Egy időben nem volt – nem lehetett – vita arról, hogy a 1940. október 23-án Edson Arantes do Nascimento néven született fenomén volt a világ valaha élt legnagyobb focistája.
Ha csak abból a tényből indulunk ki, hogy ő a sportág egyetlen háromszoros világbajnoka, akkor a vita teljesen felesleges, hiszen senki más nincs a földön, aki ezt a teljesítményt elérte volna.
Ugyanakkor a futball az évtizedek során annyira megváltozott, hogy ma már az egyszeres világbajnok argentin Lionel Messit, vagy a világbajnokságot nem nyert Cristiano Ronaldót is Pelé mellé emelik fel milliók. Amikor Pelé focizott, a futball tisztán sport volt, minimális üzleti behatással rendelkezve. Ma pedig a sportág akár egyetlen szereplője is képes lehet arra, hogy megjelenésével, egy-egy mondatával, képével, bejegyzésével százmilliók életét befolyásolja, megváltoztassa. Ez az, amire Pelé nem volt – nem lehetett – képes. Ő „csak" futballozott – nem is akárhogyan.
1958-ban a svédországi világbajnokságon még nem volt 18 éves, amikor az első világbajnoki aranyérmét megnyerte. Élete első vb-gólját a negyeddöntőben Wales ellen szerezte, ezzel a brazilok meg is nyerték a meccset 1-0-ra. Az elődöntőben a franciák elleni 5-2-es meccsen hármat, a döntőben a svédek elleni ugyancsak 5-2-re végződött mérkőzésen két gólt lőtt. 6 góljával ma akár gólkirály is lenne, akkoriban ez a holtversenyes második helyhez volt elég, mert a francia Just Fontaine 13 góllal végzett az élen. A Népsport 1958. július 3-án így írt róla:
A kis Pelé, aki akkorát tud ugrani, hogy néha a felugró kapus keze ügyéből is ki tudja fejelni a labdát, szerény, zavart kisfiú a magánéletben. Fekete bőre nem mutatta, amikor elpirult, de a szeme járása, félszeg mozdulatai elárulták. Hiszen mindössze tizenhét éves."
Négy évvel később a brazil válogatott a chilei vb-n megvédte címét, s Pelé 21 évesen lett kétszeres világbajnok. Az első, Mexikó elleni mérkőzésen Pelé rúgta az egyik gólt a két brazil találatból, majd a második meccsen a csehszlovákok elleni 0-0 alkalmával olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy többet nem léphetett pályára ezen a világbajnokságon. A combizomszakadással ő sem tudott mit kezdeni, ezzel együtt 1962. június 17-én kétszeres világbajnoknak mondhatta magát. Az 1966-os angliai vb-n lerúgták, de ott a brazilok – akik a magyar válogatottól is kikaptak – kiestek, így Pelé ekkor érem nélkül maradt.
Ezek után következett az 1970-es mexikói világbajnokság, amelyen minden idők legerősebb és legjobb brazil válogatottja veretlenül lett első. Pelé a csehszlovákoknak egy, a románoknak két gólt lőtt a csoportmeccsek során. A következő gólja már a döntőben esett, az olaszok elleni 4-1-es brazil győzelemmel végződött finálé első találata az ő nevéhez fűződött.
Világbajnokságon ez volt Pelé utolsó fellépése és gólja, többet nem láthatta őt senki vb-n játszani.
Az 1966-os 3-1-es magyar győzelemmel végződött magyar-brazil mérkőzésen sérülése miatt nem lehetett ott a pályán, az 1971. július 22-én 0-0-ra végződött brazil-magyar barátságos meccsen szintén nem, mert négy nappal korábban a jugoszlávok ellen vonult vissza a válogatottságtól. Válogatott meccseken tehát Pelé sosem játszott Magyarország ellen, de klubszínekben igen. Ezek közül a meccsek közül az 1967-es Hexagonal Kupa mérkőzéseit érdemes felidézni, közülük is a Santos-Vasas összecsapást, amelynek végeredménye 2-2 lett és amelyen Pelé is játszott. A torna végén Farkas János 7 góllal lett gólkirály Pelé pedig a második – 5 góllal.
Pelé 1363 mérkőzésén 1281 (más számítások szerint 1284) gólt szerzett, amivel bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. Mérkőzésenkénti gólátlaga egész elképesztően káprázatos 0,93 volt, 1958-ban Sao Paulo állam bajnokságában egy szezon alatt 139 gólt lőtt. 111 (szigorúbb elvek szerint 92) válogatottsága során 97 (77) alkalommal talált a hálóba.
Pályafutásának ezredik, egész Brazília által hőn áhított gólját 1969. november 19-én büntetőből szerezte.
A mérkőzés ekkor félbeszakadt, az ünneplő tömeg a vállán vitte le a pályáról, a brazil posta bélyeget adott ki a jeles esemény alkalmából. Pelé 1956 és 1971 között ötszörös brazil bajnok, tízszeres gólkirály volt, hazájában 1961-ben nemzeti kincsnek nyilvánították, hogy ne igazolhasson külföldre. Sokan vélik úgy, hogy bármilyen poszton megállta volna a helyét, hiszen 1964-ben egy meccsen három lőtt gólja után ő váltotta a kiállított kapust, és több remek védést bemutatva, kapott gól nélkül jött le a gyepről.
Nagy siker volt emlékirata is, több dokumentumfilmben és játékfilmben szerepelt. 1980. június 1-jén Budapestre érkezett. Focizni jött, mert akkor részben a magyar fővárosban forgatták a Menekülés a győzelembe című filmet, amelynek egyik producere a hollywoodi karrierje elején járó Andy Vajna volt. Pelé magyarországi tartózkodása óriási érdeklődés mellett zajlott, az 1980. június 4-én, a Népstadionban lejátszott Magyarország-Ausztria barátságos meccs kezdőrúgását ő végezte el. Pelé Londonból érkezett meg a forgatásra.
Természetesen ő volt ennek a produkciónak a legnagyobb sztárja, még akkor is, ha az Oscar-díjas rendező, John Huston filmjében igazi sztárparádét lehetett látni, a kor színészóriásai közül sokan vállaltak szerepet a filmben.
Így a nagy brit művész, a később két Oscar-díjat is nyert Michael Caine, vagy Ingmar Bergman legendás színésze, Max von Sydow is. Pelé ebben a filmben egyrészt szakértőként működött közre - valahogy meg kellett tanítani a színészeket a futball alapvető elemeire, mert például Syvester Stallone kifejezetten ügyetlenül bánt a labdával.
Másrészt – ha már itt volt – bevették a buliba: egy trinidadi katonát alakított. Azt kevesebben tudják, hogy a magyar játékosok közül szerepet kapott a későbbi edző és szövetségi kapitány, Egervári Sándor is, akinek az egyik jelenetben fel kellett rúgnia Pelét. Egervárit csak a rendezők hosszas unszolása után lehetett rávenni arra, hogy megtegye, amit kérnek tőle. A jelenet végül annyira hitelesen és jól sikerült, hogy a rendező, John Huston felállva tapsolt, amikor a második forgatási napon Egervári felrúgta a háromszoros világbajnokot.
1980-ban a budapesti repülőtéren a Népsportnak adta az első interjúját Pelé. Most ezt idézzük fel. Igaz, hogy futballozni jött Magyarországra?
Tulajdonképpen igaz. A Menekülés a győzelembe című amerikai filmben kaptam egy szerepet, a rendezői elképzelés szerint játszani is fogok.
Milyen kapcsolatot lát a labdarúgás és a film között?
Nagyon szoros a kapcsolat, hiszen a futball – különösen a mai öldöklő mérkőzések – is tartogatnak drámai fordulatokat.
Pályafutása során mindig a sportszerű labdarúgók között jegyezték, aki kíméletlen belemenéseknek, durvaságoknak a szenvedő alanya volt. Hogyan ítéli meg a játékot ebből a szempontból?
Mint minden, a labdarúgás is bonyolultabb lett az elmúlt években. Rendkívül kiegyenlített az élmezőny, fokozódott a rivalizálás. Ebben a gigászi csatában már senki sem akar veszteni.
De azért nyilván ma is vannak nagy egyéniségei a labdarúgásnak?
Rengetegen, és most nagy zavarban lennék, ha azt kérné tőlem, mondjam meg, ki a legjobb.
És a régebbiek közül?
Látja, ez már sokkal könnyebb. Jasin, Puskás, Bobby Moore, Cruyff, Beckenbauer és
még néhányan meghatározói voltak az élvonalnak.
Említette Puskás nevét. Mennyit tud a magyar futballról?
Nagy tisztelője voltam az ötvenes évek magyar csapatának, hiszen akkor gyerekfejjel éltem-haltam a fociért. Apám sokat mesélt a magyar futballiskoláról.
Talán visszaemlékezik az 1966-os angliai világbajnokságra is. Igaz, ön nem játszott azon a 3-1-es magyar győzelemmel végződött liverpooli mérkőzésen.
Azon a találkozón kiemelkedően játszottak a magyarok. Azt hiszem, azzal a játékkal bárkit legyőztek volna a világon. Nekem elsősorban Albert játéka tetszett.
Ma melyik válogatottat tartja a világ legjobbjának?
Talán a nyugatnémeteket és az argentinokat helyezném mindenki elé. Egészen más felfogásban futballoznak, mint a többiek. Ennek az a lényege, hogy nem álltak rá egyetlen harcmodorra, stílusra sem, viszont mindenből tudnak egy keveset.
Huszonegy éven át tartó, állandó reflektorfényben zajló pályafutása után nem gondolt arra, hogy akadt valami az életében, amiről a futball miatt lemaradt?
Nem. Nincs hiányérzetem. Barátokat szereztem, élményekkel lettem gazdagabb, s ha voltak nehezebb pillanataim is – megérte. Boldog ember vagyok.
A világ 2021. szeptember 6-án értesült először arról, hogy a brazilok legendás játékosa rákbetegséggel küszködik. Az elmúlt 15 hónapban szinte a szemünk előtt zajlott le a küzdelme a gyilkos kórral, de ebben a küzdelemben nem győzhetett.
Már a 2022-es katari világbajnokság idején is nagyon rossz híreket kaptunk róla, de akkor még figyelemmel tudta kísérni a brazil válogatott játékát, majd a negyeddöntőben történt kiesését.
Halála pótolhatatlan veszteség a sportvilágnak, az egyetemes labdarúgásnak és mindenkinek, aki szerette és tisztelte őt.