Amikor 2020. szeptember 10-én Sebastian Vettel bejelentette, hogy a Ferraritól történt elküldése után csatlakozik a Racing Pointból Aston Martinná váló silverstone-i istállóhoz, sokan azt várták, hogy 2021-ben a 2020-ban futamot nyerő "klónozott Mercedesszel" borsot tör egykori csapata orra alá, és minimum rendszeresen a dobogóért fog csatázni, sőt, akár még annak legfelső fokára is felállhat.
Ezzel szemben a négyszeres világbajnok és az F1-be 1960 után visszatérő patinás brit márka idénye is nyögvenyelősen indult, majd úgy is folytatódott, miközben a Ferrari a konstruktőri hatodikról a harmadik helyre jött előre, és a szezon végére stabilan a harmadik erőnek számított a Red Bull és a Mercedes mögött. Az idén az új szabályokkal persze az Aston Martinnak is lehet esélye az előrelépésre, ám kérdés, hogy mennyire megy el Vettel kedve akkor, ha továbbra is a középmezőny darálójában kell szenvednie, illetve ha ő folytatná, mennyire marad türelmes vele a sikereket láthatóan azonnal akaró Lawrence Stroll.
Manapság talán már a legvérmesebb Vettel-rajongóknak is úgy tűnhet, mintha egy előző életből származó emlékfoszlány lenne az az időszak, amikor a német pilóta ellentmondást nem tűrő módon nyerte zsinórban a világbajnoki címeket, és robogott padlógázzal afelé, hogy megdöntse bálványa, Michael Schumacher rekordjait. 2013 végén, Vettel négy világbajnoki címét és 39 győzelmét elnézve semmi nem utalt arra, hogy nem ő, hanem az akkor még "csak" egy vb-címnél és 22 sikernél tartó Lewis Hamilton lesz az, aki átadja a múltnak a német legenda szinte összes csúcsát, eközben pedig Vettel szépen lassan önmaga árnyékává válik.
Merthogy sokak szerint a négyszeres világbajnok – noha 34 évesen még egyáltalán nem számít öregnek, elég megnézni, milyen teljesítményre volt képes Hamilton tavaly 36, Alonso pedig 40 évesen – már köszönőviszonyban sincs azzal a pilótával, aki a Red Bullnál volt. Erre utalt finoman Christian Horner, a bikások csapatfőnöke is, aki amellett, hogy minden idők legjobb Red Bull-pilótájaként írta le Max Verstappent, Vettelt csak múlt időben említette, amikor a legjobbakat a jóktól elválasztó képességről beszélt.
Ha meg kellene nevezni a jelenlegi mezőny öt legjobbját, Seb az én véleményem szerint nem lenne benne. Már túl van a zeniten. Akárhonnan is nézem, Seb nem tartozik az öt legjobba.”
Ez már a 158 F1-es nagydíjon indult, 1997 óta szakkommentátoraként dolgozó Martin Brundle fájóan, de nem alaptalanul nyers értékelése. A brit expilótát ráadásul nem lehet azzal vádolni, hogy ne kedvelné a négyszeres világbajnokot, és csak azért mondana róla ilyeneket. Egyszerűen úgy véli, hogy Vettel már elindult azon az úton, amelyen előbb-utóbb mindenki elindul, akinek lehetősége van jóval 30 fölött is az F1-ben versenyezni.
„Amikor az ember leszálló ágba kerül, annak enyhe az íve. Michael [Schumacher] a 40-es éveiben vonult vissza, és elkezdett rengeteget hibázni, ahogy a legtöbben tesszük. Elkezdenek jönni a balesetek, és nem tudod, hogy miért történnek. Sebastianon is ezt látom jelenleg" – idézi Brundle-t az Express.
Vettel esetében a megmagyarázhatatlan hibák már évekkel ezelőtt elkezdődtek, és könnyen lehet, hogy már soha nem is fognak teljesen eltűnni. A 2018-as Német Nagydíjat szokás fordulópontként emlegetni a német pilóta pályafutásában (senkitől sem zavartatva esett ki az első helyről), hiszen ezt követően váltak rendszeressé a megpördülések és balesetek. Ezt egészen a tavalyi szezonig legalább részben lehetett annak a számlájára írni, hogy a Ferrarinál tapasztalható nyomás és a világbajnoki címek elmaradása megtörte az érzékeny, támogató környezetet igénylő négyszeres világbajnokot, akinek utolsó vörösben töltött szezonjára már rányomta a bélyegét az idény előtt bejelentett elküldése is, de tavaly ez a kifogás már nem állta meg a helyét.
Miután megszabadult a Ferrari fojtogató légkörétől, a legtöbben Vettel másodvirágzására számítottak 2021-ben az Aston Martinnál,
ám ez olyannyira nem történt meg, hogy a német új csapatánál is több ki nem kényszerített hibát vétett, és maga is elismerte, hogy a középmezőnyben csatározás közben többet ront, mint amennyi tolerálható lenne.
„Sok mindent tudok, akarok jobban csinálni, és kell is jobban csinálnom" – mondta. Persze mondhatjuk, hogy idő kellett neki, mire megszokta az új környezetet, az új autót és a Mercedes-motort, illetve a padlólemez-szabályok az Aston Martint és a Mercedest a többieknél rosszabbul érintő megváltoztatása miatt a csapat sem tudott felnőni 2020-as teljesítményéhez (négy dobogós helyezés, közte egy győzelem), azért Vettel a legtöbbször így sem festett úgy, mint egy négyszeres világbajnok.
Reálisan nézve arra igen kicsi az esély, hogy a világbajnoki címek számában utolérheti barátját és mentorát, de azért Vettel egy módon még mindig lemásolhatja Michael Schumacher pályafutását, legalábbis annak utolsó szakaszát. Más kérdés, hogy aligha örülne neki... Amennyiben ugyanis az Aston Martinnál töltött évei nem hozzák meg a remélt sikereket, viszont a csapat az ő távozása vagy visszavonulása után eredményes lesz, Schumacherhez hasonlóan Vettel is elmondhatja majd magáról, hogy egy autógyártó visszatérése és az azt követő átszervezések közepette segített lefektetni az alapjait egy sikeres csapatnak, miközben hozzájárulása jelentősebb volt a pályán kívül, mint az autóban ülve.
Korukat összevetve persze Vettel mellett szól az, hogy közel hét évvel fiatalabb, mint Schumacher volt 2010-es visszatérésekor, a reflexei és a veleszületett sebessége tehát még bőven meg kellene, hogy legyen, és esetenként meg is van, ám a következetessége már jócskán hagy kívánnivalót maga után.
Mindemellett háromgyerekes apukaként bevallottan máshová kerültek át a hangsúlyok az életében, mint amikor a 20-as évei elején járva sorra nyerte a versenyeket,
és minden futam élet-halál kérdése volt. Vettel ma már inkább úgy tekint az F1-re, mint a saját kis mikrokörnyezetére, ami továbbra is fontos neki, de messze nem a legfontosabb dolog az életében.
Ezt pedig nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, és a környezetvédelem, illetve az esélyegyenlőség mellett is rendszeresen kiáll. Az egész világot bejárták azok a fotók, amelyeken néhány órával a Brit Nagydíj után – 300 önkéntessel egyetemben – szemetet gyűjt a lelátókon (másnap meglátogatott egy angliai hulladékfeldolgozó üzemet, hogy jobban megértse az újrahasznosítási folyamatot), de arra is emlékezhetünk, hogy az USA Nagydíj előtti versenyzői parádén megkérte a jelen levő több százezres közönséget, hogy ha lehet, ne szemeteljenek.
A fenntarthatóvá válás és a környezetvédelem jegyében a koronavírus-járvány kitörése utáni hónapokban gyakornokként dolgozott egy biofarmon, majd nagykövetként csatlakozott a zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó Frutura BioBienenApfel projektjéhez, amely a méhek társadalmi fontosságára és óvására hívja fel a figyelmet, lévén az emberek és állatok túlélése szempontjából is kulcsfontosságú rovarokról van szó.
Ezt is komolyan vette, és a tavalyi Osztrák Nagydíj csütörtöki napjának délelőttjén egy, a versenypályához közeli mezőn Forma-1-es autó alakú méhhotelt épített általános iskolás gyerekekkel, miután rajzpályázatot hirdetett a stájer általános iskolák között a méhek új otthonának megtervezésére. Majd miután végzett, méhbarát növények magjait osztotta ki a Red Bull Ringen az újságíróknak, mondván, aki teheti, ültesse otthon el.
Vettelt tehát számos, az emberiség, köztük a saját gyerekei jövőjét is meghatározó dolog köti le. Hogy ez mennyire tereli el a figyelmét, ha egyáltalán eltereli, azt csak ő tudja, de azt mindenképpen jelzi, hogy már nem csak és kizárólag a győzelmek hajszolása létezik a számára. „Az idők megváltoztak, és nem dughatjuk többé homokba a fejünket.
Nem bújhatunk a teljesítmény és a szakmai érdekek mögé. Nem szólhat minden arról, hogy mennyi pontot gyűjtünk, mennyi versenyt nyerünk, hány gólt szerzünk.
Mindannyiunk életében vannak bizonyos dolgok, amelyek nagyobbak és fontosabbak ennél, és ezekért ki kell állnunk" – nyilatkozta a New York Times-nak.
Ezek kétségtelenül dicséretre méltó szavak, és Vettelt minden elismerés megilleti azért, amit tesz, de joggal merül fel a kérdés, hogy ezek egy továbbra is minden idegszálával az újabb sikereket hajszoló pilóta szavai-e, avagy olyasvalakié, aki még nem áll készen arra, hogy elengedje azt, ami gyerekkorától fogva meghatározta az életének egy jelentős részét, de közben már nem is szeretne mindent alárendelni annak.
Vettel persze aligha lesz lassabb attól, hogy a szabadidejében nem csak a versenyzésen jár az esze, és az Aston Martinnak is segíthet a fejlődésben a tapasztalatával, de a fentebb taglaltak talán már előrevetítik a közelgő búcsút.
Egyelőre ugyanakkor kitart amellett, hogy még mindig motivált. „Nem fogom csak azért folytatni, hogy üzeneteket közvetítsek – nyilatkozta az F1-Insidernek. – Az nem lenne őszinte saját magammal szemben.
Ha többé nem lesz meg bennem a belső hajtóerő és az ambíció, és csak az üzenetek közvetítése miatt maradnék, vagy azért, hogy növeljem a bankszámlámat, az annak a generációnak az elárulása lenne, amelyik most jön, hogy beteljesítse az álmait.
Különben is, akkor is törődhetek bizonyos problémákkal, ha már nem versenyzem, de a tűz még mindig ég bennem."
Sportolóként idegesít [ha nem elég gyors az autó], és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy azzá tegyem, de ez nem élet-halál kérdése, ez igaz. Ilyen értelemben ez a probléma luxus
– nyilatkozta egy másik interjúban. – Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az én kis mikrokozmoszomban nem akarok mindent megtenni a győzelemért, máshogy nem is lenne értelme. A motiváció megvan, próbálunk együtt fejlődni, a csapat pedig minden lehetségeset megtenni. Az új szabályok remek lehetőséget kínálnak, de közben realistának kell maradnunk, és nem favoritként beszélni magunkról, hanem előbb megnézni, hogy mennyire lesz jó az autónk."
Persze jól hangzik, hogy Vettel addig fog versenyezni, ameddig érzi magában az erőt, de miután a Ferrarinak sikerült finoman a visszavonulás felé terelnie Michael Schumachert 2006-ban, bebizonyosodott, hogy – akárcsak más sportágakban – a Forma-1-ben sincs senkinek bérelt helye, még minden idők (akkor még) legsikeresebb pilótájának sem.
Az Aston Martin pedig természetesen nem azért szerződtetett egy négyszeres világbajnokot, mert annyira fontos neki a környezetvédelem és a méhek jövője, hanem azért, hogy tapasztalatával segítsen nekik élcsapattá válni.
Ráadásul a háttérben nem megy minden zökkenőmentesen, amit előbb Vettel tavalyi szerződéshosszabbításának elhúzódása, majd Otmar Szafnauer csapatfőnök nemrég történt távozása (nem tudni, hogy küldték, vagy magától ment) mutat. Márpedig Lawrence Stroll nem azért pumpálja a dollármilliókat a gárdába, hogy beérje a konstruktőri hetedik hellyel, amelynél jobbat még Force Indiaként, ennél jóval kisebb költségvetésből is tudtak.
Az pedig akár aggodalomra is okot adhat, és a kanadai milliárdos türelmetlenségét jelzi, hogy 2020-ban inkább lemásolták a 2019-es Mercedest ahelyett, hogy követték volna a saját fejlesztési irányukat.
A csapattól kiszivárgó hírek szerint ez a lépés sok mérnöknek nem tetszett, és belső elégedetlenséget generált, mivel úgy érezték, hogy nem bíznak meg bennük eléggé ahhoz, hogy versenyképes autót tudnak építeni.
2020-ban ez az eredményeket és a tempót elnézve még bejött, ám 2021-ben komoly csapás érte őket az alacsony padlószögű filozófiára történt átállás miatt (2020 előtt magas padlószögű autóval versenyeztek, ami 2021-ben komoly segítség lett volna), a veszteséget pedig nem tudták a Mercedeshez hasonlóan ledolgozni.
Stroll-lal kapcsolatban persze nem meglepő, hogy a lehető leggyorsabban akarja a sikereket, hiszen az üzleti életben eddig amihez hozzányúlt, az rövid időn belül sikeres lett. Csakhogy a Forma-1-ben másképp mennek a dolgok. Elképzelhető, hogy a mérnöki múlttal rendelkező Szafnauer és a közte húzódó elképzelésbeli különbségek vezettek előbbi távozásához, akinek sorsát sokak szerint Martin Whitmarsh vezérigazgatóvá történő kinevezése pecsételte meg.
Az persze csak később derül ki, hogy a 2009 októbere óta a csapatnál dolgozó, amellett a nehéz időkben is kitartó Szafnauer lelépése pozitív, vagy negatív hatással lesz-e a gárdára. Sok múlik majd azon, hogy ki érkezik a helyére, és esetleg kik távoznak még. Az egyensúly minden istállónál fontos, viszont van olyan helyzet, amikor a tiszta lappal indulás fontosabb lehet.
A McLaren korábbi csapatfőnökének és az egyéb szakembereknek az érkezése, na meg persze a vadonatúj gyár építése is azt mutatja, hogy Stroll nem szeret tétlenül ücsörögni, és inkább határozott léptekkel halad a célja felé. Mindez pedig előbb-utóbb Vettelre is hatással lehet, aki – ne feledjük – már a csapathoz érkezése előtt remek kapcsolatot ápolt Szafnauerrel. A román származású amerikai szakember távozását egyelőre nem kommentálta, de nem biztos, hogy annyira repes most az örömtől.
Persze könnyen lehet, hogy az előttünk álló idényben ez lesz a legkisebb gondja.
Nem tudjuk, hogy milyen gyors, mert nincs versenyképes autója, így könnyű azt mondani, hogy már nem olyan gyors, mint régen"
– nyilatkozta a Sport1.de-nek Bernie Ecclestone, Vettel barátja, egyben az F1 korábbi ügyvezető igazgatója.
Ám ha a négyszeres világbajnok továbbra is sokat hibázik, Lawrence Stroll fejében óhatatlanul megfordulhat, hogy a tempója már nem a régi, és egy másik pilótával jobban járhat.
Persze az is elképzelhető, hogy az Aston Martin jó autót épít, és az idén már jobb eredményekért, akár rendszeresen a dobogóért is küzdhet, ez pedig Vettelre is felvillanyozó hatással lesz, hiszen sok olyan versenyző példáján láttuk már, akik egykor győzelmekért és világbajnoki címekért harcoltak, hogy a középmezőnyben szenvedés egy nem ehhez szokott pilótát még az F1-ben is képes fásulttá tenni.
Az idei szezon mindenesetre vízválasztó lehet Vettel jövője szempontjából, miután az év végén lejár a szerződése, és az sem lenne meglepő, ha ő döntene úgy, hogy elég volt az első tízbe kerülésért vívott szélmalomharcból, és inkább visszavonul, sem pedig az, ha egy újabb, 2021-hez hasonló év után Stroll mondaná azt, hogy ideje toppilóta után néznie. Merthogy Vettel jelen állás szerint már nem nevezhető annak. És ha az idén sem talál vissza korábbi önmagához, alighanem a többi csapat sem fog már fantáziát látni a szerződtetésében.