Peter Pan és a bumeráng-kölykök

A hagyományos lélektani felfogás szerint a serdülés véget ér a húszas évek elejére - és onnantól a fiatal felnőttkor kezdődik, sajátos, a kamaszkoritól eltérő feladatokkal, problémákkal. Azt, hogy ez a szakaszolás már nem egészen érvényes, pszichoanalitikusok már régen tapasztalják. A késői serdülőkor kifejezés megjelenése a szakcikkekben világosan utal arra, hogy a serdülőkor az 1950-es évektől kezdve egyre kevésbé fejeződik be a tizenéves kor végével. Az amerikai Serdülő-orvosi Társaság 10 és 26 év közöttiekre terjeszti ki szolgáltatásait.

Régen a tanulmányok befejezése, a munkába állás, férfiaknál a katonai szolgálat, a családalapítás megbízhatóan jelezték a felnőttség visszavonhatatlan beköszöntét. A tanulási, képződési idő meghosszabbodása biztosan hozzájárul a felnőtté válás kitolódásához. Amit azonban ma tapasztalunk, az a régi felfogás szerint már mindenképpen felnőttnek számító, képzett, gyakran jól kereső, felelősségteljes munkát végző emberek infantilizmusban való megrekedése.