Mezey György az Origónak: Megdermesztette Angliát a futballcsoda

Szinte megmagyarázhatatlan focicsodának nevezi dr. Mezey György azt a meccset, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott idegenben 4-0-ra legyőzte Angliát a Nemzetek Ligájában. A mesteredző mostani írásában bemutatja Marco Rossi és Szalai Ádám szerepét, s azt is elmondja, miért jár tévúton az, aki szerint az angoloknak nem is volt fontos a Nemzetek Ligája sorozat.

Modernkori magyar focitörténelem

Az angolok 4-0-s legyőzése után magyarázatok tucatjai születtek meg arról, hogyan eshetett meg mindazt, ami Wolverhamptomban 2022. június 14-én történt.

Az emberek alig akarják elhinni: a magyar labdarúgó-válogatott újra nyert Angliában, a futball születésének otthonában.

Régen volt, de emlékezhetünk rá: előbb csak hallhattuk, később láthattuk is a 6:3-as csodát, az 1953-as mérkőzést. Puskás Öcsi feledhetetlen gólját. Előtte Hidegkuti Nándi lövését a jobb felsőbe. Amitől kővé meredtek az angolok.

Gazdag Dániel a negyedik magyar gólt lövi az angolok hálójába Forrás: The FA via Getty Images/Michael Regan/Michael Regan

Ez a kővé meredés, vagy dermesztő érzés Wolverhamptonban már 1-0-s magyar vezetés után bekövetkezett.

De ez az angolok számára megalázó volt.

Azt is ki merem jelenteni, hogy ami ott történt, szakmailag megmagyarázhatatlan. Magam akkor ragadtam tollat, amikor a szakértők nyilakkal, satírozásokkal, lassított mozgásokkal próbálták magyarázatként bemutatni: Marco Rossi hogy is építette fel csapatunk játékát. A szakértők azt gondolták, hogy mindez most már így követhető?

Íróasztali rémálmok

Ugyanis a magyarázatokból, rajzokból semmit nem értettem. Pedig könyvet is írtam, edzésvázlatokat tettem közé egykori válogatott csapatom csapatjáték-taktikai építkezéséről. Száz alkalomnál is többször ültem a különféle magyar válogatottak kispadján, barátságos meccseken és tétmérkőzéseken. Van több mint negyven olyan évem, amikor gyakorló edzőként szereztem tapasztalatokat. Ezt a tudást igyekeztem elraktározni. De most bajban vagyok.

Ez a „ki hova nyit, hogy Fiola felérjen", meg az angol letámadások kivédései, meg a négyről háromra váltás előnyei. Hallom, mondják, olvasom. Ezek azonban nem mások, mint íróasztali rémálmok.

Erőlködések, hogy a magyarázhatatlan siker mögött, tudatos begyakorlást mutassanak be, mint a magyar győzelem legfőbb elemét. Ezért írom ezt a cikket, mert egy szakembernek arra is vállalkoznia kell, hogy az elmondhatatlanról elmondja az elmondhatót.

Mezey György az Origónak értékelte a magyar labdarúgó-válogatott teljesítményét Forrás: MTI/Földi Imre

Kezdjük tehát azzal, hogy a magyar futball megérdemelte ezt a ritkán előforduló kiugró sikert.

Rengeteget áldoztak már imádott sportágunkra, s most a sors méltón válaszolt Angliában.

Mára világszínvonalú infrastruktúrával rendelkezünk. Stadionjaink, pályáink csodálatosak, irigylésre méltóak. Válogatottjaink, csapataink szinte mindenhol az országban ideális, kulturált környezetben készülhetnek. A magyar futballba külföldről hazatérni, már nem sajnálkozást, esetleg becsmérlő kisebbségi érzést jelent, hanem a "szolgálni a magyar futballt" nemes érzését. Mert rendbe tették a válogatottat meghatározó élcsapatok anyagi hátterét. Kisebb csapataink botladoznak ugyan, de a jövő az esetükben sem reménytelen. Az ő további felkészítésük alaposabb átgondolást igényel szervezeti, menedzselési és szakmai téren egyaránt.

Óriási erőfeszítéssel haladunk az utánpótlás képzés, és az ezt alapvetően meghatározó utánpótlás tömegfutball létrehozásában. Meg hát mégiscsak volt (van) egy Bozsik program, sikerrel zárult az UEFA edzőképzés, s tudjuk, hogy a nemzetközi edzői diploma kiadási lehetőségének megszerzése meghatározó jelentőségűvé vált ebben a sportágban.

Marco Rossi szerepe

A mostani és mindenkori siker egyik fő tényezője a szövetségi kapitány munkássága. Marco Rossi megtalálta a legharmonikusabban összeillő válogatottat, amelynek játékát Szalai Ádám finom érzékkel irányítja a pályán. Jók az arányok a védekezés, az előkészítés és a befejezések egységében.

Marco Rossi nélkül aligha tartana itt a magyar labdarúgó-válogatott Forrás: MTI/Illyés Tibor

Nincs bekkelés, de észnélküli előre zúdulás sem, valamint nem látunk erőltetett befejezéseket.

A határtalan akarás, a bénító gátak nélküli játékszabadság kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapul a játékosok és a felkészítők között.

Mindezek feltételei a sikernek.

Vádlik és tetoválások

Miközben a világ labdarúgását egyre inkább eluralja a show, s az ehhez kapcsolódó összes megjelenés közléskényszer, posztok és fényképek, nálunk még őszintébb és támogatóbb a futball világa. Gondoljunk csak a mára teljes elfogadottsággal bíró tetoválásokra.

Már nem is a futball a lényeg, hanem az, hogy jól látszanak a tetoválások Forrás: NurPhoto via AFP/Matteo Ciambelli/NurPhoto/Matteo Ciambelli

Egyre több, a médiában, a közösségi oldalakon futtatott sztár ma már a sportszárát is úgy állítja be, hogy a vádlijuk látszódjon, mert ott van a tetoválásuk.

Ezeknél a futballistáknál már a passz minőségénél többet számít a kinézet. Ami addig nem baj, amíg a passz tökéletes.

Ha nem az, akkor jön a görcsös javítási kényszer, ami a legtöbbször még nagyobb hibákkal jár. S miközben a kritika ezekről a hibákról is szól, senki sem felejti el megemlíteni, hogy a vádlikon (és másutt is) micsoda tökéletes tetoválások vannak.

Az ellenfelek motiválatlansága

A legnehezebb feladat erről írni, ezt kielemezni. Hiszen az elmúlt hetekben hányszor hallhattuk, hogy a nagy futballnemzeteket egyáltalán nem érdekli a Nemzetek Ligája sorozat. A beavatottak el is intézik ezt egy kézlegyintéssel: a játékosok a sorozatos terheléstől fáradtak.

A belga Kevin de Bruyne azt mondta, hogy számára nem fontos a Nemzetek Ligája, felfújt barátságos meccseknek nevezte a mérkőzésket.

Hozzá csatlakozott a horvát Luka Modric is, aki felháborodottan nyilatkozta, hogy a tíz nap alatt lejátszott négy mérkőzés embertelen a focisták számára.

Ő lenne a motiválatlan angol játékos? Bukayo Saka reakciója a magyarok 4-0-s győzelme után Forrás: AFP/Paul Ellis

Ezek a nyilatkozatok azt mutatják meg, hogy a csúcson lévő, vagy a csúcsokat már megjárt futballistáknak valóban nyűg lehet az új sorozat. De rajtuk kívül van egy csomó játékos – a többség -, amely megszállottan azért futballozik, mert feljebb akar jutni.

Mert le akarja győzni idegenben Angliát.

Minden áron ki akar emelkedni. Erre a legjobb alkalmat a válogatottakban való szereplés adja. Akár a Nemzetek Ligájában, akár a különféle selejtező mérkőzéseken. Éppen ezért nem lehet egyetérteni azokkal, akik a magyar csapat győzelme után azon fanyalognak, hogy az angolokat nem érdekelte ez a sorozat.

Szalai Ádám szerepe

Egy-egy játékos kiemelkedő teljesítményéről a szakértők nem nagyon szeretnek elmélkedni. Pedig a jó játék, döntő gólok szerzése, vagy egy-egy bravúros teljesítmény után az elragadtatás magától értendően kijár. Ezt látja a külső szemlélő.

De a kapitányi utasításokat követő a finomhangolás a pályán már csak a beavatottaknak látható, érzékelhető.

Pedig ennek óriási jelentősége van. Szalai Ádám, akit társai is elismernek, s irányítóként elfogadnak, mindezt kimagasló minőségben teljesíti is.

Szalai Ádám csapatkapitányként a válogatott vezéregyénisége Forrás: AFP/Christof Stache

Elég tőle pár kézjel, figyelmeztetés, egy esetleges kilengésért járó letolás, vagy egy erejét vesztett csapattárs felrázása, - mindez a pályán lévő csapatkapitány feladata.

Szalai Ádám ezt példamutatóan megteszi, mi több jól, s igen hasznosan játszik.

Lehet, hogy mindez kevéssé látványos, de ha megkérdeznénk a csapat játékosait, biztosak lehetnénk abban, hogy Szalai Ádám nélkül ez a válogatott nem tartana ott, ahol.

A támogatói háttér

A Puskás Arénában, de előtte a Népstadionban szerepelni, oda kifutni, válogatott mérkőzést játszani egészen különleges érzés. Talán avatott pszichológusok ezt le is tudnák írni. Az ott szerepet kapó focista csak azt érzi, hogy most valami különleges feladatot kapott. Ami nem szerep, hanem szolgálat.

A Puskás Arénában minden magyar válogatott játékos számára felemelő érzés pályára lépni Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Federico Gambarini

Azon a játékoson, akin ez az embert felemelő érzés nem hatalmasodik el, azért sem való oda, mert e lelkiállapot nélkül csak játszani tud, de alkotni nem.

Ebben a stadionban, a mi otthonunkban csak a közös együttérzéssel, megszállt lelkiállapotban, egyénileg is tökéletesen felkészülve lehet alkotni és bárkit legyőzni.

Akár Angliát is. Mint azt a Nemzetek Ligája első mérkőzésén tökéletesen láthattuk.