Ha megkérünk egy Forma–1-ben nem jártas személyt, hogy mondjon egy jelenleg is aktív pilótát, akkor szinte kivétel nélkül mindenki Max Verstappen, Lewis Hamilton vagy Fernando Alonso nevét fogja mondani – esetleg Sebastian Vettelt vagy Kimi Räikkönent említi meg, akiket megbocsátható bűn aktívnak gondolni. Ha egy csapatot kell megneveznie, akkor szinte biztos, hogy a Ferrarit mondja, esetleg a Mercedes, a Red Bull és a McLaren is szóba kerülhet. Az azonban szinte garantálható, hogy utóbbi kérdésnél nem fog elhangozni a Haas vagy az AlphaTauri, de még az Alfa Romeo vagy az Aston Martin sem. Pedig ezek a csapatok is ugyanúgy évek óta tagjai a mezőnynek, csak éppen a sikertelenségük okán senki nem hall róluk, aki nem akar.
Alig-alig kíváncsi valaki arra, hogy milyen verseny zajlik a dobogó mögötti pontszerző helyekért. Jellemzően senki nem szereti az egyeduralmakat a sportvilágban, márpedig
az elmúlt évtizedekben elvétve fordult elő, hogy 2, az még ritkábban, hogy 3 csapaton kívül másnak is reális esélye lett volna a győzelemre.
A konstruktőri pontversenyben elért előkelőbb helyezés több szponzorral jár, és az F1 is több pénzt fizet érte, ezt okosan befektetve pedig a következő szezonban is nagy eséllyel ugyanaz(ok) a csapat(ok) harcolnak a világbajnoki címért.
Az elmúlt 13 szezonban mindössze 2 csapat, a Mercedes és a Red Bull adta az összes konstruktőri és egyéni vb-győztest,
de a dobogóra sem igazán fért más a Ferrarin, olykor a McLarenen kívül egyik pontversenyben sem.
Egy-egy váratlanul kiugró szezonnal persze fel lehet kelteni a figyelmet, mint ahogy a Renault a 2000-es évek közepén vagy a Williams 10 éve tette, de ők is hamar eltűntek a süllyesztőben. Emellett a fokozatos előrelépésre is akad példa a közelmúltból az azóta szintén hanyatlásnak indult Force India (ma már Aston Martin) jóvoltából.
A kiscsapatok azonban legtöbbször megmaradnak a töltelék szerepében, ahonnan az élcsapatok később meg tudják kaparintani az esetleges tehetségeket
– akik a tapasztalatlanságuk és a gyenge autó miatt az első éveikben nem képesek kimagasló eredményekre.
A közelmúltban csökkent, de a jövőben ismét nőhet az F1-es csapatok száma
Az elmúlt években csökkent az istállók száma a sportágban. 2012-ben még 12 csapat indult, majd ezt 11-re csökkentették, 2017 óta pedig már csak a korábban is leggyakoribb számú, 10 istálló versenyez. A tendencia (az Audi bejelentése, Michael Andretti belépési terve) azt mutatja, hogy ez a szám inkább felfelé fog mozdulni legközelebb. A középpontban azonban szinte bizonyosan továbbra is csupán 3-4 csapat lesz, azoknak legfeljebb a kiléte változhat meg néhány évente.Sok, győzelmi esélyek nélkül induló csapat azonban nem olyan pilótákat alkalmaz, akik egy jó autóval akár a vb-címért is küzdhetnének –
a fizetésük azonban jellemzően nekik is őrületesen magas.
Kevesen vannak, akik az autósport szerelmeseként ne vágynának a Forma–1-be, így senkit nem lehet hibáztatni, ha magától nem szívesen hagyja ott a sportágat. Ez pedig ha egy óriási fizetéssel is párosul, akkor garantálható, hogy a sorozatos eredménytelenség ellenére örömmel maradnak a sportágban. (A szerelőiknek hasonlóképpen a pénz lehet a legnagyobb motivációjuk, hiszen hónapokon keresztül úgy vannak távol a családjuktól, hogy a munkájuknak nincsen kézzelfogható eredménye.)
Míg régen szinte kizárólag az izgalom és a hírnév, addig manapság már sok pilóta főként a pénz miatt vesz részt a sportágban. A Forma–1 marketingfogásai és világméretű terjeszkedése rengeteg szurkolót, de még több szponzort vonzott, így
egy-egy fizetős pilóta leigazolása után a csapatok is könnyebben szórhatják a dollármilliókat a hála jeleként – ezt pedig meg is teszik.
Így kereshetnek az F1-ben a világ 99 százalékánál jobban olyan emberek, akiknek a tudásuk alapján a sportág közelébe sem szabadna jutniuk.
Csak az elmúlt mintegy másfél évtizedet vizsgálva megtalálhatjuk minden idők leggyengébbnek tartott F1-es pilótáját, Ide Júdzsit. A japán versenyző F1-es karrierje összesen 4 versenyhétvégéig tartott 2006-ban, és amiatt ért véget, mert
a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) elvette a szuperlicencét ön- és közveszélyes manőverei miatt.
Ugyan a Super Agurinál alig pár hetet töltött el, az évi mintegy 1 millió dolláros fizetésének egy részét a sokkal nagyobb összegbe kerülő károkozásai ellenére is megtarthatta.
Ide csapattársa a szintén nagy japán háttértámogatással rendelkező Szató Takuma volt, aki honfitársa mellett kimagaslott, egyébként viszont szintén nem a visszafogott stílusáról és a remek teljesítményéről volt ismert. Az azóta az IndyCarban versenyző pilóta ennek ellenére
évente nagyjából 4 millió dollárral gazdagodott a Super Agurinál, amelynek ezért cserébe 2,5 év alatt 4 pontot szerzett.
A 2010-es évek elején a Williams volt az a csapat, amely a leglátványosabban szórta a pénzt a pilótáinak, akik a tehetségük helyett a szponzoroknak köszönhették a helyüket. Az igencsak költséges baleseteiről ismert Pastor Maldonado 3 év alatt csupán egyetlen alkalommal (a 2012-es Spanyol Nagydíjon) teljesített kimagaslóan, ám mivel
évi mintegy 55 millió fontot hozott a csapatának az őt szponzoráló venezuelai nemzeti olajtársaság, a PDVSA, ezért ő is hamar dollármilliomos lett csak a Williamsnek köszönhetően.
2012-es csapattársa, Bruno Senna kiegyensúlyozottabb volt Maldonadónál, de eredményesebb nem, viszont a neve és a csapatnak 15 millió dollárt fizető támogatója elég volt ahhoz, hogy gazdagon meghálálja ezt a Williams.
Jolyon Palmer is azok közé tartozott, akit a neve miatt jobban megfizettek, mint ahogy arra méltó lett volna. A brit elsősorban
a szintén F1-es pilóta édesapjának köszönhetően került be a sportágba, hogy aztán 2 szezon alatt kétszer szerezzen pontot a Renault-nak,
miközben aktuális csapattársa szinte kivétel nélkül előtte végzett. A francia istálló így sem spórolt Palmeren: a 2017-ben kapott egymilliós jövedelmével a fizetési rangsorban jóval előrébb zárt, mint a világbajnoki pontversenyben.
Ha már ismert édesapa és tehetős anyagi háttér, ezekről az elmúlt szezonokban versenyzett pilóták is tudnának beszélni. Lance Stroll még Palmerrel együtt is versenyzett a debütáló évében, és
immár hetedik szezon óta kirobbanthatatlan tagja a mezőnynek – de nem a kimagasló eredményei miatt.
Egyetlen év volt, amikor meg tudta előzni az aktuális csapattársát (Szergej Szirotkint), a többi esetben jellemzően nem is kicsit gyűjtött kevesebb pontot. Háromszor állt dobogóra a 122, gyakran agresszív és felelőtlen manővereket tartalmazó futamán, és átlagosan csak minden harmadik versenyén szerez pontot – miközben a társai jóval gyakrabban, idén pedig Fernando Alonso mellett sem lesz könnyű dolga.
Ám mivel Lawrence Strollnak hívják az Aston Martin F1-es csapatának tulajdonosát, nyilvánvalóan nincs veszélyben a helye.
Az anyagiakkal pedig szintén nem lesz problémája, még ha elvileg idén csökkenni is fog az eddigi, bónuszokat, reklámbevételeket és egyéb juttatásokat nem tartalmazó évi 10 millió dolláros fizetése.
A dollármilliárdos üzletember, Michael Latifi is nagyban hozzájárult a csak a betétsorozatokban eredményes fia autós karrierjéhez, így Nicholas három szezont is eltölthetett az F1-ben. Ahhoz azonban nem volt elég a támogatása, hogy a Williams 2023-ban is megtartsa a kanadait. Latifival szemben kevés kétség vetődik fel, hogy
az elmúlt évek leggyengébb Forma–1-es pilótája volt, és a legemlékezetesebb pillanata a 2021-es szezonzárón összehozott balesete volt,
ami izgalmassá tette a vb utolsó másodperceit is.
A Williams eddig Latifinak adott évi egymilliós fizetést, mostantól Logan Sargeantnek fog, miután beszállt az „új világnemzetek által támogatottak" sorába. Idetartozott 2021-ben a Haas, ahol Nyikita Mazepin kapott lehetőséget (és évente 1 millió dollárt) komoly orosz szponzorálással a háttérben. Tavaly pedig hozzájuk csatlakozott az Alfa Romeo, ahová a kínai piac folyt be Csou Kuan-jü és a támogatói révén, évente 2 millió dollárt keresve.
Amíg a milliós keresetek néhány évvel ezelőtt bőven elegek lettek volna a fizetési rangsor középmezőnyébe, addig
idén az F1 történetében először mindenkinek a jövedelme eléri az egymilliót,
miután az eddigi sereghajtó Cunoda Jukinak is megnőtt a fizetése. Az élcsapatokat nem számítva eddig Fernando Alonso, Sebastian Vettel és Daniel Ricciardo tartozott az élmezőnybe a jövedelmeket illetően. 2023-ban viszont óriási fölénnyel Lando Norris vezeti ezt a listát – annyira, hogy
a 20 millió dolláros fizetése az egész rajtrácson a negyedik legnagyobb,
és a Red Bull-Ferrari-Mercedes hármast nem tekintve második Valtteri Bottast 10 millióval előzi meg. Habár a brit a középmezőny legjobbja volt az elmúlt években, finoman szólva is kérdéses, hogy valóban megér-e tízszer annyi pénzt a McLarennek, mint újonc csapattársa, a kétmilliós fizetést kapó Oscar Piastri.
Az elmúlt 4 szezon F1-es fizetései
2023-as évi fizetések (millió dollár):2022-es évi fizetések (millió dollár):
Hamilton 40, Verstappen 35, Alonso 20, Norris 20, Vettel 15, Ricciardo 15, Leclerc 12, Sainz 10, Bottas 10, Stroll 10, Pérez 8, Magnussen 6, Russell 5, Ocon 5, Gasly 5, Albon 2, Csou 1, Schumacher 1, Latifi 1, Cunoda 0,75
2021-es évi fizetések (millió dollár):
Hamilton 30, Verstappen 25, Alonso 20, Vettel 15, Ricciardo 15, Leclerc 12, Bottas 10, Sainz 10, Stroll 10, Raikkönen 10, Pérez 8, Norris 5, Ocon 5, Gasly 5, Giovinazzi 1, Schumacher 1, Mazepin 1, Latifi 1, Russell 1, Cunoda 0,5
2020-as évi fizetések (millió dollár):
Hamilton 47, Vettel 35, Ricciardo 20, Verstappen 16, Bottas 9, Leclerc 9, Raikkönen 6, Sainz 4,5, Pérez 4, Ocon 4, Grosjean 2, Magnussen 2, Albon 2, Norris 1,5, Stroll 1,5, Gasly 1, Kvjat 0,75, Russell 0,75, Latifi 0,75, Giovinazzi 0,5
Az teljesen egyértelmű, hogy a Forma–1-ben manapság nem lehet azonnal egy élcsapatban debütálni, és
gyakorlatilag lehetetlen úgy bekerülni a sportágba, hogy a család vagy egy tehetős szponzor ne nyújtson nagyon stabil anyagi hátteret.
(A jelenlegi mezőnyből talán Esteban Ocon az egyetlen, akinek az utóbbi feltételt nem teljesítve is sikerült bekerülnie a mezőnybe.) A kiscsapatokból az élcsapatokba kerüléshez azonban nem elegendő a pénz, oda tehetség is kell. Akinek megvan, és a pénz mellett az eredmények is motiválják – mint például legutóbb George Russellt –, annak van esélye, hogy egy dobogóért harcoló istállóban versenyezzen, és felfigyeljen rá a világ. Aki nem, annak meg kell elégednie "csupán" azzal, hogy magasan jegyzett eredmények és hírnév nélkül válik villámgyorsan dollármilliomossá.