Az összesen 69 F1-es nagydíjon induló Wurz elárulta, összességében elégedett a sportág vezetése által hozott biztonsági intézkedésekkel, azonban a GPDA első embereként a versenyzők (névtelen) véleményét is képviselnie kell, így felvetett néhány problémát, amit a pilótáktól hallott – elsősorban a "hurka" kerékvetőnek hívott pályaelemekkel kapcsolatban.
„Öt-tíz évvel ezelőtt még amiatt aggódtunk, hogy a sportágban rejlő lehetőségeket nem sikerül kiaknázni. Azokhoz az állapothoz képest a biztonsággal kapcsolatos irány határozottan jó irányba mozdult. Most már csak arra kell ügyelnünk, hogy [a sportág] népszerűsödésének ebben a szakaszában mindenki két lábbal a földön maradjon – nyilatkozta az osztrák expilóta. –
Biztonsági szempontból az elsődleges feladat a "hurka" kerékvetők eltávolítása lenne, ugyanis nem szabadna őket arra használni, hogy egy unalmas sikánt érdekessé tegyenek."
Az ilyen típusú elemek az utóbbi években több balesetet is eredményeztek az autósportban. Az egyik legnagyobbat
Alexander Peroni szenvedte el a Forma-3 2019-es Olasz Nagydíján, amikor a Campos Racing ausztrál versenyzője kiszélesítette a pályát, ráfutott egy rázókőre, amit az autója feltépett, majd a levegőbe repült, és veszélyes szögben a bukótér szélén álló kerítésnek ütközve landolt.
De 2022 sem telt el hasonló baleset nélkül, hiszen szintén Monzában az endurance-világbajnokságon is történt egy komolyabb baleset Henrique Chaves jóvoltából, egy héttel korábban pedig a silverstone-i F2-es főfutamon Dennis Hauger repült bele Roy Nissany autójába. A GPDA vezetője azt reméli, hogy az ezekhez hasonló esetek a lehető leghamarabb eltűnnek a motorsportból, ugyanakkor tudja, hogy nem egyszerű teljesen biztonságos környezetet teremteni.
"Azt remélem, hogy miután megállapítható, hogy ezek a kerékvetők veszélyesek, visszatérhetünk az normál rázókövekhez, amelyeket eredetileg a pályákhoz terveztek.
A "hurka" kerékvető ugyanis rámpaként viselkedik, amit ha fékezés vagy megcsúszás közben talál el egy versenyző, akkor ő tehetetlenül a levegőbe katapultál, ez pedig elfogadhatatlan
– folytatta Wurz. – De nem tudunk százszázalékosan biztonságos környezetet teremteni. Ez olyan, mint a repülés: soha nem lesz teljes biztonság, mert amikor egy repülőgép fent van, és valami nem sikerül, annak következményei vannak: lezuhan. Az autóversenyzésben is hasonló a helyzet, de józan ész szerint fejlesztenünk kell a biztonsági elemeket. Az rendben van, hogy a rázókövek kibillenthetik az autót az egyensúlyból, de az már nincsen, hogy megváltoztatják az ideális vonalvezetést."
Wurz példaként említette Rubens Barrichello hatalmas balesetét az 1994-es imolai hétvégéről, ami az egyik fő oka volt a rázókövek módosításának a kilencvenes években. Bár a GPDA elnöke elégedett az azóta elért előrehaladással, úgy érzi, hogy egy kulcsfontosságú kérdés még nincs megoldva.
Nagyon szerencsés volt, hogy túlélte, és azért is, hogy már volt biztonsági kerítés, mert akkoriban az nem volt jelen mindenhol. Ha ott sem lett volna, minden kerítés mögött álló ember az életét veszíti.
Az ilyen helyeken természetesen a legjobb eltávolítani a rázóköveket, hogy véletlenül se reptessék meg az autót. Azonban ahol [a kerékvetők] mögött aszfaltozott bukótér van, ott mégis fontos szerepe van a rázóköveknek, ennek a problémának a megoldása pedig még mindig fejtörést okoz a vezetőségnek."