Gyűlölt tulajdonosa után gyűlölt tulajdonosa lesz a Newcastle Unitednek?

Úgy tűnik, véglegessé vált, hogy több mint tíz év, és megannyi próbálkozás után Mike Ashley brit üzletember eladja az angol futball egyik legnépszerűbb csapatát. A vevők mögött álló szaúdi befektetési alap színre lépése azonban máris sokakban megnyomta a vészcsengőt, talán nem is minden alap nélkül. Azonban miközben emberjogi csoportok tiltakoznak a közel-keleti befektetők ellen, addig a sokat szenvedő szurkolók csak azt látják, hogy végre olyan tulajt kapnak, akik nem fogja sajnálni a pénzt a csapatra, és a Newcastle United végre visszaszerezheti helyét a nagy klubok között.

A Premier League, és általában az angol futball egyik legnagyobb és legelkötelezettebb (és arrafelé azért mindkét kategóriában elég szoros a verseny) szurkolótábora

az elmúlt közel másfél évtizedben hozzászokott, hogy valaki vagy valami ellen tüntessen.

Az élvonalban négyszeres bajnok – igaz, legutóbb 1927-ben nyertek – csapat 2007 óta egyszer végzett a top tízben, azaz a tabella első felében, 2004-ben szerepeltek legutóbb a Bajnokok Ligájában, és 2013-ban az Európa-ligában. A szurkolóknak jobbára csak a szenvedés jut, becsülettel küzdő, de azért jobbára közepes képességű focisták futkároznak ott, ahol még nem is olyan régen még Kevin Keegan, Peter Beardsley, Micky Quinn, Andy Cole, Alan Shearer, vagy éppen Michael Owen rugdosták számolatlanul a gólokat.

Alan Shearer sok csatát megnyert a Newcastle-lel, de háborút egyet sem Forrás: AFP/Paul Barker

Amikor Shearer 1996-ban a Manchester United helyett a Newcastle-t választotta, mindenki biztosra vette, hogy a következő évtized a Tyne-parti csapatról fog szólni. Nem így lett. Shearer ugyan a klub és a PL-gólrekordereként vonult vissza, de a dobogót is csupán kétszer tudták megcsípni, és csak egyszer jutottak be a BL főtáblájára. Pénze egyre kevesebb lett a klubnak, a 2000-es évek közepére pedig már égető szükség lett egy befektetőre. Ez lett a Sports Direct sport- és szabadidős felszereléseket forgalmazó áruházlánc tulajdonosa,

Mike Ashley, aki kezdettől fogva megosztotta a szurkolótábort: néhányan kedvelték, a nagy többség viszont gyűlölte.

Ashley szándékai kezdettől fogva kibogozhatatlanok voltak, ugyanis soha nem titkolta, hogy, amit lehet, túlad a klubon, amit csak a móka kedvéért vett meg 2007-ben. Két-három évente piacra dobta a csapatot, miközben a szurkolók agyára ment a fukarkodásával. A klub például most is levonja a következő szezonra vásárolt bérletek árának részleteit, miközben számos szurkoló veszítette el a munkáját, illetve semmit sem lehet még tudni a 2020-2021-es idényről, vagy éppen a PL-ben elsőként szüntette meg azoknak a munkaviszonyát, akik nem az első csapat mellett dolgoznak. A rosszabbnál rosszabb játékosok megvásárlásával sem lett a tulajdonos népszerű, és az olyan edzők kispadon tartásával sem, mint Alan Pardew, aki ellen éveken át tüntettek minden egyes mérkőzésen a szurkolók, mégis négy éven át irányította a csapatot, mert kellően lojális volt Ashley-hez.

Családi kölcsöntől a milliárdokig

Egy biztos, a Newcastle immár ex-tulajdonosa, nem egy hétköznapi figura.16 éves volt, amikor otthagyta az iskolát. Staffordshire-ben egész jó fallabdajátékosnak számított, de a sérülések miatt fel kellett hagynia az aktív játékkal. Ezt követően edző lett, de erre meg ráunt, így 1982-ben inkább a szüleitől kölcsönkapott 10 ezer fontból megnyitotta első sportboltját Maidenheadben. Ebből nőtt ki a Sports Direct, a 10 ezer fotnból meg majd' kétmilliárd lett azóta. Ashley-vel a munkatársai szerint rendkívül könnyű szót érteni, nyitott, szórakoztató fickó, soha nem mondaná meg róla senki, hogy komoly üzletember. Millárdok ide-vagy oda, a SD székháza „olyan, mint egy rendőrőrs, vagy egy önkormányzati hivatal", ahol az elegáns vendégek is Sports Direct-es bögrében kapják az olcsó ásványvizet. Egyszer „olyan, mint az Esőember, ránéz egy számsorra, és rögtön meglátja, hol kell intézkedni", máskor meg egy igazi bugris, aki képes úgy berúgni egy üzleti tárgyalás alatt-után, hogy belehányjon egy kandallóba, majd a bíróságon kijelentse, hogy olyan részeg volt, hogy fogalma sem volt mit ír alá.

Mike Ashley legutóbb 2017 őszén próbálta meg eladni a Newcastle Unitedet, és volt is jelentkező. A PCP Capital Partners nevű cég jelentkezett, amelyiknek egy Amanda Staveley nevű nő a tulajdonosa. Ment a kavarás ezerrel, a PCP különböző csatornákon folyamatosan fűtötte a közvéleményt a vételi szándékát illetően, így próbálva nyomást gyakorolni Ashley-re. De ezzel inkább csak felidegesítették, pedig a 350 millió fontos ajánlat nem volt rossz. Amikor azonban Ashley kikötötte, hogy még karácsony előtt nyélbe akarja ütni az üzletet, az ajánlat 250 millió fontra csökkent. Staveley többször is feltűnt különböző milliárdosok oldalán a St. James' Parkban, egyszer pedig kedvenc indiai éttermében lepte meg Ashley-t, akinek talán itt telt be a pohár, talán csak a negyedmilliárd fontot kevesellte, mindenesetre több hetes hallgatás után elküldte a francba a vevőjelöltet.

Joguk van megtudni a szurkolóinknak, hogy semmilyen tárgyalás nincs nincs folyamatban sem Amanda Staveley-vel, sem a PCP-vel. A megegyezésre tett mindenféle szándék teljes idő pazarlás volt

– üzente meg Ashley az egyik munkatársán keresztül.

Végre sikerült!

Ehhez képest április 14-én nyilvánosan is bejelentették Amanda Staveley, valamint Simon és David Reuben, Nagy-Britannia második leggazdagabb családjának (kb. 19 milliárd font a vagyonuk) sarjai két klasszis csatár áráért, azaz 310 millió fontért megveszik a hányatott sorsú klubot. Mint kiderült Staveley talán végig a képben volt, mert már a zátonyra futott 2017-es tárgyalások során is letett egy 13 millió fontos előleget, azaz komolyak voltak szándékai. Ha az üzletet jóváhagyja a Premier League, illetve a klubtuladonosok és igazgatók tanácsa, akkor Staveley-ék átvehetik az irányítást a St. James' Parkban.

Ne legyenek kétségeink, az üzletet jóvá fogják hagyni. Ha nem Staveley és a Reuben testvérek miatt, akkor a mögöttük álló,

300 milliárd fontnak megfelelő pénz fölött rendelkező Public Investment Fund

miatt, amelyik a legnagyobb játékos most a táblán. A szaúdi királyi család, közelebbről a koronaharceg, Mohamed bin Szalmán által irányított befektetési alap 80 százalékos tulajdonos lesz a Newcastle Unitedben, míg a másik két szereplő 10-10 százalékot tudhat majd mágénak.

Amanda Staveley (a képen egy 2008-as Liverpool-Chelsea BL-meccsen) kitartása meghozta az eredményt Forrás: AFP/Paul Ellis

Hogy a szaúdiak hogy kerültek a képbe az nem olyan nagy rejtély: Amanda Staveley London mellett Dubajban tart fenn irodát, remek kapcsolatai vannak a Közel-Keleten, és a labdarúgás világában is otthonosan mozog. Elég csak azt mondanunk, hogy az ő közbenjárásval vette meg annak idején Manszúr sejk a Manchester Cityt.

Miközben a Newcastle-ben, Tyne and Wearben, illetve egész Észak-kelet Angliában számos ingatlan és egyéb befektetéssel bíró Reuben testvérek szándékai nyilvánvalóak – a régió legnagyobb presztízsű „cégével" a hátuk mögött további ajtók nyílhatnak ki előttük –, addig a szaúdiak tervei nem ennyire világosak, a jelenlétük pedig többeket is aggódással tölt el. Pedig a Premier League-ben nem most jelenik meg először a szaúdi pénz, de a Sheffield Unitednél senkit nem zavart, hogy Abdullah bin Muszah előbb 50 százalékos tulajdonrészt szerzett a klubban, majd ki is vásárolta a korábban a Ferencvárost irányító Kevin McCabe-et.

De arra sem kapta fel a fejét senki, hogy a Manchester Unitedet szoros kapcsolatok fűzik a szaúdi állami sportvezetéshez,

ahogy a helyi telekommunikációs társasághoz is, ahogy arra sem, hogy a West Ham Unitedben tíz százalékot birtokló Blackstone Finance részben a szaúdiaké. De van szaúdi pénz a Chelsea-vel korábban üzleti kapcsolatban álló Uberben is, ahogy a négyszeres olimpiai bajnok közép- és hosszútávfutó fenomén, Mo Farah szponrozaiként is feltűnnek.

A herceg lehet a gond

A mostani felhördülést sem annyira a vevő országa mellett látható zászló váltotta ki, mint inkább a magas rangú személy maga. Mohamed bin Szalmán koronaherceg, aki várhatóan a következő uralkodó lesz. Most még „csak" védelmi miniszter, de kétségkívül az ország legbefolyásosabb embere, aki az elmúlt években alapos tisztogatások sorával tette szabaddá saját útját a trón felé, és többen is az ő számlájára írják, Dzsamal Hasogdzsi oknyomozó újságíró brutális isztambuli meggyilkolását.

Mohamed bin Szalmán koronaherceg Forrás: AFP/Bandar Al-Jaloud

Jogvédő szervezetek hangot is adtak nemtetszésüknek. Az Amnesty International brit irodájának vezetője egyenesen Richard Mastershez, a PL igazgatójához fordult nyílt levélben. „Amíg az emberi jogok szaúd-arábiai helyzete nem kerül napirendre, addig a Premier League azt kockáztatja, hogy a játékszere lesz azoknak, akik csak a PL fényével és presztízsével igyekeznek elterelni a figyelmet mélységesen erkölcstelen és a nemzetközi jogba ütköző tevékenységeikről. Ez nagyon rossz fényt vet a Premier League-re, valamint a globális labdarúgásra" – írta Kate Allen, nem mintha utóbbit félteni kellene a 2022-es labdarúgó-vb Katarnak adott rendezése óta.

Apropó Katar. A miniállam sem nézi jó szemmel, hogy hatalmas szomszéd egyre nagyobb szerepet követel magának a sportban, ahol eddig éppen ők voltak az első számú befektetők. A PL meccseinek közel-keleti közvetítésére három évre szóló, 400 millió fontos szerződéssel bíró, katari tulajdonban álló BeIN Sports is a Premier League-hez fordult, hogy vétózzák meg az adás-vételt, miután a szaúdi beoutQ nevű szolgáltató éveken át illegálisan közvetítte az országban az angol élvonal (és a La Liga, még vagy nyolc további bajnokság) mérkőzéseit.

Végre újra nagy klub leszünk

A szurkolók és a klub több korábbi klasszisa azonban nem osztja a fenti aggodalmakat. Ők nem annyira a vevő kilétét nézik, inkább annak örülnek, hogy végre megszabadulhatnak az eddigi tulajdonostól.

„Mike Ashley szemében minden szurkoló csak egy vonalkód volt. Reméljük, hogy ez hamarosan megváltozik. Ez a klub a szurkolóké, nem pedig az ajándéktárgy-árusoké" – írta közösségi oldalán a klub kolumbiai legendája és közönségkedvence, Faustino Asprilla.

Mike Ashley saw fans of @NUFC like bar codes; hopefully that will end soon.
This team is for lovers, not for just merchandisers. pic.twitter.com/2eIB4pyzfm

— Faustino Asprilla (@TinoasprillaH) April 14, 2020

Egy másik korábbi játékos, José Enrique szerint is égetően szükség volt a tulajdonosváltásra, hogy a Newcastle visszatérhessen a top hat közé. Amihez először is egy top edző kell, mert „Steve Bruce ugyan jó munkát végez, de azért nem egy Rafa Benítez, aki ült a Liverpool és a Real Madrid kispadján, és, aki trófeákat tudott nyerni."

Nem hinném, hogy a Newcastle-drukkereket érdekli a szaúdi emberjogi helyzet

– mondta a klub egykori angol válogatott csatára, Malcolm Macdonald, és, aligha tévedett nagyot a túlnyomó többséget illetően. „A szaúdiak mellett ott ülnek majd az igazgatótanácsban a Reuben testévrek és Amanda Staveley is, szóval ki lesznek egyenlítve az erőviszonyok. Végső soron meg az üzlet az üzlet. Reubenék ismerik és értik a várost, és mintha máris elindult volna a kommunikáció a felek között.

Itt az esély, hogy a Newcastle újra igazi nagy klub lehessen

– tette még hozzzá az egykor 187 meccsen 95 gólig jutó támadó.

„Sokan oda fognak figyelni arra, amire az Amnesty rávilágított, de a szurkolók többsége repes az örömtől, hogy végre megkötötték az üzletet, és véget ér a Mike Ashley-korszak" – mondta egy helyi lap, a Shields Gazette szakírója.

Ha, és ez még mindig csak „ha", valóban létrejön az üzlet az százezrek, ha nem milliók számára adja vissza a reményt észak-keleten.

A klub túl sokáig volt egyetlen embernek kiszolgáltatva, és ez biztosan nem fog megtörténni az új tulajdonosok alatt. Mi, a szurkolók egy fenntarthatóan, átláthatóan és valós ambíciók mentén működő klubot szeretnénk látni. Nem követeljük, hogy nyerjünk trófeákat, vagy rögtön BL-t, és hálásak vagyunk, amiért nem akarnak belőlünk Manchester Cityt csinálni. Elég, ha visszakapjuk a klubunkat és elindulunk végre a jó irányba" – jelentette ki Alex Hurst, a Newcastle Szurkolók Szervezetének elnöke.

Állítólag róluk szól a foci, de mostanában ebből nem sokat éreztek a Newcastle-drukkerek Forrás: AFP/Oli Scarff

Hasonló véleményen van az egyik szurkolói lap szerkesztője, Kevin Christie is, aki szerint éppen ideje volt, hogy „13 évnyi szeretet nélküli házasság után" Ashley végre eltűnjön a színről. „Mindig is olyan tulajdonosra vágytunk, aki a szívén viseli a klub sorsát. Úgy tűnik, most végre megkaptuk.

Persze van némi aggodalom, hogy a most megnyíló feneketlen pénzeszsák tönkreteszi a klub lelkét, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tölt el bizsergéssel, ha arra gondolok, micsoda lehetőségek nyílhatnak meg előttünk, hogy újra visszatérjünk az elitbe.