Michael Schumacher legendás pályafutásának újabb versenyautója találhat új gazdára, miután eladásra bocsátották a német pilóta egyik legnagyobb győzelmében közreműködő Ferrari F300-at. Az összesen kilenc F300-asból Schumacher ezzel az autóval nyerte meg az 1998-as Magyar Nagydíjat, amit az egyik legnagyobb teljesítményeként tartanak számon, lévén zsinórban 19 időmérős körre volt szüksége ahhoz, hogy valóra váltsa Ross Brawn, a Scuderia akkori technikai igazgatója által kitalált három kiállásos stratégiát, és a két McLaren-Mercedes előtt érjen célba (Mika Häkkinen a lengéscsillapító hibája miatt a futam végén aztán lelassult és csak hatodik lett). Az autót 4,9 millió dollárért, jelenlegi árfolyamon átszámítva 1,626 milliárd forintért árulják.
Az összetettben vezető Häkkinen mögött Schumacher az akkori pontrendszerben tetemesnek mondható (10 pont járt egy győzelemért) 16 pontos hátrányban érkezett meg a 16 futamos 1998-as szezon 12. futamának számító Magyar Nagydíjra. Az első rajtsort Häkkinen-Coulthard sorrendben a két McLaren bérelte ki, míg az első ferraris vb-címére hajtó német harmadik lett. Ez a sorrend maradt a rajt után is, és mivel a Hungaroring akkori vonalvezetésén a mainál is nehezebb volt előzni, a maranellóiak kétszeres világbajnoka nem sok jóra számíthatott, pláne úgy, hogy Coulthard még lassította is a tempóját, hogy védje a meghibásodott lengéscsillapítóval köröző csapattársát.
A McLarenek két kiállással tervezték teljesíteni a 77 körös futamot, Ross Brawn azonban menet közben gondolt egy merészet, és három kiállásra állította át Schumachert (ez akkoriban egyáltalán nem számított annyira mindennaposnak, mint évekkel később).
A Ferrari technikai igazgatója azt az utasítást adta a pilótájának, hogy 19 kör alatt kell 25 másodpercet kiautóznia Häkkinennel szemben, mire a német csak annyit mondott: „Rendben, köszönöm!"
Végül elképesztő tempót diktálva, a televíziós közvetítésből is jól láthatóan a határon táncolva megcsinálta, és még az is belefért, hogy az utolsó kanyarban egyszer kifutott a bukótérbe, amivel közel 5 másodpercet veszített. A harmadik kerékcseréje után simán az élre tért vissza és végül több mint 9 másodperccel nyert a Häkkinen lelassulásával a második helyre feljövő Coulthard előtt.
„Ez volt az egyik legérzelmesebb győzelmem – nyilatkozta a verseny után Schumacher. – A csapat a helyes stratégiát választotta, noha először nem voltam biztos benne, hogy működni fog a tervünk, mert egy ideig beszorultam Jacques [Villeneuve] és David [Coulthard] mögé. Végül kiderült, hogy a csapat a helyes döntést hozta.
Természetesen profitáltunk a versenytársunk problémáiból, noha a verseny során könnyedén tartani tudtam a McLarenek tempóját.
Amikor leszaladtam a pályáról, nem tudtam, hogy már vezetek. Ross azt mondta, 19 köröm van kiautózni 25 másodpercet, hogy a harmadik kiállásom után is az élen legyek, úgyhogy olyan keményen nyomtam, ahogy csak tudtam."
Schumacher a szezon későbbi szakaszában még egyszer, a világbajnoki címről döntő Japán Nagydíjon vezette a most eladásra bocsátott kasztnit. A pole-t megszerezte Szuzukában, másnap azonban nem tudott elindulni a felvezető körre, így a mezőny végéről kellett üldözőbe vennie Häkkinent. Már a harmadik helyen haladt, amikor áthajtott a Tora Takagi és Esteban Tuero balesetéből a pályára került törmeléken, aminek következtében a célegyenesben durrdefektet kapott és kiesett, Häkkinen pedig életében először világbajnok lett.
Természetesen nem ez az első, Schumacher által vezetett Ferrari, amely eladásra kerül. 2014-ben az F300-as széria 138-as számú, a német pilóta által összesen 38 alkalommal vezetett kasztnijáért 1,87 millió dollárt fizettek a Barrett-Jackson árverésén, 2019-ben pedig 6,64 millió dollárért kelt el az RM Sotheby's aukcióján a Schumacher ötödik vb-címét hozó F2002-es. A listát azonban az F2001-es kódjelű versenygép vezeti, amelyért 2017-ben 7,5 millió dollárt fizettek.