A versenyzők mellett a csapatfőnökök szintjén is csata zajlik az idei F1-es világbajnoki címért, a Red Bullt irányító Christian Horner és a Mercedesszel az elmúlt hét év során mindent megnyerő Toto Wolff két teljesen különböző karakter és más módszerekkel jutnak el a győzelemig. Horner gyakran használja nyomásgyakorlásra a médiát, de Wolffról ez eddig lepereg.
Az osztrák üzletember részletes interjút adott a Daily Mailnek, amelyből egyebek mellett kiderül az is, hogy további acsarkodásra számít Lewis Hamilton és Max Verstappen között, valamint beszélt arról is, hogy nem érinti meg, amikor Horner olyanokat nyilatkozik, hogy fokozódik rajta a nyomás, sőt, csapattulajdonosként még
örül is annak, hogy az ellenfél a versenyek szünetében csinálja a műsort, e téren úgy érzi, hogy Bernie Ecclestone időszakát idézik meg, amikor az F1 kissé szappanopera is volt.
„Én ebben nem veszek részt. Mulatságosnak tartom, de nem érint meg. Nézze, az én életemben olyan sok nehéz év volt, hogy egy Forma-1-es világbajnokságért zajló küzdelem nem éri el az ingerküszöböt. Az ezzel járó mentális stressz számomra nem oszt, nem szoroz. A gyerekkorom és a kamaszkorom során megélt küszködéshez képest ez csak jó móka, mert a fiatalkoromban történtek örökre megsebeztek.”
Wolff ritkán beszél erről nyilvánosan, de egy betegség miatt fiatalon elvesztette az édesapját, ez a családját anyagi nehézségekbe sodorta, emiatt az iskolából is kiszorult. Később, de még mindig fiatalon sikeressé vált, de vállalatvezetőként az egyik meggyőződése az lett, hogy a traumát átélt emberek kiemelkedő teljesítményre képesek.
Az édesapám 10 évig nagyon beteg volt egy agydaganat miatt. Mióta az eszemet tudom, beteg volt egészen a tinédzserkoromig, amikor elhunyt, és szó szerint nem volt pénzünk.”
„Nem tudott dolgozni és a betegség a személyiségét is megváltoztatta. Emlékszem, hogy 14 évesen azt gondoltam, hogy önállóvá akartam válni, nem akartam, hogy bárkitől is függjek, hogy támaszkodnom kelljen valakire. Mindenkinek megvan a maga története. Nem várok sajnálatot, mindenki küszködik, de ez engem még mindig kísért.”
„Még manapság is úgy ébredek, hogy azt álmodtam, egyedül vagyok. Ez gyerekkorom óta visszatér és bármikor előfordulhat. Ez nem a nyomásról, nem a munkáról szól. Napjainkban már beszélünk a mentális egészségről és amikor mások látják az embert, azt hiszik, hogy ha sikeres, akkor biztosan minden rendben megy.”
El kell mondani nekik, hogy én is együttérzek velük, nincsenek egyedül a gondjaikkal. A sebek sohasem gyógyulnak be.”
„Ez a bennem dolgozó hajtóerő. Még mindig ebből merítek erőt. Az a tapasztalatom, hogy sok sikeres ember, az üzletben, az orvosok és a jogászok között is sokan szembesültek megaláztatással és traumákkal a fiatalkoruk során” – összegzett a csapatfőnök, aki az interjúban arról is beszélt, hogy szerinte Hamiltont a közvélemény nem értékeli eléggé, mert az emberek nem látják a sikerei hátterében lévő küzdelmet.