BAKU, AZERBAIJAN - JUNE 06: Max Verstappen of the Netherlands driving the (33) Red Bull Racing RB16B Honda leads Sergio Perez of Mexico driving the (11) Red Bull Racing RB16B Honda and the rest of the field at the restart after a yellow flag period during the F1 Grand Prix of Azerbaijan at Baku City Circuit on June 06, 2021 in Baku, Azerbaijan. (Photo by Francois Nel/Getty Images)
Vágólapra másolva!
Az Azeri Nagydíjjal indul az idei F1-es idény nyári szakasza, egy különleges utcai pályán, amely a kanyargós részek mellett egy rendkívül hosszú padlógázas szakaszt is tartogat a mezőnynek. A helyszín Sergio Pérez egyik kedvence, aki akár egy időre háromesélyessé teheti a világbajnokságot.
Bár erre nincs vonatkozó statisztika, a Forma-1 történetében aligha volt korábban ennyire megterhelő a versenynaptár egy adott szakasza, mint most. A szaúd-arábiai futamot követő nyolc versenyből hétről elmondható, hogy más kontinensen tartották vagy tartják, mint az azt megelőző viadalt. Az egyetlen kivételt pont az előző, Monacói Nagydíj jelentette, ám a mezőny tagjai most ismét elhagyják Európát, és Ázsiába látogatnak, egészen pontosan Azerbajdzsánba.
A következő hétvégén ugyanis az Azeri Nagydíjat fogják megrendezni. A kaukázusi ország hatodszor ad otthont Forma-1-es versenynek, a legelső, 2016-os alkalmat leszámítva ezen a néven. (Akkor érdekes módon Európa Nagydíjnak nevezték a futamot.)
A hercegségbeli verseny után a pilóták ismét egy városi helyszínen csapnak össze egymással,
ám a bakui aszfaltcsík más szempontból nem igazán állítható párhuzamba a naptár legrövidebb pályájával. Pontosabban bizonyos részeire még rá lehet mondani, hogy hasonlít Monaco szűk utcáira, de más szakaszok inkább a leggyorsabb pályára, Monzára emlékeztethetik az embert.
„Baku utcái egészen más kihívást jelentenek, mint a monacóiak, és bár itt [is] vannak nagyon szűk és lassú kanyarok, emellett hosszú egyenesekkel és gyors kanyarokkal is meg kell küzdeni – fogalmazott Dave Robson, a Williams vezető teljesítménymérnöke. – Nagy a kísértés, hogy ezen a pályán jelentősen csökkentsük a leszorítóerőt és a légellenállást, de hogy ezt milyen mértékig érdemes megtenni, az számos [téren] a kockázat és a [várható] nyereség arányán múlik majd, amit a pilótáknak a szabadedzéseken kell mérlegelniük.”
A 6003 méter hosszúságú, 12 bal- és 8 jobbkanyarból álló pálya szektorai valóban nagyon különböznek egymástól. Az első kizárólag derékszögű kanyarokból, valamint az azokat összekötő egyenesekből áll, ezt követi a középső rész, itt található a versenynaptár egyik legszűkebb szakasza a 8-astól a 12-es kanyarig. A harmadik szektor pedig csupán egy féktáv, és onnantól kezdve padlógáz, hiszen
a 16-os kanyart követő fordulókat lassítás nélkül is be tudják venni ezek az autók.
Mivel városi pályáról van szó, egy hiba itt is rendkívül sokba kerülhet, és az elkövetője könnyen a falban köthet ki. Éppen ezért az időmérőn mindenkinek számolnia kell a piros zászlóval: tavaly például négyszer kellett megszakítani a kvalifikációt, az utolsó ráadásul a Q3 legvégén történt, amivel akkor el is dőlt az első tíz sorrendje, hiszen már nem maradt idő újabb próbálkozásokra.
Ugyanakkor annak sem kell feltétlenül csüggednie, akinek a reméltnél rosszabbul sikerül a szombati napja. Monacóval ellentétben ugyanis itt nagyon is lehet előzni: a pályán két DRS-zóna található, az egyik a célegyenes végén, a másik a 2-es és a 3-as kanyar között. Az eddigi öt futamon az első kört nem számítva átlagosan 40 pozíciócsere történt, ennek 66 százalékánál vették igénybe a DRS segítségét. Az elmúlt években a 16-os és az 1-es kanyar közötti padlógázas szakasz sokszor teremtett nagy lehetőséget a hátul haladónak, de az idei autók esetében kisebb a szélárnyék hatása, úgyhogy ebből a szempontból is érdemes lesz figyelni az eseményeket.
Ami a stratégiát illeti, egy bokszkiállás idővesztesége körülbelül 21 másodperc, ami az átlagosnál kevesebb idő. Adott esetben ez nyilvánvalóan a két kerékcsere felé tolhatja a taktikát, amelyet a biztonsági autós fázisok is jelentős mértékben befolyásolhatnak. Az eddigi Azeri Nagydíjakon kivétel nélkül volt valós vagy legalább virtuális Safety Car,
2017-ben és tavaly pedig meg is kellett szakítani a versenyt.
Apropó megszakítás. 2021-ben Max Verstappen defektje miatt volt szükség piros zászlóra, és nem sokkal korábban Lance Stroll is hasonló sorsra jutott. Bár a Pirelli az idei évre új keverékeket készített, így is felmerül a kérdés, hogy nem ismétlődhetnek-e meg az egy évvel ezelőtti események.
Az olasz gyártó mindenesetre most is a három leglágyabb keveréket bocsátja a csapatok rendelkezésére. Mario Isola, a cég sportigazgatója ugyan a defektekre nem tért ki, de hangsúlyozta, hogy az aszfaltcsík minden szempontból kíméletes az abroncsokhoz, hiszen
a kopás és az oldalirányú terhelés mértéke sem túlságosan nagy.
Az időjárást szintén meg kell említeni, hiszen ez is befolyásoló tényező lehet. Na nem az eső miatt, hiszen júniusban ritkán hullik csapadék arrafelé, viszont az akár 30-40 km/h-s szél jelentősen megnehezítheti a pilóták és a mérnökök dolgát. „Egyértelmű, hogy több tizedmásodpercnyi hatása lehet annak, hogy a célegyenesben hátszél vagy szembeszél uralkodik” – szögezte le Nicola Bariselli, a Ferrari pályán történő folyamatokért felelős menedzsere.
Háromszereplőssé válhat a világbajnokság?
A szezon első pár futama után az F1-es közvélemény arra a következtetésre jutott, hogy az idei világbajnokság Verstappen és Charles Leclerc között fog eldőlni. Nos, azt nem állítjuk, hogy nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv, ezzel együtt nem szabad megfeledkezni Sergio Pérezről, aki szintén lőtávolon belül van, sőt, a tabellán jelenleg közelebb áll a Ferrari versenyzőjéhez, mint Leclerc a címvédőhöz.
Bár a mexikói pilóta csak a legutóbbi, Monacói Nagydíjat nyerte meg, a szezonnyitón bekövetkezett kiesése óta kivétel nélkül az első négy pozíció valamelyikén végzett. Ennek következtében mindössze
15 pont a lemaradása csapattársa mögött, Leclerc-nél pedig csupán 6 egységgel gyűjtött kevesebbet.
Bár ha valahol, akkor a Red Bullnál igencsak tisztázott a helyzet az első és a második számú versenyzői státuszt illetően – ezt legutóbb a barcelonai futamon láthatta mindenki –, Pérez számára itt a nagy lehetőség, hogy ha csak ideiglenesen is, de teljesítményével megkérdőjelezze a status quót. A 32 éves versenyző eddig a bakui pályán volt a legeredményesebb, és bizonyos szempontból ő a helyszín történetének legsikeresebb pilótája.
Pérez 2016-ban, 2018-ban és tavaly is felállhatott a dobogóra, többször, mint bármelyik másik aszfaltcsíkon. Rajta kívül csak Sebastian Vettel pezsgőzhetett három alkalommal az azeri fővárosban, de a négyszeres világbajnok egyszer sem tudott győzni.
„Szeretem az utcai pályákat, mert itt a versenyző valóban jelenthet különbséget – magyarázta Pérez, aki a saját átlagánál valóban jobb teljesítményt nyújt a városi aszfaltcsíkokon. – Persze könnyebb hibázni, amikor az ember a határon próbál menni, de
végső soron így lehet megszerezni a versenyképességhez szükséges tizedeket.”
A kifejezetten hosszú célegyenes miatt a pálya több szempontból is a Red Bullnak kedvezhet, persze ezen tényezők között van némi összefüggés. Egyrészt nem akkora baj, ha folytatódik a tendencia, és a Ferrari ismét jobb lesz náluk egy körön, másrészt a végsebességbeli előnyüket ki tudják használni a maranellóiakkal szemben.
Egyvalami miatt viszont, ha aggódniuk nem is kell, a bikások nem lehetnek teljesen nyugodtak. Barcelonában Verstappen szombaton és vasárnap sem tudta mindig működésre bírni a DRS-t, és bár a Monacói Nagydíjon látszólag minden rendben ment ezen a téren, azt a Red Bull főmérnöke is elismerte, hogy az igazi teszt Azerbajdzsánban lesz.
[Monacóban] 160 km/h-s sebességnél nyílik [a DRS], ez Bakuban 300 km/h
– magyarázta Paul Monaghan. – Tehát nem igazán a szárnyon lévő súlyról van szó, hanem arról, hogy miként nyílik ki az aerodinamikai terhelésnek ellenállva. Szerintem ostobaság lenne a babérjainkon ülni.”
Persze Pérez kapcsán hozzá kell tenni, hogy már a tavalyi győzelmét is Verstappen kiesésének köszönhette. Az pedig szintén nem neki kedvez, hogy Bakuban eddig senki nem tudott egynél többször győzni. Mindez a címvédőnek és Leclerc-nek is jó ómen lehet, akiknek nemhogy diadalmaskodni nem sikerült, még csak dobogóra sem álltak Azerbajdzsánban, ellenben jó néhány negatív élménnyel gazdagodtak. Előbbi a tavalyi kiesése mellett a Daniel Ricciardóval történt 2018-as ütközésére sem gondol vissza jó szívvel, utóbbi pedig legutóbb a pole pozíciója ellenére sem végzett az első háromban, két évvel korábban pedig emlékezetes balesetet szenvedett az időmérőn.
A győzelemért tehát vélhetően ismét a Red Bull és a Ferrari fog harcolni,
kérdés, hogy a Mercedes mennyire fogja megnehezíteni a dolgukat. Barcelonában kifejezetten biztató teljesítményt nyújtottak, Monacóban viszont ismét előjött az autó pattogása. Bár Lewis Hamilton akkor kiemelte, hogy ezúttal a hepehupás pálya is nagy szerepet játszott a delfinezésben, érdemes lesz megnézni, hogy a célegyenes végi féktáv előtt hogyan viselkedik a W13-as. Ha azt a tempót is kibírja pattogás nélkül, akkor talán végleg kijelenthető, hogy a címvédő alakulat valóban nagyot lépett előre ezen a téren.