(211213) -- ABU DHABI, Dec. 13, 2021 (Xinhua) -- Red Bull driver Max Verstappen (R) of the Netherlands and Mercedes' Lewis Hamilton of Britain celebrate after the Formula One Abu Dhabi Grand Prix in Abu Dhabi, the United Arab Emirates, Dec. 12, 2021. Red Bull driver Max Verstappen of the Netherlands has won the world champion of 2021. (Xinhua) (Photo by Wu Zhuangtonglian / XINHUA / Xinhua via AFP)
Vágólapra másolva!
Az Abu-dzabi Nagydíj óta vannak, akik kijelentették, hogy Lewis Hamilton ugyanannyira megérdemelte volna a világbajnoki címet, mint Max Verstappen. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy mennyire állja meg a helyét ez a megállapítás.
Az Abu-dzabi Nagydíj után nagyjából egyetlen kérdésben nincs vita az F1-es közvéleményen belül: azt még talán Max Verstappennek a legelvakultabb szurkolói is elismerik, hogy óriási szerencsével győzött a Red Bull újdonsült világbajnoka, hiszen a holland pilóta egészen az utolsó körig nem tudott mit kezdeni riválisával, aki győzelmével megnyerte volna az idei világbajnoki címet.
Azonban nyilvánvalóan nem lehet elmenni az idény másik 21 versenye mellett, és így már jóval komplexebb képet kapunk. Ennek tudatában több jelenlegi és egykori F1-es pilóta is kijelentette, hogy a két fél ugyanannyira megérdemelte volna a végső győzelmet. Fernando Alonso odáig ment, hogy,
ha lehetne, meg kellene osztani a trófeát.
Ez utóbbi nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, de ettől még fel lehet tenni a kérdést: Hamilton ugyanannyira rászolgált a világbajnoki címre, mint vetélytársa, vagy az idény egészét figyelembe véve bántaná a semleges szurkolók igazságérzetét, ha idén nyolcadszor is felért volna a csúcsra?
Ha valaki egyetlen másodpercet sem látott a szezonból, csak ránéz a puszta eredményekre és statisztikákra, akkor valószínűleg az utóbbi mellett foglal állást. Verstappen 10 pole pozíciót szerzett, ami pontosan kétszer annyi, mint Hamilton rajtelsőségeinek száma. Győzelmek tekintetében szintén neki áll a zászló, hiszen 10-szer haladt át elsőként a célvonalon Hamilton 8-ával szemben.
A dobogók terén már majdnem egál az eredmény, de itt is az újdonsült világbajnok áll jobban: a 22 versenyből új rekordot jelentő 18 alkalommal állhatott fel a pódiumra, ráadásul kivétel nélkül az első vagy a második fokára. Hamilton eggyel elmaradt tőle, így ő „csak” a régi csúcsot állította be.
A legbrutálisabb különbség az élen töltött körök számában van, hiszen ezt Verstappen 652–297-re nyerte,
ráadásul akkor is ő állna a ranglista élén, ha mindenki mást egy kalap alá vennénk. Persze itt a körök helyett érdemes a kilométereket megnézni, hiszen előbbinél szerepet játszik a pályahosszok közötti eltérés, de a Red Bull versenyzőjének neve mellett álló szám (2989) még így is majdnem kétszer akkora, mint Hamiltonnál (1582).
Ugyanakkor hiába a Verstappennek kedvező statisztikai adatok, az utolsó futamnak mégis egyenlő pontszámmal vágtak neki, vagyis Hamilton valahol kompenzálta ezeket. A holland pilóta többet hibázott? Ellenfelének nagyobb szerencséje volt? A sportfelügyelők ítéletei inkább a hétszeres világbajnoknak kedveztek? Nos, az alábbiakban ezekben a kérdésekben próbálunk igazságot tenni.
Verstappen gyorsabb volt, de többet rontott az időmérőkön
Verstappen tehát 10-szer, Hamilton pedig csak 5-ször indulhatott a pole pozícióból, de önmagában ez a statisztika hihetetlenül félrevezető, ha az időmérős teljesítményre akarunk következtetni. Ennek legfőbb oka
egyrészt a három sprintfutam, amiből kétszer nem az nyert, aki az élről rajtolt, másrészt pedig a büntetések.
Ennélfogva sokkal érdemesebb megnézni pusztán az időmérős eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy Hamilton 8, míg Verstappen 7 alkalommal végzett az élen. Ha pedig csak egymással vetjük össze a két versenyzőt, akkor még inkább Hamilton felé billen a mérleg nyelve: a Mercedes pilótája 13-szor győzte le riválisát (ebben nincs benne a szocsi kvalifikáció, amelyen a holland versenyző lényegében nem vett részt), és 8-szor végeztek fordított sorrendben.
Rendben, de akkor mi ez az alcím, hangozhatna el a jogosnak tűnő kérdés. Nos, Verstappen legalább három további alkalommal megszerezhette volna a pole pozíciót, illetve győzhette volna le Hamiltont. A szaúd-arábiai körére és annak a végére bizonyára sokan emlékeznek,
de ez csak a harmadik sokba kerülő hibája volt az idénybeli kvalifikációkon.
Az Orosz Nagydíjat leszámítva egyedül Imolában történt meg, hogy Sergio Pérez legyőzte Verstappent egy körön, de valójában akkor is a holland versenyző volt a gyorsabb. A 3-as kanyar kijáratánál azonban ráment a fűre, amivel jelentős időt veszített. Végül így is csak 87 ezreddel kapott ki Hamiltontól, vagyis enélkül szinte biztosan az élen zárt volna.
Két héttel később, Portugáliában a Mercedesek tűntek az időmérő esélyeseinek, és végül ki is sajátították az első sort, de valójában akkor is Verstappen volt a leggyorsabb. Csakhogy a Red Bull versenyzőjének első Q3-as gyorskörét pályaelhagyás miatt elvették, utána pedig már nem tudott hasonló időt autózni, így végül a 3. pozícióból volt kénytelen rajtolni. Emellett a zandvoorti kvalifikáción elváltotta magát, de az a rontás nem került a pole pozíciójába.
Ha Verstappen nem követi el ezeket a hibákat, akkor már 11–10 lenne az állás a javára Hamiltonnal szemben. Ez persze még önmagában nem magyarázza az alcím első felét, hiszen mindez az autókból is adódhat. Természetesen soha nem fogjuk megtudni, hogy összességében mennyit tett hozzá a technika, és mennyit a pilóták az adott teljesítményhez, de tény, hogy ha a legjobb (nem feltétlenül érvényes) időket vesszük figyelembe (az Orosz mellett az esős Belga Nagydíjat leszámítva), akkor
a Mercedes átlagos lemaradása a leggyorsabb körhöz képest 1,495‰, míg a Red Bullé 2,075‰.
A képet némileg árnyalja, ha – némileg önkényes módon, de a látottakat alapul véve – Verstappen imolai köréből levonunk 2 tizedet, míg Szaúd-Arábiában Hamiltonénál 4 tizeddel jobb időt írunk a neve melléi. Ekkor ez a két szám 1,800‰-re, illetve 1,971‰-re módosul, vagyis elméletben még így is a Mercedes volt gyorsabb egy körön.
Hamilton esetében azonban ez csak Verstappen hibái miatt mutatkozott meg, aminek részben az az oka, hogy bizonyítottan nem mindig hozta ki az autóban rejlő potenciált. A bizonyíték pedig nem más, mint csapattársa, Valtteri Bottas, aki öt alkalommal is legyőzte őt az időmérőn, mindezt úgy, hogy a hétszeres világbajnok egyszer sem vétett komoly hibát, pusztán nem volt meg a kellő tempója.
Ráadásul Verstappen több olyan pályán is pole pozíciót szerzett, ahol előzetesen nem őt tartották esélyesnek.
Erre Franciaország, az Egyesült Államok és Abu-Dzabi a legjobb példa (ezeken kívül Portugália és Szaúd-Arábia csatlakozhatott volna a sorba), ahol szinte biztos, hogy a fogadóirodáknál nem az ő neve mellett volt a legkisebb szorzó. Hamilton ellenben csak Imolában és Mexikóban tett hasonlót, de előbbihez kellett Verstappen hibája, utóbbi alkalommal pedig a Red Bullok szenvedtek a gumik felmelegítésével, ráadásul a hétszeres világbajnok kikapott Bottastól.
Verstappen többször bűnhődött ártatlanul
Verstappen és Hamilton kimagaslottak a mezőnyből, de természetesen ők is vétettek kisebb-nagyobb hibákat. Az időmérőn történt rontásokról már esett szó, most jöjjenek a sprintfutamokon és a versenyeken elkövetett kisebb-nagyobb bakik!
Fontos, hogy a vitás eseteket egyelőre még nem a sportfelügyelők által hozott ítélet kontextusában említjük meg, az a következő részre tartozik.
Ezeket a hibákat több szempont alapján fel lehet osztani, mi most abban a kategóriában tettünk köztük különbséget, hogy az illető megbűnhődött-e érte, és ha nem, akkor az minek köszönhető. Ha az első kérdésre igen a válasz, vagy ha saját maga mentette meg a helyzetet, akkor nincs miről beszélni, hiszen azt a megszerzett pontmennyiség hűen tükrözi.
With four laps to go, Max takes almost certain victory from Lewis
Verstappen esetében ilyen volt, amikor Bahreinben úgy előzte meg Hamiltont, hogy közben elhagyta a pályát, így vissza kellett adnia a pozíciót, amit talán nem a legjobb ütemben tett meg. Három héttel később, Imolában fordított volt a helyzet, amikor a holland pilóta lerajtolta riválisát, ami
a végeredményben is meglátszott, bár azon a futamon messze nem ez volt a legemlékezetesebb pillanat.
Portugáliában előbb Hamilton aludt el a biztonsági autós fázist követő újraindításnál, majd Verstappen csúszott meg, aminek köszönhetően a hétszeres világbajnok vissza tudta előzni. A Red Bull versenyzője a leggyorsabb körrel vigasztalódhatott volna, de elvették tőle, miután az időmérőhöz hasonlóan az utolsó körben is elhagyta a pályát.
A barcelonai futammal együtt érdemes megemlíteni a Francia és az USA Nagydíjat is. Mindhárom viadalra igaz, hogy a rajtnál helyet cseréltek, utána viszont visszaállt az eredeti sorrend. Bár ebben minden alkalommal volt szerepe a taktikának, de nyilvánvaló, hogy az adott pilóta érdeme is volt a győzelem, így ezt sem sorolnánk abba a kategóriába, amiért bárkinek is meg „kellett” volna bűnhődnie.
Az Osztrák Nagydíjon Hamilton két pozíciót is elbukott, miután megrongálta a padlólemezét, Magyarországon pedig nem állt ki a második rajt előtt kereket cserélni, amiért csapatával együtt ugyancsak felelőssé lehet tenni.
Monzában a sprintfutamon a brit, a főversenyen a holland pilóta rajtolt rosszul, amiért aztán mindketten nagy árat fizettek, amire majd később visszatérünk.
Nem kifejezetten hiba, de egy ilyen kiélezett csatában nem igazán megengedhető, hogy Törökországban Hamilton rengeteg időt töltött Cunoda Juki mögött, Sergio Pérezt pedig az idényzáróhoz hasonlóan Isztambulban is megkeserítette az életét. Ráadásul ő volt az, aki sokáig kardoskodott a kerékcsere ellen, aminek eredményeképpen a stratégia sem bizonyult optimálisnak.
A brazíliai sprintkvalifikáción Verstappen rosszul rajtolt, ami miatt 1 pontot bukott. A katari időmérőn nem lassított a sárga zászlós jelzésnél, ám büntetésének minden bizonnyal nem lett súlyosabb következménye, hiszen önerőből feljött a 2. helyre, Hamilton ellen pedig vélhetően a szankció nélkül sem lett volna esélye. Szaúd-Arábiában elrontotta a második rajtot, így kénytelen volt a közepeseken rajtolni, és
nem kizárt, hogy minden más ebből adódott, aminek köszönhetően végül elbukta a győzelmet.
Ezek tehát azok a rontások, amelyeket az elkövető vagy önerőből hozott helyre, vagy ha nem, akkor az meg is látszik a pontszámán, tehát itt nem lehet szerencséről beszélni. Ebből a szempontból sokkal érdekesebbek azok az esetek, amikor valamelyikük külső tényezők miatt nem vagy nem eleget bűnhődött, vagy éppen fordítva, önhibáján kívül járt pórul.
Verstappennek az utolsó futam végjátékán kívül háromszor volt valóban szerencséje, de az elsőből nem tudott profitálni. Bahreinben elrontották Bottas második kerékcseréjét, így őt nem kellett megelőznie, de így sem nyerte meg a versenyt. Az viszont szinte biztos, hogy a 2. pozíció a finn pilóta gyors kiállása esetén is meglett volna.
Imolában a piros zászlós újraindítás után, még a Safety Car mögött megpördült, és csak Charles Leclerc jóindulatán múlott, hogy nem vesztette el a vezetést. Ugyanakkor itt mindkét forgatókönyvnek nagyjából hasonló volt a valószínűsége,
vagyis itt nem lehet arról beszélni, hogy egy váratlan vagy szokatlan esemény miatt fordult a kocka.
Szocsiban annak ellenére kedvezett neki az eső, hogy Hamilton is ennek köszönhetően aratta századik győzelmét. Száraz pályán ugyanis alig szerzett volna pontot, nedves aszfalton viszont sikerült feljönnie a 2. pozícióba, vagyis Verstappen többet profitált riválisánál.
Ellentétben azzal a négy alkalommal, amikor a holland pilóta nem állhatott fel a dobogóra, amiből három esetében nincs is miről beszélni: Bakuban egy defekt vette el tőle a biztos győzelmet, amivel 11 pontot adhatott volna Hamiltonnak, Silverstone-ban pedig alighanem a legrosszabb esetben is bejött volna másodikként riválisa mögött, vagyis minimum 18 egységet vesztett azzal, hogy a Mercedes versenyzője kipöckölte őt. A Magyar Nagydíjat a legnehezebb megítélni, de tekintve, hogy Bottas késői fékezése nélkül valószínűleg Lance Stroll akciója sincs, itt is számolhatunk Hamilton győzelmével és Verstappen 2. helyével, tehát
a valós végeredmény alapján itt 9 pontot hullajtott el vetélytársához képest.
Verstappen utoljára Monzában nem volt dobogós, és elsőre meglepő lehet, hogy itt is az ő balszerencséjéről lehet beszélni. Tény, hogy az ütközés után a holland pilótát büntették, de érdemes visszaemlékezni, hogy egyáltalán hogyan jutottunk el odáig, hogy találkoztak a pályán, már a holland versenyző rossz rajtját leszámítva. A Red Bull a hétvége leggyorsabb kerékcseréjéhez képest 8,644 másodpercet vesztett a bokszban, és bár Hamilton kiállása sem volt gyors, közel sem bukott ennyit. Valószínű, hogy enélkül Verstappen megnyerte volna a futamot, Hamiltonnak viszont a két McLarenen mindenképpen át kellett volna rágnia magát, hogy felállhasson a dobogó második fokára.
Ezzel kapcsolatban felmerülhet, hogy Verstappennek lényegében nem kellett letöltenie az ütközésért kapott büntetését, hiszen az erőforráscseréje miatt mindenképpen a mezőny végéről rajtolt Szocsiban. Ez igaz, de nem árt hozzátenni, hogy utóbbira a silverstone-i baleset miatt volt szükség, vagyis a teljes képet nézve még mindig nagyon rosszul jött ki a történtekből.
Már ezek alapján is úgy tűnik, hogy Hamilton összességében szerencsésebb volt Verstappennél, de a differencia talán még ennél is nagyobb. Persze ott van a sokat emlegetett szezonzáró, valamint a brazíliai kizárását sem lehet az ő nyakába varrni. A Sao Pauló-i Nagydíjat ugyan megnyerte, de, feltételezve, hogy a sprintversennyel is ugyanez lett volna a helyzet,
a diszkvalifikálása miatt 4 pontot vesztett Verstappennel szemben.
A monzai balesetük már érdekesebb kérdés, hiszen, ahogyan korábban arról szó volt, az egész Verstappen rossz kerékcseréjéből alakult ki. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy a sportfelügyelők szerint a holland pilóta volt nagyobb mértékben felelős az ütközésért, vagyis a hétszeres világbajnok, ha nem is teljesen, de lényegében ártatlanul esett ki. Ha pedig ez máshogyan alakul, akkor akár 13 pontot is adhatott volna ellenfelének azon a futamon.
A bakui futamról szintén el lehet mondani, hogy peches volt, hiszen nem klasszikus vezetői hibát követett el, amikor véletlenül rossz gombot nyomott meg. Ehhez viszont Verstappennek nyilvánvalóan semmi köze nem volt, így nem lenne korrekt, ha ezt felírnánk Hamilton balszerencsés esetei közé, hiszen még így is jobban járt, mint ha a holland pilóta nem esett volna ki.
Ami a szerencse szempontjából ellentétes előjelű eseteket illeti, a 36 éves versenyző a már felsoroltakon kívül háromszor mondhatta magát szerencsésnek. Ezek közül a Szaúd-arábiai Nagydíjon volt a legkevésbé egyértelmű, hogy mennyit nyert vele: az utolsó előtti futamon a sokadik virtuális biztonsági autós fázisnak köszönhette, hogy a célegyenesre közel tudott maradni Verstappenhez, ebből adódott minden további vitás eset, amiből aztán ő jött ki jobban.
Afelől viszont szemernyi kétség sincs, hogy az imolai és a silverstone-i piros zászlók a nullázástól mentették meg.
Az Emilia Romagna Nagydíjon már körhátrányban volt, amikor Bottas összeütközött George Russell-lel, a hazai versenye után pedig kiderült, Verstappenhez hasonlóan ő is kiesett volna, ha nem szakítják meg a futamot. Vagyis, a szándékosság feltételezése nélkül, de kijelenthető, úgy ütötte ki ellenfelét, hogy az a Red Bull pilótája rövid- és hosszútávon is a lehető legrosszabbul, ő pedig a legjobban jött ki belőle.
A sportfelügyelői döntések is inkább Hamiltonnak kedveztek
Az eddigiek során szándékosan nem említettük azokat a sportfelügyelői döntéseket, amelyekben legalább az egyik, de leginkább mindkét versenyző közvetlenül érintett volt. Az egyetlen kivétel Hamilton brazíliai kizárása, mivel ott nem a sport-, hanem a technikai szabályzatot szegték meg, és nyilvánvalóan fel sem merült a pilóta felelőssége.
Az alábbiakban sem az a cél, hogy véleményezzük az ítéletek helyességét, hiszen az ilyen jellegű incidensek vizsgálatánál gyakran kap szerepet a szubjektivitás. Sokan pont ezért emelték fel a szavukat a döntések ellen, mivel – némi joggal – hiányolták a következetességet a sportfelügyelőktől, illetve a versenyigazgatótól.
Már az idénynyitó kirobbantotta a vitát a felek között,
hiszen Bahreinben a Mercedesek számos alkalommal kiszélesítették a pályát a 4-es kanyarnál, miközben Verstappen ezt nem tette meg. Miután a Red Bull ezt jelezte a versenyirányításnak, az a döntés született, hogy attól a ponttól fogva figyelni fogják a pályaelhagyást, de ez már nem volt elég a holland versenyző győzelméhez. Utólag soha nem fog kiderülni, de nem kizárt, hogy ezen is múlott a diadal.
Verstappen and Hamilton collide!
The title rivals come together at Copse, pitching Verstappen into a high-speed crash.
A már emlegetett Brit Nagydíjon Hamilton ugyan megkapta a büntetést, de azzal együtt is megnyerte a futamot, hogy a kerékcserét csak 10 másodperccel a megállása után kezdhették meg.
Ez pedig sokaknál kiverte a biztosítékot, és igazságtalanságot kiáltottak.
Monzában többek szerint versenybaleset történt, mégis Verstappent büntették, bár ez utólag semmit nem számított. A szezon hátralévő részében már nem vetettek véget egymás versenyének, de a java így is csak az idény utolsó négy futamán következett.
Brazíliában született az egyetlen, Verstappennek kedvező ítélet, bár elképzelhető, hogy büntetés esetén kiautózta volna a különbséget Bottasszal szemben. Szaúd-Arábiában azonban már szankcionálták egy hasonló leterelésért, vagyis a következetesség ezen a ponton is hiányzott.
Dzsiddában nem ez volt az egyetlen vitás incidens, hiszen korábban, még a második rajt után hátrasorolták Verstappent, amit csak részben köszönhet a rossz elindulásának. A másik oldalról felmerül a kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni ezt az ítéletet a Lance Stroll és George Russell esetében hozott döntéssel.
A kanadai versenyző még az 1. körben szintén a pályát átvágva előzte meg a brit pilótát, csak éppen őt nem szorították le az aszfaltcsíkról, mégsem kellett visszaadnia a pozíciót.
Hamilton és Verstappen ütközését illetően szintén nem volt egyetértés a két tábor között, végül utóbbi kapott 10 másodperces büntetést. Abu-Dzabiban pedig még egyszer összetalálkoztak az első körben, amit még csak vizsgálat sem követett. Azt az esetet Fernando Alonso és Antonio Giovinazzi austini párharcához lehet hasonlítani: akkor utóbbi volt Hamilton szerepében, ám sokkal kevésbé vágta le a kanyart, mégis visszaadatták vele a pozíciót.
Ezek ismeretében nagyjából kizárható, hogy minden sportfelügyelői ítélet jogos volt, de tegyük fel, hogy mégis így van. Ugyanakkor a korábbiak alapján még az utolsó futamon történt drámával együtt is kijelenthető, hogy
a holland pilóta több pontot bukott el ellenfeléhez képest puszta balszerencse miatt.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Hamilton nyolcadik vb-címe teljesen érdemtelen lett volna, de
nem csak a száraz statisztikák mutatják azt, hogy jó helyre került a trófea.