A Forma-1 fenegyereke lehetett volna, de inkább örömlányokat hajkurászott

Nem mindenkinek volt olyan szerencséje, mint a Forma-1-ben az idén debütáló Nyikita Mazepinnek. Tomas Scheckter hiába a Ferrari világbajnokának fia, meggondolatlan tettével örökre elvágta magát az F1-es csapatoknál.

Minden sportágban akadnak olyan tehetségek, akik nem tudják beváltani a hozzájuk fűzött ígéreteket, és még azelőtt eltűnnek a süllyesztőben, hogy bármi maradandót alkottak volna. Aztán vannak olyanok, akiknek sikerül valamilyen karriert befutni, akár olyat is, ami egy náluk kevésbé tehetséges sportolónak a becsületére válna, esetükben azonban az azt tarkító villanások csak emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy mire lettek volna képesek, ha egy kicsit jobban odateszik magukat.

Mazepin hiába keveredett jókora botrányba, mégis bemutatkozhat az F1-ben Forrás: James Gasperotti/Haas F1 Team

Hogy például Nyikita Mazepin melyik kategóriába tartozik majd, az csak ezután fog kiderülni, a Forma-1-ben az idén bemutatkozó orosz versenyző mindenesetre a tavalyi szexuális zaklatási botránya után már annak is örülhet, hogy megtarthatta a helyét az idei mezőnyben. Nem mindenkinek volt ugyanis ilyen szerencséje.

Ha rosszmájúak (és realisták) akarunk lenni, akkor ez semmi másnak nem köszönhető – minthogy a szerződtetése sem – mint a milliárdos apja révén vele együtt érkező dollárkötegeknek, a múltban ugyanis ennél kevesebb is elég volt ahhoz, hogy valaki örökre fekete listára kerüljön az F1-es csapatoknál.

Jody Scheckter, 1979 világbajnokának neve a Ferrari vb-cím nélküli időszakának mind hosszabbra nyúlásával egyre többször került elő a Forma-1-gyel kapcsolatos tudósításokban a 90-es években, mint a Scuderia legutóbbi világbajnoka. A dél-afrikai expilóta 21 éven át viselte ezt a titulust, egészen addig, amíg Michael Schumacher 2000-ben végre felért a csúcsra a maranellóiakkal.

A 2000-es évek elejére is a közbeszéd része maradhatott volna azonban a Scheckter-név, Jody legkisebb fia, Tomas ugyanis ekkor már a Forma-1 ajtaján kopogtatott.

Ő lehetett volna a hetedik olyan pilóta, aki apja után szintén az F1-es mezőny tagja lesz, és Damon Hill után csupán a második, aki világbajnoki címet is nyer. Ettől azonban olyan messze volt, mint Mazepin attól, hogy a szurkolók kedvence legyen, mivel az F1-es bemutatkozásig sem jutott el.

Jody Scheckter 1979-ben lett vllágbajnok a Ferrarival, majd a gyengén sikerült 1980-as szezon után visszavonult Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Pedig Tomas Scheckter örökölte apja tehetségét. Csupán 11 évesen kezdett el gokartozni, de 16 évesen már a Formula Veeben versenyzett, majd jött a dél-afrikai Formula Ford bajnokság. Az áttöréshez azonban – mint mindenki másnak – neki is Európába kellett jönnie.

Apját merőben hidegen hagyták a kezdeti évei, sőt, egy interjúban az ifjú Scheckter azt mondta, teljességgel az ellen volt, hogy fia autóversenyző legyen.

Mivel azonban a kis Tomas az anyjával élt Dél-Afrikában, elég volt az egyik szülőjét meggyőzni. „Az anyám nagyon támogató volt, az apám viszont csak akkor lett az, amikor 16 éves koromban látott versenyezni és nyerni.

Utána azt mondta, hogy egy évig segít nekem Európában, és ha nyerek, akkor megpróbál segíteni a továbbiakban. Ha nem, akkor viszont egyetemre vagy dolgozni kell mennem"

– nyilatkozat a Runridedive.com-nak.

A fiatal Scheckter pedig nyert. Mindjárt a második futamán a brit Formula Vauxhallban az első helyen intette le a kockás zászló, az idény végén pedig harmadik lett az összetettben, valamint ő lett az év újonca.

Nem feltétlenül volt a legjobb apa, de Jody Scheckter amint látta, hogy fia tehetséges, igyekezett egyengetni az útját Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A figyelmet azonban igazán 1999-ben hívta fel magára azzal, hogy rekordot jelentő nyolc győzelemmel és nyolc pole pozícióval megnyerte azt a Formula Opel Euroseries-t, amely azelőtt olyan pilótákat nevelt ki a Forma-1-nek, mint Mika Häkkinen, Rubens Barrichello vagy David Coulthard.

Ami pedig talán a legtöbbet elárulja a képességeiről az az, hogy ugyanabban az évben elindulhatott az Euro Open by Nissan utolsó két futamán Valenciában, és rögtön felvette a versenyt egy bizonyos Fernando Alonsóval.

Alonso a több mint 30 fős, egy magyar pilótát, Illés Tamást is magában foglaló mezőnyben élete első formaautós szezonját futva bajnok lett, és már akkor mindenki a jövő Forma-1-es világbajnokát látta benne. A szezonzáró helyszínére öt győzelemmel és hat pole pozícióval a háta mögött, a bajnoki cím egyik várományosaként érkezett, a show-t azonban Scheckter némileg ellopta előle, miután a számára ismeretlen autóval mindkét futamra megszerezte a pole pozíciót. Az elsőt meg is nyerte az élről indulva, a másodikon azonban a boksztaktikának köszönhetően Alonso átugrotta őt, így be kellett érnie a második hellyel, miközben a spanyol megnyerte a versenyt és bajnok lett.

A Formula Nissan 1999-es idényének zárófutama, az első sorból rajtoló Scheckterrel és Alonsóval

Úgy tűnt, hogy az 1999-es sikerek elindították a dél-afrikait az F1 felé vezető úton, ráadásul a háromszoros világbajnok Jackie Stewart a szárnyai alá vette, így a 19 esztendős pilóta 2000-ben már a Stewart Racinggel versenyzett a brit Forma-3-ban. Az évet végül Antonio Pizzonia mögött az összetett második helyén zárta két győzelemmel, négy második és egy harmadik hellyel. Emellett harmadik lett a híres zandvoorti F3-as Mastersen, illetve beugróként részt vett a Forma-2 elődjének számító, az F1-es versenyhétvégék betétversenyeként rendezett Forma-3000 három állomásán is, Hockenheimben, második futamán pedig második lett.

Noha 1997 és 1999 között működtetett F1-es csapatát eladta a Jaguarnak és már csak tanácsadóként vett részt az istálló életében, Jackie Stewart közbenjárásával Scheckter végül tesztlehetőséget kapott a 2000-es szezonnak nagy reményekkel nekivágó, ám csak bukdácsoló istállótól.

A nagy napra augusztusban került sor, az Autosport tudósítása szerint pedig a teszt jól sikerült, Scheckter 15 kör alatt egy másodpercen belülre került Luciano Burtihoz, a csapat állandó tesztpilótájához képest, mindezt ráadásul úgy, hogy korábban nem vezetett még Silverstone-ban (ne feledjük el, akkoriban még nem voltak szimulátorok, így azokkal sem lehetett előre begyakorolni a pályákat). „Szeretnék versenyzői szerződést kapni a Jaguartól, de be kell bizonyítanom nekik, hogy gyors vagyok. Ha ez meglesz, remélhetőleg kihasználják az opciójukat és leigazolnak a következő évre" – nyilatkozta Scheckter.

Tomas Scheckter, Jaguar R2, 2001 Silverstone #F1 test (1979 champion Jody's son)

One of the best mavericks to appear in Indycar. pic.twitter.com/BGtmbCJiSt

— F1 in the 2000s (@CrystalRacing) June 25, 2019

Az első F1-es teszt 2000 augusztusában. Apja, Jody is ott volt

A versenyzői ülés végül nem jött össze, a 2001-es szezont az Eddie Irvine-Luciano Burti kettőssel kezdte a csapat, első tesztje után valamivel több mint egy hónappal azonban teszt- és tartalékpilótai szerződést ajánlott a Jaguar Scheckternek, amit a dél-afrikai örömmel el is fogadott. „Igazán büszke vagyok, hogy a Jaguarnál vezethetek. Nagyon izgalmas egy ilyen kulcsszerepben lenni. A legfőbb célom, hogy Forma-1-es pilóta legyek, de előtte még dolgom van, mégpedig biztosítani, hogy a jövő évi R2-es modell a lehető legversenyképesebb legyen."

Az F1 kapujába jutott

Már az akkoriban adott nyilatkozataiból is látszott, hogy a 20 éves ifjonc nem éppen a félénk kisfiúk közé tartozik, épp ellenkezőleg. Zöldfülű kezdőként is világossá tette, hogy nem szeretne örökre tesztpilótáskodni, és ha 2001-re nem is sikerült, a 2002-es szezonra már mindenképpen versenyezői ülést akar a Forma-1-ben. „Az apám azt mondta, hogy van két, legfeljebb három éved bekerülni, utána ennyi volt.

Én nyomást helyezek magamra és azt mondom, hogy 2002-re sikerülnie kell, mivel már nincs sok junior kategória, ahol versenyezhetnék, és nem szeretnék beleragadni a tesztpilótai szerepbe."

„Szerintem jó lehetőség a tesztelés, megtanulhatom, hogy miként működik a csapat és versenyhétvégéken is ott lehetek. De nyilván imádtam volna, ha már az idén versenyezhetek. Akarom a Forma-1-et. Már az idén, miután részt vettem néhány Forma-300-es futamon, igazán sóvárogtam az után, hogy jövőre a Forma-1-ben versenyezzek.

Nem szeretnék olyasvalaki lenni, akit azért ültetnek autóba, hogy le-föl száguldozzon egy egyenesben

– utalt az egyenesfutási tesztekre. – Tudni szeretném, hogy miért száguldozunk le-föl az egyenesben, mit tesztelünk, miért teszteljük. Szeretnék belefolyni az Eddie-vel és Lucianóval zajló munkába. Nem akarok báb lenni. Olyan pilóta akarok lenni, aki mindent tud arról, hogy mi folyik körülötte."

A 2001-es Jaguar R2 bemutatóján a két állandó versenyző, Eddie Irvine (bal szélen) és Luciano Burti (középen) társaságában Forrás: Getty Images/Clive Mason

A tesztpilótáskodás azonban a legkevésbé sem úgy alakult, ahogyan azt Scheckter tervezte, a vártnál ugyanis sokkal kevesebb tesztnap jutott neki.

Noha így is autóba ülhetett néhányszor, a lehetőségekhez képest sokkal kevesebbet körözhetett egy olyan korban, amikor még nem korlátozták a tesztelést, a csapatok így az év mind a 12 hónapjában folyamatosan teszteltek.

A 2001-es esztendő elején pedig csak sokasodtak a baljós jelek. A Jaguart irányító Bobby Rahal januárban tesztlehetőséget adott Narain Karthikeyannak, februárban pedig szerződtette tesztpilótának az előző két szezonban az Arrows-nál versenyző, ülését Enrique Bernoldival szemben elveszítő Pedro de la Rosát.

A spanyol versenyző három évre írt alá, Rahal pedig azt mondta a „gyors és jóképességű" pilótáról, hogy tapasztalata „felbecsülhetetlen lesz" a 2001-es autó fejlesztésében. „Pedro szerződtetésével egyértelmű jelét adtuk annak, hogy a Jaguar Racinget a jövőben bajnokesélyes csapattá akarjuk fejleszteni."

A szezon előtt olyan pletykák is felröppentek, hogy de la Rosa már a szezonkezdet előtt átveheti a Jaguar R2-esről lesújtó véleményt megfogalmazó Eddie Irvine helyét, végül azonban az ír maradt, a spanyolnak ugyanakkor nem kellett sokáig a tesztpilóta szerepével megelégednie, Burti ugyanis négy verseny után repült, mert összekülönbözött a menedzsmenttel. A vezetés azonban nem Schecktert, hanem de la Rosát ültette a helyére, ami gyakorlatilag felért egy kinyilatkoztatással.

Burti (bal oldalt) a Jaguar tesztpilótájából lépett elő versenyzővé, Scheckternek (jobbra) ugyanez azonban nem adatott meg Forrás: Getty Images/Mark Thompson

A dél-afrikai sorsát azonban nem ez, hanem saját hülyesége pecsételte meg. Május 5-én jött a hír: a Jaguar szerződést bontott vele. „A csapattal korábban fejlesztőpilótai szerepkörben szerződésben álló Mr. Scheckter nemrég bírósági tárgyaláson vett részt, az istállónak és a Jaguar Racing igazgatótanácsának pedig az ezzel kapcsolatos történések miatt nem volt más választása, mint megszüntetni a két fél együttműködését" – lehetett olvasni a Jaguar közleményében.

A pilóta menedzsere azt nyilatkozta, hogy Scheckter „hibát követett el, aminek megfizeti az árát", de nem hiszi, hogy ezért a Forma-1 el fogja őt ítélni. „Ha megmutatja, hogy elég jó, akkor találni fog egy másik tesztpilótai állást. Mi keresni fogunk neki egyet" – nyilatkozta a menedzser. Maga Scheckter csak annyit mondott, hogy „hatalmas hibát követtem el, ami soha többé nem fog megtörténni."

És hogy mi történt? Az, hogy 200 fontra büntette őt a northamptoni bíróság, miután a rendőrség elkapta, miközben az autójában egy prostituálttal múlatta az időt, ami Angliában büntetendő.

A pletykák szerint ugyanakkor a dél-afrikai versenyző ballépése szinte megváltás volt a csapat számára, amely már szerette volna a kapun kívül tudni tesztpilótáját, az incidens pedig kiváló okot szolgáltatott a szerződése felbontására.

Bobby Rahal, a Jaguar csapatfőnöke már kirúgása előtt sem igazán számolt Scheckterrel Forrás: Getty Images/Clive Mason

Ezzel együtt óriási butaság volt, amit csinált, hiszen lehet valaki bármennyire is gyors, ha elvágja magát a szponzoroknál, nem fog F1-es autóba ülni. De még így is úgy tűnt, hogy Scheckter F1-es álmait nem törte derékba az eset, mert sikerült szerződést kötnie az Arrows-csapatot tulajdonló Tom Walkinshaw TWR Group nevű vállalatával, amely 2002-re kölcsönadta a Red Bull Cheever Racingnek az Indy Racing League-be (IRL), 2003-tól viszont számított rá az Arrows-istállónál.

Utóbbiból azonban semmi nem lett, az Arrows ugyanis anyagi nehézségek miatt már a 2002-es szezont sem fejezte be, majd végleg lehúzta a rolót.

Scheckter a 2001-es évet az Euro Open by Nissanban versenyezte végig, ahol négy győzelemmel a második lett az összetettben, majd a TWR-es szerződéssel a zsebében az Egyesült Államokba tette át a székhelyét. A Forma-1-ben soha többet nem láthattuk, még tesztpilótaként sem.

Nem volt valami nagyszerű [a jaguaros időszak], mivel több tesztelési lehetőséget ígértek, mint amennyit végül kaptam.

Rossz vége lett a kapcsolatunknak, de sikerült gyorsan leszerződnöm a TWR-rel, amely kölcsönadott, hogy egy évet Amerikában versenyezzek" – nyilatkozta évekkel később.

Az IRL-ben a Red Bull Cheever Racingnél mutatkozott be Forrás: Getty Images/Robert Laberge

Az amerikai kaland abból a szempontból jól indult, hogy az ifjonc gyorsan lenyűgözte a csapattulajdonos és versenyző Eddie Cheever Jr-t a sebességével.

Nagyon régóta nem láttam senkit, aki ilyen fiatalon ennyire jó lenne

– nyilatkozta róla az akkor 44 éves, korábban az F1-ben is versenyző Indy 500-győztes. Az első futam után azonban már nem volt ennyire jó véleménnyel az új igazolásról, Scheckter ugyanis forrófejű volt és a verseny elején kiütötte őt, hogy aztán két körös hátrányát ledolgozva a hatodik helyen végezzen. Cheever később megbocsátott rutintalan pilótájának.

Az USA-ban sem lett okosabb

Döcögősen indult tehát az év, de a folytatásban sem akartak jönni az eredmények, Scheckter ráadásul az Egyesült Államokban is hozta öntörvényű énjét,

Cheevernek egyszer például a rendőröknél kellett közbenjárnia azért, mert a fiatal dél-afrikai jó ötletnek tartotta a jet ski-ével lefröcskölni az ezt viccesnek cseppet sem találó járőröket.

A csapatfőnöknek azonban ezzel együtt bejött a néha kissé szertelen, de szélvészgyors ifjonc stílusa.

Scheckter élete első IRL-futamán kilöki főnökét, egyben csapattársát

A szezon tizedik versenyén azonban kettejük kapcsolata végleg megromlott. Nashville-ben Scheckter ugyanis Cheevert hibáztatta a kiesése miatt, mondván lekörözés közben nem húzódott le kellően az oválív alsó felére.

Az őrjöngő Cheever erre még a következő verseny előtt szerződtette harmadik pilótának Buddy Rice-t és odaadta neki Scheckter csapatát, amitől a dél-afrikai bosszúvágytól fűtve gurult pályára a Michigan 400-on.

Legjobb helyezése továbbra is az idénnyitón szerzett hatodik hely volt, Michiganben azonban megszerzete a pole-t, majd ellentmondást nem tűrő versenyzéssel, 122 körön át vezetve nyerte meg a futamot úgy, hogy az utolsó bokszkiállását elrontotta a csapat, ami miatt visszacsúszott a 12. helyre (20 autóval a vezető pilóta mögé). 21 körrel később azonban már ismét ő állt az élen, hogy az utolsó 7 körben visszaverve az őt támadó Rice-ot megszerezze élete első győzelmét az IRL-ben. „Meglettem volna az egy héttel ezelőtti dráma nélkül, mert jobban fáj, mint eddig bármi, de most itt ülök egy győzelemmel, úgyhogy talán bejött a motivációs taktika" – nyilatkozta a futam után.

A nashville-i incidens, ami miatt Scheckter kiakadt Cheeverrel

Első szezonja során Scheckterről az volt a sportág nagyöregjeinek egyöntetű véleménye, hogy nagy tehetségnek számít és a tempójával nem lesz gond – amit az is mutatott, hogy az európai versenypályákról érkező számos pilótával ellentétben azonnal szélvészgyors volt az oválpályákon – mindössze be kell nőjön a feje lágya. Ez azonban soha nem történt meg.

Az elején azzal hívtam fel a menedzseremet, hogy el kell hoznia Amerikából, mielőtt meghalok,

de néhány hónapnyi versenyzés és az Indy 500 megtapasztalása után meggondoltam magam és már maradni akartam. Amennyire gyűlöltem a veszélyt, az volt, ami vonzott is, mert megkülönböztette a férfiakat a kisfiúktól" – nyilatkozta 2012-ben az Xtreme Visual Radionak, ez a nyilatkozat pedig hűen rávilágít arra, hogy mi is volt az ő ars poeticája.

Ennek köszönhetően a tíz év során, amit az amerikai formaautózás csúcskategóriájában töltött (ebből hat volt teljes szezon), mindössze két versenyt nyert meg, miközben az élen töltött köreinek száma alapján ennek sokszorosát kellett volna.

Közte két Indianapolis 500-at, ráadásul mindjárt az elsőt, amin elindult. Forrófejűsége azonban elvette tőle az autósport egyik legnagyobb presztízsű serlegét, 27 körrel a 200 körös futam vége előtt, magabiztos előnyben ugyanis a falnak ment.

Megnyerhette volna élete első Indianapolis 500-át Forrás: Getty Images/2002 Getty Images/Robert Laberge

„86 kört töltöttem az élen, de valószínűleg egy kicsit őrült voltam, és ma is az vagyok.

Nagyjából tíz másodperces előnyöm volt, szinte meg volt nyerve a verseny, körülbelül húsz kör volt hátra, de az én mentalitásom olyan volt, hogy le akartam körözni a második helyezettet is

– fedte fel az okát annak, hogy miért autózott ilyen helyzetben is a határon és miért nem vett vissza egy kicsit. – Nagyjából tíz versenyző jött oda hozzám a futam után és kérdezte meg, hogy minden rendben van-e az agyammal, mivel akkora előnyöm volt, mégis minden körben úgy mentem, mintha időmérős kör lett volna. De vicces volt, mert amikor a balesetem után kiengedtek az orvosi központból, nem értettem, hogy miért csinál mindenki ekkora ügyet ebből, mivel úgy voltam vele, hogy majd jövőre megnyerem."

Nem nyerte, noha nála többet 2003-ban sem töltött senki az élen. Végül negyedik lett. „Ha az embereket kérdezed, a karrieremben az volt a legemlékezetesebb, ahogyan vezettem. Mindig 150%-ot nyújtottam. 1500 kört töltöttem az élen az IndyCarban, de csak két versenyt nyertem. A legtöbb embert ez dühítené, én azonban imádtam a határon menni és az élre törni" – összegezte hozzáállását a versenyzéshez, amivel számos rajongót szerzett magának.

A legjobban pedig talán a fentebbi videó megtekintésével kaphatunk ízelítőt abből, hogy milyen is volt az, amikor a határon ment, és miért hívták – ahogyan az a videó címében is szerepel – a hideg gumik mesterének. Egészen elképesztő módon érezte a tapadás határát, ennek köszönhetően pedig rengeteg pozíciót volt képes javítani az újraindítások során. Amikor a többiek még a hideg gumikon óvatoskodtak (az ő mércéjükkel mérve, persze), addig ő fittyet hányva az ezzel járó veszélyekre, külső íven körbeautózta, akit csak tudott. Az ilyesfajta kamikaze hozzáállás természetesen – miként azt az eredménysora is mutatja – a legtöbbször csak részsikerekkel párosult, de ezzel együtt is elképesztően látványos volt.

És hogy mire ment volna a Forma-1-ben ezzel az attitűddel? Valószínűleg nem sokra, talán még annyira sem, mint Amerikában, de hogy élvezet lett volna figyelni őt, az biztos. 2001-es botlása miatt – amiről azóta sem nyilatkozik senkinek – azonban ezt már soha nem tudhattuk meg.