezdetén pont ez történt.”
Az ART versenyzőjének emlékezetes szereplése a képre kattintva tekinthető meg az F1 hivatalos weboldalán.
A GP2 akkoriban egyszerűbb volt a mai F2-nél, nem volt DRS, a gumiszabályok terén sem követték annyira az F1-et, a slick gumiknak köszönhetően könnyebb volt üldözni az ellenfeleket, és vasárnap kötelező bokszkiállások sincsenek, így a pilótáknak a pályán kell megküzdeniük a helyezésekért. A visszaesés pillanatában Hamilton helyzete kilátástalannak tűnt, de messze volt még a verseny vége.
A betétfutamokat az F1-ben érdekeltek általában csak fél szemmel nézik, Frank Williams kifejezetten szerette nézni a fiatalok kakaskodását, mások éppen interjúkat adnak ilyenkor, a szerelők pedig az autók ellenőrzésével és felkészítésével foglalkoznak. Az akkoriban a McLaren gárdáját erősítő Marc Priestley is úgy emlékezett vissza a The Mechanic című könyvében, hogy nem nagyon figyeltek Hamilton szereplésére.
Priestley felidézte, hogy természetesen tudtak a brit fiatalról, hiszen a csapat tehetségkutató programjának tagja volt, a céges magazinban is rendszeresen írtak róla, de a GP2-es futamoknál általában csak a rajtot várták meg, és mivel a második török rajtnál nem történtek rendellenességek, ismét munkához láttak.
„Valaki megjegyezte, hogy a két éllovas közül az egyik megpördült és menetiránnyal szemben áll, ezért mindannyian felnéztünk. Élcelődtünk, hogy neki akkor annyi, és mentünk tovább. Akik még mindig nézték, felkiáltottak, mert [Hamilton] a mezőny kellős közepén forgatta irányba az autóját, ekkor mindannyian a monitorra meredtünk. Őrült, veszélyes manőver volt, de az ilyenekért néztük a GP2-t – írta Priestley. – Valahogy megúszta, a következő 40 perc pedig bemutatott egy új pilótát az F1-es közösségnek.”
A következő körök valóban olyan parádét hoztak, amit ritkán látni bármilyen formulaautós műfajban, Hamilton felzárkózása tényleg kétségtelenné tette, hogy a bajnokságban elért eredményétől függetlenül a Forma-1-ben van a helye. Igaz ez akkor is, ha igazi ellenfelekre csak a dobogós helyekért zajló csatában, Piquet és a Hamilton pályafutásában később kulcsszerepet játszó Timo Glock ellen talált, de amikor valaki műszakilag azonos autóval 1-1,5 másodperccel gyorsabb körönként, általában csak idő kérdése, hogy mikor jut előrébb.
Ebben az isztambuli pálya nyomvonala is Hamilton segítségére volt, hiszen több olyan kanyar is található, ahol eltérő íveket lehet választani védekezés és támadás közben. Ezt a brit pilóta ki is használta, főleg Piquet ellen csatázva lehetett megfigyelni, hogyan keresi a lehetőségeket az adott versenyszituáció közepette.
Azok, akik később nem kerültek be a Forma-1 mezőnyébe, nem fejtettek ki különösebb ellenállást Hamilton ellen, ez az erős szélárnyék miatt nem is volt igazán indokolt. A tempókülönbségek és a brit versenyző rendkívül késői, de pontos fékezései így is látványossá tették a későbbi F1-es szupersztár felzárkózását, aki újabb látványos hibát már nem követett el, az abroncsait is megóvta, ami ilyen körülmények mellett bravúros teljesítmény.
„Egymás után, minden mérnök és szerelő abbahagyta, amit csinált, és a képernyőre meredt. A következő körök mindegyikében tapsoltak, az F1-es bokszutcában fel s alá – írta blogbejegyzésében Buxton.
Priestley szintén úgy emlékezett vissza, hogy Hamilton szereplése mindenkit a monitorokhoz szegezett, ő is kiemelte, hogy a McLaren mellett az összes többi csapatnál is tapsoltak a brit pilóta felzárkózása láttán, ráadásul a verseny vége felé Piquet nem adta könnyen magát, így igazi, nagy téttel járó, de sportszerű csatát is láthatott a közönség.
„Ezután, mint a divatdrukker futballszurkolók, mi is teljesen a ’mi emberünk’ mögé álltunk. Lewis Hamilton egy fiatal McLaren-pilóta volt, és büszkék voltunk rá. Hajtott tovább, és a legutolsó körben még egy versenyzőt maga mögé utasított, és megszerezte az elképesztő 2. helyet. A McLaren jövője megérkezett” – írta Priestley, aki akkor éppen Kimi Räikkönen autóján dolgozott.
Hamilton később így idézte fel az eseményeket: „Az járt a fejemben, hogy ha elsőre megnyerem [a bajnokságot], akkor talán lehetőséget adnak nekem, hogy a következő évben a Forma-1-ben legyek. Hihetetlen mértékű terhet raktam magamra. Még ma is emlékszem arra az érzésre, ahogy fogtam a kuplungot – utalt a megpördülésére. – Aztán nem adtam fel, nyomtam tovább, ahogy korábban soha, és a 2. lettem. Micsoda pillanat! A pályafutásom egyik kulcsfontosságú eseménye volt."
Schumacher nem tévedett
Sok versenyző pályafutásában eljön az a pillanat vagy időszak, amikor a külső szemlélők számára nyilvánvalóvá válik, hogy előbb-utóbb az adott fiatal felbukkan a Forma-1-ben is. Sebastian Vettel esetében ez a 2004-es Formula BMW-szezon volt, amikor 20 futamból 18-at megnyert, Charles Leclerc-nél pedig az, amikor mindkét bakui F2-es futamon győzött 2017-ben (igaz, a második sikerét elvették tőle). Hamilton a silverstone-i előzéssel és főleg a második török GP2-es futammal mindenki előtt letette a névjegyét.
Azt persze még a bennfentesek is csak az első F1-es tesztje, majd az első nagydíjai alkalmával szűrték le, hogy a csúcskategóriában is félelmetes ellenfél válik majd belőle, de első visszavonulása után a legendás Michael Schumacher is megemlítette Hamilton törökországi erődemonstrációját.
„Nagyon tehetséges versenyző. Az nem meglepő, hogy ilyen sikeres, tavaly viszonylag közelről figyeltem a GP2-es szezonját, mert a csapatának tulajdonosa és menedzsere Nicolas Todt nagyon szorosan kötődik hozzánk. Futólag találkoztam [Hamiltonnal] Törökországban és csevegtünk egy kicsit. Óriási versenyt futott, nem meglepő, hogy felbukkan és ilyen jól szerepel. Az már inkább, hogy már ilyen korán is ennyire következetes. Remélhetőleg, így is folytatja majd” – nyilatkozta az akkori rekordbajnok 2007-ben a Sky News műsorában.