Az őszi csodacsapat tavasszal már bundázott

17 fordulón keresztül futott versenyt a nyolcvanas évek legerősebb labdarúgócsapatával, a Rába ETO-val a Csepel. Az 1982-83-as szezon őszi bajnoka a vasgyári együttes lett, amely tavasszal nem bírta el a rá nehezedő nyomást, ráadásul a bajnokság végén egy bundameccsen a Fradi ellen úgy fejezte be a szezont, hogy még a dobogóról is lecsúszott. A Csepel csodaősze nem sokat ért a megegyezéses meccsekkel terhelt szezonban.

Óriási meglepetésként érte az újságírókat a Csepel stadionja előtti látvány:

hosszan kígyózó sorok álltak a Béke téri stadion pénztárainál.

Az 1982-83-as labdarúgó-bajnokság első fordulójában a Csepel az MTK együttesét fogadta és nyert 3-0-ra. A magabiztos győzelem csak azért nem repítette a tabella élére a csepeli csapatot, mert a Ferencváros ugyanebben a fordulóban a Népstadionban 4-0-ra nyert a Haladás ellen. Az MTK az előző idényben még az NB II-ben szerepelt és annak megnyerésével jutott fel a 82-83-as szezonban az élvonalba. Az MLSZ ekkor csökkentette 18-ról 16-ra a legmagasabb osztály létszámát, ezért az NB II-ből csak egy feljutó volt, a kék-fehér csapat. A 81-82-es szezonban a Rába ETO volt a bajnok, a Verebes József vezette együttes elsöprő futballal nyerte az aranyérmet. Az a győri csapat 102 gólt lőtt a 34 lejátszott forduló alatt.

Ami a Csepelt illeti, a gyárvárosi együttes a 7. helyen zárta a küzdelmeket, azaz masszív középcsapatnak számított. Korábban ez a klub négy alkalommal nyerte meg a magyar labdarúgó-bajnokságot. Az 1982/83-as szezonban ugyan mindenki nagyon optimistán nyilatkozott, de senki sem várta ettől az együttestől a kiugró eredményt. A második körben a Haladás elleni 2-2 Tulipán Mihály nagy játékát hozta. A fiatalon meghalt csepeli futballista két gólt lőtt a Haladás stadionjában.

Tulipán Mihály, a Csepel játékosa, aki 1986-ban fulladt vízbe Törökországban Forrás: Arcanum

Tulipánt akkor a magyar futball egyik legnagyobb ígéretének tartották számon. Olyan játékosnak, aki az 1982-es spanyolországi vb után akár magyar válogatott is lehet. (Tulipán összesen egyszer, 1982. szeptember 22-én a Törökország elleni 5-0-s magyar sikerrel végződött győri meccsen szerepelt a nemzeti csapatban. Aztán soha többet.) Pályafutása utolsó harmadában elmehetett légiósnak, a török Bursaspor együttese igazolta le.

1986. június 9-én a Bursa városa melletti tavon egy kirándulóhajó viharba került. A hajó felborult, az utasok közül tizenegyen haltak meg. A halálos áldozatok között volt Tulipán Mihály, a futballista felesége és egyik gyermeke.

A játékos másik gyerekét sikerült kimenteni. A futballista nem tudott úszni, ez is okozhatta a tragédiáját.

Két forduló után a Csepel a második helyen állt. A harmadik után pedig az elsőn. Ez már címlapsztori volt a Népsport 1982. szeptember 12-i számában. A Csepel hazai pályán azt a Tatabányát verte 2-1-re, amely egy körrel korábban a bajnok Győrt győzte le szintén 2-1-re.

Robert Herbin, a St. Etienne edzője is ott ült Csepelen. A francia mester a Tatabányát figyelte Forrás: AFP/Joel Robine

A Dalnoki Jenő vezette bányászcsapat a francia St. Etienne elleni nemzetközi kupamérkőzésére készült, a mester szinte beesett a csepeli meccsre, mert Franciaországban járt az ellenfelet megnézni.

A csepei stadion lelátóján ott ült Robert Herbin, a St. Etienne vezetőedzője és Mészöly Kálmán szövetségi kapitány is.

A közönség azonban egy másik Mészölynek, Mészöly Pálnak tapsolt, aki két gólt szerzett és a szaklaptól 8-as osztályzatot kapott. A Csepel ezzel a győzelemmel foglalta el a tabella első helyét.

Jó, ez még lehetett véletlen is – mondhatták nagyon sokan.

Kelemen Gusztáv, a Csepel játékosa Forrás: Arcanum

A negyedik fordulóban jött az első igazi „rangadó" a Csepel számára, amikor az Újpesti Dózsa ellen kellett idegenben fellépniük.

A Szendrei József, Törőcsik András, Kardos József fémjelezte Újpest három nappal korábban a Kupagyőztesek Európa Kupája 1. körében 1-1-es döntetlent játszott Göteborgban az IFK otthonában.

Az értékes döntetlen acélozhatta meg a lila-fehérek önbizalmát, így várták a listavezető Csepelt. Aztán nagy bomba robbant a Megyeri úton.

4. forduló:
Újpesti Dózsa – Csepel 1-2 (1-2)
Megyeri út, 8000 néző. Vezette: Urbán
Gól: Kardos (11-esből, 45.), illetve Dékány (20.), Budavári (22.)

Óriási meccs volt, amelynek a 60. percében a rendőrségnek kellett a lelátón rendet csinálni. A bírók ekkor – tévesen – lesen állították meg a Dózsa egyik támadását, ekkor szabadult el a pokol. A Csepel a második félidőben csak védekezett, de azt kiválóan tette. A Dózsa játékosai nagyon nehezen viselték el ezt a vereséget, a nézők pedig nem akartak hinni a szemüknek. Nyert a listavezető Csepel a Megyeri úton.

A szaksajtó ekkor kezdett először a „Csepel-jelenségről" írni.

Az újságírók azt fejtegették, hogy a csepeli játékosok mintha bebiflázták volna a spanyolországi vb-n a topcsapatok játékát és most azt másolják le az NB I-ben.

A következő három forduló ugyancsak elég rázósnak ígérkezett a Csepel számára. Az 5. körben a Videotont fogadták, majd két idegenbeli meccs következett a számukra. Előbb a Vasashoz utaztak, majd a bajnokcsapathoz, Győrbe.

5. forduló: Csepel-Videoton 2-1 – péntek esti meccs, 8.000 néző Csepelen, négy csillag a Népsportban. Májer góljával a vendégek vezettek, de a Csepel vesztett helyzetből nyert.

6. forduló: Vasas-Csepel 1-1 – A Fáy utcában 10 ezer néző látta, ahogy Tulipán Mihály vezető gólját Várady Béla egyenlíti ki.

Következett a bajnokság szuperrangadója. A listavezető bajnok Rába ETO és 23 ezer néző Győrben várta a Csepelt.

7. forduló:
Rába ETO – Csepel 4-0 (1-0)
Győr, 23.000 néző. Vezette: Nagy B.
Gól: Póczik (38.), Mile (53.), Póczik (58.), Mile (62.)

Itt ért véget a csepeli csoda – némi kárörvendés is volt sok emberben, hogy a bajnokcsapat szépen helyre tette Keszthelyi Mihály együttesét. Verebes József kissé nagyképű nyilatkozata is ezt sugallta:

Ez a mérkőzés jól szemléltette a jelenlegi erőviszonyokat."

Ennyi és nem több. Pedig a Csepelnek nem volt szégyenkeznivalója, mert a bajnokságban ez volt az első veresége. Győrbe senki sem utazhatott esélyesként.

Az óriási pofontól nem roggyant meg a Csepel.

A 8. fordulóban hazai pályán 3-1-re verték a Nyíregyházát. Majd a 9. körben váratlan dolog történt. A listavezető ETO Békéscsabán 3-2-es vereséget szenvedett (Pásztor József nagy meccse volt ez), miközben a Csepel hazai pályán 2-0-ra verte a ZTE csapatát.

Kőhalmi Gábor, a Csepel futballistája Forrás: Arcanum

A vasgyáriak pontszámban beérték az ETO-t, Verebes csapata csak a jobb gólkülönbségének köszönhette az első helyet a bajnokságban. Ugyanakkor a Csepel meccseiről eltűnt a látványosság és eltűntek a nézők is.

A Zalaegerszeg elleni győzelmet mindössze 2000 szurkoló látta a Béke téren.

A bajnokság elején oly attraktív csepeli játéknak már nyoma nem volt, Keszthelyi Mihály edző sem tudott erre magyarázatot adni. Pedig ha tudták volna, mi következik a 10. fordulóban. Az idény egyik nagy feltámadása.

Budapesti Honvéd – Csepel 3-3 (3-0)
Kispest, 7000 néző. Vezette: Győri.
Gól: Varga (11-esből a 16.), Varga (11-esből a 33.), Gere (41.), illetve Krisztin (49.), Kincses (58.), Krisztin (85.)

Honvéd: Andrusch – Paróczai, Varga, Garaba, Grósz – Gere, Nagy A., Détári – Bodonyi, Dajka (Gyimesi), Esterházy (Kozma)
Csepel: Kovács A. – Kincses, Kőhalmi, Wéber, Gálhidi – Fischli, Kelemen, Budavári – Tulipán, Dékány, Krisztin

A csepeli játékosok a pontszerzés után lerogytak a fűbe és sírtak, majd egymást átölelve vonultak az öltözőbe. A Honvéd összeállítását nézve ez a csapat már előhírnöke volt a későbbi nagy Honvédnak, hiszen

Andrusch, Varga, Garaba, Nagy Antal, Détári, Dajka és Esterházy a Mezey György vezette válogatott alapemberei lettek,

s mind ott voltak az 1986-os mexikói világbajnokságon. A Csepel pontvesztésének Győrben örülhettek a legjobban. Ekkor már csak 5 forduló volt hátra az őszi szezonból.

A 11. fordulóban a Csepel megszerezte a hatodik otthoni sikerét, mert alacsony színvonalú meccsen 1-0-ra verte a Pécset. Majd jött egy békéscsabai 0-0 (ott, ahol az ETO kikapott), miközben

a DMVSC az idény tán legnagyobb meglepetését okozva 3-0-ra verte a Győrt.

Az ETO vereségével a Csepel megint beérte pontszámban a listavezető győrieket.

A 13. fordulóban a Csepel megint 0-0-ra hozott le egy idegenbeli mérkőzést, a DVTK ellen, majd a következő héten már hazai pályán is csak egy 1-1-es döntetlenre futotta a DMVSC ellen. Ezzel szakadt meg a Csepel nagy hazai győzelmi sorozata.

Keszthelyi Mihály együttese a Honvéd elleni 3-3 óta szinte nézhetetlen mérkőzéseket produkált – de nem kapott ki.

7 győzelem mellett hatszor játszottak döntetlent és mindössze egyszer kaptak ki – miközben a Rába ETO már három vereségnél tartott. Az utolsó őszi fordulóban, a 15. körben váratlan dolog történt:

• Újpesti Dózsa – Rába ETO 1-0
• Ferencváros-Csepel 1-3

Az ellen a Fradi ellen nyertek a csepeliek, amely két körrel korábban 8-3-ra verte a Békéscsabát. Mivel a Győr Újpesten vereséget szenvedett, őszi bajnok lett a Csepel, mert a tabellán 22 ponttal vezettek a 21 pontos Győr előtt.

Micsoda rangadó! Egy pillanatkép a Csepel Vas és Fémművek üzemcsarnokából Forrás: Fortepan

Mindenki hüledezett, mert egy olyan együttes vezette 15 forduló után az NB I-et, amelyikről senki, de tényleg senki sem hitte el, hogy erre képes lehet.

Sőt, a csodák itt még nem értek véget. Hanem fokozódtak.

1983. február 26-án a 16. körben a Csepel 3-1-re nyert a Hungária körúton az MTK ellen, míg a Győr 7-3-ra verte Miskolcon a DVTK-t. A 17. fordulóban folytatódott a nagy versenyfutás. Ekkor a Csepel 4-1-re nyert a Haladás ellen, a Győr pedig 3-2-re a Tatabányát verte.

Még mindig a Csepel vezette a tabellát.

Egy hét múlva viszont megtörtént a helycsere. A Csepel ekkor már nem bírta a sajtó és a közönség által ráhelyezett óriási nyomást, 0-0-ra végzett Tatabányán, amely nem számított rossz eredménynek, csak éppen át kellett adnia az első helyet a Győrnek. Pedig a tatabányai Weimpert már a 12. percben kiállította Németh Lajos játékvezető. A 78 percen át tartó emberelőnyt nem tudta kihasználni a Csepel.

Tatabányán véglegesen elszakadt valami.

A Csepel innentől kezdve nem tudta visszavenni az első helyet. 1983. március 19-én pedig a hazai veretlenségük is odalett. Az Újpesti Dózsa – ebben a bajnoki idényben az első csapatként – nyerni tudott a csepeli stadionban. A 2-1-es Dózsa-győzelem után két héttel a Vasas is bevette a Béke teret, az 5-2-es Vasas-diadal szintén a meghökkentő eredmények közé volt sorolható.

A Csepel győztes csapata az Újpesti Dózsa elleni bajnoki mérkőzésen Forrás: Arcanum

Az a Csepel, amely

17 forduló alatt egyszer kapott ki,

most két kör alatt kétszer is vesztesen hagyta el saját stadionját. Majd jött a bajnok Győr elleni újabb hazai meccs, s a 2-2 – amely amúgy tényleg bravúros eredménynek számított – után a dobogóról is lecsúsztak a csepeliek.

Az utolsó mérkőzésükről pedig talán jobb nem beszélni. A Ferencváros a 30. fordulóban úgy érkezett meg Csepelre, hogy tudta: csak akkor nyerhet bajnokságot, ha a Győr kikap az Újpesttől Győrben. A csepeli összecsapáson – 16 ezer néző előtt – a Fradi a szünetben 1-0-ra vezetett. A szünet nagyon hosszúra nyúlt a Béke téren. A zöld-fehér játékosok az öltözőben arra vártak, hogy a Petőfi rádióban elkezdődjön a Körkapcsolás.

Amikor Vass István Zoltán Győrből azt jelentette, hogy a II. félidő elején az ETO 2-0-ra vezet, a Fradi már tudta, minden elveszett.

Nem is volt kedvük játszani a második félidőben, hagyták, hogy a Csepel egyenlítsen, arra persze vigyáztak, hogy ne kapjanak ki. Ezt a meccset a Népsport 1 csillagosra értékelte. Akkoriban az egycsillagos mérkőzések voltak azok, amelyekre az újságírók bundameccsekként tekintettek. A 82-83-as bajnokság utolsó fordulójában a nyolc találkozóból négy kapott egy csillagot.

Ezzel a negyedik helyezéssel vonult vissza a kispadtól a csepeli edzőlegenda, Keszthelyi Mihály, aki összesen 16 évet ült a gyárcsapat kispadján. Volt azonban ennek a csepeli csapatnak egy olyan játékosa, aki nem sokkal később - pályafutása csúcsán - bundabotrányba keveredett.

Kovács Attila

Amikor Mezey György 1983-ban átvette a válogatott irányítását Mészöly Kálmántól, Kovács Attila lett a nemzeti csapat kapusa. A pécsi születésű Kovács 1983. október 12-én az Anglia elleni (0-3) Eb-selejtezőn mutatkozott be a válogatottban, s onnantól kezdve további 6 meccsen övé volt az 1-es mez a válogatottban. Csakhogy az akkoriban a magyar bajnokságot jellemző bundabotrány Kovácsot is elsodorta.

Sokan mondták, hogy a nagy nevek helyett Kovács vitte el a balhét.

A vád tárgyát három meccs képezte. A Csepel-Volán összecsapás, amelyet 1984. március 3-án játszottak le. Az 1984. május 5-i Csepel-Nyíregyháza meccs, amelyen a kiesés elől menekülő NYVSSC simán nyert Csepelen. Ugyanebben az évben a Csepel-Honvéd meccs is bunda volt, mert a kispestiek itt akarták bebiztosítani bajnoki elsőségüket. Mindhárom mérkőzés esetén Kőhalmi Gábor volt az egyik fő szervező, aki bevonta az ügybe Kovács Attilát is. A kapus pályafutása kettétört, soha többet nem lehetett a válogatott tagja.

A Csepel soha nem tudta már megismételni az 1982-83-as szereplést, a negyedik helyezést az NB I-ben. Utolsó NB I-es szezonja 1997 tavaszán ért véget.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.