A Forma-2-es bajnokság utolsó versenyére maradt a döntés a bajnoki címről, amely Mick Schumacher és a szintén Ferrari-junior Callum Ilott között dőlt el. Előbbi a szombati főfutamon bemutatott bravúros felzárkózását követően megtartotta a hétvége előtti 14 pontos előnyét, így viszonylag nyugodtan várhatta a mindent eldöntő sprintfutamot. Az események kontrollálása azonban hamar kicsúszott a kezei közül.
Schumacher a tegnapi hatodik helye után a harmadik, Ilott pedig a negyedik helyről kezdhette meg a sprintfutamot. A német riválisa eredményétől függetlenül bajnok, ha az első hatban végez, míg ha hetedik vagy nyolcadik és közben az övé a leggyorsabb kör, akkor is ő örülhet. A britnek gyakorlatilag muszáj volt nyernie, és lehetőleg a leggyorsabb kört is megfutnia menet közben ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen.
A rajtot Schumacher kapta el jobban és javított egy helyet, a négyes kanyar előtt azonban nagyon csúnyán elfékezte magát, aminek következtében Jehan Daruvala visszaelőzte. A Prema versenyzője ezt követően óriási mértékű vibrációval küzdött,
ami a fedélzeti kamerás felvételeken is jól látszott, ennek ellenére sikerült visszaelőznie az indiait. Ilott eközben a negyedik helyen haladt kissé lemaradva.
A 9. körben Daruvala aztán visszaelőzte Schumacher, aki mögé Ilott is megérkezett. Eközben a Prema bokszfalán egyre idegesebb arcokat lehetett látni, akik mind versenyzőjük jobb első Pirellije miatt aggódtak. Schumacher helyzetét nehezítette, hogy az F2-es sprintfutamokon nincs kötelező kerékcsere, így várhatóan mind a 34 kört a sérült gumival kellett teljesítenie, mivel ha kiáll, azzal minden esélyét elveszíti a pontszerzésre.
Miközben az élen Daruvala és a vezető Dan Ticktum öldöklő csatába kezdtek, Schumacher egyre nehezebben tartotta Ilottot, a 17. körben pedig ismét elfékezte magát, ráadásul kétszer is, előbb a célegyenesben, majd a négyes kanyarban. Ilott a következő körben kívülről próbálkozott az egyes kanyarban, de emiatt Schumacher csapattársa, Robert Shwartzman megelőzte őt, a brit azonban egyből visszatámadott.
Schumacher ereje végül a 19. körben fogyott el végleg, Ilott a négyes kanyarban elment mellette, majd Shwartzman is azonnal megelőzte, így a Prema a kör végén inkább kihívta őt lágy gumikért, ami után az utolsó előtti helyre tért vissza.
A harmadik helyen haladó Ilottnak ez azonban nem volt elég, hiszen ezzel a pozícióval csak 10 pontot faragott volna 14 pontos hátrányán, ráadásul az élen csatázó Ticktum és Daruvala már közel öt másodpercre voltak tőle, miközben hátulról Shwartzman és Csou szorongatta.
Sokáig úgy tűnt, hogy Ilott csak Ticktum és Daruvala ütközésében bízhat, utolérni nem sok esélye volt őket, a 26. körben azonban már ez is kevés lett volna, ugyanis a remekül hajrázó Cunoda Juki megelőzte őt, majd nem sokkal később Csou is elment mellette. Eközben Mick Schumacher egymás után szórta a leggyorsabb köröket, a 19. helyről azonban semmi esélye nem volt feljönni a pontszerzők közé.
Ilottnak a végére teljesen elfogytak a gumijai és a pontszerzők közül is kiszorult, csak a tizedik lett, így Schumacher nyugodtan gurulhatott át a célvonalon a 18. helyen, a bajnoki címet ünnepelve. A futamot végül Daruvala nyerte Cunoda és Ticktum előtt, a Carlin kettős győzelemmel zárta tehát az évet, a reflektorfény azonban Schumacherre irányult, aki elcsukló hangon köszönte meg a rádióban a csapat erőfeszítéseit.
Az újdonsült bajnok egy kissé csalódott volt amiatt, hogy nem sikerült a legjobban az utolsó Forma-2-es versenye, de később már úgy volt vele, hogy nem ez számít, hanem a bajnoki cím és a jó emlékek. „Jól hangzik [hogy bajnok lettem], de sokkal jobban hangzana, ha ma jó versenyem lett volna. De akárhogy is, eleget tettünk ahhoz, hogy ma bajnokok legyünk. Mindannyiuknak tartoztam ezzel, annyira nagyszerű emberek” – utalt a csapatra.
A futamát az első körben történt elfékezés határozta meg, amiről azonnal elismerte, hogy az ő hibája volt.
Tudtam, hogy a széljárás meg fogja nehezíteni a helyzetet, nagyon szeles volt az idő, hátszél volt a négyes kanyarban és egyszerűen túl későn fékeztem, ez a brutális igazság.
Ez az egész futamomat tönkretette, utána a legjobbamat kellet nyújtanom, hogy megpróbáljak Callum előtt maradni. Nyilván tudtam, hogy gyorsabb. Aztán elkezdtek elfogyni a hátsó gumijaim, de mentem tovább, de aztán úgy voltam vele, hogy nem tudom folytatni ezeken a gumikon, valamit tennünk kell. Egy kicsit féltem attól, hogy bejöjjünk kerékcserére, de a csapat azt mondta, hogy próbáljuk meg, mert úgysem tudjuk azon a szetten befejezni. Úgyhogy bejöttünk, de nem sikerült visszazárkóznom, de így is bajnokok lettünk, az emberek pedig erre fognak emlékezni, ezt a futamot pedig elfelejtik, csak a jóra emlékeznek majd ebből az évből, ahogy én is."
Arra a kérdésre, hogy morálisan mennyit jelent neki, hogy Forma-2-es bajnokként léphet fel a Forma-1-be, még nem tudott válaszolni. „Nem tudom, hogy őszinte legyek, most elárasztanak az érzelmek, nem igazán dolgoztam még fel, talán egy pár napba bele fog telni. Annyira boldog és hálás vagyok, hogy ezekkel az emberekkel dolgozhattam.
Sikerült megismernem őket és őszintén mondhatom, hogy mindannyian a barátaim. Azt próbálom elmondani, hogy imádlak titeket, srácok, ti vagytok a legjobbak."
Ezután a bajnokság második helyén záró Callum Ilottot, valamint csapattársát, Robert Shwartzmant is méltatta, mondván az idén ők is kellettek ahhoz, hogy fejlődjön. „Hihetetlenek voltak az idén az F2-ben versenyző srácok, mindannyian magas szinten vannak és a tisztelet is megvolt közöttünk. Callum az egész évben referenciaként szolgált nekem, nagyon kemény volt, de egyben élvezetes is. Nagy köszönet neki és Robertnek is, aki folyamatosan hajtott az idén és arra sarkallt, hogy keményebben dolgozzak magamon és beletegyem az extra órákat a csapattal. Ezért vagyunk most itt."