A világbajnoki címért zajló küzdelem mellett a McLaren és a Ferrari csatáját lesz leginkább érdemes figyelni a szezon hátralévő futamain. Öt fordulóval a vége előtt 3,5 pont a különbség a wokingiak javára, azonban a közelmúlt nem nekik kedvez.
„Úgy vélem, az utolsó pillanatban fog eldőlni – nyilatkozta Zak Brown, a McLaren Racing vezérigazgatója még az USA Nagydíj pénteki sajtótájékoztatóján. – Két izgalmas bajnoki [küzdelem] zajlik, igaz? Ott van Lewis [Hamilton] Max [Verstappen] ellen, ami a végletekig kiélezett lesz, és szerintem ez lesz a helyzet a McLaren és a Ferrari párharcával.
Szeretném azt hinni, hogy meg fogjuk szerezni [a harmadik helyet], de túlságosan szoros ahhoz, hogy tippelni lehessen.”
A 3,5 pontos differencia valóban olyasmi, amit egy futam alatt könnyedén le lehet dolgozni, olyannyira, hogy eddig a Belga Nagydíj kivételével mindig nagyobb volt a különbség a két csapat között egy-egy versenyen. Azonban az idény első feléből kiindulva ez az állás nem a McLaren számára hízelgő, hiszen nyáron akár még azt is lehetett gondolni, hogy a wokingi istálló viszonylag simán odaér a konstruktőri dobogóra.
Most már talán kijelenthető, hogy a „sima” rész biztosan nem fog teljesülni, sőt, a fogadóirodák szerint most már egyértelműen a Ferrari az esélyesebb, emellett mind az egyik, mind a másik oldalon erre utaló kijelentéseket tettek. Pedig nem is olyan régen kettős győzelmet arattak Monzában, és az Orosz Nagydíjon közel álltak ahhoz, hogy Lando Norris révén duplázzanak. Törökországban és az Egyesült Államokban viszont egyértelműen a maranellói alakulat bizonyult gyorsabbnak.
Úgy gondolom, hogy az idei év néhány pontján remek tempót produkáltunk, és voltak olyan versenyek, amelyeken szenvedtünk
– fejtegette Brown. – Szerintem ez része az útnak, amin vagyunk. Folyamatosan javulunk, de előfordul, hogy egyik futamról a másikra visszaesünk. Hollandiában és Törökországban nem voltunk nagyon erősek, Spában, Monzában és Oroszországban igen. Még nem rendelkezünk kiegyensúlyozottan gyors autóval, de szerintem ez része a tanulásnak és a fejlődésnek, és annak az útnak, amin visszatérünk az élmezőnybe.”
Az utóbbi hetekben, hónapokban valóban oda-vissza pattogott a labda, ám az idény első részében ez nem volt mindig így. Olyannyira, hogy egészen az Osztrák Nagydíjig az épített pályákon egyetlen kivétellel Norris érte el a két csapat négy pilótája közül a legjobb eredményt. Mindez pedig két kérdést vet fel: miért nem tudott jobban elhúzni a McLaren, illetve mi változott azóta?
Nos, az első kérdésre a válasz Daniel Ricciardo gyenge teljesítménye, pontosabban az ausztrál pilóta gyenge első félszezonja. A másodikra pedig adná magát, hogy a Ferrari motorfejlesztése, ám valójában ez már a második fordulópontja volt az évnek. Igaz, az elsőnek az okát sokkal nehezebb megtalálni, és aligha csak az autók közötti teljesítménykülönbség változásának tudható be.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, érdemes megnézni, hogy a pontszámokon túl összességében hogyan teljesítettek a csapatok. Az eddigi 17 nagydíjból 9 alkalommal szerzett több pontot a Ferrari, és ugyanez a helyzet, ha csak a jobb eredményt elérő pilóták eredményét vesszük figyelembe. Szintén a maranellóiak állnának jobban, ha a konstruktőri bajnokság az 1978-ig érvényben lévő szabályok szerint zajlana, és egy adott istálló mindig csak a jobbik autó eredményéért kapna pontot. Ebben az esetben 187–185 lenne az állás. Ez alapján pedig úgy tűnik, hogy – leegyszerűsítve – az SF21-esből többet ki lehetett hozni.
Ami az időmérőket illeti, ott még szembeötlőbb a Ferrari fölénye.
Ha a két esős kvalifikációt nem számítjuk, akkor a 15 alkalomból 11-szer a maranellóiak egyik pilótája volt a leggyorsabb a négy versenyző közül. Ha levesszük Charles Leclerc két pole pozícióját, amit városi pályákon szerzett, még akkor is nagy a vörös alakulat előnye.
Ezek mellett érdemes megvizsgálni, hogy a szerencse, illetve az egyéni hibák milyen szerepet játszottak a küzdelemben. Monacóban Leclerc, Szocsiban Norris bukott el egy potenciális győzelmet, így ez a két eset kiüti egymást. A Hungaroringen csak Carlos Sainz autója maradt versenyképes a rajt után, és tekintve, hogy Norris a legrosszabb esetben is negyedikként fordult volna el az első kanyarban, a Magyar Nagydíjon alighanem a McLaren szerzett volna több pontot. Ez Belgiumban meg is történt, de
a különbség még nagyobb lehetett volna, ha az akkor remek formában vezető Norris nem töri össze az autót az időmérőn.
A másik oldalon meg kell említeni Sainz elrontott kerékcseréit, amelyeknek köszönhetően pozíciókat bukott, ráadásul többször valamelyik McLaren ellen. Továbbá a monzai futam sem jött jól a Ferrarinak, amikor riválisuk kétségtelenül kiváló teljesítményt nyújtott, de a kettős győzelemhez a körülmények kedvező alakulására is szükség volt.
Ez alapján tehát úgy tűnik, hogy a pontkülönbség többé-kevésbé reális. Az embernek mégis az az érzése, hogy a wokingiak a szezon egészét tekintve azért jobban szerepeltek, és a Ferrari túlságosan korán érte őket utol. Mindez azonban nem véletlen, és az ellentmondást Ricciardo idény eleji teljesítménye oldja fel.
Az első kilenc futamon, vagyis az Osztrák Nagydíjjal bezárólag úgy tűnt, hogy a brit alakulatnak viszonylag könnyen meglehet a konstruktőri dobogó. Hat versenyen Norris érte el a legjobb eredményt a négy versenyzőből, ráadásul a maradék három helyszínből kettő városi pálya volt, ahol a Ferrari önmagához képest kimagaslóan szerepelt. Azonban, elsősorban Leclerc monacói drámájának köszönhetően, a hercegségben és Bakuban összesen csupán 7 ponttal verték meg vetélytársukat.
Ez alapján, illetve annak tudatában, hogy Norris nyolcszor is az első ötben végzett, csalódást keltő lehet, hogy Silverstone-ba mindössze 19 pontos előnnyel utaztak el.
Ez pedig nagyban Ricciardónak tudható be, akinek az első kilenc viadalon a Spanyol és a Francia Nagydíjon megszerzett 6. hely volt a legjobbja. Ami ennél is nagyobb baj, hogy kétszer még csak pontot sem szerzett, és a barcelonai versenyt leszámítva, amikor sikerült legyőznie őt, átlagosan négy pozícióval végzett Norris mögött. Ezeken a futamokon 65 ponttal szerzett kevesebbet csapattársánál, amivel – a katalóniai futamot is beleszámolva – 61 egységnyi hátrányt szedett össze ellene.
Mindez pedig óriási különbség, és ha ezt az átlagot akár csak megfelezi, már az is 30 pont körüli pluszt jelentett volna, de inkább többet, hiszen valamennyit a Ferraritól is elvett volna. Így viszont könnyen lehet, hogy pont annak a pilótának a lassú beilleszkedésén fog elmenni a konstruktőri dobogó, akiről sokan azt feltételezték, hogy a csapat vezére lesz.
Ricciardo becsületére legyen mondva, hogy azóta már jobban megfelel ezeknek az elvárásoknak, és a nyári szünet óta ő gyűjtötte a legtöbb pontot a két csapat versenyzői közül. Az ausztrál pilóta már közvetlenül az Olasz Nagydíjon aratott győzelme után is megemlítette, hogy jót tett neki a pihenő, pár nappal később pedig bővebben is kifejtette ezt.
A kötelező szünet igazi áldás volt
– utalt a BBC-nek adott interjújában arra, hogy két hétig a gyárakban folyó munkát is le kellett állítani. – Mivel azért küzdöttem, hogy felvegyem a ritmust, az idény első felében nem volt más választásom, mint hogy mélyen belemerüljek, és tanuljak, illetve kiismerjem magam. Soha nem volt igazán lehetőségem, hogy kivonjam magam ebből, levegőt vegyek és mentálisan kikapcsoljak. A küzdelem része volt, hogy rengeteget tettem bele, és nem sok jutalmat kaptam érte, szóval ez volt a frusztráció [egyik oka] az év első felében.”
Ezzel együtt könnyen lehet, hogy Ricciardo teljesítménye túl későn javult fel, és a Ferrari elorozza a konstruktőri 3. helyet a McLarentől. Mindez pedig azért lehet kifejezetten érdekes, mert Sainz mellett ő volt a másik jelölt Sebastian Vettel tavaly év végén megüresedett helyére. Bár nem tudni, fordított felállás esetén mi lenne, de úgy tűnik, a maranellóiak rövid távon jó lóra tettek a hamar beilleszkedő spanyol versenyző személyében.
A McLaren számára borzalmasan alakuló Holland Nagydíj után Monzába már úgy érkeztek meg a felek, hogy a Ferrari volt előnyben, ám ott és Szocsiban a wokingiak még vissza tudtak vágni, és 17,5 pontos előnyt alakítottak ki. Isztambulban és Austinban viszont az olaszok kerekedtek felül, amivel ismét kifejezetten szorossá tették a bajnoki versenyfutást.
Ennek hátterében pedig a maranellói alakulat motorfejlesztése áll, amit Oroszországban vetettek be először.
Ekkor viszont még nem lett nagy jelentősége, hiszen ezen a hétvégén csak Leclerc-nek szerelték be, akinek egyrészt a mezőny végéről kellett rajtolnia, másrészt az esőkáoszban végül lemaradt a pontszerzésről.
A következő versenyeken viszont az SF21-esek rendkívül meggyőzően muzsikáltak. A Török Nagydíjon a monacói versenyző még a dobogóra is esélyes volt, a mezőny végéről induló Sainz pedig saját elmondása szerint akár Hamiltont is megelőzhette volna, ha nincs az elrontott kerékcsere. Texasban ugyancsak mindkét autóval megverhették volna a McLarent, de Sainz beragadt Ricciardo mögé, a lassú kiállás pedig megfosztotta az elévágás esélyétől.
Hogy az új motorspecifikáció mekkora előnyt jelent, azt nem tudni, ugyanis az érintettek nem mondanak pontos adatokat. Az mindenesetre sokatmondó, hogy a Török Nagydíj kvalifikációján a mérési ponton, valamint az első és a második szektor végén is
Leclerc haladt át a legnagyobb sebességgel, ráadásul a két leggyorsabb részen óriási volt a fölénye.
Mindez persze aligha jelenti azt, hogy a Ferrari motorja lehagyta a Mercedes erőforrását, ám a McLarennél így is aggódhatnak emiatt, hiszen utóbbinál megbízhatósági problémák léptek fel. Legalábbis kívülről így tűnhet, ám Brown szerint náluk minden rendben van.
„A Mercedes remekül üzemel – szögezte le. – Először nyertünk 2012 óta. Remek a partneri viszony, Toto [Wolff, a Mercedes csapatfőnöke – a szerk.] és mindenki más a Mercedesnél rendkívül keményen dolgozik. Nagy a versengés, szóval amikor az ember nyomja, az megbízhatósági szempontból mindig kihívást jelent.
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a McLaren szemszögéből elégedettek vagyunk, elképesztően jó eredményeik vannak, szóval nem aggódunk.”
Az első kilenc futam alapján tehát a McLaren tűnt a jobbnak, az utolsó kettőn pedig a Ferrari volt a gyorsabb. Ezek között azonban még volt hat verseny, amelyen első ránézésre nagyjából kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, hiszen a maranellóiak összesen másfél ponttal szereztek többet. Ha külön-külön vizsgáljuk a nagydíjakat, akkor megállapítható, hogy a hatból háromszor gyűjtött több egységet az egyik, és ugyanennyiszer a másik alakulat, ám a valós teljesítményt tekintve valószínűleg hasonló az arány, mint az azt megelőző időszakban.
Kezdjük az utolsó négy viadallal, mivel ezeken egyértelmű volt a helyzet: Spában, Monzában és Szocsiban a McLaren kerekedett felül, és ezeken a helyszíneken akár sokkal jobban megverhették volna vetélytársukat. Azonban, amit a sors az Olasz Nagydíjon adott, azt a másik két helyszínen talán kamatostul elvette: Belgiumban Norris akár a pole pozícióra, és, mint másnap kiderült, az ezzel lényegében automatikusan járó győzelemre is eséllyel pályázhatott volna, de a Q3-ban összetörte az autót, míg Oroszországban rossz döntést hozott.
Ami a zandvoorti versenyt illeti, egész évben ez volt az egyetlen alkalom, amikor az MCL35M teljesen kilátástalannak tűnt.
Maradt a Brit és a Magyar Nagydíj. Bár a silverstone-i futam és a Paul Ricardon rendezett viadal között két versenyt is tartottak, de a Ferrari még mindig a Franciaországban tapasztalt gumikopási probléma hatása alatt volt. Ehhez képest az Egyesült Királyságban váratlanul jól szerepeltek, és Leclerc révén kis híján meg is nyerték a versenyt. Végül mindössze 3 pontot adtak a McLarennek, de Sainz az elrontott kerékcsere nélkül szinte biztosan Ricciardo elé került volna.
A Hungaroringen viszont valószínű, hogy nem az a csapat szerzett több pontot, amelyik jobban megérdemelte volna, bár ezt nem könnyű megállapítani, tekintve, hogy az első kanyarban az érintettek közül hárman is harcképtelenné váltak. Azonban Valtteri Bottas hibája nélkül Norris rendkívül jó pozícióban folytathatta volna a versenyt, és akár a dobogóért is harcolhatott volna. A pódium végül utólag Sainznak jött össze, de a spanyol versenyző nem lehet büszke a teljesítményére, hiszen miután sikerült átverekednie magát Cunoda Jukin és Nicholas Latifin, csak lassan tudta csökkenteni az Esteban Oconnal, illetve Vettellel szembeni lemaradását, majd korán ki kellett állnia, ami Hamilton ellen is esélytelenné tette. A Ferrari így is 15 ponttal többet szerzett a McLarennél, de a fentiek fényében vélhetően nem ők lettek volna a jobbak.
A vb-címért zajló csata mellett tehát a konstruktőri dobogóért folytatott harc is izgalmasnak ígérkezik. Andreas Seidl, a McLaren csapatfőnöke szerint most olyan helyszínek jönnek, amelyek nekik kedveznek, ám később ez megfordul.
Ennek fényében lehetséges, hogy a pályán alulmaradnak, egy másik versenyben viszont már biztosan ők végeztek előrébb.
Ahogyan mi is beszámoltunk róla, az eddigi legnagyobb F1-es közvélemény-kutatásban kiderült, hogy a McLaren a mezőny legnépszerűbb csapata, a Ferrarit pedig még a Red Bull is megelőzi. Persze hozzá kell tenni, hogy ezen többségében a fiatalabb generációk képviselői vettek részt, ami meg is látszik a végeredményen, ettől függetlenül a wokingiaknak van okuk a büszkeségre.
„Először is ez nagyon hízelgő, főleg annak fényében, hogy hol voltunk az elmúlt öt évben, így látható, hogy az eredményeink javulásával a népszerűségünk is növekszik – mondta Brown. – Szerintem a pilótáink kimagasló munkát végeztek, és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nagyon kedvelhető csapat legyünk.
Igyekszünk nagyszerű show-t nyújtani a rajongóknak, valamint a partnereinknek, és jó látni, hogy a szurkolók jelentős része pozitívan reagál erre a világ minden tájáról.”
Az amerikai üzletember hozzátette, próbálnak olyan, szórakoztató istállóként működni, amely befogadja a szurkolókat, akikkel a pilóták rendszeresen kommunikálnak. Ebben több szempontból is előrébb járnak a Ferrarinál, a kutatás eredménye alapján többek között a versenyzők terén is. Ebben a kategóriában ugyanis Norris a 2., míg Ricciardo a 4. helyen végzett, és, ahogyan Brown is említette, valószínűleg az ő személyiségük is hozzájárult a sikerhez. Lehetséges tehát, hogy az ausztrál versenyző leigazolása sportszakmailag rövid távon nem vált be, viszont a népszerűség szempontjából szinte biztosan jobban jártak, mint ha Sainz maradt volna náluk.
