A Brit Nagydíjon elérkezett a pillanat, amiről sokan úgy gondolták, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül be fog következni: a világbajnoki címért harcoló Max Verstappen és Lewis Hamilton az első körben összeütközött, és az éllovasnak nemhogy fel kellett adnia a futamot, de még kivizsgálásra kórházba is szállították, ráadásul a Red Bull is nagyon csúnyán összetört.
Az eset óta számos vélemény elhangzott mindkét fél részéről: Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója odáig ment, hogy kijelentette, a hétszeres világbajnokot el kellene tiltani, míg a Mercedes pilótája váltig állítja, hogy ő semmit nem csinált rosszul és riválisa volt az, aki nem hagyott neki elég helyet.
Az igazság, mint szinte bármilyen kérdésben, valahol a két szélsőség között van.
Tény, hogy mindkét fél tehetett volna azért, hogy elkerüljék a balesetet, de kettőjük közül Verstappen volt az, aki a szabályokat betartva cselekedett, és meghagyta a kellő helyet vetélytársának. Ezt a sportfelügyelők is így gondolták, hiszen 10 másodperccel megbüntették Hamiltont.
A végeredmény ismeretében azonban ez semmit sem ért, hiszen a 36 éves versenyző így is megnyerte a versenyt, annak is köszönhetően, hogy a baleset után meg kellett szakítani a futamot. Emellett, ráadásul előfordulhat, hogy a Red Bullban súlyosan sérült az erőforrás, de ha nem, az energiaitalosoknak akkor is rengeteg pénzbe fog kerülni, hogy újjáépítsék az autót. Ez pedig a költségvetési korlát korszakában akár a bajnoki harcot is befolyásolhatja.
Ahhoz, hogy a lehető legjobban megértsük, mi történt, érdemes visszamenni az időben 22 és fél órát, egészen a sprintkvalifikáció első köréig. Mint ismert, Verstappen akkor lerajtolta Hamiltont, aki azonban nem hagyta magát, és mindent megtett annak érdekében, hogy visszavegye a vezetést. Vagy mégsem?
Egy nappal a baleset előtt nagyjából hasonló felállásban jöttek ki a Luffieldból, majd hajtottak be az alternatív célegyenesbe a Woodcote-on keresztül.
Verstappen mindkét alkalommal középre húzódott, a szélárnyék segítségével vészesen közeledő Hamiltonnak pedig el kellett döntenie, hogy melyik irányból próbáljon előzni.
Végül szombaton balra, vagyis a külső ívre, míg másnap jobbra húzódott. Mindkét manővert pár méterrel a pálya feletti lámpák előtt kezdte meg, így azon a ponton érdemes összehasonlítani a két felvételt. Két dolog egyértelműen látszik: szombaton valamivel közelebb volt Verstappenhez, aki ráadásul aznap egy kicsit kijjebb haladt a Copse bejárata előtt, vagyis papíron a sprintversenyen nagyobb eséllyel sikerült volna a manőver a belső íven. Az akkori szituációra egyébként maga az érintett is kitért.
„Szombaton balra húzódtam, de aztán megbántam, hogy nem mentem be a résbe, ami ott volt a jobb oldalon – nyilatkozta a futam utáni sajtótájékoztatón. – [A versenyen] próbáltam őt megtéveszteni, előbb balra mozdultam, aztán jobbra.
Ezután melléértem, de láttam, hogy nem fog kihátrálni. Bementünk a kanyarba és összeütköztünk.”
A baleset pillanatáig azonban továbbra is érdemes összevetni a két felvételt. Szombaton Verstappen időben eszmélt, és amint meglátta a veszélyt, elkezdett kifelé húzódni, hogy minél jobb szögben mehessen be a Copse-ba. Ez sikerült is neki, eltalálta a kanyarcsúcspontot, és egyrészt simán megvédte pozícióját, másrészt nem merült fel a baleset veszélye.
A versenyen azonban Hamilton két szempontból is hátrányban volt Verstappen akkori helyzetéhez képest: egyrészt ő jött hátulról, másrészt ennek következtében már nem volt ideje arra, hogy eléggé kihúzódjon. Ezt nehezebb összehasonlítani, ugyanis az F1 TV-n abban a pillanatban a holland pilóta hátsó kamerájából lehetett szemlélni a sprintfutam eseményeit, de így is látszik, hogy az ő esetében volt olyan pillanat, amikor közelebb volt a pálya bal széléhez, mint a jobbhoz,
míg másnap Hamilton ezt nem mondhatta el magáról.
Ennek következtében pedig esélye sem volt, hogy érintse a kanyarcsúcspontot, hanem kifelé sodródva eltalálta a Red Bullt, a következmények pedig ismertek. Ezzel együtt tény, hogy Verstappen egy fikarcnyit sem engedett, így felmerül a kérdés, hogy most akkor kié a felelősség.
Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke még a verseny alatt elmondta, hogy egy akkora sebességű kanyarban lehetetlen az előzés, és ezt egy Hamilton-kaliberű versenyzőnek pontosan tudnia kellett volna. Innentől kezdve pedig számára nem volt kérdés, hogy a hétszeres világbajnok büntetést érdemelt. Kollégája, a Mercedest irányító Toto Wolff azonban másképp látja a helyzetet.
Mindig kettőn áll a vásár, ők pedig egy centiméternyi helyet sem hagynak egymásnak
– magyarázta a Sky Sports műsorában. – Ez egy nagy sebességű kanyar, így az ilyen incidensek csúnyán néznek ki, de a szabályok világosak, feketén-fehéren le vannak írva. Persze a versenyzőknek lehet más a nézőpontjuk az autóban, de meg kell érteni, hogy ha a [hátul lévő] első tengelye eléri a kívül haladó autónak a közepét, akkor övé a kanyar. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy ez a kanyar ugyanolyan-e, mint a többi, talán nem. De még egyszer, egy [ilyen] baleset két pilóta közreműködésével történik.”
Kétségtelen, hogy létezik olyan szabály, hogy amennyiben a hátul haladó első tengelye előrébb van, mint az ellenfél hátsó tengelye, akkor utóbbinak kötelező meghagyni az egyautónyi helyet. Wolff érvelése ott bukik meg, hogy Verstappen ezt meg is tette, hiszen Hamilton és a pálya jobb széle között jól látható a távolság.
Ugyanakkor abban neki és Hamiltonnak is igaza van, hogy a holland pilóta nem tett meg mindent az ütközés elkerüléséért,
hiszen nyilvánvalóan neki is lett volna még tere a másik oldalon. Persze könnyen lehet, hogy ha hagyja magát, akkor át kell adnia az 1. helyet a versenyen, de tekintve, hogy 33 ponttal vezette a világbajnokságot, és még csak az első körben jártak, nem lett volna ördögtől való, ha elkerüli a kockázatot, a végeredményt ismerve pedig pláne nem.
A sajtótájékoztatón Hamilton beszélt a Charles Leclerc elleni előzéséről, amit ugyanott hajtott végre, mint az első körös manővert. A hétszeres világbajnok úgy véli, a monacói pilóta sokkal korrektebben járt el, mint Verstappen.
„Abból a szempontból nagyon tisztelettudó volt, hogy hagyott helyet – dicsérte a 2. helyezettet. – Valahol mellette mentem, amivel tisztában volt, de nem tágított, pusztán szélesebb íven ment, és majdnem meg is csinálta, fantasztikus versenyzés volt. Ami engem illet, azon a ponton kihátráltam, hogy biztosan ne menjünk egymásnak. Szerintem így kellene működnie a versenyzésnek, és egy ideális világban az első próbálkozásnál is ez lett volna. Azonban más időben történt, másképp helyezkedtünk és a pilóta sem ugyanaz volt.”
A felvételek alapján viszont Hamilton téved.
Ugyan a kameraállások megint csak nem egyeznek, de annyi azért látszik, hogy Leclerc nagyjából ugyanott volt, mint Verstappen az ütközés pillanatában. Az más kérdés, hogy utána valóban lesodródott az ívről, de ebben a szituációban Hamilton volt az, aki másképpen viselkedett az első körös incidenshez képest, hiszen sokkal beljebb fordult el, a jobb első gumija pedig érintette a fehér vonalat, majd a rázókövet.
Hamiltonnak tehát a futam elején el kellett volna vennie a gázt, és a jelek szerint a sportfelügyelők is erre a következtetésre jutottak, hiszen nem sokkal az új rajt után 10 másodperces büntetést adtak neki. Az indoklásban előbb leírták, hogy milyen felállásban hajtottak be a kanyarba, majd ténylegesen megmagyarázták az ítéletet.
A 44-es autó [Hamilton] nem érte el a kanyarcsúcspontot, miközben volt hely a belső íven
– olvasható a közleményben. – Amikor a 33-as autó [Verstappen] befordult a kanyarba, a 44-es nem kerülte el a kontaktot, és a 44-es autó elejének bal oldala összeért a 33-as hátuljának jobb oldalával. Elsősorban a 44-es számú autót tartjuk hibásnak.”
Úgy tűnik tehát, hogy a szankció ténye jogos volt, azonban a mértékével kapcsolatban sincsen közmegegyezés. A Marko által említett eltiltás vagy a kizárás persze túlzó lett volna, de sokan inkább az áthajtásos büntetést vagy a 10 másodperces stop & go-t tartották volna helyénvalónak.
Tény, hogy a baleset következménye és a második legenyhébb szankció mértéke köszönőviszonyban sincs egymással, ugyanakkor Michael Masi, az F1 versenyigazgatója rámutatott, hogy a sportfelügyelőknek nem is ez alapján kell ítéletet hirdetniük.
„Van valami, ami évek óta [a döntéshozatal] egyik alappillére – mondta el a verseny utáni sajtóbeszélgetésen. – Az istállók, az FIA, az F1 és a csapatfőnökök már az én időm előtt is ragaszkodtak ahhoz, hogy egy incidens vizsgálata során a következményeket nem szabad figyelembe venni.
Szóval a döntéshozatal során magát az esetet nézik, a következményeket nem.”
A végeredmény alapján valóban nem feltétlenül szerencsés döntést hozni, viszont a károk várható mértékével nyilvánvalóan számolni kell, függetlenül attól, hogy a valóság annál súlyosabb vagy enyhébb volt. Ennél a tempónál pedig mindenképpen elmondható, hogy a pilóták testi épségét veszélyezteti, ha összeérnek, főleg egy olyan bukótérrel rendelkező kanyarban, mint a Copse, vagyis ebből a szempontból Hamiltonnak járhatott volna súlyosabb büntetés.
Azonban még ha tökéletes döntés is született, nem véletlen, hogy rengeteg szurkoló tartja igazságtalannak a helyzetet, ami persze benne van a sportágban. Ennek a legnyilvánvalóbb lenyomata, hogy Hamilton úgy szerzett egy híján maximális pontot, hogy riválisa az ő hibájából nullázott.
Ráadásul akkora balesetnek volt a fő okozója, hogy meg kellett szakítani a futamot, és mint kiderült, Hamilton emiatt menekült meg a kieséstől.
Andrew Shovlin, a Mercedes vezető versenymérnöke ugyanis elárulta, a sérült autót kizárólag a piros zászlós időszak alatt tudták megjavítani. Ráadásul Hamiltonnak már nem először van szerencséje verseny megszakításával, hiszen az Emilia Romagna Nagydíjon ennek köszönhetően tudott visszakapaszkodni a 2. helyre.
Persze sokan mondhatják, hogy mindezek ellenére még mindig Verstappennek és a Red Bullnak áll a zászló, hiszen olyan pályán voltak egyenrangú ellenfelek, amelyen a Mercedes a hibrid korszakban mindig is nagyon erős volt. Ugyanakkor a balesetnek biztosan lesznek hosszabb távú következményei, amelyeket a Red Bullnak kell viselnie.
Ebből a szempontból Valtteri Bottas és George Russell imolai ütközése a legjobb példa, hiszen a károk hasonló nagyságrendűek voltak. Ekkor a címvédő istállónak két problémával kellett szembenéznie: egyrészt felmerült, hogy a motor javíthatatlanul roncsolódott, másrészt az autó újjáépítése rendkívül költségesnek bizonyult.
Az erőforrás végül megúszta a hatalmas bukást, ám Verstappen autóját elnézve egyáltalán nem volt biztos, hogy ebből a szempontból ő is szerencsésen jön ki az esetből. Azonban Tanabe Tojoharu, a Honda technikai igazgatója szerint még sincs akkora baj.
Amikor először láttam a képeket az autó kiemeléséről, azt hittem, hatalmas a kár
– idézi az Autosport. – Valójában viszont úgy tűnik, a sérülés kisebb annál, amit elsőre láttunk, ugyanakkor a tényleges kár mértékét nem lehet tudni, amíg bent van az autóban. Vissza akarjuk küldeni Szakurába ellenőrzésre, mielőtt döntést hozunk.”
Amit viszont a Red Bull biztosan nem fog megúszni, az az autó újjáépítésének költsége. Bottas esetében ez becslések szerint 1 millió font volt, és valószínű, hogy Verstappen kasztnijára is hasonló nagyságrendű összeget kell fordítani.
Persze ez a korábbi években nem befolyásolta volna a bajnoki küzdelmet, viszont idén bevezették a költségvetési korlátot, aminek értelmében a csapatok – néhány tételt leszámítva – legfeljebb 145 millió dollárt fordíthatnak kiadásokra.
Ha az 1 millió fontnál maradunk, az jelenlegi árfolyamon 1,37 millió dollárt jelent, ami a maximum közel 1 százaléka.
Ezt a Red Bullnak az idei vagy a jövő évi autó fejlesztésére szánt összegnek egy részéből kell előteremtenie. Innentől kezdve pedig borítékolható, hogy lépéshátrányba kerülnek, és csak reménykedhetnek benne, hogy az év végi visszatekintőkben nem úgy fognak emlékezni erre a futamra, mint ami fordulópontot jelentett a világbajnoki küzdelemben.