Max Verstappen jóval a szezon vége előtt bebiztosította a második világbajnoki címét, a Red Bull a súlycsökkentésnek is köszönhetően bedarálta az erősen kezdő Ferrarit. A bajnoki ezüstérmes Charles Leclerc azonban rengeteg pontot bukott csapata hibái miatt, melyek között szép számmal fordultak elő érthetetlen baklövések.
Verstappen 146 pont előnnyel nyerte a bajnokságot, a kérdés tehát az, ő végzett volna-e az élen, ha a Ferrari mindent tökéletesen csinál a pályán. Az egyszerűség kedvéért ebben a játékban Verstappen és a Red Bull teljesítményét, lépéseit változatlannak tekintjük, és természetesen levonjuk tőle azt a pontmennyiséget, amit Leclerc balszerencséjéből profitált. Vajon így is övé lenne a korona?
Értelemszerűen nem boncoljuk Leclerc három győzelmét, valamint (a többnyire Verstappen sikerét hozó) futamok közül azokat, amiből a Ferrari nagyjából kihozta a maximumot, így a Miami, a Belga, a Holland, az Olasz, a Szingapúri, az Abu-dzabi Nagydíjat. (Monzában vélhetően semmilyen taktika sem segített volna Leclerc-nek az 1. hely megtartásában.)
Rögtön 64 ponttal közeledne Leclerc Verstappenhez, ha nem szenvedett volna az élen haladva motorhibát Barcelonában és Bakuban, a szezon első felében ezen a két futamon mindenképp ő volt a favorit.
Monacóban és Silverstone-ban szörnyű döntéseket hoztak a vezérlőteremben a Ferrarinál, ezek összesen 29 pontnyi fordulatba és újabb két siker elvesztésébe fájtak.
A Hungaroringen kicsit harapófogóba kerültek a stratégiával, de a 2. hely mindenképp menthetőnek tűnt, ennek elvesztésével kalkulálva a fiatal pilóta 14 pontot hozott volna riválisán. Adjunk hozzá még 2 pontot Belgiumért is, ahol a Ferrari kockáztatott és behívta friss gumiért a legvégén, de nemhogy a bónuszpontot nem gyűjtötte be a leggyorsabb körrel, 5. helyett 6. lett a bokszutcai gyorshajtásért kapott büntetés miatt.
Nem tartozik a hibák közé, de ha Leclerc-nek maradt volna esélye az idény hajrájában, az egyébként előtte végző csapattársa biztosan maga elé engedi Mexikóban és Brazíliában összesen +5 pontért (utóbbi helyszínen pedig az időmérős mellényúlás a köztes esőgumikkal nem osztott-szorzott, mert a Mercedes bizonyára ígyis-úgyis kettős győzelmet aratott volna.)
A motorhibák egyik vonzata az volt, hogy Leclerc az engedélyezett mennyiség kétszeresével, azaz hat V6-ossal teljesítette a szezont; a két 1. helyről történő kiesés nélkül valószínűleg csak egyszer sorolták volna hátra büntetésből a rajtrácson. A friss lóerők kényszere, az utolsó fejlesztések bevetési lehetősége ás a Red Bull fölénye miatt feltételezhető, hogy ez Belgiumban történt volna meg, vagyis a kérdés az, Kanadában és Austinban mire ment volna Leclerc.
Utóbbin legyőzte Verstappent az időmérőn, azaz egy potenciálisan elvesztett győzelmet jóindulatúan beírhatunk neki (+17 pont az összevetésben). Kanadát már nehezebb megítélni egy alternatív univerzumban, de Verstappen dominált a vizes pályás időmérőn, és tekintve, hogy a másik ferraris, Carlos Sainz ért oda a futamon a 2. helyre, ezt a pozíciót odaajándékozhatjuk Leclerc-nek (+8 pont). A Ferrari egyébként elismerte, hogy a szezon első felében tapasztalt problémák hatására a későbbi futamokon visszavett a motor teljesítményéből.
Mindezeket összegezve Verstappennek így is maradt volna 7 pont előnye, de a szezonzárónak azonos pontszámmal vágtak volna neki Leclerc-rel.
Utóbbi magát is hibáztathatja pontok elszórásáért, hiszen Franciaországban az élről karambolozott, és Imolában, illetve Japánban is helyezés(eke)t vesztett egy-egy megcsúszással. Emellett természetesen a Red Bull is követett el hibákat, nyilván jóval kevesebbet, mint a Ferrari.