Bőrünkön érezzük, milyen, amikor senki nem hisz az embernek

Vágólapra másolva!

A Netflix legújabb hátborzongató filmje megidézi mind hangulatában, mind feszültségfokozásában a Hitchcock-filmek világát. Cloe Okuno Valaki figyel című alkotásában sikerül elérnie azt a bizonytalanságot, hogy a néző se tudja, a filmbéli nőt figyelik vagy csak képzeli az egészet.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

megfigyelés Thriller Hitchcock

Chloe Okuno Valaki figyel című filmje úgy kezdődik, hogy egy fiatal amerikai pár Bukarestbe költözik. A nő (Maika Monroe) egy ismeretlen világba csöppen, ráadásul – mivel a férfi munkája miatt jöttek ebbe a városba – neki dolga sincsen, a férfi eltartja őt. Érdekes megoldása a filmnek, hogy a nézőknek se feliratozzák a román nyelvű párbeszédeket, tehát éppen úgy nem ért egy csomó mindent a néző sem, ahogy a főszereplő. Ezzel mindjárt meg is érkeztünk abba a nyomasztó világba, amiben a nő él. A férje román származású, neki nem okoz gondot a nyelv, a nő pedig lelkesen el is kezd tanulni, de nyilván idő kell ahhoz, hogy meg is értse azokat a mondatokat, amiket maga körül hall.

A Valaki figyel című filmben a néző épp olyan kényelmetlenül kezdi érezni magát, mint a főszereplő nő

Amint élvezni kezdené az új világot, amelybe belecsöppent, úgy érzi, hogy követi valaki, aki elől az élelmiszerboltban el is bújik, így később a kamerákon meg tudja nézni, ki volt az az ember, aki utána ment. Aztán az még inkább elkezdi nyomasztani, hogy a szomszéd házból figyeli egy férfi, amikor próbaképpen integet neki, a férfi visszainteget, ami kellőképpen meg is ijeszti a fiatal nőt. Aztán kiderül, hogy a férfi, aki követte, illetve a férfi, aki figyeli egy és ugyanaz az illető, ráadásul a hírekben gyilkosságokról esik szó a környéken, ami aztán végképp elegendő ok arra, hogy a nő kiboruljon. Mivel nem igazán hisznek neki, sőt, mindenki inkább békítené a szembe szomszéddal, aki biztos csak kinéz az ablakon esténként és nem a nőt bámulja, elkezdi követni a férfit a nő, és a megrögzött thriller nézők már tudják is mi következik: a nő kerül bajba, bocsánatot kell kérnie, ami egy kézfogást jelent a furcsa tekintetű férfivel.

A filmkészítők remek módon használják a thriller eszköztárát. Egyrészt a néző se igazán tudja, hogy mit gondoljon, mert ha a nőt figyeli, akkor azt gondolja, hogy neki van igaza, ha a férje érvelését hallgatja, akkor pedig azt, hogy a férfinak, mert ő is logikusan érvel. Az alkotók a feszültség fokozásának a nagymesterei, jól játszanak a zenével és a csendekkel, sokszor az a legfélelmetesebb, amikor nem történik semmi, és itt jön a képbe a feszültségfokozás nagymestere: Alfred Hitchcock.

Több olyan jelenet is van a filmben, amelyek különböző Hitchcock-filmeket juttatnak a nézők eszébe, de ezek csak jelzés értékkel bírnak, mert nem igazi idézetek, sokkal inkább csak fejbiccentések a félelemkeltés nagymestere előtt.

A párbeszédek is hitelesek a filmben – már amelyiket érti a néző –, és az egyik legfélelmetesebb feszültségforrás mindig az, amikor egyre többen mondják, hogy nincsen baj, miközben a főhős meg egyre jobban gondolja, hogy baj lesz. Nagyon nagy baj lesz. Érdemes megfigyelni a lakás fényeit és árnyékait, hogyan változik egy békés otthon egyre félelmetesebb lakhellyé. Jól játszanak az alkotók azzal is, hogyha a megfigyelt elkezd figyelni, akkor ő lesz az, aki az agresszor, ő lesz az, aki – egyik barátja révén – megfenyegeti a figyelőt, miközben őt is figyelik.

A feszültséget jól oldják azzal, hogy megismerkedik és összebarátkozik a nő az egyik szomszéddal, akivel jól megértik egymást, arról már nem is beszélve, hogy ők nem megfigyelik egymást, hanem meghallják, ha hangosabb zaj hallatszódik valamelyikük lakásából, azt hallja a két nő, ami – ha végiggondoljuk – egy újabb érzékszerv bevonása a történetbe. Ezen a lakótelepen tehát megfigyelik és kihallgatják egymást az emberek, mindezt lehet jó- és rosszindulatúan is csinálni. A filmkészítők pedig az utolsó pillanatig bizonytalanságban hagyják a nézőt abban a tekintetben, hogy mit gondoljon. Ebben a filmben nincsenek apró jelek elrejtve, nincsenek kétértelmű félmondatok, amelyek sugallják a megoldást, itt azt érik el az alkotók, hogy a néző úgy érezze magát, akárcsak a nő, akit megfigyelnek: teljes bizonytalanságban egészen a végkifejletig.
Sommásan: 7/10