"Főnök vagyok és élvezem, amit csinálok
– árulta el a Békéscsaba, a Vasas és a Ferencváros korábbi labdarúgója a Blikknek – Legutóbb a Bayer gyógyszergyár épületénél dolgoztunk, most pedig a XVI. kerületben melózunk. Több mint három éve vagyok az építőiparban. Szóval, tapasztalom, milyen problémák vannak itt. Egyrészt nehéz jó és megbízható szakembert találni. Másrészt bizony velünk is megesett, hogy nem fizettek ki, sok volt a kintlévőségünk, de ez már csak így megy mifelénk."
Most éppen hárman dolgoznak a keze alatt, a futballpályán viszont sokkal több embernek adott munkát. Főleg a védelmeknek és a kapusoknak... Bárhol játszott, imádták a csapata szurkolói, de az ellenfelek drukkerei is tisztelték. A pengés labdarúgók közé tartozott, akinek jó volt nézni a cseleit, a trükkjeit és a góljait. Ma már ritkán látni ilyen játékost az NB I-ben.
Ugyanakkor nem volt könnyű eset, akadtak kilengései. Békéscsabán pszichológust is fogadtak mellé, de a doktor végül nem vállalta, azt mondta, reménytelen páciens. Egyedül Illovszky Rudolf mesteredző tudott hatni rá Angyalföldön.
Jelenleg is két korábbi csapata, az NB II-ben szereplő Vasas és Békéscsaba eredményeit, mérkőzéseit követi. Ha a tévé közvetíti valamelyik meccsüket, akkor azt megnézni.
"Az angyalföldiek mindig küldenek VIP-jegyeket, mennék is, de nem vagyok beoltva, így nem juthatok be az Illovszky stadionba – árulta el Váczi Zoltán. – Az NB I nem érdekel, nem az én világom, egyedül a Paksnak szurkolok, az szimpatikus csapat, ott lehetőséget adnak a fiataljainknak. Néztem a múltkor a Fradit, Dibusz Dénes volt az egyetlen magyar. Milyen magyar bajnok az ilyen? A többségnek még a nevét sem tudom kimondani... Hogy lehet ezért a csapatért szorítani? Külföldi sztárocskák gyűjtőhelye lett a nagy Ferencváros, irreális fizetésekkel. Ám
a Vasasnál sem jobb a helyzet, csupán csak annyival, hogy ott magyar focistákkal képezik le a mai viszonyokat, a pénzbőséget. Van egy olyan érzésem, hogy az idén sem jutunk fel az első osztályba."
Nem tudott leállni a cigarettával
Váczi Zoltán ötéves volt, amikor először beleszívott egy cigarettába. Édesapja adta a kezébe, és azt hitte, ha beleslukkol, akkor majd a füst miatti rossz érzés örökre megutáltatja vele és soha többé nem akarja a szájához venni. Ez nem jött be, még ma is dohányzik... Ma már elképzelhetetlen lenne, de a 90-es években, a Vasasnál például rendszerint rágyújtott a kispadon, amikor csere volt. Vagy az is megesett, hogy a szünetben hoztak neki egy cigarettát a játékoskijáróhoz, elszívta, majd beszaladt a kezdésre.