A szárnyhoz nem ért, az F1-es csapat lelkéhez igen: ezért sikeres Toto Wolff

Mi az a csipetnyi plusz, amitől igazán különleges Toto Wolff, a Mercedes sikergyáros szakvezetője? Az osztrák életútja és előmenetele jól ismert, a színfalak mögötti valós arcát azonban csak kevesen ismerik, pedig ennek is kulcsszerepe van abban, hogy a csillagos csapat az évek alatt szinte golyóbiztossá vált.   

Wolff életének fontos mérföldkövei mostanára már jól dokumentáltak: az osztrák szakvezető az évek során mesélt arról a fiatalkori traumáról, amelyet az édesapja elvesztése jelentett, az autóversenyzői szárnypróbálgatásokról, a lengyelországi banktisztviselői pozícióról, a különféle startup befektetésekről, valamint arról is, hogyan nyílt meg előtte az F1 kapuja, amikor beszállt a Williams-istállóba. Egyelőre túlzásnak tűnik ilyesmit kijelenteni, de az elmúlt évek eredményei alapján joggal feltételezhetjük, hogy idővel az életútja akár olyan tananyaggá válhat, mint Ron Dennis vagy Jean Todt pályafutása. Érdekesebb kérdés talán, hogyan jutott idáig, minek köszönhető az, hogy a világ egyik leginkább összetettebb sportágába belecsöppenve olyan szintre jutott, hogy immáron tényleg a legnagyobbak között kell emlegetnünk?

Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke Forrás: Getty Images/2019 Getty Images/Mark Thompson

Míg az F1 múltbeli sikergyárosainak túlnyomó többsége között a versenyszellem mellett a műszaki, technikai beállítottság volt a közös nevező, addig Wolff azon „erős emberek” közé tartozik, akik elsősorban a menedzseri kvalitásokkal tűnnek ki. Saját maga sohasem volt rest őszintén elismerni, hogy - őt magát idézve –

nem értek a szárnyakhoz, a motorhoz vagy a váltóhoz,

viszont mindig hozzáteszi azt is, hogy „értek azonban ahhoz, hogy megtaláljam az ezekhez értő legjobb embereket, és elérjem, hogy a legjobbat hozzák ki magukból”. Gyakran hasonlítják Flavio Briatoréhoz, aki szintén inkább menedzser volt, semmint technikai guru, ám ezzel ki is merül a hasonlóság Wolff és a ruhagyári értékesítőből lett egykori csapatfőnökguru között.

Wolff nagyon érzi, hogy a 21. században milyen módszerekkel kell csapatot építeni Forrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

Az olasz hírhedt volt a kíméletlenségéről, amelyről a keze alatt megfordult veterán paddock-lakók a mai napig legendákat zengenek. Míg az arcát néhány éve átfabrikáltató talján soha nem irgalmazott sem másoknak, sem a sajátjainak, addig a Mercedes jelenlegi főnökének épp a humánus hozzáállás a titkos fegyvere. Az, hogy olyan hihetetlen módon érzi azokat az apró emberi nüanszokat, amelyek jobb teljesítményre ösztökélik a körülötte dolgozókat, mint senki más a jelenlegi csapatfőnök-felhozatalból.

Legyen szó akár saját alakulatának munkatársairól, akár a rivális csapatok képviselőiről, szponzorról, vendégről vagy újságíróról, az osztrák mindenkivel könnyen megtalálja a leginkább klappoló hangnemet, és mindig, mindenkihez van egy jó szava.

Amikor 2013-ban egy komplex üzlet keretein belül Niki Laudával együtt tulajdonrészt szerezve a csapatban váratlanul hivatalba lépett a Mercedesnél, még messze nem volt annyira magabiztos, mint az utóbbi néhány évben, ám rengeteg fogást elsajátított legendás háromszoros világbajnok honfitársától, és sokat nyomott a latba az is, hogy a vezetői ismereteket elkezdte mélyebben vegyíteni titkos hobbijával, a pszichológiával.

Wolff és a szerző a 2019-es Magyar Nagydíjon Forrás: Ollé Iván

„Oktatási rendszer keretei között soha nem tanultam a pszichológiát, magamtól viszont igen – hallottuk tőle tavaly nyáron, a Hungaroringen, egy interjú keretein belül. - Szeretném jobban megérteni saját magamat, illetve azokat az embereket, akik körülöttem vannak. Érdekelnek az emberek, és érdekel az emberek teljesítménye. Hogyan funkcionálok én magam? Miért van jó napom, miért van rossz napom? Miért vagyok nyomott, miért vagyok épp túlságosan aktív? A Földön nyolcmilliárd ember él, és valamennyien azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk a világon a legfontosabbak, valamennyien azt gondoljuk és hisszük, hogy mi a problémánk a legégetőbb. Szerintem jobb belegondolni, hogy ez nem így van, és érdeklődni annak a filozofikus aspektusain, hogyan tudom kihozni magamból, másokból a lehető legjobbat, hogyan tudok motiválni, energiával feltölteni, ösztönözni másokat, hogyan kell viselkednem ahhoz, hogy mindezt elérjem.”

Bírálói általában azt hangoztatják, hogy Wolff csupán beleült a készbe, mert a Mercedes modernkori sikerszériájának alapjait Michael Schumacher és a 2013 végén távozásra kényszerült Ross Brawn rakta le, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy azóta bizony sok minden történt, az alakulat viszont az élen maradt.

Az évek alatt az osztrák számos olyan kihívást vett sikerrel, amelyek révén vezetői képességei is csiszolódtak, elég csak azokra a puskaporos, fejfájós időkre gondolni, amikor Lewis Hamilton és Nico Rosberg házi háborújának kellős közepén találta magát. Hamilton megzabolázása egyébként kétségkívül Wolff egyik legkomolyabb érdeme. A jelenkor legjobb versenyzője roppant összetett személyiség, akinek a csúcsok döntögetése közben egyre inkább szüksége van arra, hogy hódolhasson saját hóbortjainak.

Wolff és Hamilton az F1 legsikeresebb párosa, de az osztrák menedzsernek ezért keményen kell dolgoznia a háttérben is Forrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

Más vezetők talán megpróbálnák visszafogni, letörni a csíráját valamennyire, Wolff azonban ráérzett, hogyan kell kezelni az immáron hatszoros világbajnokot. Így történt, hogy a szigorú vállalati irányelvek ellenére néhány éve engedélyezte számára, hogy LaFerrarit vásároljon, és azt – persze, csak az Egyesült Államokban – a nyilvánosság előtt is használja, alkalomadtán pedig, ha épp a helyzet úgy hozza, egyéb engedményeket is megad.

Nem gond, ha ideje javarészét divatprojektjére, esetleg a zenére fordítja, mint ahogyan attól sem tiltják, hogy összevissza cikázzon a kontinensek és időzónák között, ahogyan neki épp jólesik.

Tavaly például a Francia Nagydíj csütörtöki napján a brit a szakvezető jóváhagyásával hagyta ki a csütörtöki sajtónapot, mégpedig azzal az indokkal, hogy részt akart venni az elhunyt divatcézár, Karl Lagerfeld búcsúztatásán.

Két verseny között Hamilton azt csinál, amit akar, de a Mercedes a pályán ennek ritkán látja kárát Forrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

Amikor a világsajtó számon kérte a döntést, Wolff kifejtette: „Sok évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy megpróbálva kibontakoztatni a csapatban dolgozó emberek potenciálját, igyekszünk mindenkit egyenként alaposan megismerni. Feltérképezni azt, hogyan teljesítenek a legjobban az egyes személyek. Rájöttünk, hogy ezt csakis úgy tudjuk megtenni, ha nem zárjuk dobozba őket, és nem korlátozzuk őket abban, ahogyan élik az életüket. Lewis esetében például meg kellett értenünk, hogy a versenyek közötti időszakok különösen fontosak számára, hogy ki tudjon kapcsolni. Gyakran kérdezik tőlem, miért engedem, hogy olyan sokat utazgasson, de nekem nincs gondom ezzel, hiszen teszi a dolgát, és nagyszerűen teljesít” – fogalmazott az osztrák, aki azon a bizonyos sajtóeseményen egyéb csemegéket is elárult arról, hogy milyen az élet az irányítása alatt:

Bárki kaphat szabadnapot, miért ne? Mi azon vagyunk, hogy mindenkit optimális állapotban tartsunk. Vannak olyan magas rangú vezetőink a cégnél, akik számára 3-4 napos a munkahét.

Ez így jó nekik, és mindig fejben megerősödve térnek vissza dolgozni. Megadjuk nekik a lehetőséget, hogy ne normál munkaheti menetrendben, 9-től 5-ig dolgozzanak, mert tudjuk, hogy így lehet kihozni belőlük a legjobbat. Ahhoz persze, hogy ezekkel a dolgokkal tisztában legyünk, sok időt kell velük töltenünk, és alaposan meg kell ismernünk őket. Lewis példája egyébként jól mutatja, hogy akkor teljesít a legjobban, ha engedjük, hogy hódoljon a szenvedélyeinek. Jelenleg nagyjából 1600 ember dolgozik az irányításom alatt, és velük kapcsolatban mindig azon leszünk, hogy tiszteletben tartsuk és minél jobban megismerjük őket, az igényeiket, hogy segíthessünk nekik kihozni magukból a legjobbat…”

A tavalyi Német Nagydíjon nem volt Wolff (középen) ínyére, hogy a Mercedesnél jelmezbált rendeztek a gyártó motorsport-történetének 125. évfordulója alkalmából, ráadásul hatalmas égés is volt a csapat szereplése a hazai versenyen, de inkább arra összpontosítottak, hogy tanuljanak a hibákból Forrás: Getty Images/2019 Getty Images/Charles Coates

Wolff fegyvertárának egyik fontos eszköze az is, hogy engedélyezi az emberei számára a hibákból való tanulást. A versenyek közben egy-egy stratégiai, technikai vagy más jellegű malőr láttán gyakran kiálltunk fel, hogy „na, ezt az embert biztosan kirúgják!” Az F1 hihetetlenül nagy nyomással járó, a legkisebb hibákat is kegyetlenül megbosszuló világában ez gyakran meg is történik, a Mercedes vezére azonban ezen a fronton is toronymagasan a leghumánusabb. Több ízben előfordult az évek során, hogy az Ezüstnyilak stratégiai hibák miatt buktak győzelmeket vagy értékes helyezéseket, a taktikáért felelős stáb vezetője egyszer még elnézést is kért a csapatrádión, a pozícióját viszont azóta sem veszítette el, sőt! „Ez egy óriási vállalat, ahol nagyon sokan dolgoznak, így nem lehet csupán egyetlen embert kiválasztani és a nyakába varrni mindent – mondta Wolff filozófiájának releváns passzusáról. - Egyébként is

én vagyok az, aki kiválasztja az embereket. Ha valakinek bizalmat szavazok, és mégis hibázik, akkor tulajdonképpen én is hibáztam. Az az én hibám is, hiszen vagy rossz embert választottam, vagy nem gondoskodtam kellőképpen a fejlődéséről, esetleg nem a megfelelő módon beszéltem vele."

„Ha valamilyen területen gyakoriak a hibák, akkor vélhetően nem a megfelelő embereket választottam ki. Ez nyilvánvaló. Ez már csak így megy, hogy vannak emberek, akiknek élvezetes a társasága, nagyon jó üldögélni és beszélgetni velük a büfében, de arra a bizonyos feladatra nem feltétlenül alkalmasak.”

Wolff rendszerint apró gesztusokkal, parányi jelzésekkel adja a munkatársak tudtára, hogy magasan vannak jegyezve nála, s nemcsak a pilótákkal és a mérnöki csúcsemberekkel ápol közeli kapcsolatot, hanem a szerelőstáb tagjaitól kezdve a technikai személyzeten át egészen a hospitality-munkatársakig mindenkivel. Ez a faktor többé-kevésbé a jelenlegi csapatfőnök-felhozatal többi tagjára is igaz, de máshol mégsem működik annyira, mint Wolff esetében, ráadásul ezekből a kulcsfontosságú, apró emberi megnyilvánulásokból a külvilág szinte semmit nem lát, még azok sem, akik néhányszor betekintést nyerhetnek a digitális kapuk mögötti különleges paddock-világba.

A stábtagok felé is gyakorol gesztusokat Forrás: Getty Images/2019 Getty Images/Charles Coates

Ahhoz, hogy a háttéremberek megnyíljanak, idő kell, de ha megnyílnak, akkor mesélnek, például a főnökükről is: egyebek mellett azt, hogy szó nélkül elintézte a cateringes munkatárs számára, hogy súlyosan beteg édesanyja egy egész napot eltölthessen a csapattal az egyik nagydíjon, vagy épp azt, hogy a technikus kollégát – aki nem is sejtette, hogy a vezér tudja a születésnapja dátumát – videóüzenetben felköszönti, de hallottunk már olyanról is, hogy szemrebbenés nélkül helyre utasította a prominens vendéget, amikor szemtelenkedni mert a felszolgálóval. Picinyke dolgok ezek, de sokat jelentenek a csapat szekerét különböző szinteken toló embernek, s bár a Mercedes sikereitől megcsömörlöttek talán legyintenek rá, hogy „ugyan már!”, a végtermék másról árulkodik.

Az évek során eme sorok írója is megtapasztalta néhányszor, hogy bár a külvilág számára talán megközelíthetetlennek tűnik a csillagos márka sportrészlegének nagyfőnöke, valójában nagyon is emberközeli.

Míg a szakvezetők zöme távolságtartó az újságírókkal, és szinte menekülnek a helyszínről egy-egy médiaesemény után, Wolff gyakran a sajtóértekezletek hivatalos része után is marad, barátkozik, viccelődik, olykor-olykor egy kis privát jellegű tereferét is kezdeményez. A 2019-es évad zárófutama, az Abu-dzabi Nagydíj után arról is meggyőződhettünk, hogy nemhogy álságos a személyével kapcsolatban kialakult kép és benyomás, hanem inkább fokozottan igaz. Néhány kiváltságossal együtt a futam napjának éjjelén alkalmunk nyílt jelen lenni a csapat zártkörű évadzáró buliján, ahol Hamiltonnak és Bottasnak nyomát sem láttuk, rajtuk kívül viszont az alakulat utazó keretének minden tagja felvonult.

Néha zordnak tűnik, de ez csak a látszat Forrás: NurPhoto/Xavier Bonilla/NurPhoto/Xavier Bonilla

Ott mutatkozott meg igazán, hogy mennyire szoros és emberi a kapcsolat a nagyfőnök és a munkatársak között. Az osztrák szakvezető laza öltözékben, bűbájos nejével, Susie-val az oldalán hajnalig mulatott, nem sietett sehová, mindenkivel mókázott, és szemlátomást boldogan töltötte az időt – ahogyan mondani szokták - „a sajátjai között”. Naná, hogy megtáncoltatta a hölgyeket, ráadásul ott is megmutatta, hogy a kollektíva az égvilágon mindenben számíthat rá: amikor hajnalban a hotel biztonsági személyzete megérkezett, hogy a megbeszélt határidőben lefújják a bulit, előbb kialkudott még fél órát, majd amikor az is letelt, a partizó munkatársak tapsvihara közepette felsétált a színpadra és kialkudott még egy utolsó nótát a DJ-től, amelyet összeölelkezve, együtt tomboltak végig. Az a bizonyos este rávilágított az esszenciára, hogy mitől ennyire szemtelenül jó a Mercedes, amelyet a turbós hibridkorszakban még senki nem volt képes legyőzni. A különleges kapcsolat és egy jó buli nem teszi gyorsabbá az Ezüstnyilakat, de mint Wolff vallja, „az autó attól lesz gyorsabb, hogy az emberek, akik az autót megalkotják, úgy érzik, hogy jó helyen vannak és megfelelően vannak kezelve!”