Hogy került Graham Hill egy száguldó fürdőkádba?

Az autósport hőskorában előfordult, hogy a britek karácsonykor is versenyeztek, sőt még a korszak nagyjait is rá tudták venni egy kis mókázásra. Ennek köszönhetően ült a később legendává vált Graham Hill egy száguldó fürdőkádba.

Az autóversenyzőket általában nem kell kétszer kérni, hogy bármilyen motorral ellátott és guruló szerkezettel pályára lépjenek, ezt napjainkban is gyakran bizonyítják, amikor a sűrű versenyszezon szüneteiben új kalandokat keresnek maguknak. Ugyanúgy régi toposz az is, hogy a mérnökhallgatók (és általában az egyetemisták) is rendszeresen előállnak bohókás ötletekkel, amelyek révén pallérozhatják a tudásukat vagy szellemes választ adhatnak valamilyen kihívásra.

Graham Hill riding a motorised bathtub in Brands Hatch

Ennek eredménye lett 1959-ben is egy száguldó fürdőkád, ami világrekorder lett, jótékony célt szolgált és még azt is elérték vele, hogy az akkoriban már a Forma-1-ben versenyző, később a Monacói Nagydíjat, az Indianapolis 500-at és a Le Mans-i 24 órás versenyt is megnyerő Graham Hill is kipróbálja.

Az ötlet néhány mérnökhallgató, Dave Harding, Paul Gaunce és Phil Savage fejéből pattant ki, akik a Kingston Surrey Technical College-re jártak

és egy jótékonysági kihívás keretén belül alkották meg a járművet. Maga az „autó” „váza” szintén egy diáktól származott, akinek már nem volt rá szüksége, 1927-ben gyártották, természetesen a britek.

Ezt egészítették ki a lefolyó oldalára felszerelt robogómotorral. A fékrendszer, a felfüggesztés és a sebességváltó mechanizmusa saját fejlesztés volt, a szériatartozéknak számító gumikacsa és a valószínűleg vécékeféből készített visszapillantótükör feltehetőleg beszállítóktól érkezett, és természetesen szükségesek voltak ahhoz, hogy a jármű megfeleljen a közúti közlekedés szabályainak.

Már a Sambo („Simply Another Motorised Bath Operation”) nevű háromkerekű első útja is áthallásos volt, hiszen 1959. november 14-én Bath-ból a 185 km-re lévő Londonba ment 13 pilóta részvételével, 35 mérföld/h-s (kb. 56 km/h) csúcssebességgel. Az útvonalat nem véletlenül választották, hiszen a Sambo alapja egy fürdőkád, angolul bathtub volt.

A teljesítmény egyben világcsúcsot is jelentett (gyaníthatóan nem akadt sok ellenfél ebben a versenyszámban), de fontosabb volt, hogy útközben adományokat gyűjtöttek szórólapok révén. A nemes feladat teljesítése után a fiatalok inkább „megdicsőült bevásárlókocsinak” használták a járgányt.

Előtte viszont az akkor már a Forma-1-ben is versenyző későbbi kétszeres világbajnok Graham Hill is kipróbálta fura szerkezetet az 1959-es karácsonyi futamon Brands Hatchben. Egy beszámoló szerint Hill néhány kört ment a Samba volánja mögött, 2:59.7-es köridő volt a legjobbja, természetesen versenyen kívül.

A focimeccsekhez hasonlóan december 25-én rendezett futamok több kategóriában zajlottak, Hill két verseny között lépett pályára. Bill Boddy, a Motorsport Magazine szerzője úgy emlékezett vissza, hogy „a nagydíjversenyző Graham Hill láthatóan nem vette észre, hogy esik az eső, inkább úgy döntött, hogy vesz egy fürdőt Brands Hatch megdöbbent közönsége szeme láttára, és a kommentátor John Bolster is bátorította erre.”

Hill végül a Christmas Trophy kategória győztese lett a versenynapon egy Lotus Seven Climax volánja mögött, de ez az alkalom arról is emlékezetes, hogy hillék futama előtt a minden idők egyik legjobbjának tartott későbbi kétszeres világbajnok Jim Clark is rajthoz állt a sportautók mezőnyében.