Egymást érik a meglepő átigazolások a Forma-1-ben, és lehet, hogy nincs vége a sornak, hiszen még két ülés kiadó 2023-ra. A vándorlási hullám legújabb következményeként az Alpha Taurinál kötött ki a Mercedes eddigi tesztpilótája és a McLaren utánpótlás-programjának korábbi tagja, Nyck de Vries, vagyis a Red Bull a saját tehetségkutatós családján kívülről töltötte fel az Alpine-hoz elengedett Pierre Gasly helyét.
Az egy F1-es versenyen már vezető holland pilóta lényegében újoncnak fog számítani. Olaszországban fantasztikusan vezetett, pontot szerzett úgy, hogy pénteken az egyik edzésen még egy másik csapat autóját tesztelte és teljesen váratlanul kellett beugrania a vakbélgyulladással műtött Alexander Albon helyére.
Az érdemein az sem csorbít, hogy a Williamsnek ízlett Monza alacsony leszorítóerős konfigurációja, illetve maga a vonalvezetés nem számít különösebben nehéznek.
A The Race közismerten objektív, minden részletet aprólékosan értékelő újságírója, Edd Straw megadta neki a maximális 10-es osztályzatot a hétvégi teljesítményére, ami ritkaság.
Önmagában abból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hogy de Vries pontot szerzett a bemutatkozásakor, ezt több-kevesebb szerencsével sokan, akár hamar süllyesztőbe kerülők is megtették a történelemben.
A holland eddigi karrierjében nincs meg az az átütő dominancia, ami az utóbbi években expressz járattal repítette az F1-be Charles Leclerc-t, George Russellt vagy Oscar Piastrit, az eredménylistája inkább egy erős, de nem világklasszis pilótáét tükrözi. Megnyerte a ma már nem létező Formula Renault másodosztályát 2014-ben, a csúcskategóriában bronzérmes lett 2015-ben (ez körülbelül az F2 szintje), aztán egy évet az F3-ban, hármat az F2-ben töltött, amit 2019-ben bajnoki címmel zárt le.
Csakhogy a harmadik szezonjáig kellett várni a diadalra az első számú utánpótlás-sorozatban egy nem túl erős mezőnyben (az említett Leclerc, Russell, Piastri egyből megnyerte), jelzésértékű, hogy másodikként Nicholas Latifi végzett mögötte.
Hely híján a Formula E-ben és hosszú távú versenyeken indult, előbbiben sikerült megnyernie a bajnokságot 2021-ben.
Azt a kifejezést nem érdemes használni vele kapcsolatban, hogy "fiatal tehetség", jelen esetben a kijelentés "fiatal" részével van a bibi. De Vries már 27 éves, a következő szezon elején 28 lesz, F1-es mércével idős újoncnak számít. Hasonló életkorban, 26 év fölött legutóbb Brendon Hartley kapott először egész éves lehetőséget a bajnokságban (szintén az Alpha Taurinál, 2018-ban).
Nem túl veretes névsor gyűlt össze az ezredforduló óta sem ilyen paraméterekkel: Giedo van der Garde (2013, Caterham), Pastor Maldonado (2011, Williams), Bruno Senna és Karun Chandok (2010, HRT), Sébastien Bourdais (2008, Toro Rosso), Ide Judzsi (2007, Super Aguri), Narain Karthikeyan és Tiago Monteiro (2005, Jordan), Cristian da Matta (2003, Toyota), Allan McNish (2002, Toyota). (A megszűnt amerikai formaautós sorozat, a Champ Car bajnokai, Bourdais és da Matta az F1-ben leszerepeltek). Ne érezze magát kényelmetlenül, ha némelyik név ismeretlen.
A jövő évi mezőnyben de Vries a hetedik legidősebb versenyző lesz a jelenlegi ismeretek szerint (még két hely kiadó, egy a Haasnál, egy a Williamsnél), ez nagyon furcsán hangzik.
A helyzetet a kényszer szülte, miután az energiaitalosok utánpótlásában most nincs a láthatáron kiemelkedő tehetség, míg az amerikai Colton Herta szuperlicenszéért folytatott lobbizás nem vezetett eredményre. Valakit autóba kell ültetni.
Vajon csak egy későn érő típusról beszélünk de Vries esetében? Meglehet, de nem segítette a pályafutása korábbi szakaszában, hogy az előző évtized közepén felszámolt renault-s versenysorozatok felé terelték. Ezzel éveket vesztett, és az autók műszaki színvonalát jelző létrán gyakorlatilag kétszer mászott végig. Így mire 2019-ben az F2 bajnoka lett, nem kapodtak utána két kézzel az F1-es csapatok, az előző két hasonlóan idős bajnokhoz, a svájci Fabio Leimerhez és az olasz Davide Valsecchihez hasonlóan.
„Épphogy sikerült együléses autók bajnokságában maradnom" – értékelt a bajnoki cím megszerzése után három éve a Forma-2 honlapjának nyilatkozva, és a különböző nehézségekre reflektálva ő is elismerte, hogy az ő pályafutása cseppet sem tipikusan alakult.
Más utat jártam be [a többiekhez képest], más irányt választottam a karrieremben.
Hozzátette, bosszantotta, hogy 2018-ban a szezon elején elkövetett hibái miatt lemaradt a bajnokság dobogójáról és talán emiatt a nagy álom beteljesüléséről is, miközben azt látta, hogy az előtte végző George Russell, Lando Norris és Alexander Albon jegyet váltott az F1-be.
Azért találunk viszonylag sikeres példát egy ismerőssel olyanra, hogy egy európai pilóta későn veti meg a lábát a világbajnokságban, miután látszólag bezáródtak előtte az ajtók: Romain Grosjean 2009-ben részt vett néhány futamon a Renault-nál a kirúgott ifjabb Nelson Piquet-t váltva, ám utána úgy tűnt, megfeneklik a versenyzői karrierje. Egy ideig egy bankban dolgozott, mielőtt 2012-től 2020-ig a mezőny tagja lett (a 26. évét első teljes szezonja közben töltötte be, ezért nem szerepelt a pár bekezdéssel ezelőtti listán). Legyinthetünk, hogy az első és az utolsó éveiben főleg a baleseteivel vált ismertté, azért mégis felállt a dobogóra tízszer. Jóval extrémebb volt annak idején a világbajnoki címig jutó Damon Hill esete, aki már a 30-as éveit taposta, mire bemutatkozott a Forma-1-ben.
Mindenképp jó hír de Vries számára, hogy lehetőséget ad neki Helmut Marko, hiszen ha nem is lett a juniorok mindegyikéből Sebastian Vettel vagy Max Verstappen szintű klasszis, a Red Bull az első éveit leszámítva sosem nyúlt nagyon mellé a kiválasztottakkal, azok többnyire vállalható teljesítményt nyújtottak.
A távlati cél értelemszerűen az, hogy de Vries legyen Sergio Pérez utódja.
A hollandnak van egy nagy előnye a Verstappen oldalán megégett előző két juniorhoz, Pierre Gasly-hoz és Alexander Albonhoz, valamint kicsit korábbról Danyiil Kvjathoz képest: lesz ideje belerázódni a Forma-1-be.
Pérezzel 2024 végéig hosszabbítottak, Christian Hornerék nyertek két évet a mérlegelésre a másik autó vezetőjével kapcsolatban, nem kell sietve dönteniük. Amennyire nagy lehetőség volt Vettelnek és Verstappennek 25-26 futam után átülni a Red Bullba, Gasly, Albon és Kvjat kényszerű előléptetése hasonló vagy még kevesebb tapasztalattal rosszul sült el. (Kvjatot Vettel, Gasly-t Daniel Ricciardo váratlan eligazolása után dobták mélyvízbe, míg Albon az alig fél év után lefokozott Gasly-t váltotta.) Pedig mint látható, Gasly és Albon sem kutyaütő, csak épp nem korszakos zsenik, hosszabb ideig kellett érniük.
A többszörös bajnokok és a megbukott vagy a Red Bullhoz épp sosem áthívott fiatalok közötti átmenet egyetlen példája, Ricciardóé mutatja, hogy két év az Alpha Taurinál korrekt időtávnak hangzik arra, hogy de Vries elsajátítsa a nüanszokat és felettesei eldöntsék, megüti-e a kívánt szintet. Mármint természetesen csak akkor, ha Pérez és a csapat útjai nem válnak szét 2025 előtt.
Marginális, de némi előnyt adhat neki az is, hogy az elmúlt években nagyon sokféle autót vezetett különböző pályákon, ez a fajta tapasztalat különleges körülmények között sokat érhet.
Cunoda Juki két év alatt nem alkotott kiemelkedőt, így jelenleg nem sok esélyt adunk a hondás kapcsolattal hátszelet élvező japánnak az előrelépésre. Ő kiváló mérce lesz: ha a holland gyorsan falkavezérré válik az istállónál, jók a kilátásai Pérez utódjának lenni, ha meg nem, akkor valószínűleg ő is csak egy lesz a süllyesztőbe eresztettek között.