'Helló, 24 éves vagyok. Fehérnek születtem az alsó-középosztályba, Washington állam tengerpartján.' Ezekkel a mondatokkal kezdődik a kilencvenes évek legnagyobb rocksztárjának, Kurt Cobainnek november 4-én a boltokba kerülő naplója.
Kurt Cobain 1987 és 1994 között vezette a Nirvanát, azt az együttest, amely radikálisan megváltoztatta a könnyűzenét és a könnyűzenei piacot. 1991 végén a Nirvana Smells Like Teen Spirit című száma letaszította Michael Jacksont az amerikai eladási listák éléről, és ezzel az addig csak lemezboltok hátsó traktusában megtalálható alternatív rockzene végérvényesen bekerült a műfaj fősodrába.
A hatalmas siker ellenére Cobain nem volt boldog. Cseppet sem felhőtlen gyermekkorára, viharos házasságára a szintén zenész Courtney Love-val, valamint visszatérő gyomorbántalmaira egyaránt egyetlen megoldást tudott csak, a heroint. 'Az európai turnénkon három hétig folyamatosan be voltam állva' - írja az egyik most publikált naplórészletben.
Cobainnek egyáltalán nem esett jól, hogy a sajtó generációja szószólójaként kezelte. Még jobban félt azonban attól, hogy akárcsak azok a zenészek, akikért fiatalkorában rajongott, ő sem tud majd büszkén megöregedni. 'Remélem meghalok, mielőtt olyan leszek, mint Pete Townshend' - utal a The Who ma már 57 éves gitárosára. 'Csak akkor vennék fel batikolt pólót, ha azt Phil Copllins vizeletével és Jerry García (a Grateful Dead énekese) vérével festették volna meg' - írja két másik, szintén megkopott fényű sztárról.
A keserűség mellet azonban számos reménnyel és szeretettel teli részlet is található naplóban. Ezekben Kurt töbnyire feleségével, Courtney-vel, illetve közös lányukkal, Frances Beannel foglalkozik. 'Megtanítottad nekem, hogy megéri férfinak lenni a szó legklasszikusabb értelmében. Büszkén visellek, mint a gyűrűt az ujjamon' - írja egy 1993 tavaszán Courtney-nak címzett szerelmes levélben.
Cobain 1994 április első napjaiban öngyilkosságot követett el, puskájával fejbe lőtte magát. Az utolsó naplóbejegyzések az énekes súlyosbodó depressziójával, hasi fájdalmaival és vég nélküli kábítószer-problémáival foglalkoznak, egyre sötétebbg tónusban. 'Akárhány heroinistával beszéltem, mindegyik szerint legalább öt év, amíg úgy le tud állni az ember, hogy többé nem is gondol rá. Ez annyira sok idő, hogy az ember inkább feladja, és keres magának bármit, egy másik drogot, egy vallást amire rászokhat, csak hadd legyen rászokva valamire.'